KÉT KIS CSIRKE
Tyúk anyónak dolga akadt a veteményes kertjében. Meg kellett nézni, érik-
e már a papsajt, fodorodik-e a zsályalevél, tejesedik-e a vad mák? Féreg nem
túrja-e ki a muhart, rossz szomszéd nem eszi-e a friss porcfüvecskét? Egy
lépés a hossza, egy lépés a széle árokparton a Tyúk anyó veteményes
kertjének: bizony nagy gond azt rendben tartani egy szegény tyúkocskának.
Amelyiktek nem hiszi, próbálja meg.
Elég az hozzá, hogy Tyúk anyó útra készülődött s már a napernyőjét is
fölnyitotta volna, ha lett volna neki. Csakhogy nem telik ám annak
napernyőre, akinek olyan két kis csirkéje van, mint Tyúk anyónak! A
Kendermagos meg a Búbos!
Az ám, a Kendermagos meg a Búbos! A nagy készülődésben egész
megfeledkezett róluk Tyúk anyó. Ejnye, de jó, hogy eszébe jutottak, örömében
egész nekipirul a taréja.
- Sárgarépa, karaláb, gyertek elő legalább! - kiált be Tyúk anyó a
tormalevelek közé, mert a tormaerdőben szoktak hűsölni a kis árvák.
- Mit-adsz, mit-adsz, mit-adsz? - gurul elő fürgén a tormák közül a
Búbos.
- Mit-mit-mit? - segít neki a Kendermagos is.
Tyúk anyó kiterjeszti a két szárnyát és szeretettel cirógatja meg a kis
csirkéit:
- Minden szépet, minden jót, gyönge búzát, zöld borsót, csak jók legyetek
addig, míg Tyúk anyó odajár. Kút felé ne menjetek, kányától őrizkedjetek,
macska elől meneküljetek, egymással ne veszekedjetek. Búbosom, te öregebb
vagy, mint a Kendermagoska: neked legyen több eszed. Amelyiktek veszekszik,
annak hátrakötöm a sarkát.
Evvel Tyúk anyó kicsusszant a kapu alatt, a két kis csirke pedig úgy
megijedt, hogy azt se tudták, melyikük a Kendermagos, melyikük a Búbos.
- Ugye, Búboska, rossz lehet az, mikor a csirkének hátrakötik a sarkát? -
tűnődött Kendermagos.
Búboska szólni se tudott ijedtében, csak a bóbitája reszketett, hanem
aztán eszébe jutott, hogy ő az öregebb s fölbátorította a testvérkéjét:
- De ha össze nem veszünk, nem kötik ám hátra a sarkunkat!
Nagyfejű veréb illegette magát a bodzabokor levelei közt, ezt már nem
állhatta meg szó nélkül:
- Az lenne már a nagy csuda, nem látott még olyat Buda: minden csirke
méregduda - csiripelt le a kis csirkékre.
A két kis csirkének nem is kellett egyéb. Egyszerre elfelejtették, hogy
ők meg vannak ijedve. Fölborzolták a tollukat s visszasipítottak a nagyfejű
verébre:
- Ti-zen-ket-tő egy tu-cat-ba, ti-zen-ket-tő egy tu-cat-ba!
Nagyfejű veréb úgy elszégyellte magát erre a csúfolódásra, hogy mindjárt
elrepült, meg se állt a másik bodzabokorig, onnan töltötte rájuk a mérgét:
- Csirke csipog, csipi, csipi: ha egyéb nincs, egymást csípi!
- Tőlem járhat a kereplője - mondta Búbos a Kendermagosnak - én tudom,
hogy nem veszek veled össze!
- Én nem veszek össze! - meresztgette kopasz nyakát a Kendermagos - még
ha te összevesznél is!
- De én nem veszek össze, mert én öregebb vagyok - bizonyította Búbos.
- Azért is én nem veszek össze! - kötözködött a kis Kendermagos.
Búbos fölágaskodott, hogy nagyobbnak lássék s elsipította magát:
- Koty, koty, koty, koty, koty, koty, csirkéim, hol vagytok? - kérdezte
ijedten, ahogy az udvaron körülnézett.
- Itt, itt, itt, itt, itt, itt - csipogott keservesen a Búbos meg a
Kendermagos.
Tyúk anyó ijedten futott a vályúhoz:
- Hát ti, haszontalan csirkék, hogy kerültök a vízbe?
- Fürdöttünk, anyóka - szepegte a Búbos.
- Melegünk volt, anyóka - tódította a Kendermagos.
Tyúk anyó mindjárt a szárnya alá szedte ázott kicsinyeit s nem győzte
őket pirongatni, míg eléjük szórta a friss füvecskét:
- Szégyelljétek magatokat, csúnya porontyok. Jóravaló csirke nem megy
vízbe. Libának való az ilyen ostoba mulatság.