AZ ELRABOLT KIRÁLYKISASSZONY
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy király, s
annak egy szépséges leánya.
A királyfik és a hercegek egymásnak adták az ajtókilincset, s éppen arra
került a sor, hogy a királykisasszony jövendőbélit válasszon magának, de
mikor gyülekezni kezdettek a királyfik s a hercegek, hirtelen nagy fergeteg
kerekedett, benyargalt az udvarba két sárkány, megragadták a
királykisasszonyt, s elvitték nagy Sárkányországba.
Hej, lett nagy búbánat és szomorúság a palotában. A király egyszeribe
kihirdette ország-világon, hogy annak adja leányát s melléje fele
királyságát, aki visszahozza nagy Sárkányországból.
Hiszen próbálták is a szerencsét sokan, minden rendű és rangú legények,
de egy sem tudta visszahozni a királykisasszonyt.
Volt a király városában egy szegény ember, s annak két fia. Jancsinak
hívták az egyiket, Pistának a másikat.
Azt mondja Jancsi:
- Édesapám, én elmegyek, szerencsét próbálok, hátha visszahozom a
királykisasszonyt.
Mondta a szegény ember:
- Jól van, fiam, eredj isten hírével.
Feltarisznyálják a legényt, elindul hetedhét ország ellen. Ment hegyeken-
völgyeken át, s egyszer egy rengeteg erdőbe ért. Leül egy fa alá, előszedi
az elemózsiát, elkezd falatozni, s amint falatoznék, körülveszi egy nagy
sereg hangya.
Megszólal a Iegöregebb hangya:
- Te legény, adj ennünk! Három napja nem ettünk semmit.
De a legény, még ami morzsa a földre hullott, azt is összeszedte, még rá
is taposott a hangyákra, s azzal továbbment.
Ment, mendegélt keresztül az erdőn, s ért egy nagy tóhoz. Abban a tóban
volt tizenkét kacsa, s amint a legényt meglátták, mind kiúsztak a tó
szélére, nyújtogatták a nyakukat, tátogatták a szájukat: ennivalót kértek a
legénytől, de a legény ezeknek sem adott. Még felkapott a földről egy nagy
darab fát, s nagy haraggal a kacsák közé vágott.
Továbbmegy, s hát még egy hajításnyira sem ment, egy nagy fekete várhoz
ért. Gondolja magában, hátha itt van a királykisasszony. Megy a vár
kapujához, s jól megdöngeti. Abban a pillanatban kinyílik egy ablak, kinéz
rajta egy öregasszony, s kérdi a legénytől:
- Hát te mit akarsz? Minek jöttél ide?
- Én a királykisasszonyt keresem, akit a sárkányok elraboltak. Itt van-e?
- Itt van - mondotta az öregasszony -, várj egy kicsit.
Azzal hirtelen visszafordult, hozott egy zsák kását, kiöntötte az
ablakon, a zsákot utána vetette, s lekiáltott a legénynek:
- Elébb ezt a kását szedd belé a zsákba.
A legény szedni kezdi a kását, de amint öntötte a zsákba, azonmód ömlött
is ki hangya képében. Hiába kínlódott, hiába erőlködött, ami kását
felszedett s a zsákba öntött, mind hangyává lett, s kimászott a zsákból.
Egész nap s egész éjjel egyebet sem csinált a legény, mint szedte a
kását. Akkor kijött az öregasszony, hozott magával tizenkét kulcsot, azt
belevetette a tóba, s mondta a legénynek:
- Ezt a tizenkét kulcsot keresd meg, ha meg akarod szabadítani a
királykisasszonyt.
A legény egész nap kereste a tizenkét kulcsot, de egyetlenegyet sem
talált meg. Harmadnap reggel megy a várkapuhoz, s nagy mérgesen elkezdi
döngetni.
Kinéz az öregasszony az ablakon, s kérdi:
- Mit akarsz ?
- Eresszen be! Meg akarom szabadítani a királykisasszonyt.
- Én beereszthetlek, de azt nem köszönöd meg - mondotta az öregasszony. -
Egy zsák kását nem tudtál összeszedni, a kulcsokat nem tudtad megtalálni,
hogy tudnál bírni két sárkánnyal?
Hanem a legény addig döngette a kaput, hogy a vénasszony mégis
beeresztette.
Bemegy az udvarra, s mondja neki az asszony:
- Látod-e, ott ül a két sárkány s a királykisasszony fehér lepedővel
betakarva. Eredj oda, s ha eltalálod, hogy melyik a királykisasszony,
viheted.
Odamegy a legény, s azt mondja:
- A középső a királykisasszony!
Abban a pillanatban a két sárkány nagyot dobbantott a lábával, de
akkorát, hogy a föld megnyílt belé, s a legény eltűnt, mintha nem is lett
volna.
Otthon csak várták, várták a legényt, de hiába várták. Eltelt egy kerek
esztendő, s csak nem került vissza. Azt mondja a szegény ember a kisebbik
fiának, Pistának:
- Eredj, fiam, indulj útnak, s vagy hozod vissza a királykisasszonyt,
vagy nem, de a bátyádat hozd vissza.
Feltarisznyálják Pistát, elindul, megy, mendegél éppen azon az úton, ahol
a bátyja ment. Beért abba a rengeteg erdőbe, leült egy fa alá, s elkezdett
falatozni.
Hát őt is körülveszik a hangyák, s kérik, adjon nekik valamit isten
nevében.
- Hogyne adnék - mondta Pista. - Tudom, sokat éheztek, sokat sanyarogtok,
legyen egyszer jó napotok.
Egy jó marék kenyérmorzsát hintett a hangyáknak, s mikor ezt megették,
még egy marokkal, s úgy ment tovább. Elér a tóhoz, s hát a tizenkét kacsa
kiúszik mindjárt a tó szélére. Nyújtogatják a nyakukat, tátogatták a
szájukat: ennivalót kértek ők is. Ami kenyere volt, mind odaadta a
kacsáknak.
Továbbmegy, a várhoz ér, szép csöndesen kopogtat a kapun. Az öregasszony
mindjárt kihajolt az ablakon:
- Mit akarsz?
- A bátyámat keresem s a királykisasszonyt, akit a sárkányok elraboltak.
- A bátyádat keresheted, mert azt a föld elnyelte, de a királykisasszonyt
itt találod, csak várj egy kicsit.
Azzal leöntött egy zsák kását, s azt mondta a legénynek:
- Ha meg akarod szabadítani a királykisasszonyt, ezt a kását mind egy
szemig szedd belé a zsákba.
Szedni kezdi a legény a kását, hát egyszerre csak tenger hangya lepi el a
földet, s azok szedik össze a kását, hordják a zsákba, s egy szempillantás
alatt tele volt a zsák, egy szem kása sem maradt a földön.
Kinéz az öregasszony az ablakon, s összecsapja a kezét:
- No, fiam, még ilyen csodát sem láttam világon való életemben.
Azzal ledobta a tizenkét kulcsot is a tóba, s azt mondta:
- Ha még ezeket is kihalászod a tóból, jöhetsz bátran.
Hiszen összeszedte hamar a kulcsokat, bele sem kellett mennie a tóba.
A tizenkét kacsa egy szempillantásra kihalászta a kulcsokat, vitték a
legénynek. Megy a legény a kapuhoz, kopogtat, s kiszól az öregasszony:
- Megtaláltad-e a kulcsokat, fiam?
- Megtaláltam, öreganyám! Itt van mind a tizenkettő!
- No, most bejöhetsz.
Bemegy a legény az udvarra, ott ül most is a két sárkány s a
királykisasszony az udvar közepén, fehér lepedővel földig letakarva.
Mondja az öregasszony:
- Eltalálnád-e, hogy a három közül melyik a királykisasszony?
Mondja a legény:
- Ha jól szemlélem, ott ül jobb felől. Igaz-e, öreganyám?
- Igazad van, édes fiam. Nesze, itt egy kard, szúrd keresztül mind a két
sárkányt, amíg észrevennének.
Hiszen kétszer sem mondatta magának ezt a legény. Fogta a kardot, úgy
keresztülszúrta mind a két sárkányt, hogy egyszeribe fűbe harapott mind a
kettő.
Aztán szépen hazavitte a királykisasszonyt, de bezzeg volt nagy öröm! A
király nem nézte, hogy a legény ki fia-borja, neki adta leányát s fele
királyságát. De jó szívvel ment a királykisasszony is hozzá, mert szemrevaló
volt a legény. Hét nap s hét éjjel tartott a lakodalom, hanem akkor azt
mondta a legény:
- Feleség, nekem nincsen maradásom, amíg bátyámat meg nem találom.
Gondolja magában, visszamegy nagy Sárkányországba, hátha az öregasszony
útba tudja igazítani. De bezzeg most nem ment gyalog. Felült legszebb és
legjobb lovára, repült, mint a gondolat: reggel indult, s este már ott volt
a fekete várban.
Bemegy az asszonyhoz, fogadja az nagy örömmel:
- Bátyádat keresed, ugye?
- Azt keresem, öreganyám. Míg meg nem találom, nincs addig nyugvásom.
Ugyan bizony, nem tudna-e útbaigazítani?
- Én megmondhatom, fiam, hogy hol van a bátyád, de nem hiszem, hogy
meg tudnád szabadítani. Van itt az erdőben egy óriás, olyan magas, mint egy
torony; olyan széles, mint egy ház; a szája akkora, mint egy kemence. Annak
az óriásnak a hasában van a te bátyád. Ha meg akarod szabadítani, neked is
be kell kerülnöd az óriás hasába, aztán a te dolgod, hogy kerültök ki onnét.
Gondolkozik a legény, gondolkozik az öregasszony is, hogy s mint lehetne
ezt megcselekedni.
Azt mondja egyszer az öregasszony:
- Hallod-e, csináltass magadnak tiszta acélgúnyát; tetőtől talpig rakasd
tele tűvel, mikor aztán az óriás ide jő a tóra inni s lehajlik, ugorj bele a
szájába, a kardoddal vágd ki a hasát, s szépen bújjatok ki belőle.
Megköszöni a legény a jó tanácsot, bevágtat a városba, csináltat magának
acélgúnyát; tűvel jó sűrűn kirakatja, azzal vissza a tóhoz, meglesi az
óriást, mikor éppen lehajlik, hogy igyék: hopp, bele a szájába, be a hasába,
s hát ott a bátyja.
- Adj' isten, bátyám! Hát te mit csinálsz itt?
- Én bizony itt vagyok, minden nappal eltelik egy nap. Hát te hogy
kerültél ide?
- Én úgy, ahogy, csak gyere utánam.
Azzal kihasította az óriás hasát, szépen kisétáltak, felültek a paripára,
hazavágtattak, apjukat, anyjukat, minden nemzetiségüket magukhoz vették, s
még ma is élnek, ha meg nem haltak.