A KECSKECSŐSZ
Medveországban történt:
Egy ember azt mondta a feleségének:
- Te asszony, nagy a hiba!
- Ugyan már mi volna?
- Hát az, hogy a farkas pusztítja a kecskét.
- Ej no, apjok, arról pedig tenni kell! Eszeljen ki kelmed valamit.
- Kieszeltem már.
- Hadd lám, mi az?
- Farkasvermet ások és a koma majd beleesik.
- Jó lesz biz az apjok! De ássa kelmed még ma, azzal is kevesebb kecske
vész el.
Az ember kiment az erdőre és kezdett egy igen nagy vermet ásni. Nagy
zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte vele a mackót álmából.
- Már csak megnézem - dörmögte magában Mackó úr - ki mer ilyen iszonytató
nagy lármát csapni?
Kibújt a barlangjából, odacammogott az emberhez és így köszöntötte:
- Jó reggelt, szomszéd, mi dologban fáradsz?
- Farkasvermet ások.
- Ugyan ugye? Talán van valami féltős jószágod?
- Volt kilenc szép kecském, megdézsmálta a farkas, csak hat maradt
közülök. Ezt a hat gyönyörű kecskét szeretném megmenteni és a komát ebbe a
verembe ejteni.
- Hát csak ásd, szomszéd, ásd - dörmögte a Mackó s tovább akart menni, de
egyszerre csak megfordult, mint akinek hirtelen jutott valami az eszébe.
- Hé szomszéd, mondanék én egyet, kettő lesz belőle: nem olyan együgyű ám
a farkas, hogy a veremnek szaladjon.
- Nem? Hát akkor hogy essék bele?
- Már azt nem tudom. De jobb lesz más valamit kitalálni. Én gondoltam
egyet. Mivel úgyis abban a járatban vagyok, hogy szolgálatot keresek, fogadj
meg engem csősznek, meglásd, túljárok én a farkas eszén!
- Mondasz valamit, Mackó! Igaz biz az! Te erősebb vagy a farkasnál,
megbirkózol vele és legyőzöd. Nem bánom, állj be hozzám csősznek, három nap
az esztendő!
- Áll az alku. Fogadom, hogy három nap múlva nem lesz ezen a tájon semmi
keresnivalója a farkasnak.
- Mit mondtál?
- Azt, hogy a farkas nem eszi meg a kecskéidet.
- Úgy már értem. Csak jól vigyázz!
A jó ember nagyon örült a szerencsés véletlennek, amely őt Mackó
szomszédnak útjába ejtette és mint aki dolgát jól intézte, széles kedvvel
ballagott hazafelé.
Otthon a felesége kérdezte:
- Nos, meg van ásva a verem?
- Meg bizony! Olyat még nem evett a koma!
- Hm. Aztán bele fog-e esni?
- Bele az mindenestől - dicsekedett a gazda nagy fenyen.
A nagyszerű alkut nem akarta feleségének elárulni, meglepetésnek
tartogatta számára.
Másnap szólt az asszony:
- Jó lenne kitekinteni a farkasverem felé és megszámlálni a kecskéket,
nem hiányzik-e vagy egy?
- Ráérünk arra holnap is - volt a rövid felelet.
Másnap újra nógatta a felesége, hogy nézzen a kecskék után.
- Ráérünk arra holnap is - volt újra a felelet.
Harmadnap megint csak nem állhatta az asszony, hogy meg ne szólítsa az
urát.
- Bízd csak rám, nem lesz ott semmi hiba, hiszen csőszt fogadtam a
kecskék mellé! - kevélykedett az ember.
- Csőszt? Ugyan mifélét?
- Hát Mackó szomszédot!
- Mackót? Megbolondultál? Mit fizetsz neki?
- Mit fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem róla.
- Szerencsétlen emberfia! Mért nem mondtad ezt nekem előbb? No, hiszen
üthetjük már bottal a nyomát a hat szép kecskének! - szörnyülködött az
asszony.
- Hagyd el, anyjok, jobban tudom én azt, mint te.
Ezzel kiballagott az erdő szélére és még jókor érkezett, mert Mackó
szomszéd épp akkor szedte-vette magát, hogy barlangja felé a sűrűbe osonjon.
- Hová, hová édes csőszöm?
- Megyek pihenni.
- Hát csak nagy dolgot adott az a gonosz farkas? - kellemeskedett az
ember.
- A farkas nem adott éppen olyan nagy dolgot, hanem a kecskék egészen
kifárasztottak.
- Ugye fürge, virgonc állatok, sokat lótnak, futnak?
- Már nem.
- Hová tetted őket?
- Megettem. Abba fáradtam bele.
- Megetted? Azért fogadtalak fel csősznek?
- Hát nem azt ígértem én neked, hogy három nap múlva nem lesz a farkasnak
ezen a tájon semmi keresnivalója s hogy nem ő eszi meg a kecskéidet. Elég
baj ez nekem, hogy akár kellett, akár nem, három nap alatt megettem hat
kecskét.
A szegény ember csak vakarta a füle tövét és három napig nem merte magát
mutatni otthon. Harmadnap azután a felesége jött utána keresni, mert attól
félt, hogy őt is megvacsorálta a furfangos szomszéd ráadásul.