Dimenzió #15

Kábulatban

(drogok, hatásuk, megítélésük, egészség)

                                Nemes Attila:
                           (nemesa@dragon.klte.hu)

                        TABUTARTÓ: A KÁBÍTÓSZEREKRŐL

        (Forrás: Egyetemi Élet, 1997. március 5., XXXV. évf. 2. szám)
                 (http://www.klte.hu/~egyelet/0305/drog.htm)

   Manapság  sok  szó esik a kábítószerről, és a szenvedélybetegségekről, de
tudjuk-e  mit  is  takarnak  ezek  az  oly  sokat  használt  kifejezések.  A
Tankcsapda együttes énekes-gitárosát, Lukács Lászlót faggattam.

      - Számodra mit jelent a szenvedély?

   - Mindenképpen lelki dolog. Fizikálissá akkor válik, ha valaki narkotikus
szenvedéllyel él. Szenvedélynek lehet nevezni a szerelmet is... Sőt! Sokszor
sokkal  erősebb  érzés,  mint  egy  heroinistának  a  heroin-szenvedély, ami
szintén erős kötődés, de a szerelem lehet tízszer erősebb! Szenvedély az is,
ha  valaki  szándékosan,  vagy tudattalanul rendszeresen kényszerűséget érez
arra,  hogy,  tegyen,  vagy  csináljon  valamit vagy amikor az ember annyira
szerelmes valakibe, hogy szétszakad mindene.

      - Van-e szenvedélyed?

   - Igen,  több  szenvedélyem  is  van:  az ejtőernyőzés, de van rossz  is,
dohányzom.  Kávét  viszont  nem  iszom. Mindenki életében szerepet játszik a
szenvedély,  van  amikor  pozitív,  és  van amikor negatív értelemben. Az én
életemben  jelen van mindkét formában. Pont egy olyan változás előtt állok -
úgy  érzem  legalább  is,  ami azt feltételezi, hogy a káros szenvedélyeimet
próbálom magamban visszaszorítani. A józan eszem hatására, valószínűleg. Ezt
ne  úgy  értsd,  hogy  soha  nem szívok el többet egy szál cigit sem, mert a
cigaretta  káros,  mert  ezt  eddig is tudtam, mégis dohányoztam. Próbálom a
dolgokat  normálisabb  kerékvágásba  terelni, mert a normális nekem túl nagy
váltás lenne...

      - Mit gondolsz azokról, akiket annyira elbódít a szenvedély, hogy  már
        nem is önmagukat adják?

   - Akaratgyengék;  erről egyedül ők tehetnek, mert az akarat olyan  dolog,
ami  egyes egyedül az egyéntől függ, nem pedig a környezettől. Azt gondolom,
hogy  ha  valaki olyan szinten válik rabjává valamilyen káros szenvedélynek,
ami  valóban  kifordítja  korábbi  önmagából,  akkor az egyedül az ő hibája.
Utána  lehet  keresni  más hibákat és mentségeket, de ez már mind csak plusz
...  Ha  azt mondom, hogy én, Lukács László cigizek, és holnaptól kezdve nem
dohányzom,  akkor ez egyedül tőlem függ! Ha tovább dohányzom, akkor az az én
hülyeségem.

      - Volt valaha kapcsolatod a kábítószerekkel?

   - Persze,  különben  nem tudnék róla hitelesen írni. Olyan közel  azonban
nem  kerültem  hozzá,  hogy  le kellett volna mondanom róla. Szerintem sokan
gondolkoznak  hasonló fejjel, mint én. Már azok, akik szeretnék megismerni a
világot,  munkálkodik  bennük  egy  olyan  érzés,  hogy  "szeretnék  mindent
kipróbálni,   tudni,   megízlelni,  megtapasztalni".  Ebbe  beletartozik:  a
motorozás,  a  kábítószer, minden. Kevés kivétellel minden szert kipróbáltam
már.  Volt  amit  használtam,  és  volt,  amit  nem. Ismerem a jó és a rossz
részeit, és a rossz megggyőzött arról, hogy ne éljek velük.

      - A  rajongók  még  mindig levelekkel árasztanak el.  Van bennük szó a
        drogokról?

   - Nem, érdekes, hogy nincs róla szó. Az egészen biztos, hogy a kábítószer
kérdés  és  probléma  hasonlóan  terjedt  el Magyarországon a rendszerváltás
utáni  időben,  mint  minden  más.  Ezeket  az  ember  vagy  elfogadja, vagy
megkattan. Ezelőtt 15 évvel a kábítószer kérdésről az emberek nem beszéltek,
mert  "amiről  nem  beszélünk, az nincs is"; pedig akkor is volt. Parkánt és
almabort már akkor is ettek meg ittak együtt, ami legalább olyan kábítószer,
mint ma a tabletta.

      - Miért szólnak egyes dalaitok a kábítószerről?

   - Azért, hogy az emberek ne úgy ne tudjanak semmit a szerről, hogy  ilyen
nincs,  és  ezért nem tudok róla. Aki nem vak az látja, hallja, érzi, hogy a
probléma élő. A dalok azért szólnak erről is, mert azokról a dolgokról írok,
amik  a  fejemben  keringenek.  Ami  foglalkoztat  az  előbb-utóbb  papírra,
kazettára,  vagy koncerten a mikrofonba "kerül". Vannak olyan számok, melyek
konkrétan  erről  szólnak, de a dalok többségében csak jelzés szinten vannak
jelen.  Az értékítéletek a generációk között felborulak, amiről én beszélek,
azt sokszor azért nem értik, mert nem ugyanazt a nyelvet használjuk.

   A  szememben  nemcsak azok a szerek szerepelnek kábítószer fogalma alatt,
amit  a  klasszikus  értelemben annak nevez az orvostudomány (heroin, ópium,
kokain), hanem kábítószernek tekintem önmagában a televíziót, benne a Xénia-
lázat,   a   sorozatokat,  amiket  a  háziasszonyok  használnak;  az  összes
füstölhető  és  iható  dolgot (nikotin, koffein, alkohol). Ide sorolom még a
videójátékot,  flippert,  hiszen  csak  attól függ hogy ki mennyit, miért és
hogyan használja.

      - Mi a véleményed a droglegalizálásról?

   -  A  marihuanát  és  a  hasist  külön kell választani a drogoktól, az én
szótáramban  nem is szerepel egy címszó alatt a kokainnal vagy a heroinnal.
Lehet  egy  nehéz  drogot is könnyen használni, egyszer-kétszer, aztán utána
soha  többé.  Ami  a legalizálást illeti, a magyar társadalom erre nem érett
még,  nem lenne szerencsés, ha azt mondanánk, hogy 1997. márciusától lehetne
a  boltban  kapni  füvet.  Nincsenek  rá felkészülve az emberek, nem ismerik
egyáltalán,   nem   tudják  miről  van  szó,  a  nagy  többségről  beszélek.
Németországban  és  az  USA-ban  már  megfelelő  receptre lehet kapni. Olyan
betegek  kaphatják,  akik  gyógyíthatatlanok,  rákosok, vagy AIDS-esek, vagy
olyan  emésztési gondjaik vannak, amire jótékony a fű. Ez nem jelent se jót,
se  rosszat.  Csak  annyit, hogy Európa kultúrája az alkoholra épült, Indiáé
pedig a fűre. Ott is vannak "fűkoholisták" és nálunk is vannak alkoholisták,
de  mindkét  helyen  vannak  "normális"  emberek is. Ha belül, a fejében, az
agyában,  az  ember  helyére tudja tenni a dolgokat, akkor nincs veszély. El
kell mondani, hogy mi miért van, tájékoztatni kell az embereket!

                                                                 Orosz Anett


              És hogyan vélekedik a drogokról, a könnyű drogok
                    legalizálásáról a jövő értelmiségije?

   P. É. (KLTE, magyar-filozófia):
   Az emberek felét a drog és a környezetszennyezés intézi el.

   M. B. (DOTE):
   A  drog,  akár  az  alkohol,  vagy  a  cigaretta,  függőség  és  egyfajta
menekülés,  ami  már  nem  jó,  ráadásul  a  drog  nagymértékben károsítja a
szervezetet. Én semmiféle képpen nem próbálnám ki!

   B. P. (KLTE, történelem):
   A  legalizálás  nem  oldaná meg a problémát, nem lenne kevesebb a "füvet"
szívó.  Csak az államnak lenne belőle bevétele, mivel egy újabb olyan termék
kerülhetne forgalomba, amely immáron nem "feketén" jut a piacra.

   N. A. (KLTE, matek):
   Szerintem,  ha  valaki  próbaképpen  elszív egy-két marihuános cigarettá,
annak  nem  lesz  különösebben  károsabb  hatása.  Egyes kultúrák például az
extázis  elérésére  vallási  szempontból  használtak  drogokat,  amelyek nem
károsították  a  szervezetet.  Én  mondjuk azért nem szeretem, mert valahogy
mindig  rossz  kedvem  lesz  tőle.  A  legalizálásról  pedig  most nem tudok
nyilatkozni, mert bonyolult.
                                                          Beregszászi Yvette


                                 Kérdőjelek

   Mi  hajt, mi űz valakit a kábítószer fogságába? Nem tudom. Nem próbáltam.
Csak  sejtem.  A  fedezd  fel  magad örök kihívása? Az önkívület magafelejtő
szédülete?  Kilépni  valahová,  ahonnan azért van visszatérés. Lelki élmény?
Mert  egyszer  mindent ki lehet próbálni. Miért kell? Mert jól hangzik? Mert
van,  hogy  észre  sem  veszed és társad a rettegés? A rettegés ezer alakja.
Félsz  a  mától,  a holnaptól, a lebukástól, anyád kérdő tekintetétől. Talán
már  a  kábítószeres állapottól is félsz. A rohanó, villodzó rémálmoktól, az
ébredést "követő" sivár rosszulléttől.

   Megéri?

                                                                    (N.E.V.)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2023
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.