Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

                                CSINOS VITÉZ

   Egy  királynak  volt  három  leánya.  Egy  napon  mind a hármat elragadta
valami.  A  király  kihirdette  körös-körül  minden országban, hogy ha olyan
vitéz   akadna,   aki  megtalálná,  neki  adná  akármelyik  leányát  s  fele
királyságát.

   A  palota  szomszédságában,  egy kicsi kunyhóban élt egy szegény asszony,
annak volt három fia. Azt mondja egyik a három közül:

   - Édesanyámasszony, süssön pogácsát, hadd próbáljunk szerencsét.

   Elmennek  fel, a királyi palotába, s elmondják, hogy mi jóban járnak. Azt
mondja nekik a király:

   - No, fiaim, én adok alátok három lovat, útravalót, útiköltséget, amennyi
kell.

   A  két nagyobb választ magának a király lovai közül aranyszőrű paripát, a
kisebbik  pedig  összejár  tizenhét  istállót,  sehol se kapott magának való
lovat. Meglátja egy ördöngős boszorkány, azt mondja neki:

   - Mit keresel, te kisfiú?

   Mondja a kisfiú:

   - Összejártam  a  királynak  tizenhét  istállóját,  sehol  sem   találtam
magamnak való paripát.

   Azt mondja az ördöngős szüle:

   - Magadnak  valót itt ne is keress, hanem menj be a királyhoz, s  kérd el
tőle  az  aranykürtöt,  állj  fel a királyi emelvényre, fújd meg napkeletről
napnyugatra.   Négy  óra  alatt  tizenhét  ország  havasáról  hazajönnek  az
aranyszőrű  ménesek.  Tégy  a  kapuba  egy medence eleven szenet, amelyik ló
megeszi, avval menj te szerencsét próbálni.

   Megfogja  a  csikót  a legény, Csinos vitéz, viszi be az istállóba.

   Kérdi tőle a csikó:

   - Te mit akarsz velem?

   Feleli a legény:

   - Megyek szerencsét próbálni.

   Mondja a csikó:

   - Hozz  ki  nekem  nyolc  véka abrakot, egyszerre töltsd le elémbe.  Amíg
megeszem,   menj   be   az  öreg  királyhoz,  kérd  el  tőle  azt  az  arany
nyeregszerszámot, amivel ifjúságában lovagolt.

   Azt mondja az öreg király:

   - Háromszáznyolcvan esztendeje, hogy nem használtam.  Ott van a hintószín
fele, a padláson, ahol a pulykák hálnak. Eredj, hozd le, s eredj véle.

   Megnyergeli a lovat Csinos vitéz. Azt mondja neki a ló:

   - Ne  ülj  még  rám,  vezess  ki  a városból, mert még az erőm nem  gyűlt
annyira, hogy elbírjalak.

   Meglátja  a  két  testvérbátyja,  hogy  milyen rossz, rondaszőrű csikóval
indult meg az öccsük, s azt mondják neki:

   - No,  öcsém,  te  nem  jöhetsz  velünk  egy  úton, ha ilyen  rossz lovat
választottál magadnak.

   - Hagyjátok el, testvéreim, majd csak elérkezem én is, ahova ti.

   Kiérkeznek a város végére, azt mondja a borzas csikó:

   - Állj meg tőlem tizenöt lépésnyire.

   Reáfúj  Csinos  vitézre,  lesz belőle olyan aranyköntösű királyfi, mint a
nap,  s  a  lóból  is  olyan  aranyszőrű  paripa, hogy Csinos vitéz csak úgy
pillogott bele. Akkor azt mondja a lova Csinos vitéznek:

   - Ülj  fel  most  reám,  de  fogózz  meg  jól,  mert  éppen  felszököm  a
tizenhetedik égnek a háta megé veled.

   Mikor odaértek, kérdi a lova Csinos vitéztől:

   - No, hol vagy? Mit nem állhatsz?

   Azt mondja a vitéz:

   - A nap hévségét nem állhatom.

   Megszöki  a  ló  magát,  egyszerre  viszi  a  földnek  éppen a legbelsőbb
gyomrába. Megkérdi ismét:

   - No, mit nem állhatsz?

   Feleli a vitéz:

   - A föld nehéz bűzét nem állhatom.

   Megszöki  ismét  a  ló  magát,  visszaszökik  éppen oda, ahol a vitéz két
bátyja  állott.  Utaznak  ők  hárman,  mennek  hetedhét  országon keresztül.
Elérnek egy rézmezőbe. Azt mondja Csinos vitéz:

   - No, bátyáim, etessünk meg, igyunk, együnk, nyugodjunk, mert meg vagyunk
fáradva.

   Mikor innának, ennének, feltartja Csinos vitéz a kardját, s azt mondja:

   - No,  bátyáim,  esküdjünk meg hárman, hogy mindenütt én leszek az  első,
amíg együtt utazunk. Most lefekszem, ti őrizzetek engem, amíg én alszom.

   Kivont  karddal  őrzik  a  bátyjai,  amíg Csinos vitéz alszik. Egy szellő
megfújja  a  két  legényt,  elalusznak,  Csinos vitéz pedig felébred, elmegy
onnan,  s  rátalál  egy rézhídra. A rézhíd deszkái között kiüti a kardját. A
tizenkétfejű  sárkánynak  a  fia  megy  által  a  hídon,  megbotlik a lova a
kardban, elkáromkodja magát.

   - Cu,  ország-világ kutyája megegyen, ezernyolcszáz esztendeje, hogy  itt
járok, sohasem botlottál meg velem. Hallottam Csinos vitéznek a hírét, mikor
még az anyja világra sem hozta, hogy vitám lesz vele, de ha itt volna is, mi
volna énnekem, mikor a két ujjamra sem elég.

   Kiszökik Csinos vitéz a híd alól.

   - Mi  bajod  énvelem,  te  kutya  sárkány? Én kiállottam az utadból,  mit
bajolsz énvelem?

   Azt mondja a sárkánykirályfi:

   - Jere ki, állj ide előmbe!

   Kiszökik Csinos vitéz, összeszólalkoznak:

   - Megküzsdjünk-e vagy megvagdalkozzunk?

   Ölremennek,  megküzsdenek annyira, hogy a kettő kétfele dől. Csinos vitéz
felugrik,  összevagdalja  a  sárkánykirályfit.  Behányja a híd alá lovastól.
Megy vissza a bátyjaihoz, azt mondja:

   - Keljetek fel, bátyáim, már eleget aludtatok.

   Megindulnak,   elmennek   hetedhét  országon  keresztül.  Elérkeznek  egy
ezüsterdőbe. Azt mondja Csinos vitéz a bátyjainak:

   - Eresszünk meg, bátyáim, mert megfáradtunk. Együnk, igyunk, aludjunk.

   Hogy  letelepedtek, ettek, ittak, hát a két bátyja elalszik, Csinos vitéz
pedig  elmegy  odébb.  Elér  egy ezüsthidat. A híd alá beül, a kardját a híd
között  kidugja.  Arra megy a sárkánykirálynak a második fia, egy szivárvány
paripán. Megbotlik a lova.

   - Cu, ország-világ kutyája megegyen, ezernyolcszáz esztendeje, hogy  ezen
a  hídon  járok, sohasem botlottál meg! Hallottam hírét Csinos vitéznek, még
mikor  az  anyja  világra  sem  hozta, hogy vitám lesz vele, de mit gondolok
vele! Még ha az egész világ a háta megett volna is, úgy se félnék!

   Kiszökik Csinos vitéz, azt mondja a sárkánykirályfinak:

   - Mi  a bajod énvelem, félreállottam az utadból! Hát megküzsdjünk-e  vagy
megvagdalkozzunk?

   Vagdalkozni   kezdenek,   csakhamar   összevágja   Csinos   vitéz  ezt  a
sárkánykirályfit  is, s lovastól együtt behányja az ezüsthíd alá. Megy a két
bátyjához, azt mondja nekik:

   - Keljetek fel, bátyáim, induljunk útnak, már eleget nyugodtunk.

   Megindulnak,  mennek  hetedhét országon keresztül, érnek egy aranymezőbe.
Azt mondja Csinos vitéz a két bátyjának:

   - No,  bátyáim,  eresszünk  meg,  igyunk,  együnk,  nyugodjunk, mert  meg
vagyunk fáradva.

   Lenyugosznak  a  bátyjai,  Csinos  vitéz  megy az aranyhíd alá, a kardját
kidugja.  Arra  megy  a  sárkánykirály harmadik fia szivárványszínű paripán.
Megbotlik a ló, azt mondja neki a sárkány:

   - Cu,  egyen  meg az ország-világ kutyája, ezernyolcszáz esztendeje, hogy
veled  itt  járok,  sohasem  botlottál meg! Hallottam hírét Csinos vitéznek,
mikor  még az anyja világra sem hozta, hogy vitám lesz vele. De mit gondolok
én vele, mert ha az egész világ háta megett volna is, akkor sem félnék tőle.

   Kiszökik Csinos vitéz a híd alól:

   - Mit   bajolsz  velem?  Az  utadból  kiállottam!   Megküzsdjünk-e   vagy
megvagdalkozzunk?

   Összefogóznak,  küzsdeni  kezdenek. Addig küzsdenek, hogy kétfele dűlnek.
Felszökdösnek,  kardot  rántanak,  addig  vagdalkoznak,  hogy megint kétfele
dűlnek.   Mikor   nyugodtak,   mind   a   kettő   feláll,  s  azt  mondja  a
sárkánykirályfi:

   - No,  nem győzzük le egymást, változzunk! Legyen belőled egy  érckerék s
belőlem  egy  acélkerék. Menjünk a világnak a két szélére, mikor összeütünk,
akkor valamelyik meghal.

   Összefutnak,  s  olyan szikrát vet a két kerék, hogy a csillagokat érte a
tüze  a  két  keréknek.  Nem  lett  semmi  baja  egyiknek  se.  Azt mondja a
sárkánykirályfi:

   - No,  belőled legyen kék láng, belőlem legyen veres láng, addig  égessük
egymást, amíg valamelyik legyőzi a másikat.

   Amint  égetnék egymást, hát két hollófiú repül el fölöttük. Megszólítja a
veres láng a hollófiakat:

   - Menjetek  el,  be a híd alá, hozzatok két száj vizet, öntsétek le a kék
lángot, mert ha legyőzhetem, adok nektek egy dögöt.

   De azt mondja hirtelen a kék láng is a hollófiaknak:

   - Nehogy  megszánjátok, mert megcsal benneteket. Nekem hozzatok két  száj
vizet,  s  a  szárnyatokat  is  mártsátok  meg  s  szánjatok  meg,  mert  ha
legyőzhetem, adok én nektek hat dögöt.

   A  két  hollófiú  viszen  két  száj  vizet,  s a szárnyukat is televiszik
vízzel,  legyőzi  a veres lángot a kék láng, s összevágja a veres láng lovát
is,  igazítja  a hollókat az ezüst- s a rézhíd alá, s átadja a többi dögöket
is a hollófiaknak. Akkor megy a két bátyjához Csinos vitéz, s azt mondja:

   - Keljetek fel, bátyáim, fogjunk útnak, már eleget nyugodtunk.

   Útnak  indulnak, mennek, országolnak, elérnek egy havasba, s találnak egy
aranykastélyt. Azt mondja Csinos vitéz a két bátyjának:

   - No,  testvéreim,  álljatok  meg, hogy nézzem meg, ki a lakója ennek  az
aranykastélynak.

   Amint  bemegy,  hát ott van hat királykisasszony, három, akit kerestek, s
három   a   sárkánykirályfiak   testvére.  A  három  sárkánykirálykisasszony
kártyázott,  a  másik  három  őrt  állott, udvarolt mellettük. Csinos vitéz,
mikor  meglátta  a  három  királykisasszonyt,  szedi  a köpenyegébe, viszi a
bátyjainak,  teszik  a  nyereg fejébe, megindulnak hazafelé. Mennek hetedhét
országon keresztül, mondja Csinos vitéz:

   - Nézzetek széjjel: mit láttok, mit éreztek?

   Mondják a bátyjai:

   - Érzünk nagy hévséget, látjuk a sárkánykirályt véghetetlen  tűzbe jönni.
A  felső  ajaka  az  eget  hasítja, az alsó ajaka a földet szakítja, s olyan
földeket von fel, mint egy-egy épület.

   - Ne féljetek, bátyáim, mert egybe megállítom.

   Egy  kis  ruhával  visszaint,  s lesz egy olyan kőfal, hogy éppen az eget
érte a magassága. A sárkánykirály, hogy odaérkezik, hogy által nem mehetett,
haragjában  kettéhasadt,  s  nyomban  elpusztult.  Csinos  vitéz pedig a két
bátyjával  s  a  három  királykisasszonnyal  elment  haza.  Nagy  lakodalmat
csaptak,  s  máig is élnek, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a kegyelmetek
vendégei.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.