Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

                            A HATRONGYOSI KAKASOK

   Egyszer  a  hatrongyosi  bíró  kakasa,  ahogy  a  szemétdombon  kipirgél-
kapargál,  talál  egy  fületlen gombot. Nosza fölugrik vele az ól tetejére s
elrikkantja magát hét határ hallatára:

                           Kukuriku Kelemen!
                           Mit leltem a szemeten!

   Hatrongyosi bíró fia, Kelemen, kis kakashoz odaugrik sebesen.

   - Mutasd csak, kis kakas, mid van neked?

   - Nem tudom én, hogy micsoda, de mégse adom oda - feleselt a  hatrongyosi
bíró kakasa s beugrott a sövény közé. Utána Kelemen s a hatrongyosi bíró fia
úgy  megbúbozta  a  hatrongyosi  bíró  kakasát, hogy egyszeribe eleresztette
szegény feje a fületlen gombot.

   - Kukuriku,  Kelemen:  ezt  már el nem szenvedem. Megbántottad a  kakast,
majd   megbánod  még  te  azt!  -  sivalkodott  a  kis  kakas  s  egyszeribe
összetrombitálta a kakasülőről a falu kakasait:

                           Hatrongyosi kakasok,
                           Gyorsan ide szálljatok!

   Nem  telt  bele egy kukurintásnyi idő, már akkor ott voltak a hatrongyosi
kakasok. Öreg bíró kakasa, kisbíró kakasa, kántorék kakasa, harangozó kakasa
- több kakas nem volt Hatrongyoson.

   Mit  tanácskoztak,  mit nem, azt a sárga cserebogár, amelyik arra repült,
jobban  meg tudná mondani, ha a hatrongyosi bíró kakasa nagy elkeseredésében
be nem kapta volna a sárga cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra repült egy
cinege s odaszólt a kakasgyűléshez:

                            Hatrongyosi kakasok,
                            Mi az újság nálatok?

   - Kicsi  falu,  nagy  a torony, bosszút állunk Hatrongyoson - felelték  a
kakasok.

   - Majd  ha  fagy,  hó lesz nagy, répa terem vastag,  nagy - csúfolódott a
cinege.

   - A  fele  se  tréfa  ennek  -  meresztgették  a taréjukat a  hatrongyosi
kakasok. - Nem kel föl többet a nap Hatrongyoson, mert nem kukorékolnak neki
a hatrongyosi kakasok.

   - Hatrongyosi  kakasok, jaj de nagyon okosok! - nevetett a cinege  tovább
repülve.  A  hatrongyosi kakasok pedig elmentek aludni, hanem előbb keményen
megrázták  egymásnak  a taréját. Kakas tesz fogadást, huncut, ki nem állja -
annyit jelent ez kakasnyelven.

   Bizony  még  javában  húzták  a  bőrt  a  fagyon a hatrongyosiak, mikor a
kántorék kakasa már elrikkantotta magát:

                            Kukuriku, virradóra,
                            Éjfél után három óra.

   Egyszerre talpon volt egész Hatrongyos s mérgében majd lenyelte a fejét a
hatrongyosi bíró kakasa.

   - Ez a kakasbecsület? Ki a faluból a kántorék kakasával!

   Három  kis kakas úgy kimarta maga közül a negyediket, hogy az meg se állt
addig,  ameddig a hatrongyosi torony ellátszott. Akik pedig otthon maradtak,
azok még jobban megfogadták, hogy nem hallatszik több kakasszó Hatrongyoson.
Ne tudja a hajnal, mikor kell neki hasadni.

   Hát,  uramfia,  a  fél szemét még ki se nyitja másnap a harangozó kakasa,
mikor már rágyújtott a nótára:

                          Kukuriku, emberek,
                          Hajnallik már, keljetek!

   Bizony   az   lett  a  vége,  hogy  a  harangozó  kakasát  is  elüldözték
Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját. Majd azok mutatják meg, hogy ki az
igazi kakas, akik otthon maradtak: kisbíró kakasa, öreg bíró kakasa.

   Kisbíró  kakasa  állta is a fogadást másnap hajnalig, hanem akkor már nem
bírt magával:

                           Kukuriku, kelj, kelj,
                           Piros hajnal, serkenj!

   Nem  is  kellett egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros ábrázatát az
ég alján.

   - Jaj,  mit  tettem,  jaj, mit tettem! - sipított a kisbíró kakasa  s úgy
világnak ment bújában, hogy még tán ma se állt meg.

   Nem  maradt már egyéb kakas Hatrongyoson, csak az öreg bíró kakasa. Le se
merte  hunyni  a  szemét  egész  éjszaka,  nehogy  álmában elkukurítsa magát
valahogy.  Jaj  neked,  Kelemen,  megfizetsz  a fületlen gombért! Jaj neked,
Hatrongyos, sose látod többet a szép piros hajnalt, nincs, aki felköltse!

   Néz-néz a sötétségbe a hatrongyosi bíró kakasa: hát egyszer csak megpirul
ám  az  ég alja s fölmosolyog rajta a szép piros hajnal. Mosolyog, mosolyog,
egyre jobban mosolyog, szinte csúfolódik:

   - Tudom én az időt kakasszó nélkül is.

   - Kukuriku, ilyen szégyen többet engem sose érjen! - rikkantotta el magát
az  utolsó hatrongyosi kakas, s úgy ugrott le a padlás szájából, hogy menten
kitörte a nyakát.

   Azóta  Hatrongyoson  nincsen  kakas  s a hatrongyosi gyerekek nem ehetnek
kakastejes kenyeret.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.