Kertész Imre:
(címzetes egyetemi tanár, a Legfőbb Ügyészség főmunkatársa)
VISSZAÉLÉS KÁBÍTÓSZERREL
(A MAGYAR JOGSZABÁLYOK AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ-JOG SZEMSZÖGÉBŐL)
- 6. rész -
NÉHÁNY KÖVETKEZTETÉS
Magyarország és az Európai Közösségek valamint azok tagállamai közötti
társulás létesítéséről szóló megállapodásban vállalta a jogközelítés
elvégzését a kábítószer-ellenőrzés és az ezzel kapcsolatos bűnözés elleni
fellépés területén is. A tagországok jogszabályainak nagyon is nem kimerítő
ismertetése mutatja, hogy nincs még kialakult egységes európai jog. Érdemes
tanulmányozni az egyes országok törvényeit, sok hasznos jogi megoldást lehet
találni, hasznos lehet ezeket a kodifikációnál figyelembe venni, azonban
közelíteni nem ezekhez, hanem a nemzetközi szerződésekben, egyezményekben,
ajánlásokban elfogadott szabályokhoz és a bennük megtestesülő az általános
elvekhez kell. Ebből a szempontból pedig állítható, hogy a kábítószer
fogyasztással kapcsolatos magyar jogintézmények euro-konformak, megfelelnek
az európai elvárásoknak.
Az állami kábítószer-stratégiát nem bűnügyi, hanem emberi jogi, szociális
és egészségügyi érdekek függvényében kell meghatározni. A kábítószerrel való
visszaélés elharapózásának megakadályozására olyan nemzeti programot kell
kialakítani, amely összhangban a nemzetközi törekvésekkel, megelőzési és
oktatási, gyógyítási és rehabilitációs, felderítési és bűnüldözési
intézkedéseket tartalmaz.
A magyar kábítószer-politikának az európai államok ilyen tevékenységével
összhangban kell alakulnia, a jogi szabályozás harmonizációjának hiánya nem
kívánatos következményekkel terhes. A ridegebb szabályozás kifelé irányuló
kábítószer-turizmust és importot eredményez, egy az európai országokénál
liberálisabb rendezés pedig befelé irányuló kábítószer-idegenforgalmat vonna
maga után.
A magyarországi gyakorlati tapasztalatok és az európai államoknak a
kábítószerrel kapcsolatos büntetőjogi szabályai egyaránt azt mutatják, hogy
nem helyes egyetlen tényállásba összeolvasztani a kábítószerrel visszaélés
minden elkövetési magatartását. Másként kell megítélni a kábítószer
tartását, mint forgalmazását. Ezek vonatkozásában különböző módon és
törvényben kell meghatározni a csekély és a jelentős mennyiséget. Ugyancsak
helyes lenne differenciáltan meghatározni a felelősséget a különböző
osztályokba sorolható kábítószerrel történő visszaélésért. ˙˙˙
A bűnügyi munka súlypontjának továbbra is a kábítószer-bűnözés kínálati
oldalára kell helyezni. A kis tételben forgalmazók felderítését a
nagykereskedők leleplezésére kell hasznosítani. Sokkal fontosabb a csekély
mennyiségű kábítószert eladó felelősségre vonásánál az, hogy el lehessen
jutni a beszerzési forráshoz.
Mind a bűnügyi helyzetre, mind a bűnüldözés eredményességére pozitívan
hatna a kábítószert kizárólag csak saját szükségletre tartók és a saját
használatra termelők cselekményeinek kizárása a kábítószerrel visszaélés
büntetőjogi tényállásából. Egyrészt védené ezeket a személyeket a
kriminalizálódástól, hozzáférhetőbbé tenné őket a kezelési programok
számára, másrészt megszüntetné félelmüket a nyomozó hatóságoktól és emelné
készségüket az együttműködésre a kábítószer-piac hiénáinak a leleplezése
érdekében.
Indokolt lenne a kábítószer előállítására alkalmas növények
termesztésével, vetőmagjaik forgalmazásával kapcsolatos ellenőrzési
feladatokat a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe utalni. Ezzel tovább
nőne a kábítószerekkel kapcsolatos faladatokat ellátó főhatóságok száma és
ennek fényében is érdemes lenne megvizsgálni, hogy vajon nem lenne-e
célszerű a Tárcaközi Bizottság munkájának szervezését a Kormány
Titkárságának hatáskörébe vonni.
Az estleges törvényi módosításig is fel kell kérni a Legfelsőbb Bíróság
elnökét, hogy vizsgálja meg a Büntető Kollégium 75. és 155. számú
állásfoglalása óta eltelt idő bírósági tapasztalatait és egy esetleges
változtatás szükségességét.
Fel kell kérni az Országos Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet, hogy
adjon ki módszertani levelet az igazságügyi szakértői tevékenység
egyöntetűsége érdekében. A nemzetközi gyakorlattal összhangban az egyes
kábítószerekre vonatkozóan a csekély mennyiség felső határát, illetve a
jelentős mennyiség alsó határát a hatóanyag tömegértékével kell
meghatározni.
Naprakésszé kell tenni és folyamatosan karban kell tartani kábítószerek
és pszichotróp anyagok és szerek, valamint az ellenőrzött anyagok jegyzékét.
Indokolt a kábítószerrel visszaélők gépjárművezetői jogosítványának
időleges, a kábítószer-függők jogosítványának pedig végleges bevonása, létre
kell hozni az ehhez szükséges jogi lehetőségeket.
Meg kell vizsgálni a kábítószer-kereskedelemnek rendszeresen helyt adó
szórakozóhelyek tulajdonosai elleni államigazgatási eljárás lefolytatásnak
és a működési engedély bevonásának a lehetőségét.
Szükséges az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézete valamint az
Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet műszerparkjának és létszámának
fejlesztése.
Újra kell szabályozni a bűnjelként lefoglalt és elkobzott kábítószerek
tárolásának és megsemmisítésének rendjét.
Szükséges olyan tudományos-kutató tevékenység folytatása, amelynek a
célja a különböző kábítószerek járművezetési képességet befolyásoló
hatásának a tisztázása.
Meg kell teremteni az illegális kábítószer-forgalomnak és a fogyasztók
gyógyításának - a személyes adatok védelmét is biztosító - informatikai
hátterét; valamint a kormányzati döntések megalapozottságát elősegítő
statisztikai adatszolgáltatás rendszerét.