AZ EGYSZERI ASSZONY, MEG AZ ÖRDÖG
Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent visszájára cselekedett.
Egyszer mondja az ura, hogy hozza ki korábban az ebédet a szántóba. Ő bizony
csak azért is legkésőbbre vitte. Máskor azt mondta, hogy vigyen jobb
ételeket, de ő annál rosszabbakat vitt. Egyszer az ura másképpen kezdi. Azt
mondja neki:
- No, te feleség, nehogy az ételt hamar kihozd, nehogy töltött tyúkot,
palacsintát hozz, mert szántónak nem való.
Az asszony bizony csak azért is a leghamarább kivitte az ételt, mégpedig
töltött tyúkot, palacsintát.
Másnap nekiáll az ura, és ás egy mély gödröt a szántóföld végében. Hát
egyszer az ebéddel jön a felesége. Leülnek a gödör mellé enni. Azt mondja az
ember az asszonynak:
- Hé, feleség, nehogy közel menj a gödörhöz, mert beleesel.
De bizony az asszony azért is közelebb ment.
- Vigyázz, feleség, ne essél bele a gödörbe!
De az asszony csak azért is beleesett. Az ember bizony otthagyta, elment
haza. Az asszony eleget akart kijönni, de nem tudott. Egyszer azt mondja
magában:
- Bárcsak valaki, az ördög innen kivinne!
Hát ott terem az ördög, s azt mondja neki:
- No, azért jöttem, hogy kivigyelek. Ülj fel a hátamra!
Az asszony bizony felült, az ördög kiviszi. Azt mondja neki:
- No, most már szállj le!
Azt mondja az asszony:
- Én bizony nem!
Azt mondja az ördög:
- No, várj csak, majd leszállasz te mindjárt! - ahajt nyargalni kezd vele
az ördög. Egyik hegyről le, a másikra fel. De csak elfáradt, s a menyecske
mégsem szállott le. Azt mondja neki az ördög:
- Szállj le a hátamról!
Az asszony azt mondja:
- Én bizony nem!
Megint nyargal vele az ördög, amíg jól elfárad, megint azt mondja:
- Asszony, szállj le már a hátamról!
Az asszony azt mondja:
- Én bizony nem!
Megbúsulja magát az ördög, hogy most már mit csináljon. Egyszer látja,
hogy jön egy huszár, azt mondja neki:
- Hej, huszár uram, ha ezt az asszonyt lehajtja a hátamról, én kendet
királlyá teszem.
A huszár leszáll a lováról, kihúzza a kardját, nekimegy az asszonynak,
hogy mindjárt kettévágja, ha le nem száll. De az asszony azt mondja:
- Én bizony nem.
A katona hadar feléje a karddal, azt mondja neki nagy mérgesen:
- Asszony, szállj le az ördög hátáról, mert ha nem, elvégzem az életedet.
De az asszony csak azt mondja:
- Én bizony nem!
Azt mondja a katona:
- Na, ha nem, hát ülj ott az ördögbe!
Erre azt mondja az asszony:
- Én bizony nem ülök! - avval leszökött, az ördög pedig úgy elfutott,
mint a szél.
Másnap megy a katona hazafelé. Az ördög már várta egy híd alatt, hogy
tegye meg királynak. Hát egyszer látja, messze-messze, hogy jön a katona. Az
ördög kikukucskál a híd alól, odakiált neki:
- Hej, katona uram, nem jön-e az asszony?
Visszakiált a katona:
- Nem jön, ne félj semmit!
Odaérkezik a katona, kibújik az ördög a híd alól, azt mondja neki:
- No, én téged királlyá teszlek, csak menj el a király leányához; amíg te
odamész, én addig elfoglalom. Mindenkinek odaígérik a királykisasszonyt,
csakhogy engem ki tudjon hajtani belőle, de senki rajtad kívül ki nem tud
hajtani. Te csak mondjad: "Bújj ki, ördög!" - egyszeribe kibújok, s
elfoglalok egy más királyleányt. De nehogy te onnét is kihajts, mert akkor
belédbújok, s örökre benned maradok.
Elmegy a katona a városba, hát mindenfele híre van, hogy az ördög
elfoglalta a király leányát. Aki ki tudná űzni, annak adná a király leányát,
fele királyságát, holta után pedig az egészet. Megörül neki a katona,
elmegy, bejelenti magát, hogy ő ki tudja űzni. Azt mondja az ördögnek:
- Bújj ki, ördög!
Az ördög egybe kibújik, a katona pedig elveszi feleségül a király
leányát, s király lesz. Hát egyszer jön az újság, hogy az ördög egy
másik királyleányt foglalt el. Hívatják oda is a volt katonát, de neki
nem volt kedve, hogy elmenjen, mert emlékezett rá, mit hagyott meg az
ördög. Mégis, hogy sok kincset, drágaságot ígértek neki, csak elment.
Azt mondja az ördögnek:
- Ördög, bújj ki onnét!
Az ördög egyszeribe kibújik, s megindul, hogy bújjék a volt katonába, de
a katona nekitoppant, s azt mondja:
- Hallod-e, ördög, jön az asszony!
Az ördög úgy elfutott ijedtében, hogy a lába sem érte a földet, máig is
fut, ha eddig meg nem állt.