Kertész Imre:
(címzetes egyetemi tanár, a Legfőbb Ügyészség főmunkatársa)
VISSZAÉLÉS KÁBÍTÓSZERREL
(A MAGYAR JOGSZABÁLYOK AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ-JOG SZEMSZÖGÉBŐL)
- 4. rész -
A KÁBÍTÓSZERREL VISSZAÉLÉS AZ EURÓPAI ORSZÁGOK BÜNTETŐ JOGÁBAN
A kábítószerek osztályozása
Egy sor országban a büntető törvény megkülönbözteti az egyes kábítószer
fajtákat és osztályba sorolásuktól függően határozza meg a büntetési
tételeket.
Olaszországban 6 osztályba sorolják a drogokat (I. ópium, kokain,
hallucinogén anyagok és néhány amfetaminféleség; II. kannabisz; III.
barbiturátok; IV. gyógyszerek; V. az I-III. csoportba tartozó anyagok
prekurzorjai; VI. antidepresszánsok és stimulánsok) és a büntetési tételek
függenek a kábítószer osztályától, hasonló a helyzet Portugáliában is, habár
a drogok besorolása az ugyancsak 6 osztályba másként történik. Hollandia és
Spanyolország törvényei két olyan csoportba sorolják a drogokat, amelyektől
függ a kiszabandó büntetés.
Az Egyesült Királyságban az A. osztályba tartoznak a heroin, ópium,
morfin, az MDMA és az LSD. A B. osztályba sorolják a kodeint, a kannabiszt
és egyes amfetaminokat, a C. osztálynak az egyéb amfetaminok, a szedatívumok
és a benzodiazepinek a tagjai. Az A., B. és C. osztályokba sorolt
kábítószerek a következő öt csoportba tartozhatnak:
1. gyógyítási célra nem szolgálnak: kannabisz és halucinogének;
2. gyógyítási célra receptre, meghatározott tilalmi rendelkezések mellett
kiadhatók, pl. az ópiátok többsége, kokain;
3. gyógyítási célra receptre kiadhatók: a barbiturátok többsége, bizonyos
stimulánsok;
4. csak gyógyítási célra és csak receptre adhatók ki, de tartásuk nem
bűncselekmény: benzodiazepinek;
5. recept nélkül kiadható szerek.
A drog osztályától függ a büntetési tétel felső határa, csoportba
sorolásától pedig a bűncselekmény minősítése. Az A. osztályba a
legveszélyesebbnek, a B. osztályba a közepesnek, a C. osztályba pedig a
legkevésbé veszélyesnek tekintett kábítószerek tartoznak.
Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Finnországban, Franciaországban,
Görögországban, Németországban és Luxemburgban a büntetési tételek nincsenek
a kábítószer jellegéhez kapcsolva, a bírósági gyakorlat azonban rendszerint
ezekben az országokban is másképpen ítéli meg a kannabisz forgalmazását,
mint a kemény drogokhoz sorolt heroinét, kokainét vagy amfetaminokét.
Az USA formalizált ítélkezési gyakorlatában a marihuána mennyiségétől
függ a szankció, a többi kábítószer fajtát pedig ehhez viszonyítják, például
1 gramm LSD-t 100 kiló marihuánával tekintenek equivalensnek.
A gyógyító kezelés, mint büntethetőséget megszüntető körülmény
Az európai kábítószer ellenes küzdelmet egyre inkább két prioritás
jellemzi: a kábítószer használatának a megelőzése és harc a forgalmazás
ellen. Hazánkon kívül több európai országban is lehetséges a büntetés
elkerülése gyógyító kezelésben való részvétel vállalása esetén. Ez a
lehetőség azonban rendszerint csak a kábítószer fogyasztók vagy csak saját
szükségletre termelők számára nyitott, a kábítószer eladók felelősségét nem
zárja ki.
Angliában a próbára bocsátás magatartási szabályai között szerepelhet a
gyógykezelés vállalása.
Ausztriában csekély mennyiség drog forgalmazása, termelése, tartása
esetén az ügyész jogosult felfüggeszteni az eljárást, ha az elkövető
beleegyezik a gyógykezelésbe. A bíróság két évig terjedő szabadságvesztés
végrehajtását függesztheti fel, ha az elítélt önkéntesen aláveti magát
gyógykezelésnek. Az 1996. évi osztrák büntető novella még a törvényerőre
emelkedett ítélet utólagos enyhítését is lehetővé teszi, ha a kábítószerrel
való visszaélésért elítélt személy magát sikeresen vetette alá orvosi
kezelésnek.
Belgiumban az ügyész diszkrecionális jogköre az eljárást megindítani vagy
sem, a magát gyógykezelésnek alávető terhelttel szemben az eljárást
megszüntetheti. A bíróság jogosult az ítélet végrehajtását felfüggeszteni
vagy az ítéletet hatályon kívül helyezni, ha a vádlott beleegyezik a
gyógykezelésbe. Hasonló a helyzet Dániában és Hollandiában is.
Finnországban az állam lemond büntető igényének teljesítéséről a magukat
gyógykezelésnek alávetőkkel szemben. Franciaországban is mentesülhet a
büntetőjogi felelősség alól, aki magát aláveti gyógykezelésnek, e mellett
lehetséges a gyógykezelés kötelező elrendelése is.
Görögországban a kábítószerfüggő személy beszámíthatatlannak
nyilvánítható, a bíróság az ítéletben elrendelheti a kábítószerfüggő személy
gyógykezelését, az ítélet végrehajtása ilyen esetben az első bűntényesekkel
szemben felfüggeszthető.
Németországban mellőzhető a vád csekély mennyiségű kábítószer esetében, a
két évig terjedő szabadságvesztés végrehajtása felfüggeszthető a
gyógykezelésébe beleegyező elítélttel szemben.
Olaszországban a négy évig terjedő szabadságvesztés végrehajtását fel
lehet öt év próbaidőre függeszteni, a sikeres gyógykezelés után az eljárást
megszüntetik.
Svédországban büntethetőséget megszüntető ok, ha a kábítószer fogyasztó
beleegyezik kezelésébe.
Spanyolországban a három évig terjedő szabadságvesztés végrehajtását
lehet felfüggeszteni a magukat gyógykezelésnek alávető elítéltekkel szemben.
A kábítószer tartása és fogyasztása
Az európai államokban terjed az a nézet, amely hibásnak tartja az
egyoldalúan represszív kábítószer-ellenes tevékenységet. Különösen rendőri
vezetők vetik fel, hogy ennek következtében hallatlan bevételekhez jut a
szervezett bűnözés, de a kábítószer-élvezők száma továbbra is nő. Nem a
kábítószereknek az alkoholhoz és a nikotinhoz hasonló legalizálását
igénylik, hanem egy olyan politikát, amelyben a gyógyításnak és a nevelésnek
sokkal nagyobb szerep jut, mint a repressziónak.
Ausztriában a saját fogyasztásra szánt csekély mennyiségű kábítószer
birtoklása esetén az ügyészség felfüggeszti az eljárást két éves próbaidő
tartamra. Csekély mennyiségű kábítószer tartása nem személyes használatra
hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Súlyosbító körülmény (pl. fiatalkorúak bevonása) vagy eladásra szánt nagy
mennyiség esetén a büntetés 3 évig terjedő szabadságvesztés.
Belgiumban kis mennyiségű kábítószer birtoklása esetén az ítélet
végrehajtását fel lehet függeszteni, vagy az ítélethozatalt el lehet
halasztani, a kábítószer tartása 3 hónaptól öt évig terjedő
szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő, minősítő körülmények
esetén a szabadságvesztés húsz évig terjed.
Dániában a kábítószer tartása két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy
pénzbüntetéssel büntetendő, minősített esetekben 6 évig, a legsúlyosabb
bűncselekményeknél pedig tíz évig terjedhet a szabadságvesztés. Hasonló
szankciókat tartalmaz Finnország és Franciaország büntető törvénykönyve is.
Olaszország 1975-ben, Spanyolország pedig 1983-ban dekriminalizálta a
személyes használatra szánt kábítószerek tartását. Ebben a két országban kis
mennyiségű kábítószer tartása igazgatásrendészeti szankciót (járművezetési
jogosítvány, fegyverviselési engedély, útlevél stb. bevonása) von maga után,
Olaszországban a jogkorlátozás időtartama függ a kábítószer fajtájától, 2-4
hónap az I-III. osztályba sorolt kábítószerek és 1-3 hónap a II. és IV.
osztályú szerek esetében. Egy 1990-ben hozott olasz törvény Marihuánából 2,5
g-ban, heroinból 100 mg-ban. kokainból 150 mg-ban határozta meg a büntetés
nélkül birtokolható kábítószer mennyiségét.
Nem büntetendő a saját célra szolgáló csekély mennyiségű kábítószer
előállítása és tartása Görögországban, Lengyelországban és Svájcban.
Írországban engedélyezett a kannabisz és a kannabisz-gyanta személyes
fogyasztásra történő tartása.
Görögország joga megkülönbözteti a kábítószer-függő és a nem függő
elkövetőket. A kábítószer-függő elkövetőre nagyobb mennyiségű, eladásra
szánt kábítószer tartásáért öt évtől 20 évig terjedő szabadságvesztés és
szakintézményben történő kényszergyógykezelés róható ki, ugyanezért a nem
kábítószerfüggő elkövető tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
Olaszországban az első bűntényeseket és a fiatalkorúakat a II. és a IV.
osztályba sorolt kábítószerek személyes használatra szánt tartása esetén a
prefektus megrovásban részesíti.
Hollandiában a törvény szerint személyes használatra szolgáló 30 grammnál
kevesebb mennyiségű kannabisz tartása egy hónap szabadságvesztéssel vagy
pénzbüntetéssel büntetendő, de az ügyészség, élve diszkrecionális
jogkörével, ilyen ügyekben nem indít eljárást és a "kávézókban" kannabisszal
ki is szolgálják a vendégeket. A 30 grammnál nagyobb mennyiségű kannabisz
vagy a II. osztályba sorolt kábítószer tartása két évig terjedő
szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Kis mennyiségű,
személyes használatra szolgáló I. osztályba sorolt kábítószer tartása egy
évig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Négy
évig terjedő szabadságvesztést és/vagy pénzbüntetést von maga után I.
osztályba sorolt kábítószer tartása nem saját szükségletre.
Portugáliában a személyes használatú kis mennyiségű kábítószer tartása
három hónapig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel, illetőleg,
ha eléri a három napi szükségletet, akkor egy évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő. A fogyasztó-kereskedő büntetése az I. és
III. osztályba sorolt kábítószer birtoklása esetén három évig terjedő, a IV.
osztályba sorolt kábítószer esetén pedig egy évig terjedő szabadságvesztés,
valamint mindkét esetben és/vagy pénzbüntetés. Amennyiben a kábítószer
mennyisége eléri vagy meghaladja az öt napi szükséglet kielégítésére
szolgáló adagot, akkor az elkövetőt nem kábítószer tartásáért, hanem a
kábítószertörvényben foglalt más tényállásért büntetik.
Spanyolországban a nem személyes használatra szolgáló kábítószer tartása,
az egészségre kevésbé veszélyes szerek vagy anyagok esetén pénzbüntetéssel
vagy egytől két évig terjedő szabadságvesztéssel, az egészséget súlyosan
veszélyeztető szerek esetén kilenc évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
Svédországban a csekély jelentőségű bűncselekmények hat hónapig terjedő
szabadságvesztéssel vagy pénzbírsággal, minősített tényállásnál három évig
terjedő szabadságvesztéssel, súlyosabb esetekben kettőtől tíz évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendők.
A kábítószer fogyasztása nem büntetendő Ausztriában, Dániában,
Görögországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Portugáliában
és Spanyolországban. Belgiumban csak a csoportos fogyasztás,
Spanyolországban csak a nyilvános helyen történő fogyasztás, Angliában pedig
csak az ópiumfogyasztás tilos. Közvetve azonban ezeknek az országoknak a
többségében is érvényesül a tilalom, hiszen büntetendő a kábítószer
vásárlása és/vagy tartása.
Az NSZK-ban a Szövetségi Bíróság a csekély mennyiséget 7,5 gramm THC
hatóanyagban határozta meg, ez körülbelül 200 gramm hasisnak felel meg, de
utat engedett a szövetségi tartományoknak saját joggyakorlatuk kialakítására
is.
Az NSZK Alkotmánybíróságának Második Szenátusa 1994-ben úgy foglalt
állást, hogy a saját szükségletre szolgáló hasismennyiséggel rendelkező
fogyasztókkal és a saját használatra termelőkkel, sőt a csekély mennyiséget
importálókkal szemben is alkalmazható az arányosság alkotmányos elvének
megfelelő "eljárás mellőzésének" jogintézménye. A magas bírói fórum
álláspontja szerint a kannabisz mértékletes fogyasztása nem vezet olyan
károsodásokhoz, mint azt korábban hitték. Az alkalomszer fogyasztás nem okoz
fizikai függőséget, nem károsítja különösebben a szervezetet, ezért a kis
mennyiség birtoklása miatti büntetőjogi felelősségre vonás
alkotmányellenesen túlméretezett. Az ifjúság védelme érdekében büntetendő
viszont a fogyasztás iskoláknál, ifjúsági otthonoknál, laktanyáknál vagy
egyéb hasonló helyen. A jogi irodalom hiányolta, hogy ebbe a felsorolásba
nem kerültek be a büntetés-végrehajtási intézmények és annak a véleményének
is hangot adott, hogy az ügy jellegének és az eljárás mellőzésének
megítéléséhez nem elegendő egyedül csak a kannabisz mennyiségét venni
figyelembe az eset egyéb körülményeinek (veszélyeztet-e másokat, lehetséges,
hogy a vásárolt kis mennyiség nagyobb készlet kialakításához kell)
figyelembe vétele nélkül.
Az NSZK Kormánya úgy értékeli, hogy az Alkotmánybíróság határozata a
bűnüldöző szerveknél csak korlátozott számú erőket szabadított fel a
szervezett bűnözés elleni harcra, mert "az opportunitás elve szélesebb kör
kihasználásának együtt kell járnia a megelőzés erősítésével és a kábítószer-
fogyasztókról való fokozottabb gondoskodással, úgy hogy ez csak az erők
átcsoportosításához vezet."
Finnországban a kábítószer fogyasztása két évig terjedő, minősített esete
pedig tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, de az ítélet
elhalasztható, ha az elkövető aláveti magát gyógykezelésnek, hasonló a
helyzet Franciaországban, ahol a törvény a kábítószer fogyasztását egy évig
terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel fenyegeti.
Görögországban a nem kábítószer-függő személy fogyasztását 10 naptól öt
évig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy pénzbüntetéssel fenyegeti a
törvény. A kábítószer-függő személyeket kényszergyógykezelésre küldik. Az
első bűntényesek elítélésétől el lehet tekinteni.
Luxemburgban három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő a kábítószer fogyasztás alapesete, a minősített eset büntetése
egytől öt évig terjedő szabadságvesztés, ezen belül a csoportos iskolai vagy
büntetés-végrehajtási intézményben elkövetett bűncselekmény esetén a
büntetési tétel alsó határa két év.
Portugáliában három hónapig, illetőleg három napi adagon túl egy évig
terjedő szabadságvesztés a kábítószer-fogyasztás büntetése, az eseti
elkövető büntetésének végrehajtása felfüggeszthető.
Kábítószer forgalmazás
Több európai országban a többi elkövetőnél alacsonyabb azoknak a
kábítószer-függő kereskedőknek a büntetése, akik a forgalmazásba azért
kapcsolódnak be, hogy a saját szükségletüket kielégíthessék.
Súlyosabb viszont a szervezetben tevékenykedők és különösen a szervezet
vezetőinek a büntetése.
Angliában az A. osztályba sorolt kábítószer forgalmazása életfogytig
terjedő, a B. osztályba soroltaké tizennégy évig terjedő, a C. osztályba
soroltaké öt évig terjedő szabadságvesztés. A sommás eljárásban a büntetési
tételek ennél alacsonyabbak.
Ausztriában a forgalmazás alaptényállása öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő, az üzletszerű kereskedés vagy a terjesztő
hálózat tagsága egytől tíz évig terjedő szabadságvesztést, az ilyen csoport
vezetése tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztést von maga után.
Belgiumban és Dániában a kábítószer-függő árusnak két évig terjedő, a
többi árusnak tíz évig terjedő szabadságvesztéssel kell számolnia.
Finnországban a kábítószer-függő árust két évig terjedő
szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetik.
Franciaországban az alap tényállás büntetése tíz évig terjedő, a
kábítószer-függő árusé öt évig terjedő, az árusító szervezet tagjáé harminc
évig terjedő a vezetőé pedig életfogytig tartó szabadságvesztés.
Görögországban öttől húsz évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztés
vár a kábítószer forgalmazókra.
Írországban a kábítószer-függő elkövetőt egy évig terjedő
szabadságvesztésre vagy pénzbüntetésre, a többi elkövetőt életfogytig
terjedő szabadságvesztésre lehet ítélni.
Németországban a forgalmazás büntetésének alsó határa egy év
szabadságvesztés, az alapeset öt évig, a minősített eset tizenöt évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Olaszország büntetőjoga megkülönbözteti a csekély jelentőségű
bűncselekményeket, ezek elkövetéséért az I. és a III. osztályba sorolt
kábítószerek esetében egytől hat évig terjedő, a II. és IV. osztályba
soroltaknál hat hónaptól négy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Az
alaptényállásnál az I. és a III. osztályba sorolt kábítószerek esetében
nyolctól húsz évig terjedő, a II. és a IV. osztályba soroltaknál kettőtől
hat évig terjedő szabadságvesztés a büntetés. A szervezet tagjai
büntetésének alsó határa tíz év, a vezetőké húsz év.
Portugáliában az alaptényállás az I. és III. osztályba sorolt
kábítószereknél négytől tizenöt évig terjedő, a IV. osztályba soroltaknál
egytől öt évig terjedő, csekély mennyiségű I. II. és III. osztályba sorolt
kábítószer forgalmazása pedig egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
Spanyolországban a kábítószer-függő árus büntetése az egészségre kevésbé
káros szerek eladása esetén egytől három évig terjedő, az egészséget
súlyosan károsító kábítószer esetében háromtól kilenc évig terjedő
szabadságvesztés. A minősített eset kevésbé veszélyes kábítószerek esetén
háromtól négy és fél évig terjedő, veszélyesebb szerek esetén kilenctől
tizenhárom és fél évig terjedő szabadságvesztést von maga után. Súlyosabb
esetekben a kevésbé veszélyesnek tekintett kábítószer forgalmazása négy és
fél évtől hat év kilenc hónapig terjedő, az egészséget súlyosabban károsító
kábítószer esetén tizenhárom és fél évtől húsz évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
Svédországban a csekély jelentőségű bűncselekmény elkövetője hat hónapig
terjedő, az alapeseté három évig terjedő és a súlyos eseté kettőtől tíz évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.