Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

                        AZ ELRABOLT KIRÁLYKISASSZONY

   Egyszer  volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy király, s
annak egy szépséges leánya.

   A  királyfik és a hercegek egymásnak adták az ajtókilincset, s éppen arra
került  a  sor,  hogy  a királykisasszony jövendőbélit válasszon magának, de
mikor  gyülekezni kezdettek a királyfik s a hercegek, hirtelen nagy fergeteg
kerekedett,    benyargalt    az   udvarba   két   sárkány,   megragadták   a
királykisasszonyt, s elvitték nagy Sárkányországba.

   Hej,  lett  nagy  búbánat  és szomorúság a palotában. A király egyszeribe
kihirdette   ország-világon,   hogy   annak  adja  leányát  s  melléje  fele
királyságát, aki visszahozza nagy Sárkányországból.

   Hiszen  próbálták  is a szerencsét sokan, minden rendű és rangú legények,
de egy sem tudta visszahozni a királykisasszonyt.

   Volt  a  király  városában  egy szegény ember, s annak két fia. Jancsinak
hívták az egyiket, Pistának a másikat.

   Azt mondja Jancsi:

   - Édesapám,  én  elmegyek,  szerencsét  próbálok,  hátha  visszahozom   a
királykisasszonyt.

   Mondta a szegény ember:

   - Jól van, fiam, eredj isten hírével.

   Feltarisznyálják a legényt, elindul hetedhét ország ellen. Ment hegyeken-
völgyeken  át,  s egyszer egy rengeteg erdőbe ért. Leül egy fa alá, előszedi
az  elemózsiát,  elkezd  falatozni,  s amint falatoznék, körülveszi egy nagy
sereg hangya.

   Megszólal a Iegöregebb hangya:

   - Te legény, adj ennünk! Három napja nem ettünk semmit.

   De  a legény, még ami morzsa a földre hullott, azt is összeszedte, még rá
is taposott a hangyákra, s azzal továbbment.

   Ment,  mendegélt  keresztül az erdőn, s ért egy nagy tóhoz. Abban a tóban
volt  tizenkét  kacsa,  s  amint  a  legényt  meglátták,  mind kiúsztak a tó
szélére,  nyújtogatták a nyakukat, tátogatták a szájukat: ennivalót kértek a
legénytől,  de  a legény ezeknek sem adott. Még felkapott a földről egy nagy
darab fát, s nagy haraggal a kacsák közé vágott.

   Továbbmegy,  s  hát még egy hajításnyira sem ment, egy nagy fekete várhoz
ért.  Gondolja  magában,  hátha  itt  van  a  királykisasszony.  Megy  a vár
kapujához,  s  jól megdöngeti. Abban a pillanatban kinyílik egy ablak, kinéz
rajta egy öregasszony, s kérdi a legénytől:

   - Hát te mit akarsz? Minek jöttél ide?

   - Én a királykisasszonyt keresem, akit a sárkányok elraboltak. Itt van-e?

   - Itt van - mondotta az öregasszony -, várj egy kicsit.

   Azzal  hirtelen  visszafordult,  hozott  egy  zsák  kását,  kiöntötte  az
ablakon, a zsákot utána vetette, s lekiáltott a legénynek:

   - Elébb ezt a kását szedd belé a zsákba.

   A  legény szedni kezdi a kását, de amint öntötte a zsákba, azonmód ömlött
is   ki  hangya  képében.  Hiába  kínlódott,  hiába  erőlködött,  ami  kását
felszedett s a zsákba öntött, mind hangyává lett, s kimászott a zsákból.

   Egész  nap  s  egész  éjjel  egyebet  sem csinált a legény, mint szedte a
kását.  Akkor  kijött  az  öregasszony, hozott magával tizenkét kulcsot, azt
belevetette a tóba, s mondta a legénynek:

   - Ezt  a  tizenkét  kulcsot  keresd  meg,  ha  meg  akarod szabadítani  a
királykisasszonyt.

   A  legény  egész  nap  kereste  a  tizenkét kulcsot, de egyetlenegyet sem
talált  meg.  Harmadnap  reggel  megy  a várkapuhoz, s nagy mérgesen elkezdi
döngetni.

   Kinéz az öregasszony az ablakon, s kérdi:

   - Mit akarsz ?

   - Eresszen be! Meg akarom szabadítani a királykisasszonyt.

   - Én beereszthetlek, de azt nem köszönöd meg - mondotta az öregasszony. -
Egy  zsák  kását  nem tudtál összeszedni, a kulcsokat nem tudtad megtalálni,
hogy tudnál bírni két sárkánnyal?

   Hanem   a  legény  addig  döngette  a  kaput,  hogy  a  vénasszony  mégis
beeresztette.

   Bemegy az udvarra, s mondja neki az asszony:

   - Látod-e,  ott  ül  a  két sárkány s a királykisasszony fehér  lepedővel
betakarva.  Eredj  oda,  s  ha  eltalálod,  hogy  melyik a királykisasszony,
viheted.

   Odamegy a legény, s azt mondja:

   - A középső a királykisasszony!

   Abban  a  pillanatban  a  két  sárkány  nagyot  dobbantott  a lábával, de
akkorát,  hogy  a  föld megnyílt belé, s a legény eltűnt, mintha nem is lett
volna.

   Otthon  csak  várták, várták a legényt, de hiába várták. Eltelt egy kerek
esztendő,  s  csak  nem került vissza. Azt mondja a szegény ember a kisebbik
fiának, Pistának:

   - Eredj,  fiam,  indulj  útnak, s vagy hozod vissza a  királykisasszonyt,
vagy nem, de a bátyádat hozd vissza.

   Feltarisznyálják Pistát, elindul, megy, mendegél éppen azon az úton, ahol
a  bátyja  ment. Beért abba a rengeteg erdőbe, leült egy fa alá, s elkezdett
falatozni.

   Hát  őt  is  körülveszik  a  hangyák,  s kérik, adjon nekik valamit isten
nevében.

   - Hogyne adnék - mondta Pista. - Tudom, sokat éheztek, sokat sanyarogtok,
legyen egyszer jó napotok.

   Egy  jó  marék  kenyérmorzsát hintett a hangyáknak, s mikor ezt megették,
még  egy  marokkal,  s úgy ment tovább. Elér a tóhoz, s hát a tizenkét kacsa
kiúszik  mindjárt  a  tó  szélére.  Nyújtogatják  a  nyakukat,  tátogatták a
szájukat:  ennivalót  kértek  ők  is.  Ami  kenyere  volt,  mind  odaadta  a
kacsáknak.

   Továbbmegy,  a várhoz ér, szép csöndesen kopogtat a kapun. Az öregasszony
mindjárt kihajolt az ablakon:

   - Mit akarsz?

   - A bátyámat keresem s a királykisasszonyt, akit a sárkányok elraboltak.

   - A bátyádat keresheted, mert azt a föld elnyelte, de a királykisasszonyt
itt találod, csak várj egy kicsit.

   Azzal leöntött egy zsák kását, s azt mondta a legénynek:

   - Ha  meg  akarod  szabadítani a királykisasszonyt, ezt a kását mind  egy
szemig szedd belé a zsákba.

   Szedni kezdi a legény a kását, hát egyszerre csak tenger hangya lepi el a
földet,  s  azok szedik össze a kását, hordják a zsákba, s egy szempillantás
alatt tele volt a zsák, egy szem kása sem maradt a földön.

   Kinéz az öregasszony az ablakon, s összecsapja a kezét:

   - No, fiam, még ilyen csodát sem láttam világon való életemben.

   Azzal ledobta a tizenkét kulcsot is a tóba, s azt mondta:

   - Ha még ezeket is kihalászod a tóból, jöhetsz bátran.

   Hiszen összeszedte hamar a kulcsokat, bele sem kellett mennie a tóba.

   A  tizenkét  kacsa  egy  szempillantásra kihalászta a kulcsokat, vitték a
legénynek. Megy a legény a kapuhoz, kopogtat, s kiszól az öregasszony:

   - Megtaláltad-e a kulcsokat, fiam?

   - Megtaláltam, öreganyám! Itt van mind a tizenkettő!

   - No, most bejöhetsz.

   Bemegy  a  legény  az  udvarra,  ott  ül  most  is  a  két  sárkány  s  a
királykisasszony az udvar közepén, fehér lepedővel földig letakarva.

   Mondja az öregasszony:

   - Eltalálnád-e, hogy a három közül melyik a királykisasszony?

   Mondja a legény:

   - Ha jól szemlélem, ott ül jobb felől. Igaz-e, öreganyám?

   - Igazad van, édes fiam. Nesze, itt egy kard, szúrd keresztül mind  a két
sárkányt, amíg észrevennének.

   Hiszen  kétszer  sem  mondatta  magának ezt a legény. Fogta a kardot, úgy
keresztülszúrta  mind  a  két sárkányt, hogy egyszeribe fűbe harapott mind a
kettő.

   Aztán  szépen  hazavitte a királykisasszonyt, de bezzeg volt nagy öröm! A
király  nem  nézte,  hogy  a  legény  ki fia-borja, neki adta leányát s fele
királyságát. De jó szívvel ment a királykisasszony is hozzá, mert szemrevaló
volt  a  legény.  Hét  nap  s hét éjjel tartott a lakodalom, hanem akkor azt
mondta a legény:

   - Feleség, nekem nincsen maradásom, amíg bátyámat meg nem találom.

   Gondolja  magában,  visszamegy nagy Sárkányországba, hátha az öregasszony
útba  tudja  igazítani.  De  bezzeg most nem ment gyalog. Felült legszebb és
legjobb  lovára, repült, mint a gondolat: reggel indult, s este már ott volt
a fekete várban.

   Bemegy az asszonyhoz, fogadja az nagy örömmel:

   - Bátyádat keresed, ugye?

   - Azt  keresem,  öreganyám.  Míg meg nem találom, nincs addig  nyugvásom.
Ugyan bizony, nem tudna-e útbaigazítani?

   -  Én  megmondhatom,  fiam,  hogy  hol  van a bátyád, de nem hiszem, hogy
meg  tudnád szabadítani. Van itt az erdőben egy óriás, olyan magas, mint egy
torony;  olyan széles, mint egy ház; a szája akkora, mint egy kemence. Annak
az  óriásnak  a hasában van a te bátyád. Ha meg akarod szabadítani, neked is
be kell kerülnöd az óriás hasába, aztán a te dolgod, hogy kerültök ki onnét.

   Gondolkozik  a legény, gondolkozik az öregasszony is, hogy s mint lehetne
ezt megcselekedni.

   Azt mondja egyszer az öregasszony:

   - Hallod-e, csináltass magadnak tiszta acélgúnyát; tetőtől talpig  rakasd
tele tűvel, mikor aztán az óriás ide jő a tóra inni s lehajlik, ugorj bele a
szájába, a kardoddal vágd ki a hasát, s szépen bújjatok ki belőle.

   Megköszöni  a legény a jó tanácsot, bevágtat a városba, csináltat magának
acélgúnyát;  tűvel  jó  sűrűn  kirakatja,  azzal  vissza a tóhoz, meglesi az
óriást, mikor éppen lehajlik, hogy igyék: hopp, bele a szájába, be a hasába,
s hát ott a bátyja.

   - Adj' isten, bátyám! Hát te mit csinálsz itt?

   - Én  bizony  itt  vagyok,  minden  nappal  eltelik egy nap. Hát te  hogy
kerültél ide?

   - Én úgy, ahogy, csak gyere utánam.

   Azzal kihasította az óriás hasát, szépen kisétáltak, felültek a paripára,
hazavágtattak,  apjukat,  anyjukat, minden nemzetiségüket magukhoz vették, s
még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.