Az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság feljegyzése a
Kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott
országgyűlési eseti bizottság részére.
ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság
Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály
Kábítószer Bűnözés Elleni Osztály
F E L J E G Y Z É S
A kábítószer fogyasztás visszaszorításának rendőri feladataival
kapcsolatos gyakorlati és jogi problémákat a következőkben lehet összegezni.
A kábítószer bűnözés elleni rendőri fellépés központi "célszemélye" a
kábítószer kereskedő, a terjesztő, aki megvalósítja a Btk. 282.
paragrafusában megfogalmazott történeti tényállásokat. A fogyasztó
ugyanakkor nem központi figurája a bűnügyi felderítő munkának, részére
ráadásul a büntető anyagi jog mentességet, büntetlenséget is biztosít,
azokban a speciális helyzetekben, amelyeket a Btk. 282/A paragrafusa
meghatároz. A leírtakból következik, hogy a kábítószer fogyasztás
visszaszorításakor a rendőri intézkedéseknek nem a fogyasztó, hanem a
terjesztők, kereskedők ellen kell irányulniuk.
Figyelemmel arra, hogy a kábítószer kereskedelem leplezett, rejtett
illegális tevékenység, amelyet általában jól szervezetten, konspiráltan
hajtanak végre, az ellenük tervezett és meghozott rendőri intézkedéseknek is
hasonló ismérvekkel kell bírniuk. Vagyis a rendőrségi törvény felhatalmazása
alapján a titkos információgyűjtő munka erőit, eszközeit és módszereit kell
alkalmazni.
Ezen túlmenően a bűnmegelőzési szakszolgálat különféle kipróbált és
bevált eszközeinek, módszereinek alkalmazása vezethet még meghatározott
szintű eredményekhez, a felvilágosító, nevelő, propaganda munka keretében.
A leírtakon túlmenően több közvetett lehetőséget is látunk a kábítószer
fogyasztás/terjesztés visszaszorítására. Ilyen például a jogszabályi
környezet egyes elemeinek módosítása.
A hatályos jogi szabályozás és gyakorlat szerint a büntetőjogi megítélés
szempontjából döntő jelentőségű kategóriák - a csekély és jelentős
mennyiségű kábítószer - olyan értékben kerültek meghatározásra, amely messze
meghaladja a személyes fogyasztás többszöri mennyiségét is, illetve csak
abnormálisan nagy kábitószer tömeg tekinthető jogilag jelentős mennyiségnek.
Ennek következtében rendszeresen bújnak kábítószer terjesztők a csekély
mennyiséget birtokló fogyasztóknak nyitva álló védekezési lehetőség, a Btk.
282/A paragrafus mögé és ilyen formában megszűnik számukra a kábítószer
terjesztés minimális kockázata is.
A kifogásolt mennyiségi értékeket a Legfelsőbb Bíróság Bűntető
Kollégiumának 155. számú állásfoglalása írja le. E szerint az átlagos
fogyasztó mérgezéséhez elegendő, illetve halálos adatának tízszeresét
határozza meg a csekély mennyiség felső határaként és ugyanezen alapmérték
százszorosában adja meg a jelentős mennyiség alsó határát. Az ilyen
kategorizálás szerint jelenleg csekély mennyiségnek minősülhet 1000-3000 db
marihuanás cigaretta, vagy például 100 Extasy tabletta is, és megtörténhet,
hogy nem minősül jelentős mennyiségnek 1000 db Extasy tabletta, vagy
10.000-30.000 db. marihuanás cigaretta. Ezeket a mennyiségeket a jelzett
kábítószerek száz százalékos hatóanyag tartalma alapján határoztuk meg.
A leírt példából nyilvánvalóan látszik, hogy olyan túlzott mennyiségi
értékekről van szó, amelyekkel kapcsolatban semmiféleképpen nem tartható
fenn a fogyasztó azon védekezése, mely szerint ilyen "csekély" mennyiséget
saját használatra szereztek be és tartottak maguknál. Ezek az értékek a
külföldi szakirodalom és joggyakorlat szerint is túlzottak és a megállapítás
alapján sem fogadható el. Nem lehet ugyanis abból kiindulni, hogy az
alapegység a mérgező, vagy halálos adag legyen, mivel egyrészt ilyen
körülményt a Btk. 282. paragrafusa sem határoz meg, másrészt több
kábítószer, így például a marihuana és az LSD esetében nincs is túladagolási
lehetőség, illetve nem állapítható meg lethális dózis, halálos mennyiség.
Az előző körülmények megváltoztatása érdekében a Kábítószerügyi Tárcaközi
Bizottságban a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet Kábítószer
Laboratóriumának vezetője által előterjesztett módosított javaslatot és
értékeket támogatva úgy látjuk, hogy a törvényhez kapcsolódó magasabb szintű
jogszabályban kell a súlyos büntetőjogi következménnyel járó mennyiségeket
meghatározni, s annak alapjául az átlagos fogyasztó napi adagját célszerű
megjelölni. Ennek a tízszerese jelentheti az elfogadható saját fogyasztási
mértéket, míg a csekély mennyiség tízszeresét fogadhatjuk el a jelentős
mennyiség alsó határának.
Ezzel a jogszabályi módosítással elérhető az egyértelmű jogértelmezés és
jogegyenlőség - előre pontosan tudható, hogy milyen mennyiségű kábítószer
birtoklása, vagy kereskedelme miatt, milyen szankcióra lehet számítani.
A mennyiségek leírt módon történő átértékelése egyértelműen elkülöníti a
fogyasztót a kereskedőtől és lehetővé teszi az utóbbiak tevékenységének
fokozottabb visszaszorítását, kockázatosabbá teszi a tömeges kábítószer
kereskedelmet.
A nemzetközi tapasztalatok, így például az ukrán, román, német, angol,
stb. kábítószer törvények azt mutatják, hogy sokszor a mennyiségtől
független a kábítószerrel visszaélő személy cselekményének megítélése akkor,
ha azzal bizonyíthatóan kereskedett, azt más részére átadta. Így például egy
adag heroin eladása az ukrán kábítószer törvény szerint ugyanolyan súlyosan
minősül, mint ha lényegesen nagyobb mennyiséggel kereskedett volna a
terjesztő.
A hivatkozott jogszabályi módosítás célja nem a szankció mértékének
növelése, hanem a lebukás és büntetés elkerülhetetlenségének tudatosítása és
megvalósítása.
Az utóbbi időszak, másfél-két év tapasztalatai szerint a legnagyobb
mértékben, tömegesen fogyasztanak amfetamin alapú kábítószereket, különféle
Extasy tablettákat az olyan hétvégi diszkókban, zenés szórakozóhelyeken,
ahol a drogkultúrához kapcsolódó zenei irányzatokat játszanak - rave,
hardcore, techno, stb.
Az ilyen diszkókban folytatott rendőri ellenőrzések rendszerint kevés
eredményt hoznak. Ennek oka, hogy a kábítószer terjesztés konspirált
módszerei, valamint a helyszínek speciális körülményei miatt általában csak
csekély mennyiségeket és kis számú fogyasztót sikerül tettenérni. Ugyanakkor
nyilvánvalóan bizonyított, hogy a már minden városban és azonkívül is
megtalálható alternatív zenés szórakozóhelyek kifejezett piacát jelentik a
kábítószereknek, ahol már nem kell keresni a vevőket, mert kifejezetten
ilyen célból is gyűlnek össze.
Több külföldi tapasztalat mutatja, hogy az ilyen terjesztő helyek
megszüntetése, végleges korlátozása általában nem lehetséges, de legalább
eltűrhető keretek között lehet szabályozni ezek számát. Ennek jogszabályi
alapja lehet, hogy az olyan zenés szórakozóhelyeket, ahol ismételt rendőri
ellenőrzés során is nagyobb számban találnak kábítószer fogyasztókat és
foglalnak le akár többszöri csekély mennyiségben is kábítószereket, azokat
időlegesen vagy véglegesen bezáratják és az újbóli megnyitás lehetőségét
kizárják.
Jelenleg az ilyen következménynek hatályos jogszabály nem ad alapot,
azonban nem látjuk akadályát annak, hogy például az üzletek működéséről
szóló 6/1990. sz. KeM rendelet kiegészítésével vagy akár BM-KeM közös
rendelet kiadásával ilyen intézkedést kilátásba lehessen helyezni, illetve
szigorú szankciókat lehessen előírni az ismételt kábítószer
terjesztés/fogyasztás bizonyítása esetén.
A gyakorlati munka során több alkalommal vetődött fel, elsősorban a
szintetikus kábítószerekkel kapcsolatban, hogy a kábítószereket és
pszichotrop anyagokat meghatározó jogszabályok mellékletei nem tartalmazzák
a folyamatosan, újonnan megjelenő készítményeket. Az ilyen "designer-drogok"
ugyanazt a hatást produkálják, mint a tiltólistákon szereplő "társaik",
ugyanakkor pl. a kismértékben módosított kémiai elnevezésük, vegyi képletük
miatt nem indítható büntetőeljárás az ezekkel kapcsolatos visszaélések
esetén.
Fontos szempontnak tartjuk a frissen megjelenő új kábítószer fajták
folyamatos kategorizálását és azokkal a vonatkozó jogszabályok listáinak
kiegészítését.
Hollósi György r. alezredes
osztályvezető
Budapest, 1997. április