Dimenzió #15

Kábulatban

(drogok, hatásuk, megítélésük, egészség)

        A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS KÁBÍTÓSZERELLENES BIZOTTSÁGA JELENTÉSE (2)

           A Magyar Köztársaság Belügyminisztériumának jelentése a
         Kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott
                    országgyűlési eseti bizottság részére


                             III. Jogi környezet

                          (A) Kábítószer-rendészet

   Elsőként  a  New  Yorkban  1961.  március  30-án kelt Egységes Kábítószer
Egyezmény   kihirdetésével,  valamint  a  módosításáról  és  kiegészítéséről
Genfben  1972. március 25-én kelt jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1988. évi
17.  tvr. egységes szerkezetbe foglalt szövegét rögzítő 1965. évi 4. tvr-ben
foglaltakat  kell  kiemelni.  Ez  a norma tekinthető a kábítószer-fogyasztás
elleni küzdelem egyik alapdokumentumának.

   A  törvényerejű  rendelettel  kihirdetett Egységes Kábítószer Egyezmény a
kérdéshez   kapcsolódó   egységes  fogalom-meghatározásokat  (1.  cikk),  az
ellenőrzés  alá  vont  anyagok  körét,  s  az azokhoz kapcsolódó ellenőrzési
rendszabályok jellegét, mértékét, fokozatát (2. cikk) rögzíti.

   A  4.  cikkely  értelmében  kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a jelen
egyezmény  rendelkezései alapján kizárólag gyógyászati és tudományos célokra
korlátozzuk  a  kábítószerek  termelését, gyártását, kivitelét, behozatalát,
elosztását, kereskedelmi forgalmát, használatát és tárolását.

   Az   5.   cikkely  az  ENSZ  Gazdasági  és  Szociális  Tanács  Kábítószer
Bizottságát (Bizottság) és a Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Szervét (Szerv)
ismeri  el  illetékesként  a  nemzetközi  ellenőrzésre.  Elsősorban  a Szerv
jogosultságai  hangsúlyozandók. A Szerv - az Egyezmény 9. cikkelye 4. pontja
szerint   -   a   Kormányokkal   együttműködve   arra   törekszik,   hogy  a
kábítószerekkel  kapcsolatos  állami  feladatok  (értve  itt  a kábítószerek
tiltott  beszerzését, termelését, gyártását, kereskedelmi használatát üldöző
állami  fellépéshez  fűződő  elvárásokat  is)  a  vonatkozó  nemzetközi jogi
elvárásoknak megfelelően valósulhassanak meg.

   A  részes  tagállamok  -  az  Egyezmény  19.  cikkelyének megfelelően - a
kábítószer-szükséglet    becslési    előirányzatairól    évente    kötelesek
tájékoztatni  a szervet. E jelentésekben a tiltott kereskedelemben lefoglalt
és  a  törvényes  forgalomba  került  mennyiségeket,  valamint  a különleges
készletekből:    a    polgári    lakosság    szükségleteinek   biztosítására
felszabadított kábítószer-mennyiséget egyaránt fel kell tüntetni.

   A  részes  államok  által előterjesztett előirányzatokat a Szerv a lehető
legrövidebb  időn  belül  hagyja  jóvá  annak érdekében, hogy a kábítószerek
használata   és   elosztása   gyógyászati   és  tudományos  célra  megkívánt
mennyiségre  korlátozódjék.  A részes állam és a Szerv közötti vita esetében
pedig  a  Szerv  jogosult  összeállítani,  közzétenni,  kihirdetni  a  saját
becslési előirányzatait, ideértve a pótlólagos becslési előirányzatokat is.

   Az  államnak  a területére vonatkozó, a 20. cikkelyben leírt statisztikai
adatokkal  is  szolgálnia  kell. Ezek az adatok jobbára a termelt, gyártott,
felhasznált,  behozott,  kivitt,  lefoglalt  kábítószer-mennyiségekre,  azok
sorsára,   illetve   a   folyó   év   december  31-ei  készletek  nagyságára
koncentrálnak.

   Az  Egyezmény  konkrétan  meghatározza  a  gyártott  és  importált  egyes
kábítószerek   mennyiségi  korlátait  (21.  cikk).  Az  Egyezmény  az  ópium
termelést  korlátozó,  a mákszalma, a kókacserje és a kókalevél, a kannábisz
ellenőrzésére vonatkozó cikkelyeket is tartalmaz (21/b-28. cikkelye).

   Ha   a   Szervnek   alapos   oka  van  feltételezni,  hogy  az  Egyezmény
rendelkezéseit  valamely  szerződő  fél nem hajtotta végre, s ezáltal komoly
mértékben  veszélyeztette  az Egyezmény célkitűzéseit, jogosult konzultációt
kezdeményezni   az  érdekelt  kormánnyal,  vagy  attól  magyarázatot  kérni.
Emellett  javaslatot  tehet,  vizsgálat megtartását is indítványozhatja (14.
cikk).

   Súlyos  helyzet  előállása,  s az előzetes intézkedések eredménytelensége
esetén  akár valamennyi szerződő fél, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanács,
illetve  a  Bizottság figyelmét is felhívhatja. Ennek eredményeként a Tanács
akár a Közgyűlést is figyelmeztetheti, a kialakult helyzet veszélyeire.

   A  Szerv  javaslatot  tehet  az  ENSZ illetékes szerveinek és szakosított
intézményeinek a tagállam technikai és pénzügyi megsegítésére is.

   Az  Egyezmény  szerint a kábítószerek gyártása (29. cikk), a kábítószerek
kereskedelme,   elosztása   (30.   cikk)  állami  engedélyhez  kötött  olyan
tevékenység, amely igen szoros és folyamatos állami felügyelettel párosul. A
vonatkozó  30. cikkely igen fontos, a forgalmazással kapcsolatos ajánlásokat
is  tesz.  Az  Egyezmény  31. cikkelye a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó
különös  rendelkezéseket rögzíti. Ezek jórészt export- és import-tilalmi, az
azokhoz   kapcsolódó   felügyeleti-ellenőrzési,   engedélyezési  szabályokra
koncentrálnak.   Ezek   lényege  az,  hogy  az  export-  és  import-kiviteli
engedélyeket  olyan  tartalommal  kell  meghozni,  s  "közzétenni",  hogy az
érintett  államok  számára  nyomonkövethetővé  váljék  a  területüket érintő
kábítószer-forgalom,  s  annak lényeges vonatkozásai. A 31. cikkely az ilyen
tényleges  forgalmat  leplező  eljárásokat  tiltó és rendező szabályok sorát
fogalmazza meg.

   Kötelezettséget  vállaltunk arra is, hogy a kábítószerek tárolását éppúgy
hatósági engedélyhez kötjük (33. cikk).

   Az  Egyezmény  mindezek  mellett az állami felügyelet és a felülvizsgálat
kérdéskörében  a gyártóktól, kereskedőktől nyilvántartás vezetését követelik
meg.

   Ezeknek   a  rendelkezéseknek  az  a  célja,  hogy  az  Egyezményben  írt
célkitűzések   egyáltalán  érvényesülhessenek,  s  a  részes  állam  valóban
kontroll   alatt  tarthassa  a  kábítószerrel  kapcsolatos  eljárásokat.  Az
Egyezmény  36.  cikkelyében írt ajánlások, a követendő büntető rendelkezések
megtételére  koncentrálnak.  Ezeknek  az  ajánlásoknak a lényege az, hogy az
államnak  mindazt  a  kábítószerrel kapcsolatos tevékenységet büntetni kell,
amely  Egyezmény-ellenes  (36.  cikk  1.  pont). Ugyanakkor a 36. cikkely az
érintett  kábítószer-élvezők  kezelésének,  nevelésének reszocializációjának
érdekében  is  ajánlásokat  tesz.  Ugyanez  mondható  el a lefoglalással, az
elkobzással  kapcsolatos ajánlásokkal összefüggésben is. A 39. cikkely ugyan
lehetővé  teszi  a  tagállamok  számára  az  Egyezmény  ajánlásaihoz  képest
szigorúbb eltérést, ugyanakkor az annál enyhébb eljárást már nemkívánatosnak
tartja.

   A 48. cikkely a viták rendezésének módját részletezi. E cikkely mondja ki
azt,  hogy az Egyezmény értelmezésével, vagy alkalmazásával kapcsolatos vita
esetén  a  szerződő  felek milyen, a konfliktust rendező, feloldó eszközöket
vehetnek igénybe.

   Az  Egyezmény  végrehajtásával  kapcsolatos feladatok ellátását a 8/1968.
(II.9.) Korm. rendelet szabályozza.

   A  norma  1.  paragrafusának  (2)  bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a
kábítószer    termelésével,    gyártásával,    feldolgozásával,   forgalomba
hozatalával    és    raktározásával   csak   állami   szervek   (vállalatok)
foglalkozhatnak. ˙˙˙

   A  2.  paragrafus  pedig  kimondja,  hogy  e  tevékenység felügyeletét és
ellenőrzését a belügyminiszter (!) és a népjóléti miniszter együttesen látja
el.  A  kábítószerrel  kapcsolatos eljárásokban a Népjóléti Minisztérium - a
Belügyminisztériummal  egyetértésben  -  adja  ki az engedélyt. A norma ((2.
paragrafus  (3)  bekezdés  a)  pontja)  a Belügyminisztérium kompetenciájába
sorolja a rendészeti felügyelet és ellenőrzés teendőit, illetve a kábítószer
átmenő forgalmának engedélyezését.

   Az  e  jogszabállyal  szemben  számos  kritika fogalmazódik meg az utóbbi
időkben,  lévén, hogy a gazdasági változások, s kiváltképpen a privatizációs
folyamatok   eredményeként   tarthatatlanná   vált   az  1.  paragrafus  (2)
bekezdésében  írt azon követelmény, amely szerint a kábítószerrel összefüggő
egyes feladatokkal csak állami szervek foglalkozhatnak.

   Ugyanígy  meghaladottá  váltak  a  BM  hatáskörébe  utalt feladatok is. A
rendszerváltozást követően ti. a BM, illetve az ilyen rendészeti feladatokat
ellátni  hivatott  rendőrség szervezetileg is különvált. Ezeket a rendészeti
feladatokat   a  rendőrségről  szóló  törvény  (Rtv.)  már  kétségtelenül  a
rendőrségre oktrojálja.

   Az  1/1968.  (V.12.)  BM-EüM  együttes rendelet feladat-meghatározása már
jóval  konkrétabb.  A BM teendői is jórészt ebből vezethetők le. Egyébként e
rendelet   az,   amely   a   mellékelt  négy  jegyzékben  foglalva  közli  a
nemzetközileg    kábítószerként    avagy   a   kábítószerekből   előállított
készítményekként nyilvántartott anyagokat.

   Ugyancsak  e  rendelet  az,  amely  - az ilyen anyagokon kívül - a Magyar
Köztársaság  területén (!) kábítószernek minősített anyagok és a szigorított
intézkedések  alá  vont  kábítószerek  jegyzékét is közzé teszi. Ez utóbbiak
gyógyászati   célra   nem  alkalmazhatók,  s  kizárólag  tudományos  célokat
szolgálhatnak.

   A  rendelet  3.  melléklete  pedig  a  forgalomba hozatalra engedélyezett
kábítószerek,  kábítószert  tartalmazó gyógyszerkészítmények jegyzékét közli
azzal,  hogy  a  megjelölt  kábítószerek  az orvosi vényen történő rendelés,
gyógyszertárból   való   kiadás,  gyógyszertári  és  gyógyintézeti  tárolás,
nyilvántartás  és  elszámolás szempontjából nem tekintendők kábítószernek. A
megjelölt  készítmények  esetében  is  hasonló  értelmezést  fogalmaz  meg a
melléklet.


            Az együttes rendelet főbb rendelkezései a következők:

   Az  1.  paragrafus  azt  a  kérdést  rendezi, hogy pontosan mi tekinthető
kábítószer-élvezetre  alkalmas  anyagnak.  Valójában  itt  a  mellékletekben
felsorolt,  négy  jegyzékben  szereplő  anyagokra történik utalás, tisztázva
azt,  hogy bármilyen mennyiségű folyékony vagy szilárd hígítás termékei is e
körbe tartoznak.

   A  2.  paragrafus  kétségtelenné  teszi, hogy a kábítószerrel kapcsolatos
mindennemű tevékenységet kizárólag a kábítószer-üzemi engedéllyel rendelkező
állami  szerv  (intézet, intézmény, vállalat stb.) folytathat, más szervezet
nem.    A    visszavonásig   érvényes   kábítószer-üzemi   engedélyt   -   a
Belügyminisztériummal  (!) egyetértésben - a Népjóléti Minisztérium adja ki.
Ugyanígy  a Népjóléti Minisztérium engedélye szükséges annak visszavonásához
is.

   A  3.  paragrafus  pedig kötelezi az engedéllyel rendelkező vállalatot az
ilyen    tevékenységek    felügyeletére   hivatott   kábítószer-felelős   és
kábítószerfelelős-helyettes   kijelölésére.   E  személyek  kijelöléséhez  a
Belügyminisztérium előzetes hozzájárulása szükséges.

   Az  5.  paragrafus  az  érintett  vállalat nyilvántartási kötelezettségét
rendezi, és e nyilvántartások tartalmi követelményeire tesz utalást.

   A  vállalattól - a 6. paragrafus (1) bekezdése szerint - csak kábítószer-
üzemi engedéllyel rendelkező vállalatok, továbbá (az érdekelt miniszterekkel
egyetértésben)   a   népjóléti   miniszter   által   meghatározott   szervek
szerezhetnek  be  kábítószert.  Tudományos  (kísérleti)  célra  kizárólag  a
Népjóléti Minisztérium eseti engedélye szerint lehet kábítószert beszerezni.

   A   7.   paragrafus   a   selejtezés  (megsemmisítés)  kérdését  rendezi,
meghatározva az eljárás dokumentálásának engedélyezésének módját, tartalmát.
A  BM-nek  (illetve az Rtv. és az 1/1993. (I.13.) IM-BM-PM együttes rendelet
szerint: a rendőrségnek) nincs szerepe a selejtezési eljárásban.

   A  8.  és  a  10. paragrafusok kétségtelenné teszik: a Magyar Köztársaság
területére kábítószert behozni, kivinni az Népjóléti Minisztérium engedélye,
az  ilyen  anyagok tranzitálása pedig a Belügyminisztérium engedélye alapján
lehet.

   A  másik  nagy  horderejű  nemzetközi egyezmény Bécsben 1971 februárjában
született  meg.  A  pszichotrop anyagokról szóló Egyezményt az 1979. évi 25.
tvr. transzformálta belsőjogi szabályaink közé. E norma főbb rendelkezései a
következők:

   Az 1. cikkely az egyes fogalmak értelmezésére szójegyzéket közöl.

   A 2. cikkely választ ad arra: mi a teendő akkor, ha valamely részes állam
a  pszichotrop  anyagok listájára (jegyzékére) tartozónak tekinthető anyagot
vél felfedezni.

   E cikkely részletezi az Egészségügyi Világszervezet, a Bizottság teendőit
is.  A  Bizottság  -  indokolt esetben - kiegészítheti a pszichotrop anyagok
listáját, de az anyag más fejezetbe átsorolásáról vagy akár annak törléséről
is dönthet.

   Az Egyezmény rendezi a Bizottság döntése kapcsán teendő, a részes felekre
háruló feladatokat. Ezek a teljesítendő ellenőrzési szabályokra vonatkoznak.


   A    3.   cikk   a   készítmények   ellenőrzésére   vonatkozó   részletes
rendelkezéseket   közöl.   Sokak   között  az  ellenőrzés  alóli  mentesítés
lehetőségét  is  megadja,  ugyanakkor  annak  korlátait  is közli (3. pont).
Ugyszintén  ez  a  cikkely  rendezi a mentesítéssel kapcsolatos tájékoztatás
rendjét,  a  Bizottságnak  a  részleges  vagy  teljes mentesítésre vonatkozó
döntése közzétételének mechanizmusát.

   A  7.  cikkely  a  legszigorúbb  ellenőrzési  rendszabállyal  sújtott  I.
jegyzékben  lévő  pszichotrop  anyagokkal  kapcsolatos külön rendelkezéseket
közli.  Innen  tudható  meg,  hogy  ezeknek csak a tudományos és korlátozott
gyógyászati   felhasználása   engedélyezhető.   Ezek   gyártását,  forgalmát
különleges  engedélyhez  kell  kötnie  a részes államnak, s azokat tételesen
nyilván  kell tartaniuk. Szigorú felügyeletet követel az Egyezmény. Az ilyen
anyagok  kivitele,  behozatala  fő  szabály szerint tiltott, kivéve, ha az e
tevékenységet folytató kifejezett állami felhatalmazással rendelkezik.

   Az  5.  cikkel  egyébként  is  gyógyászati  és tudományos célokra rendeli
általában  a pszichotrop anyagokat (utalva itt az egyéb jegyzékeken szereplő
anyagokra is).

   A   8.  cikkely  általában  beszél  arról,  hogy  a  pszichotrop  anyagok
gyártásának,     forgalmának,     elosztásának    engedélyezéséről    állami
ellenőrzésének, felügyeletének kötelezettségéről.

   A  II-IV.  jegyzéken  szereplő anyagok - fő szabály szerint - csak orvosi
vényen adhatók ki magánszemélyek használatára. A III-IV. jegyzéken felsorolt
anyagokat a gyógyszerészek - az állam engedelme szerint - orvosi vény nélkül
is forgalmazhatják (9. cikk).

   A  11.  cikk szigorú nyilvántartás vezetését követeli meg. Jegyzéktípusok
szerint pontosan meg is határozza a nyilvántartások tartalmát.

   A  12. cikkely a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó szabályokat közli. A
szigorú kiviteli és behozatali engedélyezésre, az érintett államok kölcsönös
értesítésére  koncentráló szabályok célja az, hogy pontosan nyomon követhető
legyen az ilyen anyag forgalma.

   Egyébként  a  13.  cikkely  szerint  bármelyik  fél megtilthatja a II-IV.
jegyzéken felsorolt egy vagy több anyag behozatalát országába.

   A  14.  cikkely a nemzetközi vonalakon közlekedő hajók, légijárművek vagy
más   szállítási   eszközök   elsősegély  ládáiban  szállítható  pszichotrop
anyagokra  vonatkozó  külön  rendelkezéseket közli. E szerint nem tekintendő
behozatalnak, kivitelnek vagy átszállításnak a II-IV. jegyzéken feltüntetett
olyan   korlátozott   mennyiségű   anyag,   amelyekre   a  fenti  eszközökön
(elsősegélynyújtás céljából) sürgős esetekben szükség lehet.

   Az  Egyezmény  16.  cikkelye a részes felek tájékoztatási kötelezettségét
írja elő. Ez éves jelentés elkészítését jelenti. A jelentés a tagállam belső
jogi    szabályairól,    a    pszichotrop    anyagokat   érintő   jogellenes
cselekményekről,  az  Egyezményben  írt  egyes  feladatokat ellátni hivatott
kormányhatóságokról,  a  tiltott  kereskedelem  tárgyát képező anyagokról, a
gyártás,  forgalmazás,  a  felhasználás  adatairól ad tájékoztatást az ENSZ,
illetve a Szerv számára.

   A Szerv - a részes állam Egyezmény-ellenes eljárása esetén - magyarázatot
kérhet,  intézkedések  megtételét  javasolhatja,  figyelmeztetheti  a részes
tagállamokat, a Bizottságot, a Tanácsot; sőt, felhívhatja e szerződő feleket
a  pszichotrop  anyagok  nemzetközi forgalmának korlátozására is (19. cikk).
Ehhez  a  cikkelyhez  hazánk fenntartást fűzött. (Ennek akkori indoka témánk
szempontjából közömbös.)

   A 20. cikkely szerint a részes tagállamoknak minden szükséges intézkedést
meg  kell  tenniük  abból a célból, hogy megelőzzék a pszichotrop anyagokkal
való  visszaélést  és  biztosítsák az érdekelt személyek gyors felkutatását,
kezelését,  egészségügyi,  mentálhygienes  felvilágosítását, utángondozását,
munkaképességük helyreállítását, reszocializációjukat.

   A  22.  cikkely a büntető rendelkezésekre tesz ajánlásokat. Ugyanakkor az
1/b)  pont  lehetővé  teszi  a pszichotrop anyagokat fogyasztók egészségügyi
rehabilitációját,  utógondozását, büntetés helyett. E cikkely szorgalmazza a
cselekmény  előkészülete  büntetendőségének  megteremtését, illetve az ahhoz
kapcsolódó pénzügyi tranzakciók büntetőjogi fenyegetését.

   A  tvr.  3.  szakasza hazánknak az egyes pontjaihoz fűzött fenntartásait,
nyilatkozatait   rögzíti.   Témánk   szempontjából   a   nemzetközi  bíróság
joghatóságának kizártságára vonatkozó megnyilatkozásoknak lehet jelentősége:
ti.  a  bíróság joghatóságát csak a vitában érdekelt összes fél beleegyezése
esetén ismerjük el.

   A  "Pszichotrop  Egyezményt"  kihirdető  1979.  évi  25. tvr. 5. szakasza
alapján  a  pszichotrop  anyagok  gyártásáról,  feldolgozásáról,  forgalomba
hozataláról,  behozataláról,  kiviteléről,  raktározásáról,  használatáról a
4/1980.   (VI.  24.)  EüM-BM  együttes  rendelet  szól.  Egyben  e  rendelet
melléklete   tartalmazza   az  eltérő  ellenőrzési  rendszabályokat  igénylő
pszichotrop anyagok felsorolását. ˙˙˙


                   A rendelet főbb szabályai a következők:

   A   pszichotrop  anyagok  gyártása,  feldolgozása,  forgalomba  hozatala,
behozatala,   kivitele,  raktározása,  használata  -  szűk  körű  kivételtől
eltekintve  -  kizárólag gyógyászati és tudományos szükségletek kielégítését
szolgálhatja. (2. zakasz)

   Az   állami   felügyelet   és  ellenőrzés  a  népjóléti  miniszter  és  a
belügyminiszter (!) között oszlik meg.

   A  3.  paragrafus  (3)  bekezdése  szerint  a rendészeti felügyelet és az
ellenőrzés  tartozik a BM hatáskörébe. A rendelet a BM hatáskörébe utalta az
egyes, meghatározott pszichotrop anyagok átmenő forgalmának a szabályozását,
engedélyezését   is.   A   pszichotrop   anyagok  előállítására,  forgalomba
hozatalára  és  raktározására  vonatkozó  engedélyt  a  NM kizárólag a BM-el
egyetértésben adhatja ki. (3. paragrafus 4. pont)

   Külön  szakasz  foglalkozik  a  különös  ellenőrzést  igénylő, a I. számú
mellékletben írt pszichotrop anyagokra. Felhasználásuk csak tudományos célra
engedélyezhető  (4.  paragrafus)  és  ezen  anyagok  kezelése  az  NM  külön
engedélyével   történhet.  Az  engedély  az  anyagok  nyilvántartásával,  az
adatszolgáltatással kapcsolatos rendelkezéseket is rögzíti.

   Az  5. paragrafus szerint a II-V. jegyzékekbe felvett pszichotrop anyagok
előállításával,   forgalmazásával,   raktározásával   a  gyógyszergyárak,  a
gyógyszer-kereskedelmi    és    gyógyszer-külkereskedelmi   vállalatok   (!)
foglalkozhatnak.

   A  6. paragrafus az ilyen anyagokat kezelő vállalatoknál működő "felelős"
kijelöléséről,  képzettségéről  ír;  e  személyek  kijelöléséhez  a  BM  (!)
előzetes hozzájárulása szükséges.

   Amíg  a  II.  jegyzékben  foglalt  pszichotrop anyagok kezelésére nézve a
kábítószerre   vonatkozó   kezelési  szabályok  irányadók,  addig  a  III-V.
jegyzékbe  foglalt  anyagokra  a  gyógyszerekre  vonatkozó  rendelkezések az
irányadók.

   Az  I-IV.  jegyzékbe felvett pszichotrop anyagok behozatalát, kivitelét a
NM engedélyezi. Ehhez nem kell a BM egyetértése.

   A   kiviteli   engedély  iránti  kérelemhez  csatolni  kell  a  célország
behozatali engedélyét (11. paragrafus (1) bekezdés).

   Az  I-IV.  jegyzékbe  foglalt  pszichotrop anyag tranzitálásához a BM (!)
engedélye szükséges.

   Rendkívül  nagy  horderejű  az  ENSZ-nek  a kábítószerek és a pszichotrop
anyagok  tiltott  forgalmazása  ellen Bécsben 1988-ban kötött Egyezménye. Az
egyezményt   már   ratifikálta   hazánk  és  a  közeljövőben  várható  annak
kihirdetése.  A megállapodás meghatározóan bűnügyi vonatkozású, speciálisnak
tekinthető olyan nemzetközi norma, amely kiegészíti a korábbi egyezményeket.
A  bécsi Egyezmény tehát nem lépett a másik két norma helyébe, de azokat még
csak részben sem helyezte "hatályon kívül".


                Az Egyezmény főbb rendelkezései a következők:

   A   2.  cikk  szerint  a  szerződő  felek  kötelezettséget  vállalnak  az
Egyezménnyel  összhangban  lévő  belső törvény és normaalkotási intézkedések
megtételére,  feltéve,  ha az ilyen kodifikációs eljárás a belső jogrendszer
alapvető fontosságú rendelkezéseivel összeegyeztethető.

   Az  Egyezmény  hatályát rendező 2. cikkely a másik állam joghatóságát óvó
szabályt  is  rögzít:  e szerint egyetlen fél sem tehet a másik részes állam
területén  olyan  intézkedést, amely a másik állam joghatósága alá tartozik.
(3. pont)

   A 3. cikkely a nyilvántartandó absztrak eseteket (cselekményeket) sorolja
fel.  Sőt  a cikkely még a szándék meglétének ismérveit is megfogalmazza (3.
pont);  emellett  az  "ajánlott", többnyire a szabadságvesztésre koncentráló
büntetésekre  is  javaslatot  tesz,  megemlítve  egyben  a  pénzbüntetés, az
elkobzás alkalmazhatóságát.

   A  cikkely  külön  hangsélyozza  az  elkövető  egészségügyi  kezelésének,
nevelésének,   utókezelésének,   reszocializációjának  szükségességét;  sőt,
kisebb súlyú bűnesetek kapcsán még ezen intézkedések primátusát helyettesítő
jellegét is hangsúlyozza a norma. (4. pont b), c) és d) alpontok)

   A  3. cikkely 5. pontja meghatározza a súlyosító körülményeket is. (Pl. a
bűnszervezetbeli  tagság,  az  ilyen  szervezetek  segítése, a bűncselekmény
nemzetközi  jellege, erőszak vagy fegyver használata, a sértett kiskorúsága,
a visszaesés).

   Az 5. cikkely - felismerve azt, hogy a szervezett bűnözéssel szemben csak
a  vagyoni  alapjának  megrendítésével lehet fellépni eredményesen - szigorú
elkobzási  szabályokat  is  rögzít. Ennek lényege az, hogy a kábítószeren, a
pszichotrop  anyagon  túl  elkobzás  alá  esett  mindaz,  amelyet  az  ilyen
cselekmények segítésére szántak, vagy ami az ilyen cselekményekből bármilyen
előnyként származott; de azok a dolgok is, amelyek az ilyen ügyletek vagy az
ehhez   kapcsolódó   pénzmosási   tranzakciókat   bizonyíthatják  vagy  azok
leleplezését szolgálhatják.

   A  4.  pont  -  az  elkobzás  hatékonyságát  elősegítendő  - a nemzetközi
együttműködés  "technikai" kérdéseit részletezi. E szabályok - többek között
-  a vagyonmenekítés (pénzmosás) megszakítását is szolgálja. A cikkely kitér
az  olyan különleges esetekhez kapcsolódó eljárási javaslatokra is, amikor a
vagyoni  előnyt  más javakká alakították át, konvertálták vagy összekeverték
legális  dolgokkal.  A  becsült  értéket  ez  utóbbiak  rovására is el lehet
kobozni. (6/b. és c. pontok)

   A  7.  pont a bizonyítás terhének megfordíthatóságát (!) javasolja; ennek
érdekében   azt  indítványozza,  hogy  a  szerződő  felek  fordítsák  meg  a
bizonyítás  terhét  az  elkobzás tárgyát képező, feltételezett vagyoni előny
vagy  más  javak  törvényes  eredetét  illetően  akkor,  ha  e jogi megoldás
egyáltalán összeegyeztethető a belső jogi elveivel, bírósági és más eljárási
szabályaival.

   A  8.  pont  azonban  kimondja,  hogy  az ilyen intézkedés nem sértheti a
jóhiszemű harmadik személy jogait.

   A  6. cikkely a kiadatás kérdéseit rendező szabályokat rögzíti. A cikkely
azokat  az  eseteket  is  felemlíti,  amikor a részes tagállam nem adja ki a
területén  lévő elkövetőt. Ilyen esetekben a kiadást megtagadó államnak kell
érvényesítenie az Egyezmény célkitűzéseit.

   A 7. cikkely a jogsegély kérdéseire vonatkozó szabályokat fogalmazza meg,
kifejtve a jogsegély alapját képező konkrét eseteket, indokokat (2. pont).

   Az  5.  pont  szerint  a  szerződő felek nem hivatkozhatnak banktitokra a
jogsegély nyújtásának megtagadásakor.

   A  8-10.  pont  a  jogsegély-kérelmek, és azok teljesítésének szervezeti,
technikai  kérdéseivel,  az  adatszolgáltatás  csatornáival foglalkozik. Nem
sérti  az  Egyezményt a diplomáciai éthoz ragaszkodás; sürgősségi esetben az
Interpol útján is történhet adatszolgáltatás.

   A 11. pont pedig a megkeresés tartalmi követelményeit közli; a 15. pont a
megkeresés  megtagadásának  lehetőségeit  rögzíti. Ilyenre jobbára akkor van
lehetőség,  ha  a  megkeresés a megkeresett fél szuverenitását, biztonságát,
közrendjét stb. sérti vagy a belső jogi rendelkezéseivel ellentétes.

   Az együttműködés egyes formáiról és kérdéseiről szóló 9. cikkely a szoros
nemzetközi    együttműködés,    adatcsere    szükségességét   sugallja.   Az
adatszolgáltatásnak  az  elkövető  személyének,  a  vagyoni előnyök és javak
mozgására,   illetve   a   kábítószerek,  pszichotrop  anyagok  és  az  azok
előállításához,  forgalmához  stb.  kapcsolódó eszközökre kell koncentrálnia
(Ezek az ún. sarkalatos pontok).

   Az  e  cikkelyben  írt,  a képzési, oktatási program tartalmára, irányára
vonatkozó   ajánlások   a  kábítószer-bűnözés  felderítésének  hatékonyságát
szolgálják.

   A  12.  cikkely  a kábítószerek és pszichotrop anyagok gyártására gyakran
használt anyagokkal kapcsolatos eljárási kérdéseket rendezi. A 2. pont pl. a
jegyzékbe  történő  felvétel  vagy  az  azokból  történő  törlés,  módosítás
szabályait írja le, nevezetesen: a részes állam - az ilyen igényt megalapozó
ismeretek  birtokában  -  értesítést küldhet az ENSZ főtitkárának. A cikkely
itt  az  előzőekben  részletezett  egyezményekkel  azonos  további  eljárási
szabályokat  rögzít. A különbség talán annyi, hogy jóval részletesebbek ezek
a szabályok.

   A  8.  pont  a  szerződő  fél  felügyeleti,  engedélyezési jogosultságait
részletezi.  E  szerint  a  szerződő  feleknek  felügyeletet kell gyakorolni
minden   olyan  személy,  vállalat  felett,  akik  a  szóban  forgó  anyagok
gyártásáért,   szétosztásáért   felelősek.  A  norma  szerint  engedélyezési
rendszerhez  kell  kötni  azokat a létesítményeket és helységeket, ahol ezen
anyagok  gyártása  és  szétosztása történik; de meg kell akadályozni azt is,
hogy  a  gyártók  (elosztók)  nagyobb  készleteket  halmozhassanak fel, mint
amelyeket a piaci helyzet indokolna.

   A  9.  pont  pedig a lefoglalás, a jogellenes export, import, tranzitálás
esetéhez  kapcsolódó  kölcsönös  tájékoztatás  követelményeit rögzíti. Ennek
célja az, hogy nyomon követhetők legyenek az ilyen szállítmányok.

   A  12.  pont  szerint  az  államok  fél  évente tájékoztatják a szervet a
jegyzékekbe  felvett anyagok mennyiségéről, eredetéről vagy az ilyen anyagok
gyártására szolgáló további anyagokról, a jogsértésekről.

   A  13-14.  cikkelyek szerint az Egyezmény kötelezi a szerződő feleket - s
végül   is   ez   a   norma   célja  -  azokra  az  intézkedésekre,  amelyek
ellehetetlenítik  a  kábítószerek  (pszichotrop  anyagok) tiltott gyártását,
termesztését,   forgalmazását,  keresletét.  A  14.  cikk  5.  pontja  pedig
szorgalmazza   az   érintett   anyagok   mihamarabbi   megsemmisítését  vagy
felhasználását,  s  csak  a szükséges, bizonyítékként szolgáló minta vételét
írja elő.

   A  kereskedelmi  szállítókat  meghatározott  intézkedésekre kötelező (15.
cikkely),   a   kereskedelmi   iratok  tartalmára,  áttekinthetőségére  (16.
cikkely),  a tiltott tengeri szállítás megakadályozására, visszaszorítására,
a  szabad-kereskedelmi  övezetekre, a szabad kikötőkre, a postai szállítások
igénybevételére  vonatkozó  különleges  szabályok  végül is az előző célokat
szolgálják.

   A 20. cikkely széles körű adatszolgáltatásra kötelezi a részes államokat;
az  adatszolgáltatásnak  a  jogellenes  cselekmények olyan részleteire is ki
kell terjednie, amelyek okulásul szolgálhatnak mások számára is.

   A  21-22.  cikkelyek  a  Bizottság  és  a  Szerv  jogosítványait rögzíti.
Valójában   -   az  érintett  állam  szuverenitását  nem  sértve  -  mindent
megtehetnek,  amelyek  az  Egyezmény  célkitűzéseit  szolgálják. Ajánlásokat
tehetnek,   adatokat  kérhetnek,  intézkedések  megtételére  hívhatják  fel,
figyelmeztethetik  a  szerződő  feleket.  E  tekintetben  elsősorban a Szerv
feladatai a legkonkrétabbak.

   A  24.  cikkely  szerint  a  felek  az  ajánlásoktól legfeljebb szigorúbb
intézkedéseket léphetnek meg, de enyhébbet nem.

   A   32.   cikkely   a   viták  rendezésére  vonatkozó  irányzatokat  tesz
(konzultációk  tartása,  választott  bírósági  eljárás,  nemzetközi  bíróság
közreműködése).

   Utalni   kell   a  koncesszióról  szóló  1991.  évi  XVI.  törvény  egyes
rendelkezéseire. ˙˙˙

   A  törvényben  konkrétan  meghatározott kizárólagos állami, önkormányzati
vagy  önkormányzati  társulási  tulajdon,  valamint a kizárólagosan az állam
vagy  az  önkormányzat  hatáskörébe utalt tevékenységek gyakorlása - rendeli
így  a  törvény - koncessziós szerződés alapján átengedhető a hatékonyabb, a
privatizációs folyamatok realitásait figyelembe vevő működés érdekében. ˙˙˙

   A  törvény értelmében a kábítószerek és a pszichotrop anyagok előállítása
és forgalmazása ilyen állami koncessziónak tekintendő.

   Az   így   átengedett   tevékenységek   folytatásának  módját,  részletes
feltételeit  az  e törvény keretei között szabályozó ágazati törvényben kell
rögzíteni.  Az  ágazati  törvény  az  egyes  tevékenységtípusok  folytatását
koncessziós  pályázat  kiírása,  illetőleg koncessziós szerződések megkötése
nélkül is lehetővé teheti (liberalizált tevékenységek).

   A  2.  paragrafus  határozza  meg  a  koncessziós  szerződés megkötésének
feltételeit.   E   szerint   a   törvény  hatálya  alá  tartozó  tevékenység
folytatásának  feltétele  az, hogy az állam vagy az önkormányzat, illetve az
önkormányzati  társulás  e  célra  az  állam  vagy  az önkormányzat többségi
részesedésével  működő  gazdálkodó  szervezetet  vagy költségvetési, illetve
önkormányzati  intézményt alapítson vagy - s ez a második vagylagos feltétel
-  az  állam,  illetve  az önkormányzat a tevékenység gyakorlásának időleges
jogát  koncessziós  szerződésben  engedje át. E koncessziós szerződést pedig
mind  a  belföldi,  mind  pedig a külföldi természetes és jogi személyekkel,
valamint ezek jogi személyiség nélküli társaságaival is megkötheti az állam,
illetve az önkormányzat.

   A   4.   paragrafus   (1)  bekezdése  értelmében  az  állam,  illetve  az
önkormányzat  pályázatot  köteles  kiírni  a koncesszió átengedése, átvétele
érdekében. Az állam, illetve az önkormányzat nevében eljáró személy, illetve
szerv kizárólag a nyertes pályázóval köthet koncessziós szerződést.

   A  20.  paragrafus (1) bekezdése szerint a koncesszió-köteles tevékenység
folytatására - fő szabály szerint - a koncessziós szerződést aláírónak záros
határidőn  belül saját részvételével belföldi székhelyű gazdasági társaságot
kell alakítania.

   Ha a koncesszió-köteles tevékenység folytatását hatósági engedélyhez köti
valamely   jogszabály,   a   koncessziós   társaság  csak  ennek  birtokában
folytathatja koncessziós tevékenységét. (21. paragrafus)

   A  koncessziós  társaság  a  koncesszió-köteles tevékenység gyakorlásának
jogát  az  állam,  illetőleg  az önkormányzat hozzájárulása nélkül másra nem
ruházhatja át, de nem pénzbeli hozzájárulásként más gazdasági társaságba sem
viheti be e jogot.

   A  kábítószer-rendészeti tevékenységhez forrásként szolgál a rendőrségről
szóló  1994.  évi  XXXIV.  törvény (Rtv.). Valójában e jogszabály tekinthető
olyannak,  amely - e kérdésben - a rendszerváltozást követő realitásokat már
figyelembe  veszi,  s  a rendészeti feladatokat (jogokat, kötelezettségeket)
végül is oda telepíti, ahol e feladatok egyáltalán elláthatók.

   Kétségtelen   azonban,   hogy  az  Rtv.  következetlen  e  szabályzásban,
tekintve,  hogy a kábítószer-rendészeti teendők rendőrséghez telepítésével -
jogdogmatikailag   nehezen   feloldható   -  kolliziót  teremtett  az  eddig
ismertetett egyes belső jogi normákkal szemben.

   Nem  helyezte  ugyanis  hatályon  kívül a rendészeti igazgatás kérdésében
korábban   másként   rendelkező   alacsonyabb   szintű   rendelkezéseket.  A
szabályozás   e   hiányossága  ezért  kérdésessé  tette  a  BM  szerepét.  A
minisztériumnak  -  gyaníthatóan  -  a konkrét esetekhez kapcsolódó hatósági
jogkört  mellőzve  általános az felügyelet és irányítás eszközei maradtak. E
következtetésre elsősorban a jogértelmezés szabályait követve juthatunk.


         Az Rtv-nek az e kérdést illető főbb szabályai a következők:

   Az   Rtv.  1.  paragrafusa  meghatározza,  hogy  a  rendőrség  rendészeti
feladatkörében  ellátja  a  közbiztonságra  veszélyes anyagok - s közöttük a
kábítószer   stb.  -  előállításával,  forgalmazásával  és  felhasználásával
kapcsolatos  hatósági  feladatokat. ((2) bekezdés d. pont). A 90. paragrafus
pedig  - az államigazgatási adatkezelés kapcsán - akként rendelkezik, hogy a
rendőrség  a  rendészeti  feladatainak  ellátása  érdekében  a kábítószer, a
pszichotrop  anyag  gyártására, kereskedelmére, az ország területére történő
behozatalára,  kivitelére,  átszállítására,  megszerzésére, felhasználására,
tárolására,   szállítására  vonatkozó  engedéllyel  rendelkezők  adatait  az
engedélyben  szereplő,  az anyag gyártó- és tárolóhelyét, továbbá a gyártási
engedéllyel  rendelkezők adatait, valamint az engedély kiadásának, illetve a
visszavonásának   feltételeit   igazoló  adatokat  a  határozatban  szereplő
jogosultság  megszűnésétől  számító  10  évig  kezelheti.  A 90. paragrafust
értelmezve   arra   következtethetünk,  hogy  a  kábítószerrel,  pszichotrop
anyaggal    kapcsolatos    hatósági-rendészeti   feladatokat   a   rendőrség
kompetenciájába   utalja   az  Rtv.,  s  e  feladatokat  nem  is  kívánja  a
Belügyminisztériumra oktrojálni.

   Az  1988.  december  20-án  Bécsben  kelt  ENSZ  egyezmény végrehajtására
kiadott  100/1996.  (VII.  12.)  Korm. rendelet ugyancsak meghatározó témánk
szempontjából.

   E  jogszabály  a  kábítószerek  tiltott  gyártásához használt egyes vegyi
anyagokkal  végzett  tevékenységek  szabályozásáról  szól.  Itt  tehát nem a
végtermékekkel,  tehát  a  kábítószerrel, a pszichotrop anyaggal kapcsolatos
tevékenységhez  kapcsolódó  rendészeti  igazgatási  feladatokról, hanem az e
végtermékek  gyártásához szükséges egyes, a jogszabály mellékleteiben közölt
ellenőrzött anyagok felhasználásához fűződő igazgatási teendőkről van szó.

   A főbb szabályok a következők:

   A  4.  paragrafus szerint a jogszabályhoz fűzött 1. számú melléklet I. és
II.   kategóriájába   tartozó  ellenőrzött  anyagokkal  folytatott  belföldi
tevékenységek  közül  a  gyártás,  a  felhasználás, a feldolgozás, az önálló
raktározás és a nagykereskedelmi tevékenység folytatása engedélyhez kötött.

   Az  engedélyt  az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) adja ki. Az 1.
számú    melléklet   III.   kategóriájába   sorolt   anyagokkal   folytatott
tevékenységfajták csupán az IKM-nél tett bejelentéshez kötött.

   Az  1.  számú  melléklet  I.  és  II.  kategóriájába  tartozó  anyagokhoz
kapcsolódó  export-  és  import-tevékenység  szintén  az  IKM  engedélyezési
kompetenciájába  tartozik.  Az 1. számú melléklet III. kategóriájába tartozó
anyagok ilyen nemzetközi forgalmához elegendő az IKM-nél tett bejelentés.

   A  6-7.  paragrafusok  -  részletezve  a  döntést  megalapozó  okokat - a
tevékenységi  engedély  megtagadásával,  visszavonásával,  felfüggesztésével
foglalkoznak.

   A   tranzittevékenység  csak  a  külföldi  hatóságok  engedélye  alapján,
valamint  a  magyar vámhatóságnál történt bejelentést követően vámfelügyelet
mellett folyhat (11. paragrafus).

   A  12.  paragrafus  az  ilyen  tevékenységet  folytatóknak  az  illetékes
hatóságokkal  és  az  MBH-val  való  együttműködési  és az adatszolgáltatási
kötelezettségét,  azok  tartalmát  írja  elő.  E  szabály lényege az, hogy e
személyeknek  minden  olyan  adatot  közölni  kell a hivatkozott szervekkel,
amelyek  a  kábítószerekkel,  pszichotrop  anyagokkal kapcsolatos jogellenes
tevékenységre utalnak.

   A  statisztikai  adatszolgáltatás  címzettje  az  IKM (12. paragrafus (2)
bekezdés c) pont).

   A  13.  paragrafus szerint az ellenőrzött anyagokkal kapcsolatos hatósági
feladatok  ellátására  az  IKM,  valamint  a  Vám-  és Pénzügyőrség és külön
törvényi felhatalmazás alapján a Nemzetbiztonsági Hivatal jogosult.

   E  szerveknek,  illetve a rendőrségnek a feladataik ellátásához szükséges
adatokat  -  az  adatvédelemre vonatkozó jogszabályok figyelembe vételével -
egymás számára hozzáférhetővé kell tenni.

   Utalni  kell  az  Országgyűlés 111/1996. (XII. 19.) határozatára, amely a
kábítószer-fogyasztás  terjedésének  megállítása  érdekében  eseti bizottság
felállításáról rendelkezett. A bizottság célja a nemzetközi követelmények és
a   belső   jogi   szabályok   közötti  esetleges  kollízió  felszámolásának
kezdeményezése,   a   tájékozódás   a   bűnüldözés  és  a  prevencióterápia-
rehabilitáció  jogi  környezetéről  mindannak érdekében, hogy mindezekről az
Országgyűlést 1997. szeptember 30-áig tájékoztathassa.

                           Budapest, 1997. március
                         Készítette: Dr. Borai Ákos
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.