RIPORT DAVE GAHANNAL A DEPECHE MODE-BÓL
A legutolsó Depeche Mode album előtti négy éves késedelem Dave Gahan
erősen dokumentált drogfüggésének tudható be. Gahan állítása szerint már
tiszta.
John Norris az MTV News-tól beszélgetett erről Gahannal Londonban, a
Brown's Nightclubban, hogy megtudja a részleteket.
John Norris:
Hogy érzed magad, unsz már az efféle kérdésekre válaszolni?
Dave Gahan:
Nem, ez jó kérdés, és a válasz az, hogy már sokkal jobban érzem magam,
mint tudod. Minden nap változok, de igazán. Mindenesetre sokkal jobban
vagyok, mint nyolc hónappal ezelőtt.
John:
Milyen most egy napod? úgy értem, sok a dolgod? Jársz rendszersen
partikra?
Dave:
Igen, ez olyasmi, amit muszáj. Ha józan akarok maradni, akkor ezzel meg
kell küzdenem. Akárcsak akkor, amikor keményen kellett dolgoznom, a kihívás
mindennapos.
A tisztán maradás módja egyszerű. Ha időről időre függővé válok, nagyon
megnehezítem a dolgom. úgy vélem, a függőségre való hajlam veled születik.
És most nagyon újnak érzem magam. Minden nagyon új. Ismét meg kell tanulnom
élni. Az, hogy mankó nélkül élsz, mindig az agyad hátuljában kell, hogy
legyen segítségképp. És tudod, ezt idővel mind könnyebb elviselni. Csak
valahogy olyan új ez a tudat, hogy mindennap foglalkoznom kell vele.
Kapcsolatban kell maradnom a tiszta barátaimmal és azokkal, akikkel
együtt gyógyultam, hogy segíthessenek. Tudod, van egy szponzorom, és járok
találkozókra meg ilyesmikre. Jó érzés ott lenni, mert nem hiszem, hogy
hát... szóval, ha nem vagy függő, nehéz elmagyarázni ezt a dolgot másnak. Ha
egy köteg emberrel tartózkodsz egy szobában, akik hasonló problémával
küzdenek, az már önmagában is kellemes. Rájövök, hogy lehet csak ücsörögni
egy partin másfél órán át, és sokmindenkivel elbeszélgethetek arról, hogy
hogy érzik magukat függőségükben, vagy mit csináltak egész nap, és ez segít.
Mindenki segíti a másikat.
John:
Úgy szűrtem le azoktól, akik hosszú ideig tiszták maradtak, hogy egyre
könnyebb mértéket tartani. Te ezt hogy látod?
Dave:
Amit megtanultam, az a napról napra dolog. Persze a korai szakaszokban
érzékenyebb vagy, és könnyebben visszaesel. De amint telik az idő, én,
személy szerint nem tagadhatom le, hogy az időm 75 százalékában sokkal
jobban vagyok. Jobban érzem magam a saját bőrömben. Ugyanakkor, ha
elgyengülsz, önelégültségedben saját szokásaid csapdájába eshetsz, úgy
értem, elvonulsz az emberektől, saját módszerrel ütöd ki magad, és nem
erőlteted meg magad azzal, hogy telefont emelgess emberekkel beszélgetni a
hogylétedről, és nem jársz partikra kávézni.
Ha nem strapálom magam, sokáig tiszta fogok maradni. Javulni fog a lelki
bajom. Ez egy borzasztó érzés, sokan depresszióval viselik, és minden eléd
kerülő dolgot nagy akadálynak látsz. Ilyenkor hagysz fel az Időjárás-
csatorna napi tizenkét órás tanulmányozásával, és én nem akarok visszaesni.
[...]
Segít, hogy képes vagyok beszélni a dologról, és nem próbálom eljátszani,
hogy meg sem történt. Mert ez veszélyes. Nem akarok a tisztaság
prédikátorává válni. Az ilyenek totál kiakasztanak, és őszintén szólva nem
tesznek egyebet, mint hogy a drogfüggésüket egy másfajta függésre cserélik.
Ezt magam előtt akarom tartani. Az egyetlen megosztható dolog a remény, amit
felkínálsz azoknak, akik szintén vehetnének egy fordulatot, hogy tisztává
legyenek, és ehhez mindössze akarni kell.
[...]
Egyszerűen nem tehettem tovább ezt az emberekkel. Nem akartam, hogy a
fiam úgy nőjön fel, hogy azon tűnődik, miért halt meg az apja vagy lett
öngyilkos. Ezért felemeltem a kagylót. Sok éve először, kint a detoxból
felemeltem a telefont, és azt mondtam: "Segítségre van szükségem, tiszta
akarok lenni. Mit tegyek?"
Többször ugyanaz a nyugat-hollywoodi csoport gyűjtött be. úgy kezdtek
hívni, hogy "A macska". "Kezdesz kifogyni Dave, kezdesz kifogyni..." -
mondták. Egyébként másnap a pszichiátrián ébredtem, beszíjazva. Először arra
gondoltam, hogy meghaltam, aztán egy pszichiáter bejött, és közölte velem,
hogy Kaliforniában bűncselekménynek számít a saját életem kioltása - így
azért bűnhődtem, mert ki akartam nyírni magam! Örülök, hogy most már nevetek
az egészen.
Bizonyosan a dolgok rituáléja ejtett rabul. Ha most visszagondolok, a
csintalan kölyök izgalma a beszerzéssel, mikor a drogok már nem hatottak, az
vonzott az egészben. Kockáztatni, mert erről szólt.
Közreadó: Achilles Dent