KÜLFÖLDI JOGI SZABÁLYOZÁS - EURÓPAI ÖSSZEHASONLÍTÁS
Az európai államokban terjed az a nézet, amely hibásnak tartja az
egyoldalúan represszív kábítószer-ellenes tevékenységet. Különösen rendőri
vezetők vetik fel, hogy ennek következtében óriási bevételekhez jut a
szervezett bűnözés, de a kábítószer-fogyasztók száma továbbra is nő.
Hazánkon kívül több európai országban is lehetséges a büntetés elkerülése
a gyógykezelés vállalása esetén. Ez a lehetőség azonban rendszerint csak a
saját használatra történő birtoklás, vagyis a fogyasztók számára nyitott, a
kereskedők felelősségét nem zárja ki. Több európai ország azonban éles
különbséget tesz az "elosztó" kereskedők (dealerek) és az utcai árusok
(pusherek) között, és igyekszik biztosítani a kábítószer-függő pusherek
számára is a büntetés helyetti gyógyítás lehetőségét.
Az alternatív kezelés lehetőségének
jogi szabályozása az egyes országokban
Anglia
A próbára bocsátás magatartási szabályai között szerepelhet a
gyógykezelés vállalása.
Ausztria
Csekély mennyiségű kábítószer tartása, termelése, forgalmazása esetén az
ügyész jogosult felfüggeszteni az eljárást, ha az elkövető beleegyezik a
gyógykezelésbe. A bíróság két évig terjedő szabadságvesztés végrehajtását
függesztheti fel, ha az elítélt önkéntesen aláveti magát a gyógykezelésnek.
Belgium
A magát gyógykezeltető terhelttel szemben az ügyész megszüntetheti az
eljárást, vagy meg sem indítja (diszkrecionális jogkör).
A bíróság jogosult az ítélet végrehajtását felfüggeszteni, vagy az
ítéletet hatályon kívül helyezni, ha a vádlott beleegyezik a gyógykezelésbe.
Ilyen megoldást alkalmaznak Dániában és Hollandiában is.
Finnország
Az állam lemond büntetőjogi igényének érvényesítéséről a magukat
gyógykezeltetőkkel szemben.
Franciaország
Mentesül a büntetőjogi következmények alól, aki aláveti magát a
gyógykezelésnek.
Lehetséges a gyógykezelés kötelező elrendelése is.
Görögország
A kis mennyiségű kábítószer birtoklása nem bűncselekmény.
A bíróság ítéletben elrendelheti a kényszergyógykezelést - súlyosabb, nem
kis mennyiség miatti ügyekben.
Németország
Mellőzhető a vádemelés a csekély mennyiségű kábítószer esetében.
A két évig terjedő szabadságvesztés végrehajtása felfüggeszthető ha az
elítélt beleegyezik a gyógykezelésbe.
Olaszország
Kis mennyiségű kábítószer birtoklása nem bűncselekmény.
A négy évig terjedő szabadságvesztés végrehajtását öt évi próbaidőre fel
lehet függeszteni, a sikeres gyógykezelés után az eljárást megszüntetik.
Spanyolország
A kis mennyiségű kábítószer tartása nem büntetendő.
Három évig terjedő szabadságvesztés végrehajtását lehet felfüggeszteni a
magukat gyógykezelésnek alávető elítéltekkel szemben.
Svédország
Büntethetőséget megszüntető ok, ha a kábítószerfogyasztó beleegyezik a
gyógykezelésbe.
Több európai ország az alternatív gyógykezelés bevezetésén túl a kis
mennyiségű kábítószer saját használatra történő megszerzését, birtoklását
dekriminalizálta is.
A kis mennyiségű kábítószer saját használatra történő birtoklását,
fogyasztását a következő országokban nem büntetik:
Olaszország - 1975 óta
Spanyolország - 1983 óta
Görögország
Lengyelország
Svájc
Hollandia
Írországban engedélyezett a kannabisz-származékok személyes fogyasztásra
történő tartása.
Németországban az Alkotmánybíróság Második Szenátusa 1994-ben úgy foglalt
állást, hogy a saját használatra cannabist birtoklókkal, termelőkkel, sőt a
csekély mennyiséget importálókkal szemben is alkalmazható az arányosság
alkotmányos elvének megfelelő "eljárás mellőzése" jogintézmény. A magas
bírói fórum álláspontja szerint a kannabisz mértékletes fogyasztása nem
vezet olyan károsodásokhoz, mint azt korábban hitték. Az alkalomszerű
fogyasztás nem okoz függőséget, nem károsítja különösebben a szervezetet,
ezért a kis mennyiség birtoklása miatti büntetőjogi felelősségre vonás
alkotmányellenesen túlméretezett.
Magyar szabályozás
Büntetőjog
A Büntető Törvénykönyvünk büntetni rendeli a kábítószerrel visszaélést. A
tiltás teljes körű, mind a kínálati oldalt, tehát a kereskedőt, mind a
keresleti oldalt, vagyis a fogyasztót büntetéssel fenyegetik.
Szigorúbban büntetik azt, aki üzletszerűen, vagy jelentős mennyiségű
kábítószerrel vagy szervezet keretében követi el a bűncselekményt, vagy
fiatalkorú személy számára ad illegális drogot.
A Büntető Törvénykönyv 1993-as módosítása a nemzetközi ajánlásoknak
megfelelően megteremtette annak a lehetőségét, hogy a fogyasztók egy köre
mentesüljön a büntetőjogi következmények alól. Vagyis nem büntethető, aki
csekély mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt, állít elő,
megszerez vagy tart, feltéve, hogy egy féléves, kábítószer-függőséget
megelőző vagy gyógyító kezelésnek veti alá magát. Aki kábítószerrel
kereskedik, nem élhet ezzel a lehetőséggel, vele szemben minden esetben le
kell folytatni az eljárást.
A kiszabható büntetés mértéke, illetve az alternatív gyógykezelés
választhatósága - ha annak egyéb feltételei is fennállnak - a kábítószer
mennyiségéhez is kapcsolódik.
A Legfelsőbb Bíróság 1995-ben hozott 155. sz. Büntető Kollégiumi
állásfoglalása szerint a kábítószerek csekély mennyisége az egészséges
emberre vetített halálos illetve toxikus adag tízszerese, a jelentős
mennyiség pedig ennek százszorosa. Ezek a mennyiségek jogi kategóriák, de ez
nem azt jelenti, hogy a büntetőjog lebecsülné a kábítószerek biológiai
hatását.
A mennyiségi határok megalkotásánál arra kellett elsősorban figyelemmel
lenni, hogy a kábítószerfüggő fogyasztók is választhassák a gyógykezelést.
Náluk ugyanis kialakul a tolerancia, vagyis a hatás kiváltásához egyre
nagyobb adagokra van szükségük, rövid idő alatt többszörösére emelkedhet a
naponta használt mennyiség.
A jelentős mennyiségű kábítószer meghatározásánál pedig azt kellett szem
előtt tartani, hogy annak puszta birtoklásáért 5-15 évig terjedő
szabadságvesztés szabható ki. Már jelentős mennyiségnek számít pl. 6 gr
tiszta heroin.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának állásfoglalása sok
félreértésre adott okot, és sok vitát váltott ki. Bírálói mind a csekély
mennyiség felső határát, mind pedig a jelentős mennyiség alsó határát túl
magasnak találták. A félreértések forrása talán a választott viszonyítási
pont terminológiája (halálos illetve toxikus adag) lehet. A toxikológus
szakemberek mind terminológiai, mind a jogbiztonság követelményének
szempontjából szerencsésebbnek tartanák, ha a kábítószer
hatóanyagtartalmának konkrét mennyiségével definiálnánk a csekély illetve
jelentős mennyiséget. Természetes egységként szolgálhatna az átlagos
kábítószer-élvező napi fogyasztásának adagja is. Mindkét megoldásnál
szükségesnek látjuk, hogy egy szakértői testület (pl. az Országos
Igazságügyi Orvosszakértői Intézet) az Egészségügyi Közlönyben is közzétett
módszertani levél formájában az egységes szakértői gyakorlatot elősegítse.
A csekély illetve jelentős mennyiség határainak megvonása jogpolitikai
kérdés. Ettől függ, hogy a jogalkotás és végrehajtás a fogyasztók
büntetésére vagy a gyógyításra helyezi a fő hangsúlyt. Az 1993-as Btk.
módosítás során a magyar jogalkotás a gyógyítás elsőbbségét ismerte el,
tehát az államnak erősebb érdeke fűződik a gyógykezeléshez, mint a
büntetéshez a fogyasztók esetében.
Az utóbbi időszakban főként a rendőrség részéről felmerült a mennyiség
kérdésében a szigorítás szükségessége. Emellett a legtöbbet hallható érv,
hogy a jelenlegi csekély mennyiség mellett a dealerek is elkerülhetik a
felelősségre vonást, mert a náluk talált kábítószer mennyisége alapján a
gyógykezelést választhatják a büntetés helyett.
A jogi munkacsoport álláspontja szerint a kínálati oldal szereplőinek
felelősségre vonásának jogszabályi feltételei adottak, a jelenlegi
mennyiségi határok mellett is. Ha bebizonyosodik, hogy valaki 5 alkalommal
haszonszerzés céljából kábítószert adott el, üzletszerű elkövetés miatt 2-8
évig terjedő szabadságvesztésre számíthat, akkor is, ha csekély mennyiségre
követte el a visszaélést. A büntető eljárás során esetlegesen felmerülő
bizonyítási nehézségeket nem lehet a törvény szigorításával megoldani.
Amennyiben a csekély mennyiség felső határát alacsonyabban határoznák meg
a jelenleginél, a függő kábítószer-fogyasztók többsége elesne az alternatív
kezelés lehetőségétől.
Adatvédelem
A drogfogyasztás sok esetben egészségügyi problémákat okoz, így előbb-
utóbb ezek a személyek megjelennek valamelyik egészségügyi intézményben. A
hatályos jogszabályok biztosítják az orvosi titoktartás körén belül, hogy
ezek az egészségügyi (szenzitív) adatok illetéktelenül harmadik személy
birtokába ne jussanak. Biztosítani kell, hogy a kezelésre szorulók
bizalommal fordulhassanak az orvoshoz, és ne kelljen attól tartaniuk, hogy
feljelentik őket. A jelenlegi gyakorlat szerint előfordul, hogy a baleseti,
ügyeleti orvosi ellátás során, ha kiderül, hogy a kliens kábítószert
fogyaszt, az esetet bejelentik a rendőrségnek, és ennek nyomán büntető
eljárás indul a beteg ellen. Ez a gyakorlat azon túl, hogy megsérti az
orvosi titoktartást, azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a kábítószeres
rosszullétek esetén nem mernek orvosi segítséget kérni, mert félnek a jogi
következményektől.
Problematikus kérdés a legálisan, orvosi rendelvényre kábítószert (pl.
morfin) használók adatainak, illetve receptjeinek ellenőrzése, melyet a
rendőrség jelenleg rendészeti jogkörében eljárva végez. Indokolatlan, hogy a
betegségük miatt kábítószert orvosi rendelvényre használók személyi
adataihoz az egészségügyi hálózaton kívüli hatóság általános ellenőrzések
során hozzáférjen. A gyógyszerrendelés ellenőrzésére megfelelő
jogosítvánnyal rendelkezik az ANTSZ, és ha bűncselekmény gyanúját észlelik,
jelenthetik a rendőrség felé, így a kábítószer felhasználásának
törvényessége követhető.
Járművezetés
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ittas vezetésre vonatkozó
megállapítások a "bódult" állapotban vezetésre is vonatkoznak. Tehát
lehetőség van arra, hogy a kábítószer hatása alatt járművet vezetőt emiatt
közlekedésrendészeti körben felelősségre vonják. A gondok elsősorban a
bizonyításnál jelentkeznek. A kábítószer vérből vagy vizeletből történő
kimutatása bonyolult, drága módszereket és képzett szakértőket igényel.
Tömeges vizsgálatok elvégzésének nincsenek meg a személyi és tárgyi
feltételei. A szakértői közreműködés bizonytalanságai pedig az
igazságszolgáltatásban zavarokat okoznak.
A közlekedési bűncselekmények körében előforduló számokból nem lehet
olyan következtetésre jutni, hogy a kábítószer hatása alatti vezetést
nevesítetten kriminalizálni kellene. A probléma rendészeti eszközökkel is
kezelhető. A közúti járművezetéstől el lehet tiltani, aki a járművezetésre
alkalmatlan. A rendszeresen kábítószert fogyasztó szenvedélybeteg esetében
ezt az intézkedést alkalmazni lehet. Ugyanígy, akit tetten érnek kábítószer
hatása alatti vezetésen, annak vezetői engedélyét a rendőrség
visszavonhatja.
Diszkó-bezárás
Napjaink aktuális kérdése, hogy az államnak milyen eszközei vannak arra,
hogy azokat a szórakozóhelyeket, ahol rendszeresen drog-árusítás folyik, be
lehessen zárni. Hatásos eszköz lehetne, ha törvény hatalmazná fel az
ügyészt, hogy azoknak az egyéni vagy társas vállalkozásoknak a működési
engedélyének visszavonását vagy felfüggesztését kezdeményezze a bíróságon,
amelyeknél a rendőrségi ellenőrzések során három ízben kábítószer eladást
észleltek. A rendőrség regisztrálná az ellenőrzések eredményét, majd az
ügyésznél kezdeményezné a bírósági eljárás megindítását. Ez az eljárás a
döntést a független bíróságokra bízná, így a javaslat megfelel az
alkotmányossági követelményeknek is.
Javaslataink
1. A magyarországi gyakorlati tapasztalatok és az európai államoknak a
kábítószerrel kapcsolatos büntetőjogi szabályai egyaránt azt mutatják, hogy
nem helyes egyetlen tényállásba összeolvasztani a kábítószerrel visszaélés
minden elkövetési magatartását. Ezek vonatkozásában különböző módon kell
meghatározni a csekély és jelentős mennyiséget. Ugyancsak helyes lenne
differenciáltan meghatározni a felelősséget a különböző osztályokba
sorolható kábítószerrel történő visszaélésért.
2. Néhány problematikus elem a hatályos jogi szabályozásban:
A Büntető Törvénykönyv törvényi tényállását a valóságban előforduló
fogyasztói szokásokhoz kellene igazítani. Tekintettel a társas beszerzési és
fogyasztási szokásokra, a haszonszerzési célzat nélküli átadás mellett is
indokolt lenne a gyógykezelés vállalásának felajánlása, a büntetőjogi
szankciók elkerülése lehetőségének megteremtése.
Megfontolandó a jelenlegi alternatív kezelési lehetőség mellett egy olyan
megoldás kialakítása, melyben a fogyasztó-eladó (pusher) a büntetőeljárás
lefolytatása után, az ítélet ismeretében a büntetés letöltése helyett
választhassa a hasonló időtartamú gyógykezelést, melynek ez esetben lehet
szabadságkorlátozó eleme.
Javasoljuk, hogy a Btk. 282. paragrafus (6) bekezdésében a "kereskedik"
elkövetési magatartás ne tartozzon a privilegizált körbe, vagyis a csekély
mennyiséggel kereskedésnek ne legyen vétségi alakzata.
3. A csekély és jelentős mennyiség alapegységét, és mértékét törvényben
kell szabályozni. Alapegységnek javasoljuk az átlagos kábítószer-élvező napi
fogyasztásának adagját, vagy a hatóanyagtartalom mennyiségének konkrét
megjelölését. A mennyiségi határok megvonásánál arra kell figyelemmel lenni
egyrészt, hogy a fogyasztók választhassák a gyógykezelést, vagyis a csekély
mennyiség felső határát továbbra is úgy kell megvonni, hogy a
kábítószerfüggőknél kialakult tolerancia mellett is a pár napi adag még ne
haladja meg azt. Másrészt a jelentős mennyiség meghatározásánál azt kell
szem előtt tartani, hogy annak már puszta birtoklásáért 5-15 évig terjedő
szabadságvesztés jár. Álláspontunk szerint a jelenleg alkalmazott mennyiségi
határok megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, és más alapegység választása
mellett is ezeket a kereteket szigorítani nem indokolt.
4. Fel kell kérni az Országos Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet, hogy
adjon ki módszertani levelet az igazságügyi szakértői tevékenység
egyöntetűsége érdekében.
5. Naprakésszé kell tenni és folyamatosan karban kell tartani a
kábítószerek és pszichotróp anyagok, valamint az ellenőrzött anyagok
jegyzékét.
6. Meg kell vizsgálni a kábítószer-kereskedelemnek rendszeresen helyt adó
szórakozóhelyek tulajdonosai elleni államigazgatási-bírósági eljárás
lefolytatásának és a működési engedély bevonásának a lehetőségét.
7. Indokolt a kábítószer hatása alatt gépjárművet vezetők jogosítványának
időleges, és a kábítószer-függők esetében pedig annak akár végleges
bevonása.
8. A kábítószert orvosi rendelvényre, betegségük miatt szedők adataihoz a
felhasználás ellenőrzése során csak az ÁNTSZ férhessen hozzá. A legális
vények rendészeti ellenőrzése nem indokolt.
9. Szükségesnek tartjuk annak megvizsgálását, hogy milyen előnyökkel
járna a saját használatra kis mennyiségű kábítószer birtoklásának
(fogyasztásának) kizárása a kábítószerrel visszaélés büntetőjogi
tényállásából. E kérdés eldöntéséhez több európai ország tapasztalatait fel
lehet használni, ahol hosszabb-rövidebb idő óta a kábítószerfogyasztás nem
üldözendő.
Összefoglalás
A jogi szakértői munkacsoport álláspontja szerint a kínálati oldal
felelősségre vonásának jogszabályi feltételei adottak, minden ilyen
cselekmény szigorú megítélés alá esik.
A joggyakorlat is azt mutatja, hogy a terjesztőkkel szemben kiszabott
büntetések szigorúak.
A mennyiségi meghatározások szigorítása nem segítené a rendőrök munkáját
a kereskedők leleplezésében, azonban a fogyasztók többségét kizárná a
kedvezményből. A magyar drogpolitika nem lehet sem enyhébb, sem keményebb
mint a környező országok gyakorlata. Jelenlegi szabályozásunk ennek
megfelel, sőt néhány ponton (teljes vagyonelkobzás) szigorúbbak szabályaink,
mint a nemzetközi előírások.
Az európai politika nem a represszió, hanem a gyógyítás prioritásának
irányába halad.
A munkacsoport szerint a bűnügyi munka súlypontját továbbra is a
kábítószer-bűnözés kínálati oldalára kell helyezni, kívánatos az elosztó
hálózatok fenntartóihoz is eljutni, azokat leleplezni és felelősségre vonni.
A keresleti oldal visszaszorításában kétséges a büntetőjog kompetenciája
és hatékonysága, de a hatályos jogi szabályozás ezt a magatartást is üldözi.
A munkacsoport csak a fogyasztók érdekében tart szükségesnek olyan
intézkedéseket, melyek lehetőséget biztosítanak a büntetés elkerülésére,
mivel az államnak erősebb érdeke fűződik a szenvedélybetegek gyógyuláshoz,
mint a fogyasztó megbüntetéséhez.
Jogi szakértői munkacsoport
Budapest, 1997. május 12.