ÉSZREVÉTELEK A CSEKÉLY ILLETVE JELENTŐS
MENNYISÉG ÚJ MEGHATÁROZÁSÁRA TETT JAVASLATRÓL
Bevezetés
A kábítószerek csekély és jelentős mennyiségének meghatározása elsősorban
jogi kategória, melyhez jogi következményeket fűz a törvény. A halálos
illetve toxikus dózis alapegységként alkalmazásának elsődleges szempontja az
volt, hogy olyan mértékegységet kellett választani, mely egységes elbírálást
tesz lehetővé, és megfelel a jogbiztonság követelményeinek is. Minden egyéb
mértékegység természettudományosan pontosan nem meghatározható. Ilyenek a
napi adag, az "átlagos kábítószerfogyasztó" napi adagja, vagy a javaslatban
megjelölt piaci adag fogalma. Nagy eltérések mutatkoznak akár a napi adag,
illetve a piaci adag esetében a hatóanyagtartalomban. A fogyasztó napi
adagja pl. heroinból 0,5 gr-tól akár 2-3 gr-ig terjedhet, ismertek extrém
esetek is, amikor a fogyasztó napi adagja elérte a napi 7 gr-ot. Ilyen
bizonytalan, pontosan nem behatárolható alapegységet nem lehet alkalmazni
akkor, amikor a mennyiség képezi a cselekmény minősítésének alapját (bűntett
vagy vétség) vagyis ettől függ, hogy az elkövető 2 évig terjedő
szabadságvesztéssel, vagy 5 évig illetve 5-15 évig (jelentős mennyiség)
terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Egyedül a toxikus illetve letális
dózis mutatkozott olyan, természettudományosan pontosan megjelölhető
mennyiségnek, amely megfelel a jogbiztonság követelményeinek.
A mennyiségek meghatározása nem segíti, illetve nem is hátráltatja a
rendőrség munkáját abban, hogy leleplezzék illetve felelősségre vonják a
kereskedőt, ugyanis a kereskedést a mennyiségtől függetlenül kell
bizonyítani. A nyomozás során felmerülő bizonyítási nehézségeket jobb
felderítéssel, és nem a törvény szigorításával kell elérni. Ugyanakkor azt
is látni kell, hogy a csekély mennyiség az egyik kulcskategória abban az
esetben, amikor a kábítószerfogyasztó, aki a kábítószert saját használatára
termeszti, állítja elő, tartja vagy szerzi meg, hiszen csak a csekély
mennyiség alatt választhatja a büntető eljárás helyett a féléves
gyógykezelést. Amennyiben a csekély mennyiség felső határát alacsonyabban
határoznák meg a jelenleginél, a függő kábítószerfogyasztók többsége elesne
az alternatív kezelés lehetőségétől.
A jelentős mennyiség meghatározásánál pedig nem szabad megfeledkezni
arról, hogy a Büntető Törvényben alkalmazott legsúlyosabb büntetési
tétellel, 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendelik büntetni már a
puszta birtoklását is. Amikor a jelentős mennyiségnek is még csak gramm a
mértékegysége, indokolatlan felvetni a szigorítás lehetőségét.
Az Addiktológiai Szakbizottság előtt fekvő javaslatról:
A javaslatban szereplő példák (hány darab Extasy minősül csekély
mennyiségnek, stb.) nem lehetnek megalapozottak addig, amíg konkrét mérési
eredményekkel nincsenek alátámasztva. A vitára bocsátáshoz ismerni kellene a
konkrét esetekben lefoglalt kábítószerek bruttó mennyiségét, illetve
darabszámát, és ezek hatóanyagtartalmát, illetve ezek jogi szempontból
történő minősítését. ˙˙˙
A mennyiségi meghatározás alapegységének megváltoztatása nem indokolt, a
javaslatban szereplő megoldás (piaci adag) sértené a jogbiztonság elvét. Itt
megjegyzendő az is, hogy egy adag jó minőségű utcán árusított heroin a
letális dózis többszörösét is tartalmazhatja.
A javaslat mellett felsorakoztatott érvek nem állják meg a helyüket a
következők miatt:
A csekély mennyiség leszállításával a fogyasztó igenis hátrányosabb
helyzetbe kerül, mert csökken annak a lehetősége, hogy a büntető eljárás
helyett a gyógykezelést választhassa.
A terjesztők tevékenységét számottevően nem nehezítené s szigorítás,
hiszen ők általában csak 1-2 adagot tartanak maguknál. A függő fogyasztó
azonban nem tud ilyen racionálisan működni, fizikai szükségleteivel, és nem
a büntetőjogi következményekkel fog ezután is elsősorban foglalkozni.
A javaslat éppen a jogegyenlőség elvét és a jogbiztonsághoz fűzött
érdeket sértené, hiszen azonos elbírálást írna elő a teljesen különböző
hatóanyagtartalmú, ezáltal eltérő veszélyességű, de azonos darabszámú
kábítószerekkel visszaélésre. A nemzetközi gyakorlatban többféle megoldást
alkalmaznak a mennyiségek meghatározására, ezekhez a jelenlegi szabályozás
is igazodik.
Nem tudom értelmezni azt az érvet, miszerint a javaslat a jelenlegi
gyakorlatot legalizálja.
A cannabisról
A cannabis esetében valóban értelmezhetetlen mind a letális, mind a
toxikus dózis. A jelenlegi gyakorlatban toxikus dózisként vélelmezik az 1 gr
THC-t. Valóban a jelenlegi gyakorlat a kábítószerek közül a cannabis
esetében relatíve liberálisan állapítja meg a csekély mennyiség felső
határát. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a jogalkotó nem tett
különbséget a kábítószerek között veszélyességük szerint. Így valamilyen
formában a jogalkalmazás során kell kifejezésre juttatni azt, hogy egy olyan
illegális drog birtoklását stb., melynek használata nem vezetett
halálesethez (ellentétben több legális droggal) nem indokolt a többi
illegális, veszélyesebb droggal azonosan megítélni, vagy használóját
elítélni.
A szigorítás igényével lépett fel az utóbbi hetekben a Kábítószerügyi
Tárcaközi Bizottság, melynek Labóratóriumi Munkacsoportja foglalkozik a
témával (vezetője azonos az Addiktológiai Szakbizottsági előterjesztés
szerzőjével). A szigorítás szükségességének indokaként jelölik meg azt, hogy
az ENSZ Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Tanácsa ajánlást tett Magyarország
számára, hogy csökkentse a Legfelsőbb Bíróság által meghatározott csekély
illetve jelentős mennyiséget. Ehhez csak annyi fűzhető hozzá, hogy a
Népjóléti Minisztérium a Kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében
létrehozott parlamenti eseti bizottsághoz benyújtotta beszámolóját, melyben
szerepel az ENSZ Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Tanács 1996. évről
készített jelentése. A becsatolt anyagban Magyarország vonatkozásában nem
szerepel ilyen értelmű ajánlás, de amennyiben szerepelne is, ez nem
kötelezné a Magyar Köztársaságot arra, hogy az európai mércével mérve
jelenleg is szigorú szabályozást tovább szigorítsa.
dr. Pelle Andrea ügyvéd
- Társaság a Szabadságjogokért -