ŐS- ÉS ÚJ TERMELŐK
(Forrás: Magyar Narancs, VIII. évf. 32. szám, 1996. augusztus 8.)
- kerényi -
A nyolcvanas években nem csak gazdakörökben számított kedves baráti
ajándéknak A kender és a rostlen termesztése című szakmunka. A könyv
természetesen nem THC-ínyenceknek készült, jövőre mégis indexre kerülhet. A
minisztériumok ugyanis a kábítószer gyártására alkalmas növények
termesztését megszigorító kormányrendeleten dolgoznak. A lennel továbbra
sincs gond, a kender (és a mák) viszont nem viríthat majd bárhol szabadon.
Vasvári Károly a rendszerváltást követően települt haza Amerikából, ahol
több mint harminc évet élt. Hazajött, aztán két évet ült a zalai földjén
termesztett hétszáz tő rostkender miatt. Nemrég szabadult. Bár a tárgyalásán
megjelent szakértők szerint a növényekben 0,3 százalék volt a kilónkénti
THC, 1 százalék alatt pedig legfeljebb füstmérgezést kap tőle az ember,
mégis elítélték, holott csak az volt bizonyítható (vére árulkodott), hogy
szívott (nem a hétszázból, persze).
Nem lesz könnyű dolga a kormányrendelet kidolgozóinak (négy tárca: a bel,
a földművelési, a népjóléti és az ipari képviselőinek). Ezek a növények
leginkább a pitbullhoz hasonlíthatók, könnyen keverednek legálisan tartott
fajtákkal, nehéz szabályozni őket. Azonban míg viadorkutyákkal a lakosságnak
csak kis része találkozik, a kenderkötél és a mákos guba szinte beleivódtak
a magyar néplélekbe. Ősi kendernemzet vagyunk, terem is rendesen nálunk,
szabadon, fogságban egyaránt. Rostkenderként, elvadult rostkenderként,
vadkenderként, alacsonyabb és magasabb THC-tartalommal, szénanáthát okozva,
vagy bódulatot: itt él közöttünk. A mák szintén. Hollandiában patikában
porciózzák, itt generációk nőnek föl mákos fogakkal.
Ennek vége.
Hogy a repetát tiltják-e be a menzán, vagy csak az termeszthet majd
mákot, aki a Tiszavasvári Alkaloidával szerződéses viszonyban áll (az A1
fantázianevű fajta már most is ilyen), még nem világos, vagy legalábbis nem
nagyon mondanak róla semmit azok, akik az új szabályozáson dolgoznak.
Nemcsak a növényekkel, a késztermékkel is gond van: itt van a 94-es
heroin-morfium recycle botrány. A két eset több szálon is összekapcsolódik.
A tiszavasvári vegyi gyárral szerződtek azok a minisztériumok is, amelyek a
lefoglalt heroin morfiummá alakítását engedélyezték a cégnek, e sorok
írásakor úgy tűnik, szabályellenesen. Gyógyászati célra tették,
természetesen, de hát szegény Vasvári Károly is ruhát akart szőni hétszáz tő
rostkenderéből, mégis két évet kapott. Az ENSZ pontos kimutatást kér az
egyes országoktól a morfium, illetve heroin legális mozgásáról, mi pedig
elfelejtettük közölni, hogy egy nagyobb tétel másodszor is piacra került.
Sajnos Bócsa professzor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kenderkutató
szaktekintélye, aki információink szerint szintén részt vesz az új
szabályozás megalkotásában, szabadságon van, Szomor Katalin, a
Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság titkára pedig még nem nyilatkozik a
kidolgozás alatt álló tervezetről. A munkacsoport egy másik tagja, dr. Balla
Károly pedig, úgy tűnik, semmiről nem nyilatkozhat, a népjóléti tárca
sajtóosztálya Szomor Katalint ajánlotta helyette. Balla Károly ugyanis
korábban a BM-nél dolgozott, így feltehetően azonos azzal az új
munkatárssal, akire Kökény népjóléti államtitkár utalt a Népszabadságban a
tiszavasvári eset kapcsán. Az államtitkár szerint az új kolléga - még a BM
képviseletében - két éve részt vett a morfium-újrahasznosítás
engedélyezésében-kezdeményezésében (a gyár igazgatója azt nyilatkozta az Új
Maónak, hogy nekik egyenesen felajánlották a cuccot). A nemzetgazdasági
érdek (állítólag 35 milliót hozott az, hogy a heroin nem kemencében végezte)
sem tudja feledtetni a kínos reminiszcenciákat, hiszen nem is volt olyan
régen, amikor a kábítószer-üldözés keresztes háborújának legfőbb haduráról,
az Egyesült Államokról kiderült, hogy másodállásban kábítószer-kereskedő
közép-amerikai diktátorok fedezésével szerzett pénzt a szabadság és a
demokrácia világméretű győzelmének biztosításához.
Dr. Garics János, a Földművelésügyi Minisztérium tanácsosa szerint a
készülő rendelet nem fogja megtiltani a mák és a kender gazdasági célú
termesztését. Sajnos arra a kérdésre, hogy akkor mi szükség van új
szabályozásra, hiszen a fenti növények kábítószer-előállítás céljára történő
termesztését (leszámítva az Alkaloidával szerződötteket) eddig is büntette a
Btk., nem kaptunk választ sem tőle, sem a minisztérium jogi osztályától. Az
biztos, hogy a jogalkotói munkát egy január 24-i kormányhatározat rendelte
el, amely a 88-as bécsi kábítószer-ellenes ENSZ-egyezmény megerősítésével
foglalkozik. A parlament ratifikálta is az egyezményt februárban, a
Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság - ami még mindig nem tudta megemészteni,
hogy a Btk.-módosításba nem az ő javaslata került be a csekély mennyiség
eltörléséről - fű alatt offenzívába lendül, csendben készítik elő az új
szabályozást, erre kiderül, hogy hiába minden, ha a heroint minálunk nem
égetik el.
A mezei dealerek összemosolyogtak akkor is, amikor pár éve egy borsodi
cég gyártott egy kontinens felpörgetésére elegendő amphetamint, teljesen
jogszerűen, ugyanis furcsamód a közlönyben a több száz tiltott képlet
egyikében di volt tri helyett, vagy fordítva. Most meg ugyanazok hivatkoznak
az ENSZ kábítószerügyi egyezményeiből ránk háruló feladatokra, akik
kozmetikázott jelentéseket küldenek a világszervezetnek. Csak azt a szegény
zászlóst sajnálom, aki a fiamnak tart hetente drogprevenciós előadást az
iskolában.