Kertész Imre:
(címzetes egyetemi tanár, a Legfőbb Ügyészség főmunkatársa)
VISSZAÉLÉS KÁBÍTÓSZERREL
(A MAGYAR JOGSZABÁLYOK AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ-JOG SZEMSZÖGÉBŐL)
- 5. rész -
KÖZUTI JÁRMŰ VEZETÉSE KÁBÍTÓSZER ÁLTAL BEFOLYÁSOLT ÁLLAPOTBAN
Az ittas vagy bódult állapot és a büntetőjogi felelősség
Büntető törvénykönyvünk (22. paragrafus) a büntethetőséget kizáró okok
közé sorolja a kóros elmeállapotot és ilyennek tekinti (24. paragrafus) a
tudatzavart is. Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros
állapotában, például tudatzavarban követi el, amely képtelenné teszi a
cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek
megfelelően cselekedjék. A törvény ugyanakkor azt is kimondja, hogy ez a
rendelkezése nem alkalmazható arra, aki a cselekményt önhibájából eredő
ittas vagy bódult állapotban követi el.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint (BK 155. szám) a kábítószerek és
kábító hatású anyagok fogyasztásából eredő bódult állapotok olyan, a
szokványos részegséghez hasonló állapotok, amelyek a Btk. 25. paragrafusa
értelmében nem zárják ki, illetve nem korlátozzák az elkövető büntetőjogi
felelősségét.
Mind a közúti veszélyeztetésnek (Btk. 186. paragrafus), mind pedig a
közúti baleset okozásának (Btk. 187. paragrafus) tényállási eleme a közúti
közlekedés szabályainak megszegése. A KRESZ (1/1975. KPM-BM együttes
rendelet) viszont kimondja, hogy járművet az vezethet, aki a jármű
biztonságos vezetésére képes állapotban van, továbbá a vezetési képességre
hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll.
A Legfelsőbb Bíróság többször kifejtett álláspontja szerint az ittas
vezetésre vonatkozó megállapítások a "bódult" állapotban vezetésre is
vonatkoznak.
A Legfelsőbb Bíróságnak az ittas vagy bódult állapotban elkövetett
bűncselekményekért való felelősségről hozott III. számú Büntető Elvi Döntése
megállapította, hogy, ha a cselekményt önhibából ered és a Btk. 24.
paragrafusának (1) bekezdése szerinti tudatzavart okozó ittas vagy bódult
állapotban követik el - s ez a Btk. 25. paragrafusa értelmében az elkövető
javára figyelembe nem vehető - a cselekmény annak tárgyi oldalához képest
minősülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekményként.
A Btk. 25. paragrafusa azt a törvényi tilalmat állítja fel, mely szerint
a - beszámítási képességet kizáró, illetve azt korlátozó tudatzavarról
rendelkező - 24. paragrafus nem alkalmazható annak javára, aki a cselekményt
önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el. (A továbbiak a
bódult állapotban elkövetett cselekményre is vonatkoznak.)
Az önhibából ittas állapotba kerülő és bűncselekmény tényállását
megvalósító cselekményt elkövető személyt olyannak kell tekinteni, mintha
annak beszámítási képessége lenne; következésképpen e törvényi rendelkezés
folytán az ittas állapotban való elkövetés a cselekmény minősítésén mit sem
változtat, azt nem érinti.
Ebből az következik, hogy az önhibából eredő ittas állapotban elkövetett
cselekmény szándékos vagy gondatlan bűncselekményként minősülhet. A
cselekmény szándékosan elkövetettként való minősítése mellett tehát nem
zárható ki - feltéve, hogy a törvény ezt büntetni rendeli - annak
gondatlanságból elkövetett bűncselekményként minősítése.
Súlyosító körülmény, ha az elkövető a bűncselekményt önhibából eredő
ittas vagy bódult állapotban követte el, és ennek az állapotban szerepe volt
a bűncselekmény elkövetésében; különös a nyomatéka a gátlástalanul, a
garázda módon végrehajtott élet, testi épség vagy nemi erkölcs elleni
bűncselekmények esetében.
Mindez azt mutatja, hogy büntetőjogi felelősséggel tartozik, aki
kábítószer hatása alatt vezeti a közúti járművet és ezzel mások életét vagy
testi épségét veszélyezteti, illetve gondatlanságból súlyos testi sértést,
maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, tömegszerencsétlenséget
vagy halált okoz.
A bizonyítás
A büntetőjog szempontjából a kérdés rendezettnek tekinthető, a gondok
elsősorban a bizonyításnál jelentkeznek.
Az alkoholos befolyásoltság fokának meghatározásánál az igazságügyi orvos
szakértő - az ittasság klinikai tünetei mellett - a véralkohol-tartalom
meghatározásának alapján foglal állást.
A 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 3. számú melléklete szerint a toxikológiai
szakkérdések véleményezését bűncselekmény alapos gyanúja esetén az Országos
Igazságügyi Toxikológiai Intézet végzi, halálesetben hullaszerv és
testváladék, méregmaradvány, méreggyanús anyag stb., egyéb estekben pedig
vér- és testváladéknak a vizsgálata alapján. A kábítószerek vizsgálata pedig
az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetének a hatáskörébe tartozik.
A kábítószer-maradványok vérből vagy vizeletből történő kimutatása sokkal
bonyolultabb, mint a biológiai anyagok alkohol tartalmának meghatározása.
Míg a Magyarországon tömegesen és igen magas színvonalon végzett véralkohol
vizsgálatnál csak egy komponenst keresnek, a kábítószer kimutatásánál ezek
száma több száz is lehet. Ezen kívül is még egy sor körülmény teszi a
feladatot nagyságrendileg nehezebbé az alkohol kimutatásánál.
A kábítószer kimutatása biológiai anyagokból rendkívül drága műszerparkot
és magasan képzett szakértőket igényel. Ismeretesek az ezzel kapcsolatos
ENSZ ajánlások, de ilyen vizsgálatokat Magyarországon a szakértői
intézmények csak egyes, kivételes esetekben tudnak elvégezni. A tömeges
vizsgálatoknak nincsenek meg sem az anyagi-pénzügyi, sem pedig a személyi
feltételei.
A bírósági gyakorlat az alkoholos befolyásoltságot véralkohol-vizsgálat
hiányában is megállapíthatónak tartja, ilyenkor a klinikai tünetek, az
elkövető által tanúsított magatartás és az ittasság külső [szemmel látható]
megnyilvánulási formái alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy
a gépjárművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e (BH1984.
302.). Az ittas járművezetés vétsége akkor is megállapítható, ha az
alkoholkoncentráció mértéke pontosan nem tisztázott, de a vezetés
időpontjában a szeszes italtól befolyásolt állapot fennállása a külső jelek
alapján bizonyított (BH1984. 220.).
A kábítószer hatása alatt történő járművezetés bizonyítása előtt is
nyitva áll ez az út.
Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy nem minden esetben
tisztázott a kábítószer fogyasztás és a befolyásoltság időbeli kapcsolata.
Kannabisz adagolásával végzett kísérletekben a vezetési képesség
szignifikáns csökkenése csak a fogyasztás utáni egy órán belül volt
kimutatható. Különösen a különböző szintetikus kábítószerek hatása és
lebomlási ideje változatos. TMA fogyasztás után 3-5 óra, 2 mg. orálisan
bevett DOB hatóanyag után 6-15 óra szükséges a normális állapot
helyreállításához. PCP fogyasztás után egy nap kell a lecsöngéshez, de több
napi bevétel után az utóhatás egy hónapig is eltarthat és úgynevezett flash-
back effektus még két év múlva is felléphet.
Ezeknek az adatoknak az ismerete önkéntelenül vezet ahhoz a gondolthoz,
hogy az aktuálisan kábítószer által befolyásolt állapotban lévő személyeknek
a járművezetésből történő kivonásánál is fontosabb lenne a kábítószert
rendszeresen fogyasztók vezetői jogosítványának a bevonása. A bíróság
álláspontja szerint a közúti járművezetéstől végleges hatállyal kell
eltiltani azt, aki a járművezetésre alkalmatlan (BH1994. 177. II). A
rendszeresen kábítószert fogyasztó, szenvedélybetegre is vonatkozik az a
bírói állásfoglalás, amely szerint indokolt a súlyos személyiségtorzulásban
szenvedő idült alkoholista elkövető esetében a járművezetéstől végleges
hatályú eltiltás kimondása (BH1987. 264.).