A CANNABIS

141. A cannabis sativa egy lágyszárú, évelő növény, amely a
világmérsékelt éghajlatú vidékein (köztük Kanadában) gondozás nélkül is nő.
Bár a cannabisnak sok változata van (indica, americana, africana, stb.), a
legtöbb botanikus ezeket ugyanabba a fajba tartozónak tekinti. Az indiai
kendernek (a cannabis sativa másik megnevezése) hímnemű és nőnemű formája is
van, kedvező körülmények között 10-12 láb magasra is megnőhet. Az általunk
ismert történelemben a cannabis első részletes leírásával egy i. e.
2737-ből, Shen Nung kínai császártól származó orvosi könyvben
találkozhatunk. Azóta keleten úgy ismerik a cannabist, mint "az isteni
vezetőt", "a szegény ember mennyországát", "a bánat enyhítőjét", vagy
moralizálóbb hangsúllyal "a bűntől való megszabadítót". Az ENSZ húsz évvel
ezelőtti jelentése kb. 200 millióra becsülte világszerte azoknak a számát,
akik a drogot gyógyászati, vallási vagy szórakoztatási célra használták.

142. Az Észak-Amerikában "marijuánaként" ("fű", "pot", "tea", "Mary
Jane") ismert keverék általában a cannabis szárított, összetört leveleiből,
virágaiból és gyakran hajtásaiból áll. A marijuana eltérő forrásból származó
mintái a hatás erősségében (potencia) nagy különbségeket mutathatnak. A
marijuanához hasonló készítményeket Indiában "bhangnak", egy erősebb
válfaját "ganjának", Marokkóban "kifnek", Afrikában "daggának" hívják. A
cannabisból (-ról) származó, viszonylag tiszta gyantás anyagot Nyugaton és a
Közel-Kelet nagy részén egyaránt "hasisnak" ("hash") hívják, Indiában pedig
"charasnak". A hasist rendszerint a növényről lekapart borostyánszínű gyanta
összepréselésével állítják elő. Egységnyi súlyú hasis rendszerint több, mint
ötször olyan erős, mint ugyanakkora súlyú kiváló minőségű marijuana. E
gyakori megjelenési formák mellett egyes országokban gyógyászati célokra
szánt, alkoholban oldott, sűrített cannabiskivonat is előfordul (pl.
Angliában). Mivel a drog különféle megjelenési formái elsősorban
erősségükben különböznek, ezekre gyakran általánosan a "cannabis" kifejezést
használják. Fontos megemlíteni azonban, hogy az elkészítés módja, a használt
anyag mennyisége, a fogyasztás módja és a használati szokások mind
jelentősen befolyásolják a szer hatását, így alapvető fontosságú, hogy az
egyes jelentések vizsgálata kitérjen ezekre a tényezőkre is.

143. A cannabis sativát számos társadalom nagyra értékelte, mint
haszonnövényt. A növény fás szárának rostjaiból kenderkötél és spárga
készíthető, a magokból pedig a lenolajhoz hasonló anyag nyerhető (amagokat
ezen kívül sokáig madáreledelként is felhasználták). A növény leveleinek,
virágainak és gyantájának farmakológiai tulajdonságait évezredek óta
használják mind gyógyászati, mind nem gyógyászati célokra. A cannabist a
XVI. században a spanyolok hozták el a nyugati féltekére, évszázadokkal
később az észak-amerikai angol kolóniák fontos haszonnövényévé vált. George
Washington mount vernoni ültetvényének egy részén kendert termesztett, és
korabeli jelentések szerint "Virginiaállam segélyekkel támogatta a
kendertermesztőket és feldolgozókat, továbbá büntetést szabott ki azokra,
akik nem termesztették a növényt." Bár a vélemények ebben a kérdésben
ellentmondóak, úgy tűnik, a gyarmati idők farmerei még nem ismerték a
cannabis pszichotróp tulajdonságait. Észak-Amerikában akkor indult be újra a
kendertermesztés, amikor a második világháborúban a tengelyhatalmak elvágták
a fő keleti utánpótlási vonalakat. Az ekkor termesztett növényeket már
tudatosan úgy választották meg, hogy magas rosttartalomra, és alacsony
farmakológiai hatásra törekedtek.

144. Optimális körülmények között mind a hím, mind a nőnemű növények
szinte minden része rendelkezhet pszichoaktív hatással. A hagyomány úgy
tartja, hogy a nőnemű növények hatékonyabbak a farmakológiai hatásokat
kiváltó gyanta termelésében, de újabb kutatások ezt megkérdőjelezik. A
nőnemű egyedek virágaiban közvetlenül beporzás előtt a legmagasabb a gyanta
koncentrációja, ezért a növény virágzó csúcsait nagyra értékelik és számos
alkalommal a növény egyéb részeitől külön készítik el. Az erősséget
befolyásoló egyéb tényezők között szerepelnek a klíma és a talaj minősége,
egyes genetikai tényezők, illetve az aratás és az elkészítés módja,
időtartama.

145. Az utóbbi években alapos vizsgálat alá vetették a cannabis kémiai
tulajdonságait. Bár az aktív hatóanyag keresése közben számos kannabinol
felmerült lehetséges jelöltként, végül a leghatékonyabb pszichoaktív
összetevőnek a tetrahydrocannabinol (THC) egyes módosulatai bizonyultak.
Ezek közül többet már elkülönítettek és mesterségesen is előállítottak.
Ennek ellenére korai lenne azt állítani, hogy megvan a cannabis aktív
hatóanyaga, ezen a téren még sok alapvető pszichofarmakológiai munkát kell
elvégezni. Számos THC-hez hasonló szintetikus anyagot (Synhexyl, Pyrahexyl)
is megvizsgáltak. Bár folyamatosan érkeztek hírek arról, hogy a THC
(elkülönült formájában) megtalálható a feketepiacon, a THC-nak tartott
mintákról rendre bebizonyosodott, hogy nem azok.

146. Észak-Amerikában a gyakori, rendszeres cannabishasználat első esetei
csak az első világháborút követően jutottak a hatóságok tudomására,
alkalmankénti használatra azonban korábbi hivatkozások is utalnak. A
cannabishasználatnak ez az ugrásszerű növekedése a mexikói munkások déli
államokba való tömeges bevándorlásával járt együtt, és a további használat
is nagyrészt az etnikai kisebbségekre, köztük a nagyszámú városokba települt
afro-amerikaira és a betelepült spanyolokra volt jellemző. Gyakori volt a
cannabis használata a zenészek és más szórakoztatóiparban vagy a művészet
területén dolgozók körében. Az elmúlt évtizedben azonban a cannabis
használata átterjedt a lakosság jelentősen különböző rétegeire is, és ma
leginkább a középosztályból származó, középiskolás vagy egyetemista
fiatalokra jellemző. Észak-Amerikábana szigorú büntetések ellenére különböző
forrásokra alapozott becslések szerint 8-20 millióan próbálták már ki a
cannabist. Ezeket az adatokat nem árt óvatossággal kezelni, mert nincs
megfelelő mód az alátámasztásukra.

147. Az utóbbi időben a cannabist övező viták járvány jelleget kezdenek
ölteni. Rendszerint megbízhatónak tartott szaktekintélyek a nyilvánosság
előtt a droggal kapcsolatban egymással szöges ellentétben álló véleményeket
hangoztattak, nem csak a droggal kapcsolatos morális és társadalmi kérdések,
hanem a "kemény tudományos tények" tekintetében is. Bár a cannabissal
kapcsolatos világszerte megjelent cikkek száma mára elérte a 2,000-et, e
cikkek közül csak kevés teljesíti a tudományos kutatással szemben támasztott
mai követelményeket. Ezek a jelentések gyakran kevéssé dokumentáltak vagy
homályosak, kétértelműek, érzelmileg befolyásoltak és feltűnően
előítéletekre alapozottak, és rendszerint nagyon kevés értékes információval
szolgálnak. A tudományos szakvélemény kialakítását hátráltatja, hogy csak
kevés jól megalapozott tudományos információ áll rendelkezésre, így a
homályos adatok értelmezésének módját gyakran nagy mértékben befolyásolják
az előítéletek. A kérdés körül kialakuló káoszt csak növeli, hogy a világ
sok részén, így Kanadában és az USA-ban is a jelenlegi törvények a cannabist
az ópiát típusú kábítószerek között tartják nyilván, holott ezek a drogok
farmakológiailag különböznek egymástól. Az ügy jelenlegi szerencsétlen
állása több tényezőnek tulajdonítható. Észak-Amerikában az elmúlt néhány
évtizedben olyan szigorú korlátozások voltak érvényben a cannabis
gyógyászati és kísérleti felhasználásával kapcsolatban, hogy a reménybeli
kutatók többsége úgy találta, érdemesebb más területen munkát keresnie.
Mivel Észak-Amerikában a drog használatának elterjedése meglehetősen új
jelenség, a múltban ez a terület nem kapott különösebb figyelmet a
közegészségügy területén folyó kutatásoknál. Ezen kívül egészen az utóbbi
időkig nem állt rendelkezésre a cannabis kémiai szerkezetének, fő
hatóanyagainak leírása, és ezek hiányában nem tudták pontosan kimérni a
kísérletekben használt dózisokat. Ennek következtében kevés adat állt
rendelkezésre összehasonlító elemzések céljára, és a kevés adat alapján nem
lehetett általánosítani. Kanadában a mai napig nem folyt hivatalos kísérlet
a cannabis emberekre gyakorolt hatásának tárgyában. Keleten, ahol viszonylag
korlátlan a cannabis használata, évszázadok óta végeztek megfigyeléseket, de
ezeket ritkán dokumentálták tudományos alapossággal, mivel a modern
tudomány, legalábbis abban az alakban, ahogy mi ismerjük, szinte kizárólag a
Nyugatra jellemző. Ezen kívül számos jelentős kulturális, etikai és törvényi
különbség áll fenn e keleti társadalmak és a Nyugat között, így a keleti
jelentések adataiból nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az
észak-amerikai körülményekre vonatkozóan. Együttes erőfeszítéseket tettünk
arra, hogy a cannabis hatásainak most következő tárgyalásánál csak a
viszonylag jól dokumentált eredményekre támaszkodjunk, és kerüljük el azokat
a területeket, ahol a bizonyíték különösen gyér. A cannabissal kapcsolatos
jelenlegi tudásunk hiányosságai miatt a következőket bizonyos fenntartással
célszerű kezelni.

Gyógyászati alkalmazás

148. Ma Észak-Amerikában a cannabisnak az ezzel kapcsolatos kísérleteken
kívül nincs elfogadott orvosi alkalmazása. Bár a cannabisról tudjuk, hogy
egész sor lehetséges gyógyászati haszonnal járó hatást vált ki, ezek
többségét vagy nem vizsgálták meg elég alaposan, vagy helyettesíthetőek más,
a piacon már jelenlevő drogok hatásaival. A nyugati orvostudomány elsősorban
azért nem használta a cannabist, mert a természetben előforduló változatai
nagy különbségeket mutatnak potencia tekintetében, továbbá hosszú időn
keresztül a növény elveszítheti hatását. Most, hogy elkülönítették és
szintetizálták a cannabis egyes aktív hatóanyagait, új megvilágításba került
a drog esetleges terápiás alkalmazásának kérdése. A cannabist használták a
múltban, használják egyes kultúrákban jelenleg is, és helyenként kutatják
feltételezett szorongásgátló, nyugtató, közérzetjavító, étvágygerjesztő,
fájdalomcsillapító és antibakteriális hatásait. Használták már kimerültség
és álmatlanság ellen, az ópiátoktól való elvonás tüneteinek kezelésére, és
eszközként a pszicholitikus LSD terápiával analóg pszichoterápiás
kezeléseknél vagy mint klinikai antidepresszánst. Ezen kívül a múltban
gyakran használták, és ma illegálisan is használják a cannabist az influenza
által okozott másodlagos tünetek és kellemetlenségek kezelésére. Ezeket a
feltételezett hatásokat még nem vizsgálták kimerítően és tudományos
alapossággal, így ezen állítások valóságtartalma egyelőre kérdéses marad.

Fogyasztás, felszívódás, terjedés és a drog so rsa a szervezetben

149. A marijuanát rendszerint kézzel sodort cigarettában, ún. "jointban"
szívják, a marijuanás csikk neve "roach". Általában egy-két joint elszívása
elegendő egy enyhe "high" eléréséhez, bár ezt a fogyasztó személyisége és a
drog erőssége erősen befolyásolja. A hasis színben a nagyon világostól a
sötétbarnáig terjed, tömörségben pedig a kemény viaszos anyagtól a porszerű
morzsalékig. Kis hasisdarabokat szokás az égő cigaretta végére helyezni, és
belélegezni a felszálló füstöt. A hasis és a marijuana szívásában normál és
vízipipákat, illetve egyéb célirányos eszközöket is használnak. A Közel- és
Távol-Keleten a cannabist gyakran keverik olyan anyagokkal, mint a datura
stramonium (Jimson-fű), a dohány, a nux vomica vagy az ópium. Ez a tény
tovább nehezíti az erről a területről érkező beszámolók megfelelő
értékelését. A Kanadában beszerezhető cannabis minták általában nem
tartalmaznak más drogokat, bár gyakran meg vannak "spékelve" a hatás
szempontjából közömbös anyagokkal. Semmi nem támasztja alá azokat a
híreszteléseket, melyek szerint Kanadában heroint vagy más ópiátot találtak
volna marijuanás cigarettában.

150. A cannabis füstjét rendszerint mélyen leszívják, és hosszabb ideig
benntartják, hogy növeljék a drog felszívódásának mértékét. Az erősebb
cannabisfajták szívása esetén a pszichológiai hatások majdnem azonnal
jelentkeznek, a csúcsot pedig rendszerint a szívást követő negyedórán belül
elérik. A főbb hatások több óráig, a gyengébbek akár fél napigis
eltarthatnak. A drog bélcsatornából történő felszívódása hatékony, de
viszonylag lassú folyamat. Mivel a cannabis gyantája viszonylag jól oldódik
forró vízben, a cannabisból gyakran készítenek teát vagy más italokat -
Indiában pl. közkedveltek az ún. bhang-italok. Egyes országokban a hasist
keverik bele vajas süteményekbe (majoonok), vagy más ételekbe. A szájon át
elfogyasztott (tehát nem elszívott) cannabis hatásai rendszerint csak több,
mint egy óra múltán jelentkeznek, folyamatosan erősödnek, több óra alatt
elérik a csúcsot, majd lassan alábbhagynak és végül eltűnnek. Nagyon magas
dózisok hatása akár egy napnál hosszabb ideig is eltarthat, de ilyen
mennyiségeket Észak-Amerikában rendszerint nem használnak. A drog megevése
gyakran észrevehetően más hatást vált ki, mint az elszívása. Nem világos,
hogy ezek a különbségek a tűzben felforrósodott marijuanában bekövetkezett
kémiai változások, az emésztőenzimek által kiváltott hatások vagy a drog
felszívódásának, terjedésének sebességében és hatékonyságában jelentkező
eltérések következményei-e. Az elfogyasztott adagot alapul véve az elszívás
látszik a fogyasztás leghatékonyabb módjának. A hatás "beütésének",
jelenlétének és lecsengésének időtartama a fogyasztás módjától, mennyiségi
és minőségi jellemzőitől, továbbá a használó különféle pszichológiai és
fiziológiai tulajdonságaitól függ.

151. Bár jelenleg is gyors a fejlődés e területen, most még keveset
tudunk a cannabis hatásmechanizmusáról, lebomlásának és kiválasztásának
módjáról. Van rá bizonyíték, hogy a THC egyes bomlástermékei szintén
pszichoaktívak. Most fejlesztenek ki olyan eljárásokat, amelyek segítségével
jelezhető a vizeletben, a vérben és a nyálban a cannabisszármazékok
jelenléte, a közeljövőben ezen a területen nagy áttörések várhatóak.

A cannabis hatásai

152. Bár a szakirodalomban "hemzsegnek" a cannabis hatásairól szóló
impresszionista beszámolók, ezek közül csak kevés számú olyan van, amely
kielégíti akár a legalapvetőbb tudományos követelményeket. Ha össze akarnánk
gyűjteni azokat a hatásokat, amelyekben tudományos alapossággal
dokumentáltak, és kétséget kizáróan megalapozottak, igen rövid listát
kapnánk eredményül. Míg a cannabis vitában szélsőséges nézeteket hangoztatók
között mindmáig gyakoriak a heves nézeteltérések, az utóbbi kétharmad
évszázadban több független bizottság által készített kormányzati jelentés is
meglepően hasonló következtetésekre jutott a cannabist illetően. E
jelentések között szerepel az angolok indiai kenderből készült drogokat
vizsgáló bizottságának jelentése 1894-ből, La Guardia polgármesterének
jelentése a New York-i marijuana problémáról (1944), az Egyesült Államok
elnöki bizottságának jelentése "Bűnüldözés és igazságszolgáltatás: a
munkacsoport jelentése a kábítószer- és droghelyzetről" címmel (1967), és
végül 1968-ból a "Cannabis jelentés", amelyet a brit Drogfüggőséggel
Foglalkozó Tanácsadó Bizottság állítottössze Wootton of Abinger bárónő
irányításával. A cannabis hatásainak vizsgálata során sok esetben nem álltak
a rendelkezésünkre formális tudományos adatok. Ilyenkor a szakértők
véleményére kellett hagyatkoznunk, a szövegben pedig hivatkozunk az említett
jelentésekben kifejtett szakértői véleményekre. A cannabis hatásainak most
következő általános áttekintését néhány kiválasztott, a témába vágó
tudományos kutatás részletesebb ismertetése követi. A kísérletek
kiválasztásakor előnyben részesítettük az újabban megjelent publikációkat.

A hatások áttekintése

153. Fiziológiai hatások. A cannabis rövidtávú fiziológiai hatásai
rendszerint csekélyek és nyilvánvalóan nem bírnak nagy klinikai
jelentőséggel. A megfelelően kontrollált vizsgálatok a következő hatásokat
állapították meg: felgyorsult szívverés, a szemet körülvevő hártyában lévő
vékony vérerek megdagadása, kisebb, bizonytalan változások az
elektroenkefalográfon (EEG). Szintén gyakran említik, de már kevésbé jól
dokumentálták a következő hatásokat: a szemek és orrjáratok enyhe
szárazsága, kezdetben fokozódó nyálelválasztás, később a száj kiszáradása, a
füst beszívása miatti torokirritáció és köhögés, növekedő kiválasztás.
Ritkábban előfordul a rosszullét, a hányás, a hasmenés vagy a székrekedés
is. Az utóbbi bélrendszeri zavarok ritkán fordulnak elő akkor, ha a
cannabist szívják, bár a rosszullét ekkor sem ritka, ha nagy mennyiségről
van szó. A vércukorszint és a vérnyomás változását nem minden vizsgálati
jelentés említi. A cannabis általában étvágygerjesztő hatást vált ki. A
pupilla kitágulására, a közhiedelemmel ellentétben, nincs bizonyíték. Egyes
személyeknél megfigyeltek koordinációs zavarokat, ataxiát és reszketést,
továbbá mellkasi fájdalmakat, szédülést vagy ájulást is, bár ezeket
rendszerint csak magas dózisok fogyasztása esetén. A másnapossághoz hasonló
jelenség előfordul, de nagyon ritkán, még jelentős adagok esetén is.

154. Az akut cannabisfogyasztásnak sincs toxikus fiziológiás tünete, a
túladagolás rendszerint elalvást eredményez. Még soha nem dokumentáltak a
cannabis elszívása vagy elfogyasztása miatt bekövetkezett halálesetet, és
nincs is biztos információnk arra vonatkozóan, vajon mekkora lehet az
emberek számára halálos dózis. Az egyetlen ismert halálos kimenetelű esetet
a cannabis hatása alatt véghezvitt halálrazabálás során bekövetkezett
bélfelfúvódás okozta.

155. Nincs megbízható információnk a cannabis hosszútávú használatának
hatásairól. A keleti országokból számos beszámoló jutott el hozzánk arról,
hogy hosszú időn át nagy mennyiségben hasist fogyasztóknak erősen romlik az
egészségük. Leggyakrabban kisebb légzési és emésztési rendszerbeli
károsodásokat említenek. Ezek a vizsgálatok ritkán alkalmaznak megfelelően
kiválasztott kontrollcsoportot, és a klinikai eredményeket is rendszerint
átszövik a különféle társadalmi, gazdasági és kulturális tényezők, amelyeket
nem könnyű lehántani. Ezen a területen van még mit végezni. Az 1968-as angol
cannabis jelentés a következőket állapítja meg: "Miután az összes
rendelkezésünkre álló anyagot átnéztük, úgy találtuk, egyet kell értenünk az
indiai kormányzat által 1893-94-ben létrehozott, indiai kenderből készített
drogokat vizsgáló bizottság, illetve a new york-i, marijuanával foglalkozó
polgármesteri bizottság konklúziójával, miszerint a cannabis hosszútávú
mérsékelt használata nem káros az egészségre."

156. Néhány megfigyelő szerint lehetséges, hogy az idült cannabisszívás
hasonló karcinogén hatással jár, mint amilyet jelenleg a cigarettázásnak
tulajdonítanak, jóllehet erre jelenleg nincs bizonyíték. Nehéz a két
szenvedély összehasonlítása, mivel egy átlagos észak-amerikai dohányos
sokszor annyi dohánylevelet füstöl el, mint amennyi marijuanát a legerősebb
cannabis használók. A rendszeres cannabis fogyasztás ma Észak-Amerikában
inkább az alkalomszerű alkoholfogyasztásra hasonlít (egy-két alkalom
hetente), semmint az átlagos dohányfüggőt jellemző mindennapi használatra.
Megjegyzendő, hogy a cannabisszívók körében gyakori mély letüdőzés növelheti
a légúti megbetegedések kockázatát.

157. Az utóbbi időkben egymásnak ellentmondó eredmények születtek azokból
a kutatásokból, amelyek során nagy mennyiségű cannabiskoncentrátumot
injekcióztak be bizonyos rágcsálófajok terhes egyedeibe, hogy vizsgálhassák
a megszülető utódokra gyakorolt hatást. Ezeket az ellentmondó eredményeket
nem lehet egyszerűen emberekre általánosítani. Jelenleg nincs tehát
tudományos bizonyítéka annak, hogy a cannabis károsan befolyásolná az emberi
kromoszómákat vagy a terhes anya magzatát.

158. Pszichológiai hatások. A cannabis pszichikai hatásait számos tényező
befolyásolja, így ezek gyakran nehezen jósolhatók meg. A dózis, az
elkészítés módja, a fogyasztás módja és sebessége mind nagyban befolyásolják
a reakciót, még akkor is, ha a hatásos dózisok és a csúcsreakciók
összehasonlíthatók. Ezen kívül a pszichikai hatásra további jelentős
befolyással van a használó személyisége, cannabissal vagy más drogokkal
kapcsolatos korábbi tapasztalatai, attitűdjei, illetve a környezet, amelyben
a drogot fogyasztják (setting). Annak ellenére, hogy a hasis többször olyan
erős is lehet, mint a marijuana, a cannabis Észak-Amerikában rendszerint
használt e kétformájának gyakran megkülönböztethetetlen a hatása. A legtöbb
tapasztalt használó addig szív, amíg elér egy jól ismert hatást vagy szintet
("high") és ezután az anyag erőssége alapján megállapítja a szükséges
további elfogyasztandó adagot. A "fű" és "hash" kifejezéseket rendszerint
megegyező értelemben használják. A különböző fűfajták erősségében
tapasztalható különbségek miatt a gyakorlott használók csak addig szívnak,
amíg el nem érik a számukra kielégítő toxicitási szintet. A marijuana
megevése esetén a hosszú válaszidő miatt nincs lehetőség a dózis ilyen
"beállítására", ezért ezekben az esetekben sokkal gyakoribbak a "nem
optimális" hatások. Egyes keleti országokban különböző társadalmi normák
alakultak ki a cannabis egyes formái körül, így a bhang-italokkal
kapcsolatos fogyasztási szokások meglehetősen eltérhetnek egy rendszeres
hasisfogyasztó szokásaitól. A hosszútávú, erős cannabisfogyasztók szinte
kizárólag az erősebb ganját, illetve a hasist használják. Gyakran nehéz
előítéletektől mentesen megfogalmazni a marijuana pszichológiai hatásait.
Sok hatás megítélése függ a bekövetkeztének körülményeitől, az őket átélő
személy attitűdjeitől, illetve a külső megfigyelő beállítottságától.
Mindezen túl a jelentős pszichikai hatások nagy része erősen személyes
jellegű, így a laboratóriumi körülmények között dolgozó tudósnak gyakran
nincs lehetősége objektív mérésekre, véleményét kénytelen a hatást átélő
személy szubjektív, introspektív beszámolóira alapozni, melyet az verbálisan
közöl, egy olyan nyelven, amely gyakran alkalmatlan a hatás kifejezésére.

159. A cannabis egyike a legkevésbé potens pszichedelikus drogoknak,
egyesek vitathatnák, hogy miért került egy csoportba az LSD-vel és más
hasonló anyagokkal. Gyakran vetik fel, hogy a marijuana inkább az alkoholhoz
hasonló enyhe toxikáns. Van azonban bizonyíték arra, hogy egyes személyeknél
magas cannabis-dózisok egy gyenge LSD-élményhez néhány vonásban hasonló
tapasztalatokat eredményeznek. Bár az ilyen jellegű esetek ritkák, a
pszichedelikus élmény számos enyhébb aspektusa rendszeresen megjelenik a
cannabisfogyasztást kísérő "high" összetevői között. A pszichedelikus drogok
által kiváltott lehetséges hatások, amint azt az LSD-ről szóló részben már
összefoglaltuk, a következők: pszichotikus és nem pszichotikus negatív
reakciók, pszichodinamikus, kognitív, esztétikus és csúcs vagy vallásos
pszichedelikus élmények. Bár hasonló élmények különböző fokban
előfordulhatnak a cannabisnál is, a hatások jellege eltérő, az intenzitás
jelentősen alacsonyabb és a hatásra adott válaszreakció jóval könnyebben
kontrollálható, mint az erősebb pszichedelikus drogok esetében. Helytelen
lenne azt állítani, hogy közepes dózis cannabis tulajdonképpen egy enyhe
LSD-élményt vált ki; a két drog hatása mind fiziológiailag, mind a kiváltott
viselkedés tekintetében, mind szubjektíve jelentős különbségeket mutat.
Továbbá, mivel az LSD és a THC között nincs kereszt-tolerancia,
feltételezik, hogy a két drog működési mechanizmusa is különböző.

160. Egy cannabis "high" tipikusan több fázisra bontható. A kezdeti
hatások gyakran stimuláló jellegűek, egyes személyekben a drog enyhe
feszültséget, szorongást válthat ki, ezt később rendszerint kellemes
közérzet váltja fel. A később jelentkező hatások általában nyugodttá és
befelé fordulóvá teszik a használót. Gyakran hirtelen hangulatváltozások is
előfordulnak. A féktelen jókedvet időszakát elmélyedő csend követheti. A
használók a következő, tipikusnak tekinthető hatásokról számolnak be:
boldogság, kedélyesség, egymás megértésének és a kommunikációnak a
fokozódása, megnövekedett humorérzék, szabad képzettársítások, a képzelet
játékai, szokatlan kognitív és ideaasszociációk, valamely különleges valóság
érzékelése, hajlam a környezet olyan aspektusainak észrevételére, amelyekre
normálisan nem figyelünk fel, javuló vizualizáló készség, megváltozott
időérzékelés (percek óráknak tűnhetnek), változásoka térérzékelésben, az
érzékletes élmények gazdagodása (a hang- és ízérzékelés szubjektív
aspektusai gyakran különös mértékben javulnak), nagyobb megértés, vallásos
jellegű meglátások, enyhe izgalom és energiaáramlás (vagy éppen az
ellenkezője), megnövekedett vagy lecsökkent viselkedési aktivitás,
megnövekedett vagy lecsökkent verbális kifejezőkészség és beszédesség, a
gátlások oldódása, illetve magasabb dózisoknál gyakran előfordul, hogy a
használó "elveszti a fonalat", kisiklik a gondolatok vonata. A használók
gyakran érzik úgy, hogy megnövekedett spontaneitásuk és kreativitásuk,
jóllehet ezeket az állításokat nehéz tudományosan megalapozni. Míg a legtöbb
szakértő egyetért abban, hogy a cannabisnak csak elenyésző szexet stimuláló
hatása van, sok használó szerint fokozza a szex és más intim emberi
kapcsolatok élvezetét. Ezeknél kellemetlenebb élmények is előfordulhatnak
különböző személyeknél, esetleg ugyanannál a személynél különböző
időpontokban. A kedvezőtlen reakciók közé tartozik a félelem és szorongás, a
depresszió, az ingerültség, a rosszullét, a fej- vagy hátfájás, a szédülés,
a figyelem tompulása, a zavartság, a letargia és egyfajta nehézség-,
gyengeség- és fáradtságérzet. Előfordultak tájékozódási zavarok,
érzékcsalódások, gyanakvás és paranoia, sőt egyes esetekben pánik, a
kontroll elvesztése és akut pszichózisok is. Schwarz kimerítő katalógusát
állította össze azoknak a cannabis kiváltotta negatív reakciókról szóló
jelentéseknek, amelyek a világ szakirodalmában megtalálhatók.

161. A cannabis okozta lehetséges pszichiátriai rendellenességek kérdését
jelentős figyelem övezi. Bár van néhány jól dokumentált eset, amely során a
cannabis nagyon intenzív és rémálomszerű rövidtávú reakciót váltott ki
(mindezt rendszerint nem megfelelő környezetben magas dózist fogyasztó
tapasztalatlan használókban), ezek az esetek viszonylag ritkák és általában
gyors felépülés követi őket. Bár sok rendszeres használónak voltak már
kellemetlennek nevezhető élményei, a "kitörések" száma csekély. Ungerleider
1887 "negatív reakciót" számolt össze Los Angeles környékén. Ezek az adatok
nehezen értékelhetőek, mert a kutató nem közölte világosan, hogy mit ért
"negatív reakció" alatt, továbbá a kísérletet nem ellenőrizték. Ezzel a
vizsgálattal ellentétben Montrealból Unwin a következőt jelenti: "Az elmúlt
két évben összesen három negatív reakciót láttam; ezek mindegyike nagy
mennyiségű hasis elszívása után következett be, olyan egyéneknél, akik
korábban már jártak pszichiátriai kezelésre vagy határesetek voltak." Azt a
pár esetet, amelyben hosszantartó pszichózist alakult ki, általában korábbi
személyiségzavarnak tulajdonítják, bár ezeket a hipotéziseket nem mindig
könnyű bizonyítani. A korábbi javaslatokat, melyek szerint szükséges lenne
bevezetni a speciálisan "cannabis pszichózis" fogalmát, rendre elvetették,
mert nagyon kevés a bizonyíték arra, hogy létezne egy ilyen külön
pszichiátriai jelenség. Smith beszámol arról, hogy a sanfransciscó-i Haight-
Ashbury klinikán látott 35,000 marijuana használó között sosem volt alkalma
megfigyelni ilyen "cannabis pszichózist". Egy utóbbi pszichiátriai jelentés
szerint számos pszichotikus reakciót figyeltek meg azon Vietnamban harcoló
amerikai katonáknál, akik cannabist használtak. A pszichiáter szerint ezek a
pszichotikus rohamok összefügghetnek a katonák cannabis használatával. Ez a
megfigyelés rávilágít a korai általánosítások veszélyére - nem hozható
egyértelmű döntés a cannabis használatának pszichiátriai veszélyeit
illetően, különösen olyan személyek esetén, akik megnövekedett fizikai vagy
fiziológiai stresszkörülmények között fogyasztanak el nagy mennyiségű erős
anyagot. Ilyen körülmények pedig nem csak katonai műveletek soránfordulnak
elő.

162. Kevés beszámoló ejt szót a "flashbackről", azaz a cannabis egyes
hatásainak a drog utolsó használatát követő későbbi spontán felbukkanásáról.
Ezek az esetek igen ritkák. Ezen kívül megállapították, hogy egyes erős LSD
használókban a cannabis LSD-flashbacket válthat ki. Csak kevés megfelelő
laboratóriumi kísérletet végeztek a célból, hogy megvizsgálják a cannabis
normál pszichológiai működésekre gyakorolt hatását.

Az adatok többsége a vizsgált körülmények közötti csekély változásokról
tanúskodik, de vannak mind a teljesítőképesség csökkenését, mind növekedését
alátámasztó vizsgálatok is. A cannabisnak gyakran tulajdonított percepciós,
kognitív és pszichomotoros hatások következtében logikus a feltevés, hogy a
drog magas dózisai befolyásolhatják az autóvezetési képességeket. Sok
rendszeres használó is hasonlóan vélekedik, ezért el is kerüli ilyenkor a
vezetést, míg mások azt állítják, ilyenkor elővigyázatosabbak, és talán még
jobb sofőrök is, amikor enyhén "be vannak állva" ("slightly high"). Nincs rá
bizonyítékunk, hogy a cannabis jelentős szerepet játszana a közlekedési
balesetekben. Az egyik ilyen kutatás egy "enyhe szociális high" állapotában
lévő vezetőknél nem talált jelentős befolyásoltságot. A fejezet végén
részletesebben áttekintünk néhány ehhez a témához kapcsolódó kutatást.

163. Suchman egyik vizsgálatában felteszi, hogy egyes fiataloknál szoros
összefüggésben lehet a marijuana használata és a vonzódás egyfajta "laza"
etika iránt. Ennek a "laza" etikának középpontjában áll a viselkedés és a
hiedelemrendszer olyan hagyományos mintáinak megkérdőjelezése, mint a
tradicionális vallásosság, a házasság, az ártatlanság (szüzesség), vagy az
anyagi haszonszerzés. Ennek az etikának a képviselői nem feltétlenül
utasítják el a társadalom jelenlegi morálját, de erősen kritizálják azt.
Suchman kutatásából az derült ki, hogy minél közelebb állt egy diák ehhez az
etikához, annál kedvezőbben ítélte meg a marijuana használatát. A
marijuanaszívást legtöbben olyan "nonkomformista" viselkedéssel kapcsolták
össze, mint a tüntetéseken való részvétel, és leginkább azokra a diákokra
volt jellemző, akik elégedetlenek voltak azzal a képzéssel, amit kaptak. A
"laza" etika, bár ellentétbe került a világ hagyományos berendezkedésével,
nem vezet apátiához és bezárkózáshoz.

164. A kutatók szerint a marijuanaszívás inkább része, semmint oka a
"laza" etikához kapcsolódó viselkedésmintáknak. McGlothlin és West klinikai
megfigyeléseik alapján némileg eltérő nézetre jutottak. Egyes észak-
amerikai, erős használóknál leírtak egy ún. "amotivációs szindrómát". Azt
feltételezik, hogy a marijuana rendszeres használóinál kialakulhatnak olyan
személyiségváltozások, mint az apátia, a hatékonyság csökkenése, a
hosszútávú tervek kivitelezése iránti érdeklődés elenyészése, a frusztrációs
szint növekedése, illetve a rutinszerű cselekedetek végrehajtásában, illetve
új dolgok sikeres elsajátításában mutatott teljesítmény csökkenése. E
megfigyelések értékelését megnehezíti az a tény, hogy ezek a személyek
rendszerint más drogokat is használtak, nem csak cannabist. Számos keleti
vizsgálat jutott olyan eredményre, hogy az erősebb cannabiskészítmények
idült, nagy dózisokban történő fogyasztása káros hatással lehet az egyénre.
Az egyik legátfogóbb ilyen vizsgálatot Chopráék végezték 1939-ben. A nyolc
évre kiterjedő vizsgálat során 1238 cannabishasználót vizsgáltak meg. Azok,
akik mérsékelt dózisokban fogyasztottak viszonylag gyenge bhangot,
rendszerint kellemes közérzetnek, oldottságnak és jó étvágynak örvendtek. A
rendszeres, erős használók körében gyakran figyeltek meg számos kedvezőtlen
tünetet. Néhány esetben kiderült, hogy nem a cannabis volt a
rendellenességek kiváltó oka, a szert csak a problémák kezelésére
használták. A kutatók megállapították, hogy a ganja és charas használók kis
részénél komoly pszichiátriai rendellenességek figyelhetők meg, többségüknél
pedig kisebb érzelmi problémák, köztük az ítélőképesség és az emlékezet
zavarai. A szerzők szerint a megfigyelt csoport jelentős része előzetes
neurotikus tendenciákkal rendelkezett, ez hozzájárulhatott a
drogfogyasztásból fakadó problémáikhoz. Az erős használóknák gyakran
figyeltek meg jelentős passzivitást, apátiát és elhanyagoltságot. Azoknak,
akik a cannabis preparátumok bármelyikéből kis dózisokat használtak,
többsége úgy vélte, szokásuk semleges, vagy pozitív hatással van rájuk, míg
az idült használók, akik rendszeresen fogyasztottak erős dózisokat,
többnyire úgy vélték, a szokás káros. A szubjektív ítéletek általában
összhangban voltak a klinikai megfigyelések eredményeivel.

165. A keleti országokból származó ilyen és hasonló eredményeket nehéz
értelmezni, illetve a nyugati helyzetre alkalmazni. Először is, a
vizsgálatok nem alkalmaztak hasonló szociális és gazdasági háttérrel
rendelkező, de a szert nem használó egyénekből álló kontrollcsoportokat (bár
a használók között lehet összehasonlításokat végezni), és nincs mód arra,
hogy felmérjük, mennyire voltak reprezentatívak a vizsgált minták. Ezen túl
számos szociális és gazdasági tényező bonyolítjaa kultúrák közötti
összehasonlításokat. A cannabis használatát más szemmel nézik a keleti
kultúrákban, ahol a szokásnak hosszú története és tradíciói vannak, mint
nálunk, Nyugaton, ahol ez viszonylag új jelenség. Gyakran a normalitás és a
deviancia kritériumai kultúránként jelentősen eltérőek. Mindezek mellett a
keleti cannabis fogyasztók rendszerint nagyobb mennyiségű, erősebb anyagot
nagyobb gyakorisággal használnak, mint nyugati társaik.

166. Bár a cannabis tartása bűncselekmény, és beszerzéséhez az egyénnek
rendszerint kapcsolatba kell kerülnie más, drogokkal kapcsolatos
bűncselekményeket elkövető személyekkel, nincs arra tudományos bizonyíték,
hogy a cannabis önmagában felelős lenne bármilyen másjellegű bűncselekmény
elkövetéséért. Chopráék azt feltételezik, hogya cannabis inkább lecsökkenti
a bűnelkövetésre való hajlamot és az agressziót, általános
aktivitáscsökkentő hatása miatt. Bár a bűnözők nagyobb számban használnak
marijuanát, mint más személyek, csak kevés olyan bűnesetről tudunk, amelyet
marijuana hatása alatt követtek el, és nem mutattak ki ok-okozati
kapcsolatot a drog használata, illetve más illegális viselkedés között.
Könnyen meglehet azonban, hogy egy olyan személy, aki hajlamos egyfajta
illegális cselekmény (pl. droggal kapcsolatos bűncselekmény) elkövetésére,
az átlagnál valószínűbben fog más területekre is átmerészkedni. Egyes
megfigyelők szerint a drog gátlásokat oldó hatása egyes bűnöző hajlamú
egyének esetében növelheti az aszociális viselkedés valószínűségét. G.
Joseph Tauro, a massachusettsi legfelsőbb bíróság főbírája egy 1967-es, két
cannabiskereskedelemmel vádolt bostoni férfi ügyében hozott ítéletében a
következőképpen fogalmaz: "Véleményem szerint a bizonyítékok alapján arra
következtethetünk, hogy kapcsolat áll fenn a marijuana használata, a
bűnelkövetés és az antiszociális viselkedés között." A kanadai királyi
rendőrség által bizottságunknak benyújtott beszámoló részletesen tárgyalja
az illegális droghasználat és a bűnözés közötti feltételezett kapcsolat
kanadai vonatkozásait. Az ide vonatkozó bizonyítékokat később tárgyaljuk. Az
1968-as brit "Cannabis-jelentés" a következőket állapítja meg: "Az Egyesült
Királyságban a cannabis fogyasztását még a drog legerősebb ellenzői sem
tartják a komoly bűnözés kiváltó okának. Az erőszakos bűncselekményeket
sokkal több szál fűzi az alkoholfogyasztáshoz, minta cannabisszíváshoz."

167. Tolerancia és függőség. Míg a cannabis fő hatásaival szemben
emberekben igazi tolerancia nem alakul ki, a kérdésnek sok olyan
melléktényezője is van, amelyek még tisztázásra szorulnak. Bár az alkalmi
használók körében nincs sok példa arra, hogy idővel emelnék a dózist, a
cannabis egyes hatásait a sorozatos fogyasztás megváltoztathatja. Sok kutató
rámutatott, hogy egyes személyeknél egyfajta "inverz" tolerancia lép fel,
azaz miután a használó hozzászokott a drog hatásaihoz, már kisebb dózis is
elegendő a kívánt hatás eléréséhez. Sokan vannak, akik cannabissal való első
találkozásuk során csak jelentéktelen élményeket éltek át. Nem tudjuk
biztosan, hogy ez a jelenség a kezdők rossz szívási technikájának,
valamiféle tanulási vagy pszichológiai adaptációs folyamatnak, esetleg
molekuláris farmakológiai érzékenység kialakulásának az eredménye-e. A másik
oldalon van néhány olyan személy is, akik kezdetben rendkívüli érzékenységet
mutatnak a cannabis hatásaira, és intenzív, sokrétű, esetleg félelmetes
élményekről számolnak be. Ezek az élmények a későbbi fogyasztás során csak
ritkán jelentkeznek hasonló intenzitással.

168. Kutatók jelentik, hogy a rendszeres használók megtanulják, hogyan
kell kontrollálni a szer egyes pszichológiai és viselkedésre gyakorolt
hatásait, míg a "high" állapotában vannak, és így ugyanazon dózis esetén
egyes feladatokat könnyebben el tudnak végezni, mint azok, akik nincsenek a
hatásokhoz hozzászokva. Ez a jelenség rámutat arra, hogy létrejöhet
valamiféle differenciált szelektív adaptáció vagy tolerancia egyes,
kezdetben "kontrollálhatatlan" hatásokkal szemben. A drog használói
érzékenyek maradnak a drog kívánatos hatásaira, hiszen általában nincs okuk
arra, hogy növeljék a dózist. Egyes használók arról számolnak be, hogy ha
több napon keresztül "fent" vannak, akkor a drog által kiváltott élmény
elveszíti frissességét és tisztaságát, ezért ők inkább az alkalmi
használatot választják. Érkeztek jelentések olyan keleti, erős használókról,
akik a nyugaton megszokott mennyiséghez képest meglehetősen nagy adagokat
fogyasztanak rendszeresen. Hogy ez az idült fogyasztás esetén kiépülő
tolerancia, vagy inkább a kívánt hatásban, illetve az általános
drogfogyasztási szokásokban jelentkező különbségek következménye-e, azt nem
tudjuk.

169. Cannabistól való fizikai függőséget eddig nem mutattak ki, és úgy
tűnik, hogy az elvonást még rendszeres használók esetében sem kíséri
semmilyen negatív fiziológiás reakció vagy elvonási tünet. Számos jelentés
érkezett viszont a Közel- és Távol-Keletről, melyek szerint a cannabis idült
felhasználóktól való megvonása következtében ingerültség, rossz közérzet, és
egyes viselkedési változások lépnek fel. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek az
esetek nincsenek jól dokumentálva, és a szerepet játszó drogok tisztasága is
kérdéses. Mivel a hasist sok keleti országban nagy mennyiségű dohánnyal,
vagy más drogokkal keverve szívják, ezek a keverékek is felelősek lehetnek
az enyhe elvonási tünetekért.

170. Nem végeztek olyan kontrollált kísérletet, amely a hosszan tartó,
szokatlanul magas, tiszta cannabis-dózisok adagolását követő elvonás
hatásait vizsgálta volna. Míg a fogyasztás ilyen szélsőséges eseteinek
alacsony a társadalmi jelentősége, meg kell jegyeznünk, hogy a
nyugtatóhatású szerek (alkohol, barbiturátok és trankvillánsok) esetén is
fizikai függőség többnyire csak azon kisebbségnél alakul ki, amelynek tagjai
a drogot hosszú időn keresztül abnormálisan nagy mennyiségben szedik.

171. Egy adott helyzetben a pszichikai függőség megléte vagy hiánya
természetesen attól függ, mit ért a megfigyelő a kifejezés alatt. Míg Észak-
Amerikában sok cannabis használó hetente egyszer-kétszer használjaa drogot,
hasonlóan az alkalmi alkoholfogyasztáshoz, és minden probléma nélkül kész
hetekig, hónapokig felhagyni a fogyasztással, addig van a fogyasztók között
egy kisebbség, melynek tagjai naponta szívnak és akiknek napi rutinját, jó
közérzetét már felborítja, ha nem jutnak hozzá a droghoz. A legtöbb használó
a drogot kívánatosnak, jutalomértékűnek találja, így gyakran eltér
megszokott napi gyakorlatától azért, hogy hozzájusson - akár a büntetés
kockázata árán is. Nem figyelhető megazonban az ópiátoktól, a nyugtatóktól
vagy a dohánytól való függőség esetében fellépő vágyódás és sürgetés. A
keletről érkező beszámolók szerint azon felhasználóknál, ahol a drog
használata mélyen beépült az életvitelbe, jelentős pszichikai függőség
alakult ki.

Cannabis és más drogok

172. Észak-Amerikában a megvizsgált cannabishasználók rendszerint más
pszichoaktív drogokat is használtak, leggyakrabban az alkoholt és a dohányt.
Mint várható volt, a cannabisszívók többsége rendszeres dohányos. Rowell, az
Egyesült Államok Kábítószerügyi Hivatalának munkatársa 1930-ban a
következőképpen vetette fel a dohányzás és a marijuanahasználat közötti
kapcsolat lehetőségét: "Az eltelt háromszáz év során Lady Nicotine lassan,
de biztosan vetette meg a nagy változás alapjait. A dohányzás sok éves
uralma csak bevezető és felkészítés volt a marijuana használatra. A dohány,
amelyet először pipából, később szivarból, végül pedig cigarettából szívtak,
egyre nagyobb mennyiségek elfogyasztására ösztönözte használóját, egészen
addig, míg a dohánynak tulajdonított pozitív hatások el nem halványultak, és
így a dohány áldozatainak többsége valami erősebb szer után kellett, hogy
nézzen. A dohány többé nem elégítette ki őket."

173. A cannabis- és az alkoholfogyasztás közötti lehetséges kapcsolatos
vita forrásává vált. Sok marijuana használó azt állítja, hogy drasztikusan
lecsökkent az alkoholfogyasztása, vagy fel is hagyott a szokással azóta,
hogy cannabist használ. Ezek a használók gyakran javasolják a cannabist,
mint a társadalomban elharapódzott alkoholizmus egyik lehetséges
ellenszerét. Ezt a jelentős ellenszenvet és elutasítást, ami a fiatal
cannabis-használók részéről megnyilvánul, nem tükrözi acannabis-használók
többségének hozzáállása. A kutatások rendszerint azt mutatják, hogy az
alkoholfogyasztók jóval gyakrabban használnak cannabist, mint az
antialkoholisták, és a cannabisfogyasztók többsége alkoholt is fogyaszt.
Nincs információnk arról, hogy a cannabis milyen irányban befolyásolja az
egyén ivási szokásait és alkoholfogyasztását. Nem világos, hogy a cannabis
fogyasztóinak körében helyettesíti-e az alkoholt, vagy a két drog
fogyasztása egymástól függetlenül alakul ki, esetleg az egyik fogyasztása
növeli-e a másik fogyasztásának esélyét. Úgy tűnik, hogy együttes fogyasztás
esetén az alkohol hatásai dominálnak és a cannabis sok pszichedelikus
hatását elnyomják. Ennél fogva a legtöbb cannabis használó megtagadja a két
drog keverését, még akkor is, ha külön-külön használják őket. Népszerű és
gyakran előfordul az alkohol és a cannabis előnyeinek és hátrányainak
összehasonlítására való törekvés. A rendkívül eltérő társadalmi megítélés, a
használati szokások különbsége csakúgy, mint akét droggal kapcsolatos
tudományos ismereteink jellege miatt az ilyen összehasonlítások csak
korlátozott mértékben érvényesek és ingoványos talajon állnak.

174. Az Egyesült Államokban vizsgált ópiátfüggők többsége korábban
cannabist is használt, továbbá rendszerint nagy mennyiségű alkoholt is.
Kanadában mást mutat a kép: nálunk a heroin használatát nem annyira a
cannabis, hanem inkább a nyugtató hatású szerek (alkohol és barbiturátok)
erős használata előzi meg. Felmerült azonban, hogy a kanadai helyzet
folyamatosan közelíti az Egyesült Államokban tapasztalható tendenciákat. Az
Egyesült Államok munkacsoportjának ide vonatkozó jelentése így ír erről a
kérdésről: "Azt a vádat, miszerint a marijuana "addiktív drogok
használatához vezet", kritikus szemmel kell vizsgálni. Van rá bizonyíték,
hogy a hatóságok által ismert heroinhasználók többségének volt korábban
tapasztalata a marijuanával. Ám ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy az
egyik tényező (a marijuana használata) szükségszerű oka lenne a másiknak
(heroinfüggőség). Túl sok olyan marijuana használó van, akik nem lépnek
tovább a heroinra, és túl sok olyan heroinfüggő, akik nem használtak
korábban cannabist. Ezen kívül ezeknek a hipotéziseknek tudományos alapja
sincs." A legésszerűbb hipotézis szerint egyes személyek, akik hajlamot
éreznek a marijuanafogyasztásra, hasonló hajlammal bírhatnak a heroin
használatára is. Az is előfordulhat, hogy a marijuana révén az egyén olyan
társaságba kerül, ahol később könnyebben hozzájuthat a heroinhoz. Hasonló
hozzáállás mellett a brit "Cannabis-jelentés" a következőket állapítja meg:
"úgy gondoljuk, hogy a cannabisról a heroinra való áttérés veszélye nem
elegendő ok arra, hogy korlátozzuk a drog (cannabis) használatát."

175. A cannabis sok erős használója beszámolók szerint számos más droggal
is kísérletezik, többek között amfetaminszármazékokkal és pszichedelikus
anyagokkal is. Gyakran a marijuana az első drog (az alkoholt és a dohányt
nem számítva), amellyel a fiatal politoxikománok (több drogot is használók)
elkezdenek kísérletezni. Eddig nem tanulmányozták kielégítően, hogy a
cannabis fogyasztása hozzájárul-e más drogok fogyasztásához. Nem tisztázott,
hogy ilyen esetekben a cannabis valóban kiváltó oka-e más drog későbbi
fogyasztásának, vagy egyszerűen azért használják előbb, mert szélesebb
körben hozzá lehet jutni, és társadalmilag elfogadottabb is.

176. Bár a cannabis és a többi pszichedelikus drog vagy a stimulánsok
között nincs kereszt-tolerancia, számos helyen említést tesznek ún. "multi-
drog" típusú pszichikai függőségről, amikor egyes személyek nemegy külön
kémiai anyagtól függnek, hanem drogok egy egész csoportjától.

177. Beavatás a cannabis használatába. A cannabis használóit általában
először olyan barátaik vagy ismerőseik "kapcsolják be" ("turn on"), akik
rendelkeznek már a droggal kapcsolatos tapasztalatokkal. Kevés a bizonyíték
arra, hogy tolakodó "pusherek" (elosztók) lennének felelősek a
cannabisszívásba való beavatásért, bár sokan azt mondják, hogy erős volt a
kortárs-csoport nyomása a szer kipróbálására. A cannabis terjesztése és
kereskedelme javarészt ezekben a társadalmi körökben zajlik, a drog
rendszerint barátok között terjed, jóllehet előfordulnak olyan személyek is,
akik elsősorban pénzszerzési okokból foglalkoznak a drogkereskedelmével. A
kanadai marijuana egy része "házi termés", nagyobb része pedig Mexikóból és
az Egyesült Államok déli vidékeiről származik.

Néhány mai jelentőséggel bíró cannabis kutatás

178. I. 1939-ben New York polgármestere, La Guardia egy a new york-i
gyógyászati akadémiával folytatott konzultációt követően speciális
tudományos bizottságot hozott létre a célból, hogy kivizsgálják a marijuana
hatásait, mind a társadalomban, mind laboratóriumi körülmények között. A
végső jelentés "A marijuana probléma New York városában: szociológiai,
gyógyászati, pszichológiai és farmakológiai vizsgálatok" címmel 1944-ben
látott napvilágot, és máig egyike a cannabissal kapcsolatos leggyakrabban
idézett és legalaposabb felméréseknek. A jelentés nagy vihart kavart, és bár
a tudományos közösség általában kedvező fogadtatásban részesítette, egyes
személyek eléggé lármásan adtak hangot a bizottság végkövetkeztetései által
okozott megdöbbenésüknek. O. J. Kalant a Függőségkutatási Alapítványtól
aprólékos kritikai elemzésnek vetette alá polgármester jelentését.
Megállapította, hogy "tisztán tudományos álláspontból vizsgálódva a jelentés
nem érdemli meg sem azt a szélsőséges dicséretet, sem a rosszindulatú
támadásokat, amelyekben megjelenése óta részesült."

179. A kutatások szociológiai részének fő feladatait hat külön kiképzést
kapott rendőrtiszt végezte el. A csapat "beépült" abba a környezetbe, ahol
marijuanaszívást vagy csempészést gyanítottak. Eljártak billiárdtermekbe,
bárokba, sütödékbe, tánctermekbe, metróállomásokra, nyilvános vécékbe,
parkokba és kikötőkbe. Megfigyeléseik alapján az alábbi következtetéseket
vonták le: A drog terjesztése és használata Harlemben összpontosult. Bár a
marijuana ára alacsony volt, és sokak számára elérhető, mégsem alakult ki
olyan szervezett csoport, amely a drog kereskedelmének irányításával
foglalkozott volna. A használók mind úgy gondolták, hogy a drog kifejezetten
önbizalomerősítő hatású. A marijuanaszívás gyakorlata nem vezetett
függőséghez a szó orvosi értelmében, nem vezetett morfium-, heroin- vagy
kokainfüggőséghez, és nem találkoztunk azzal, hogy valahol bátorították
volna a marijuanafogyasztást annak érdekében, hogy piacot teremtsenek az
ópiát típusú kábítószereknek. A marijuana nem játszott szerepet a főbb bűnök
elkövetésében, sem az ifjúkori bűnözés kialakulásában. Végül
megállapították, hogy "nincs alapja annak a közvélekedésnek, amely szerint a
marijuanaszívás New York-ban katasztrofális következményekkel járna."

180. A klinikai kísérleteket 77 személy részvételével végezték, közülük
72 különféle new york-i börtönök lakója volt. A kísérleti személyek közül
48-nak volt korábbi tapasztalata a marijuanával, és néhányan közülük erős
ópiátfüggők voltak. A kísérletek során mind szájon át elfogyasztott
cannabiskoncentrátum, mind átlagos marijuanás cigaretták hatását
megvizsgálták, különféle dózisok mellett. A cannabis általában eufóriás
érzést váltott ki, alkalmanként kellemetlen érzésekkel megszakítva. A
marijuana "high" egyéb megfigyelt kísérőjelenségei a nevetés és a relaxáció
voltak. Agressziónak nem találták jelét, bár antiszociális érzésekről
említés esik a jelentésben. A szomatikus tünetek közül említik a szédülést,
az enyhe lebegésérzetet, a torok kiszáradását, a szomjúságot, az étvágy
növekedését (különösen az édességek irányában), a bizonytalanságot és a
végtagok elnehezülésének érzetét. A szájon át fogyasztás (evés) esetén
alkalmanként előfordult rosszullét és hányás. A legtöbb hatás egyenes
arányban volt a dózissal, és gyakran erősebben jelentkezett azokban, akik
korábban nem használtak cannabist.

181. A vizsgált rabok közül kilencnél lépett fel pszichotikus reakció.
Ezek közül 6 esetben akut vagy rövidtávú, "mentális zavarokkal és delírium
jellegű, nevetési és szorongási periódusokkal megszakított izgatott
állapottal" jellemzett negatív reakciók következtek be. A maradék három
esetben "igazi" pszichózis alakult ki. "Nem tisztázott a marijuana pontos
szerepe a három instabil személy esetében bekövetkezett pszichotikus
állapotok kialakulásában." Az egyik személynél "a pszichotikus állapotnak
valószínűleg köze volt az epilepsziához. A második és a harmadik személy
esetében a pszichózis kialakulásában fontos, ha nem egyedüli szerepet
játszott az a tény, hogy a rabokat a kísérlet után visszaküldték a
börtönbe." E kilenc rab egyike sem volt rendszeres cannabis használó. A
kutatók rámutattak arra, hogy a marijuana bizonyos körülmények között, az
arra hajlamos személyekben igazi pszichotikus állapotot idézhet elő.

182. A jelentésekben szereplő leginkább összehangzó fiziológiai hatások a
következők: a szívverés ideiglenes felgyorsulása, helyenként a
vérnyomásemelkedése, a vizelés gyakoriságának növekedése, kitágult pupillák,
illetve a vércukorszint és a lebontási folyamatok sebességének kisebb
mértékű emelkedése. A szervezet egyéb funkciói változatlanok maradtak. Meg
kell jegyeznünk, hogy ezeket a megfigyeléseket nem kontrollált, duplavak
("double-blind") módon végezték el, és a megfigyelések némelyikét későbbi
kontrollált vizsgálatok nem igazolták vissza.

183. Az egyszerű pszichomotoros funkciókat csak nagy dózisok
befolyásolták észrevehetőeen, kis mennyiségek nem vagy csak elhanyagolható
mértékben. A bonyolultabb funkciókat, mint a kézmozgások, az egyensúly vagy
a komplexreakciók válaszideje, mindkét dózisszint befolyásolta. Általában
azokat, akik egyébként nem használták a szert, jobban befolyásolta a
marijuana, mint azokat, akiknek volt előzetes tapasztalatuk a droggal. A
kézszorítás erőssége, a kopogási sebesség, a hallás élessége, a zenei hallás
képessége és rövid időintervallumok illetve távolságok hosszúságának
becslése nem változott. A kísérletnek ennél a részénél rendszerint nem
használtak placebokat, és a statisztikai analízis részleteit sem közölték.

184. Az intellektuális működéseket vizsgáló szekcióban a rabok számos az
intelligencia, a tanulási képességek, az emlékezet és a teljesítőképesség
mérésére szolgáló tesztet töltöttek ki. A legtöbb esetben két dózisnyi
szájon át megevett koncentrátumot használtak. A szerző megjegyzi, hogy a
marijuana használat "átmeneti negatív hatással van a mentális funkciókra", a
hatás magas dózisok esetén a legnagyobb, és főleg a bonyolult funkciókat
igénylő feladatoknál jelentkezik. Nem készítettek statisztikai analízist,
hogy megkülönböztethessék a drog hatásait a véletlen hatásaitól, és ennél a
kísérletnél sem használták a kontrollált, duplavak ("double-blind")
módszert. Ezen túl a szerző következtetései sem vágnak mindig össze a
bizonyítékokkal, melyek arról tanúskodnak, hogy a marijuana fogyasztás
hatására fejlődés volt tapasztalható a szóbeli kifejezőképességben és egyes
más funkciók működésében. Ezeket az adatokat a szerző nem tárgyalja, csak
megjegyzi, hogy "a marijuana használata nem vezet mentális leépüléshez".
Kalant ezzel a szekcióval kapcsolatban megjegyzi: "Végeredményben a kapott
eredmények azt sugallják, hogy elég nagy marijuana dózisok negatívan
befolyásolnak számos mentális működést, míg kis dózisok serkenthetik egyes
funkciók működését. Ezek a következtetések azonban csak puhatolódzások, mert
a szerző nem készítette el az adatok statisztikai ellenőrzését."

185. Az érzelmi és általános
személyiségszerkezeti vizsgálatok soránszámos marijuana- használó és nem
használó személyt vizsgáltak megtöb
b dózis cannabis elfogyasztása előtt, illetve után. Az alacsonydózisok
rendszerint kellemesek voltak a kísérleti személyek számára,de a magas
dózisok már gyakrabban okoztak szorongást, feszültséget,és egyfajta
bizonytalanság-érzetet. A bizo
ttság végkövetkeztetése:őA marijuana hatása alatt lévő személy alapvető
személyiségszerkezetenem változik meg, ellenben a felszínesebb viselkedési
jegyek terén vanváltozás. A drog által kiváltott megnövekedett önbizalom
inkább a beszédmegnö
vekedésében, semmint fizikai cselekvésben nyilvánul meg. Vannaka fizikai
aktivitás csökkenésére utaló jelek. A gátlások oldódásafelszabadítja az
egyén lappangó gondolatait és érzelmeit, de nem váltki olyan reakciókat
belőle, amelyeket normá l állapotában elutasítana.

186. A lehetséges fizikai és mentális leépülést azon 48 személy esetében
vizsgálták, akik már rendelkeztek korábbi tapasztalatokkal. Közülük egyesek
2-17 éve szívtak marijuanát. A kutatók megállapították, hogy "Alapos
bizonyíték van arra, hogy a marijuana használók nem maradnak el
intelligenciában az átlagos népességtől, és a szer használatának
eredményeképpen nem jelentkezik náluk mentális vagy fizikai leépülés."

187. Ópiátfüggők esetében a cannabis terápiás alkalmazásának lehetőségét
56 betegnél vizsgálták. A következtetések szerint a marijuana növeli az
étvágyat, javítja a hangulatot, enyhíti a tüneteket és általánosan javítja
az elvonáson részt vevő betegek klinikai állapotát. Ennél a vizsgálatnál sem
alkalmaztak kontrollcsoportot. A bizottság a következőket állapítja meg: "A
kutatások egészéből leszűrhető, hogy a marijuana nem okoz a morfium által
kiváltotthoz hasonló függőséget, és ha ki is alakul tolerancia, ez igen
csekély mértékű. A megszokást a drog által kiváltott kellemes hatás alakítja
ki." Ezek a nézetek nagyrészt a többszáz használóval lefolytatott
beszélgetésre, a szociológiai vizsgálatokra és a laboratóriumi kísérletekre
támaszkodnak. Egyes megfigyelők rámutattak arra, hogy ezek a következtetések
nincsenek összhangban a keleti országokból érkező, az ottani erős, idült
használók állapotáról szóló beszámolókkal.

188. Egyesek kritizálták a kutatást, mert olyan magas dózisokat használt,
amelyek a társadalmi körülmények között ritkán fordulnak elő. A szerzők
beismerik, hogy a használók, ha magukra hagyják őket, inkább az alacsonyabb
dózisokat részesítik előnyben. Mások úgy vélekedtek, hogy idült, magasabb
dózisokat használó fogyasztókat kellett volna vizsgálni ahhoz, hogy
megfelelő képet kapjunk a drog hosszútávú hatásairól, az esetleges
toleranciát és függőséget is beleértve.

189. Összefoglalva, bár a La Guardia jelentés így is egyike a cannabissal
kapcsolatos irodalom legjelentősebb darabjainak, az eredményeket a kísérleti
módszerek területén tapasztalható számtalan hiányosság fényében kell
értékelni: nem használtak vak és placebo kontrollokat, gyakran hiányzik a
statisztikai analízis, a homályos eredmények esetén a jelentés gyakran
előítéletekre építkezik, a vizsgált minta nem felelt meg a szociológiai
kutatások eredményeinek, és végül az a tény, hogy a klinikai kísérletek
során szinte kizárólag rabokat használtak kísérleti alanyként, és őket is
kórházi körülmények között, erősen korlátozza az általánosítás lehetőségét.

190. II. Isbell és társai megvizsgálták különböző mennyiségű szívott és
szájon át elfogyasztott tetrahydrocannabinol (THC) hatásait egy csoport
korábbi ópiátfüggőre, akiknek volt már tapasztalatuk a marijuanával. A drog
mellett hatástalan placebokat is alkalmaztak kontrollként a szimplavak
("single-blind") kísérletben (azaz csak a kutatók tudták, hogy a páciensek
mikor kapnak marijuanát, és mikor placebot).

191. Dózistól és a fogyasztás módjától függetlenül a THC nem okozott
jelentős változást sem a pupilla méretében, sem a légzésben, sem a
vérnyomásban, sem a térdreflexben. Rendszerint gyorsult viszont a szívverés,
és magasabb dózisok esetén megfigyelték a szemet övező membránban található
apró vérerek megduzzadását. Mind a fiziológiai, mind a pszichológiai mérések
során a THC (standard dózis mellett) két-háromszor olyan erősnek bizonyult,
ha szívták, mintha megették.

192. A páciensek az elfogyasztott drogot a marijuanához hasonlónak
mondták, egyesek az LSD-hez és a kokainhoz is hasonlították. Rendszerint
eufóriáról számoltak be, a jelentésben nem esik szó kellemetlen, negatív
reakciókról. A pszichológiai változások között volt "az idő-, tér- és
hangérzékelésben bekövetkezett (általában pozitív) változás". Magasabb
dózisoknál, mind szívás, mind evés esetén a legtöbb páciensnél " avizuális
és auditív percepció jelentős torzulása, deperszonalizáció, derealizáció és
a ditív, illetve optikai hallucinációk következtek be. A THC ennélfogva
pszichotomimetikus drog, ilyen jellegű hatásai a dózistól függően
jelentkeznek." Ezek a hatások egyes személyekben előfordulhatnak gyengébb
dózisoknál is, mint "idioszinkratikus" reakciók. Megjegyezték, hogy azokat a
reakciókat, amelyeket Isbell "pszichotomimetikusnak" nevezett, más
nézőpontból vizsgálódó tudósok "pszichedelikusnak" tartanák.

193. Nem tisztázott, hogy ezek az eredmények alkalmazhatóak-e a mai
észak-amerikai helyzetre. Mind laikus, mind tudományos körökben akadtak
megfigyelők, akik ezeket az eredményeket a marijuana veszélyeinek
bizonyítékaként kezelték, míg más tudósok megkérdőjelezik az eredmények
"való világra" történő alkalmazhatóságát.

194. III. Weil, Zinberg és Nelsen 1968-ban publikálták az első, a
cannabis emberekre gyakorolt hatását vizsgáló, megfelelő alapossággal
előkészített kísérletük eredményeit. A kutatás fő részét egy kilenc
tapasztalatlan személyből álló csoporton végzett kísérletsorozat alkotta. A
kutatók két különböző marijuanadózist (0.5 és 1.0 gramm, 0,9% THC),
illetveegy hatástalan placebot adtak a kísérleti személyeknek, kontrollált,
"dupla-vak" ("double-blind") körülmények között - azaz sem a kísérleti
alanyok, sem a kutatók nem tudták a kísérlet idején, hogy mi kerül
elfogyasztásra. Ez az eljárás erősen lecsökkenti a várakozások és az
előítéletek befolyását, mind a kutatók, mind a kísérleti személyek részéről.
A tapasztalatlan alanyokon kívül nyolc olyan idült marijuanahasználót is
megvizsgáltak, akik naponta vagy kétnaponta szívtak, őket csak a magas
dózissal tesztelték. A tapasztalt használóknál nem használtak placebot, mert
a szerzők úgy gondolták, egy tapasztalt marijuanaszívó könnyen meg tudja
különböztetni a placebot az "igazitól", és így esetükben nem lehetséges az
igazi placebo kontroll. A kísérleti alanyok egy standardizált, egyszerű
belélegzési módszerrel fogyasztották el a drogot vagy a placebot, így az
elfogyasztott mennyiséget nem befolyásolták a gyakorlatban és a szívási
technikában esetleg fennálló különbségek. A fogyasztást követően a kísérleti
alanyokat alávetették egy sor pszichológiai és pszichomotoros funkciókat
vizsgáló tesztnek, és semleges laboratóriumi körülmények között elvégeztek
pár fiziológiai mérést.

195. A fiziológiai mérések eredményei egyértelműek: közepes mértékben
gyorsult a szívverés, a légzés tempójában nem észleltek változást, a
vércukorszint változatlan maradt (bár a mintavételezés időzítése elmaradt az
optimálistól), nem változott a pupilla mérete és megduzzadtak a szemet
körülvevő hártyában található vérerek (ami véreres szemet eredményezett). A
kutatók megállapítják, hogy a jelentős fiziológiai hatások majdnem teljes
hiánya "valószínűtlenné teszi, hogy a marijuanának a szervezetre bármilyen
komoly káros hatása lenne, akár rövid, akár hosszú távú használat esetén."

196. A kitartó figyelem képességét sem a tapasztalatlan, sem az idült
marijuana használóknál nem befolyásolta a drog, még akkor sem, amikor egy
villogó stroboszkópot használtak a figyelem elterelésére. Az izmok
koordinációja és a figyelem-teljesítmény (attention performance) a dózis
emelésével csökkent a tapasztalatlan használókban, és enyhe javulást
mutatott az idült felhasználók esetében. (Ezt a javulást inkább a
gyakorlottságnak tulajdonították, semmint a drog közvetlen hatásának,
jóllehet ez az állítás nem értékelhető megfelelően a placebokontroll hiánya
miatt.) A digitális jelbehelyettesítő teszten (ez egy kognitív folyamatokat
vizsgáló egyszerű teszt, gyakran megtalálható az IQ-tesztekben) tanúsított
teljesítményt a drog a tapasztalatlan használóknál lerontotta, ám a
tapasztalt felhasználók a "tiszta" állapotban elértnél kicsivel jobban
teljesítettek a "high" alatt. Ez a jelenség már nem tulajdonítható egyedül a
gyakorlottságnak. A tapasztalt használókra szintén jellemző volt az eltelt
időtartam túlbecslése. A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a
használók és a nem használók közti különbségek ebben a kutatásban csak trend
szintjén vannak jelen (nem általánosíthatók), mert a két csoportnál nem
ugyanolyan az ellenőrzés.

197. Az alanyok öt percet kaptak, hogy beszámoljanak valamilyen "érdekes
vagy drámai élményükről", majd ezután a beszámolóikat tartalomelemzésnek
vetették alá. A marijuana nem befolyásolta a beszámolók Cloze-eljárással
megállapított érthetőségét, bár külső megfigyelők könnyen el tudták
különíteni a drog bevétele előtt és után készített beszámolókat, mind a
tapasztalatlan, mind a tapasztalt használók esetében. A drog bevétele után
készült beszámolókon észlelhető egyfajta "furcsa" jelleg, de ez nem
számszerűsíthető. A kutatók megállapították, hogy a marijuana átmenetileg
befolyásolhatja a rövidtávú emlékezet működését - azaz azt a képességet,
amely lehetővé teszi az eltelt pár másodpercben történt dolgok előhívását.
Úgy gondolják, ez a magyarázata annak, hogy sok marijuanaszívó, ha nagyon
"be van állva", nehezen követi az elhangzó mondatok logikai fonalát. E
hipotézisnek a kontrollált vizsgálata jelenleg folyik.

198. A tapasztalt felhasználókat megkérték, hogy egy 1-10-ig terjedő
skálán osztályozzák a "high" erősségét. 10 jelentette életük addig átélt
legintenzívebb "high"-ját. Az alanyok 7 és 10 között osztályoztak,
leggyakrabban 8-at és 9-et adtak. Eszerint a dózisok elég magasak, a szívási
technika is elég hatékony volt. Ugyanezzel a dózissal, ugyanezzel a szívási
technikával a tapasztalatlan használók közül csak egy volt, aki elérte a
"high" jól azonosítható állapotát. (Érdekes módon ő volt az egyetlen olyan
alany, aki a kísérlet elején várakozással tekintett a "bekapcsolás" /"turn
on"/ elé.) A kutatók rámutattak arra, hogy egyedül az átélő személy
introspektív beszámolójából lehet a "high" beálltára következtetni. Jelenleg
nem ismerünk olyan objektív jeleket, amelyek lehetővé tennék ennek az
állapotnak az azonosítását.

199. Az önértékelések és a kísérleti személyek részéről elhangzottak
tartalomelemzése alapján megállapítható, hogy a semleges laboratóriumi
körülmények között nem változott meg sem a tapasztalatlan, sem a tapasztalt
használók hangulata. A kísérleti személyek egyikénél sem jelentkeztek
kellemetlen negatív reakciók, bár az egyik előkészítés során a standard
szívási eljárással letüdőzött dohánytartalmú cigaretták öt kísérleti
személynél akut nikotinreakciókat mutattak. Ezek a reakciók "messze
figyelemreméltóbbak voltak, mint a marijuana által kiváltott bármely hatás".
A szerzők megállapítják: "Semleges körülmények között a tapasztalatlan
személyek kis, illetve nagy dózis marijuana elszívása után sem élnek át
intenzív szubjektív élményeket, és az általuk leírt hatások nem egyeznek meg
azokkal, amelyekről a drog rendszeres használói számolnak be (akik ugyanazon
körülmények között vették be a drogot). A tapasztalatlan személyek
marijuanaszívás után csökkenő teljesítményt mutatnak az egyszerű
intellektuális és pszichomotoros funkciókat vizsgáló teszteken; a
befolyásoltság mértéke egyes esetekben függ a dózistól. A drog rendszeres
használói semleges körülmények között történő marijuanaszívás után elérik a
"high" állapotát, de nem mutatnak olyan fokú teljesítménycsökkenést a
teszteken, mint tapasztalatlan társaik. Bizonyos esetekben teljesítményük a
marijuanaszívást követően kis mértékben javul."

200. A New Republic szerkesztője így reagált a jelentésre: "Bár a
potheadek (marijuanaszívók) jogosan kérdezhetik: "Mi ebben azújdonság?", a
jelentés megnyugtató hatással lehet azokra a szülőkre és tisztviselőkre,
akik félve tekintettek erre a drogra, mivel hitelt adtak a megalapozatlan
horrorhistóriáknak." Bár számos tudós a "potheadekéhez" hasonló álláspontra
helyezkedett, ez a kutatás tagadhatatlanul megveti a marijuana hatásaival
foglalkozó, empirikusan megfelelően megalapozott kutatások hosszú sorának
alapját. Bár a kutatásnak kétségtelenül vannak a laboratórium határain
túlnyúló behatásai, a populáris sajtó gyakrantúl merész általánosításokra
ragadtatta magát. Meggondolatlanság lenne az eredményeket olyan társadalmi
és törvényi területekre extrapolálni, amelyeket a kutatás tervezésénél nem
vettek figyelembe.

201. IV. Jones és Stone 1969-ben Weilék alacsonyabb dózisának megfelelő
mennyiségű szívott marijuana és kontrollként placebo tíz "erős használóra"
való hatását vizsgálta. Az eredmények: a szívverés közepes mértékű
gyorsulása, megváltozott EEG, az eltelt időtartamok túlbecslése (adott
időtartam kivárásának képessége nem változott), nem változott a Rod-Frame
teszten nyújtott teljesítmény, melynek során a fontos, lényeges elemeket
kell kiválasztani a lényegtelenek közül, sem a digitális jelhelyettesítő
teszten mutatott teljesítmény (ez ugyanaz a kognitív funkciókat vizsgáló
teszt, amit a Weil-kísérletekben is alkalmaztak). Dupla mennyiségű marijuana
(Weilék magas dózisával ekvivalens mennyiség) a vizuális információ
feldolgozására volt negatív hatással. Magas dózisokra csak ezt az egy
tesztet végezték el.

202. A kísérleti alanyokat megkérték, hogy 0-tól 100-ig értékeljék az
alacsony dózis, illetve a placebo "minőségét". Az alacsony dózis esetében az
átlagos érték 66, a placebonál 57 volt, ez nem szignifikáns különbség. Míg
ezek az eredmények azt sejtetik, hogy a marijuana dózisa talán túl alacsony
volt ahhoz, hogy megfelelő hatást váltson ki, meglepő módon tíz san
francisco-i erős marijuana-használó közepes erősségűnek találta a
feltehetőleg hatástalan, mindössze "leheletnyi" THC-t tartalmazó placebot. A
használók által listáról, szubjektív élményeik alapján bejelölt tünetek
alapján látható némi különbség a placebo és az alacsony dózisú marijuana
hatásai között, de ezeken a listákhoz nem mellékeltek statisztikát és az
eredmények nem azonosítják egyértelműen a placebot. Mindesetre ezek az
eredmények azt mutatják, hogy alacsony dózisok esetén nem könnyű
megbízhatóan megállapítani a "beállás" mértékét. Sajnálatos módon Weil nem
kért a kísérleti alanyoktól az alacsony dózisokról, illetve a placeboról
minősítéseket, Jones hasonlóképpen járt el a magas dózisoknál, így a két
kísérlet eredményei nem egyeztethetőek össze.

203. A kutatók megvizsgálták egy nagyobb dózis (20 cigarettával
egyenértékű), szájon át elfogyasztott marijuanaoldat hatásait is, hasonló
mennyiségű placebo és egy dózis, 0.06-tól 0.12%-ig terjedő véralkoholszintet
produkáló alkohol hatásaival együtt. A kísérleti személyeket több feladat
elvégzésére kérte. A kísérlet eredményei az egyetlen elfogyasztott adag, és
a kísérleti eljárásban mutatkozó kisebb változások miatt korlátozottan
érvényesek, de lehetővé tesznek bizonyos összehasonlításokat a drogok és a
körülmények között.

204. Az elszívott alacsony dózisú marijuana enyhe "beállást"
eredményezett, amely fogyasztás után 15 perccel elérte a csúcsot, majd három
óra alatt lassan alább hagyott, és végül eltűnt. A megevett hasonló dózisú
marijuana hatása két óra múlva jelentkezett, csúcsát 3-4 órával fogyasztás
után érte el, és enyhe szubjektív hatásai 8-10 óráig is érezhetők voltak. A
megevett adag pár esetben rosszullétet és egy esetben hányást váltott ki,
továbbá a kiváltott élmény több szubjektív vonásban különbözött az elszívott
marijuana hatásától. A megevett marijuana és aplacebo összehasonlításakor
lényegében ugyanazok az eredmények születtek, mint korábban az elszívott
anyag esetében. Viszonyítási pontként megemlítjük, hogy az egyetlen
alkoholdózis nem befolyásolta a Rod-Frame teszten nyújtott teljesítményt, a
kísérleti alanyok alábecsülték az eltelt időintervallumok tartamát, csökkent
az információfeldolgozás sebessége, a szer nem befolyásolta a szívritmust,
viszont lelassította az EEG-t. A megvizsgált egyetlen dózisszint mellett
csak óvatos összehasonlítások tehetők az alkohol és a többi drog hatása
között.

205. A jelentés homályos, és az alkalmazott módszereket nem részletezi.
Az eredményeket az előzetes kutatás nem tartalmazza. Meg kell jegyeznünk,
hogy ez a kutatás csak szimplavak ("single-blind") kontrollt alkalmazott,
így a kutatók a kísérlet idején is tudták, mikor melyik drogot fogyasztják
el a kísérleti alanyok.

206. V. A marijuana emberre gyakorolt hatását vizsgáló kutatások közül
egy harmadikat is megemlítünk, ennek eredményeit 1968-ban publikálta Clark
és Nakashima. Ezeket az eredményeket mostanában gyakran idézik,
ismertetésével szeretnénk felhívni a figyelmet a nem megfelelően kontrollált
vizsgálatok eredményeinek értelmezési nehézségeire. Több különböző dózisú
(ismeretlen THC tartalmú) marijuanaoldatot adtak 12 tapasztalatlan alanynak,
és a hatásokat nyolc pszichológiai teszt segítségével vizsgálták "egy
kontroll és két vagy három további alkalommal".

207. A kutatási eredmények több okból sem értelmezhetők, néhány ezek
közül: mivel a kontrollkísérletet és a különböző dózisokkal elvégzett
kísérletet csak egy alkalommal végezték el, mindkettőt más napon,
szétválaszthatatlanul összekeveredtek a drog hatásai a környezeti hatásokkal
(beleértve a gyakorlat megszerzését és más tanulási tényezőket, továbbá a
teljesítmény napról-napra bekövetkező természetes változását); a kutatók nem
nyújtanak sem statisztikai, sem egyéb alapot a "hatások" és a véletlen
változások megkülönböztetésére; az adatoknak csak a tendenciáját jelzik, azt
is csak egy-két nem meghatározott módon kiválasztott kísérleti személynél,
nem adnak képet az egész csoportról; a grafikonokon nincsenek feltüntetve a
mértékegységek; az eredeti kísérlettel azonosan zajló "kontroll" alkalommal
nem adtak placebot a kísérleti alanyoknak, ennek ellenére gyakran
hasonlítják össze a drog hatásait a "kontrollnál" tapasztalható hatásokkal;
nem használtak "vak" kontrollokat sem a kísérlet, sem a későbbi adatanalízis
során; végül a jelentés bevezetőjét és az eredményeken kívüli részét erős
előítéletesség, alátámasztatlan kijelentések jellemzik. Bár a szerzők a
"marijuana által okozott teljesítményromlást" csak a reakcióidő
csökkenésével, és a "számjegy memorizáló" feladatokon mutatott rossz
eredményekkel támasztják alá, ennek ellenére sincsenek bizonyítékaik,
amelyek ezeken vagy más teszteken a marijuana pozitív vagy negatív hatásait
bemutatnák. Clark megállapítja, hogy a drog hatása egyénenként nagymértékben
változik. Míg ez egy ésszerű megfigyelésnek látszik, a drog hatásait nem
azonosították, az eloszlásukat még kevésbé. Az adatok nagy változékonysága
nem tulajdonítható egyedül a drognak, a fent kifejtett okok miatt.
Összefoglalva, ez a nagyra értékelt személyek és intézmények által pénzelt
és nyilvánosságra hozott kutatás az összezavaráson kívül semmivel nem járult
hozzá a meglévő tudásunkhoz, és inkább szkepticizmusra sarkall még a
legújabb "tudományos" információk szavahihetőségét illetően is.

208. VI. Az elmúlt év során a Washington Állambeli Motoros Jármű
Hivataltól Crancer és munkatársai publikálták az első olyan kísérlet
eredményét, amely a marijuana autóvezetési képességekre gyakorolt hatását
vizsgálta. Egy laboratóriumi szimulátort alkalmaztak, amelyről előzőleg már
bebizonyosodott, hogy képes jelezni a vezető előre beprogramozott
"vészhelyzetekben" tanúsított reakciójának esetleges veszélyességét, a
sebességjelző, a kormány, a fékek, a gáz, és az indexek megfigyelése útján.
A kutatási eredmények jelentős vitát váltottak ki, ez némileg elkerülhető,
ha a kutatás egyes részeit külön-külön vesszük szemügyre.

209. A módszertani és statisztikai szempontból is kifinomult kísérletben
egy adag (két cigarettányi) marijuana hatását vizsgálták 36 olyan
marijuanafogyasztónál, akik havonta legalább kétszer használták a cannabist.
Az elfogyasztott THC mennyiségét tekintve a dózis 22%-kal volt magasabb Weil
nagy dózisánál, és majdnem 2,5-szöröse volt a Jones által használt standard
dózisnak. Crancer a drog hatását "normális társadalmi körülmények között
megszokott marijuana high"-ként jellemezte, bár nincsenek számszerűsített
adatai, és nem világos, hogyan kapcsolódik ez a meghatározás a társadalom
általános marijuana használatához. A szimulátor egy 4,5 órás vezetés alatt
három intervallumban számolta a pontokat. Kontrollkísérletek is voltak,
ezekben a vezetők nem kaptak marijuanát, igaz, placebot sem, mert a kutatók
úgy gondolták, nem lenne értelme tapasztalt használók esetén.

210. Az egy dózis marijuana hatása alatti általános vezetési teljesítmény
nem mutatott különbséget a kontrollkísérletben mutatott teljesítménytől. A
fő kísérletet két "futólagos" vizsgálat követte, melynek során négy
kísérleti alanyt újra leteszteltek, ezúttal az eredeti adag háromszorosával.
A három személy egyike sem mutatott teljesítményromlást. Mindezen kívül négy
tapasztalatlan személyt is leteszteltek, miután elszívtak annyi marijuanát,
hogy beállt náluk a "high" állapota (mindannyian elfogyasztottak legalább
annyi drogot, mint a fő kísérletben, és a szubjektív hatásokon kívül
észlelhető volt náluk a szívverés felgyorsulása is). Ezeknél a kísérleti
alanyoknál sem mutattak a pontszámok jelentős változást. A kutatók
figyelmeztetnek arra, hogy az eredmények nem szükségszerűen jelentik azt,
hogy a marijuana nincs hatással a vezetési képességekre. Úgy gondoljuk, hogy
mivel a szimulátorban végrehajtott feladat ha nem is olyan bonyolult, de
hasonló, mint az "éles" vezetés, ezért a szimulátorban mutatott csökkent
teljesítmény valószínűleg implikálja az utakon mutatott csökkenést is. Azt
ellenben kevésbé tartjuk valószínűnek, hogy ha a szimulátorban nem követtek
el hibákat, a való életben sem fognak.

211. A kutatás e részének egyik gyengéje, hogy nem használtak standard és
mindenkire érvényes szívási technikát a marijuana elfogyasztásakor. Így
bizonytalan, hogy a kísérleti személyek pontosan mennyi aktív anyagot
fogyasztottak. Bár az utóbbi időben kifejlesztettek egy módszert a testben
lévő THC mennyiségének megállapítására, ilyen jellegű méréseket még egy
marijuanával kapcsolatos kísérletben sem végeztek. Bár pár személyen a
magasabb dózisok hatását is vizsgálták, a kísérletnek ezt a részét messze
nem akkora precizitással hajtották végre, mint a fő kísérletet, és keveset
tudunk mondani az elfogyasztott marijuana dózisa és a vezetési képesség
befolyásoltsága közti összefüggésről. Valószínűsíthető, hogy a dózist elég
magasra emelve előbb vagy utóbb bekövetkezne a vezetési képesség valamiféle
romlása, de ezt kísérletileg még nem demonstrálták.

212. Hogy legyen valamilyen viszonyítási pont, az alanyokat letesztelték
egy adag alkohol hatása alatt is. Az elfogyasztott alkohol mennyiségét úgy
határozták meg, hogy az általa eredményezett véralkoholszint megfeleljen
annak a mennyiségnek, ami Washington állam törvényei szerint már a vezetési
képességek romlásával jár (0,10%). Az elkövetett hibák száma az alkohol
hatása alatt szignifikánsan nagyobb volt (97.4), mint akár a normál, akár a
marijuana hatása alatti vezetés esetén (mindkettő 84.5). Világos, hogy egy
dózis alapján nem lehet összehasonlítani a két drogot, az alkoholra
vonatkozó adatok csak azért szerepeltek, hogy bemutassák a vezetőképesség
romlását egy "ismert standard" esetében. Kalant rámutatott arra, hogy a
kísérleti alanyok véralkoholszintje lényegesen magasabb is lehetett, mint az
előírt 0.10%, így a drogok közti összehasonlítást még óvatosabban kell
kezelni. Felveti, hogy bár a marijuana hatása alatt a kísérleti alanyok nem
valószínű, hogy "színlelték" a jó vezetési képességeket, az már jóval
könnyebben elképzelhető, hogy az alkohollal szemben fennálló előítéleteik
okozták az ittas állapotban bekövetkezett teljesítményromlást. Ha figyelembe
vesszük az alkohol-marijuana összehasonlítás korlátait és a marijuanára
vonatkozó dózis-válasz általánosítások gyengeségét, a kutatás egészében
akkor is érdekes információkkal szolgál a közepes mennyiségű marijuana
vezetési képességekre gyakorolt hatását illetően.

213. Azokhoz a kutatásokhoz, ahol a marijuana-használók hosszú távú
történetét vizsgálták, az alanyokat kórházakból vagy börtönökből
verbuválták, esetleg jelenlegi marijuana használatuk alapján. Ezen források
bármelyikéből válasszanak is a kutatók, ezzel erősen leszűkitík a kört, és
így a kutatás eredményeinek alkalmazhatóságát is. Újabban Robins és társai
végeztek egy olyan kutatást, ahol alanyokként nem deviáns egyéneket
választottak ki. Az alanyok néger férfiak voltak, akik St. Louis fekete
kerületében jártak általános iskolába a korai 40-es években. Bár ennek a
népcsoportnak a jellemzői kérdésessé teszik a kutatási eredmények kanadai
viszonyokra való általánosíthatóságát, mégsem árt alaposan megvizsgálni
ennek az egyébként igen alapos kutatásnak az eredményeit. A közölt adatok
nagyrészt retrospektív személyes beszélgetéseken és hatósági feljegyzéseken
alapulnak. A vizsgált személyeket felnőttkori droghasználat alapján
osztályozták.

214. A csoportból a marijuana használók (akik alkoholon kívül más
drogotnem is használtak) jelentős különbségeket mutattak a nem használókhoz
képest. A drog használóinál gyakoribbak voltak az alábbiak: olyan mértékű
alkoholfogyasztás, amely társadalmi és egészségügyi problémákat von maga
után, kiesés a középiskolából, hűtlenség, házasságon kívüli gyerekek,
hitelfelvétel, nem droggal kapcsolatos bűncselekményekben való részvétel,
erőszakos viselkedés. Bár ezek az eredmények arra utalnak, hogy ebben a
népcsoportban kapcsolat van a marijuana használata és ezen egyéb viselkedési
jellemzők között, kauzális tényezőket nem sikerült beazonosítani.

215. A marijuana használók nagymértékű alkoholfogyasztása jelentősen
megnehezíti az értelmezést. Minden marijuana használó fogyasztott alkoholt
is, és az utóbbi szokás rendszerint előbb alakult ki, mint a marijuana
használata. A marijuanát és alkoholt is használó személyek 47%-ának volt 25
éves kora után az ivásból származó egészségügyi vagy szociális problémája
(májkárosodás, családi panaszok, letartóztatás, stb.), és 38%-uk alkoholista
volt. Amikor az alkoholisták adatait kivették az eredmények közül (az egyéb
italosok bent maradtak), a marijuana használók és a nem használók közti
különbség szinte eltűnt, az egyetlen megmaradt jelentős különbség az elmúlt
öt évben felvett hitelek mennyiségében állt. Az eredeti eredményekhez
hasonló, nem szignifikáns tendenciák azonban ezeknél az adatoknál is
észlelhetők. Azok a használók, akik a marijuanán kívül "keményebb" drogokat
is használtak (pl. heroint, amfetaminszármazékokat vagy barbiturátokat),
jelentősen nagyobb devianciát mutattak, mint a nem használók, még azután is,
hogy az alkoholistákat kihagyták a vizsgálatból. A marijuana használók
majdnem fele egyéb illegális drogokat is fogyasztott. Az alkoholisták,
amellett, hogy mind korán kezdték az ivást, nagyobb hajlamot mutattak a
felnőttkori marijuana használatra is. Sajnos a korai ivás vagy marijuana
használat erősségére vonatkozóan nincsenek adatok. A jelenlegi adatok
alapján nem lehet kapcsolatot megállapítani a marijuana használata és az
alkoholizálás között, és olyan tényezőkre sem lehet rámutatni, amelyek
mindkét szokás kialakulásában közrejátszanak. A marijuanahasználat és a
keményebb drogok használata közti kapcsolat keresése szintén problémás. A
szerzők megállapítják: "Ez a kis tanulmány, amelyben 76 néger felnőttet
vizsgáltunk meg, aligha fog bármit is eldönteni. De legalább figyelmeztet
arra, hogy korai lenne elfogadni azt a nézetet, miszerint a marijuana
ártalmatlan, amíg erre nincs alaposabb bizonyítékunk."

216. VIII. Az ontariói Függőségkutatási Alapítvány nemrégiben folytatott
le egy kísérletet, amelyben 232 torontói marijuana használót vizsgáltak.
Börtönviseltek és vádlottak tették ki a kísérleti alanyok mint egy felét, a
maradékot pedig önkéntesek, akikkel nem a bűnüldözési szerveken keresztül
léptek kapcsolatba. Az önkéntesek többsége közép- vagy felsőközéposztálybeli
családokból jött, 16%-uk volt diák. Átlagéletkoruk 22 év (15-42), a férfiak
négyszer annyian voltak, mint a nők. A marijuanahasználatuk átlagos
időtartama 2.7 év volt (1-20).

217. A minta előzetes vizsgálatából a következőket szűrték le: a
vizsgálati személyek több drogot is használtak (majdnem mindegyikük
használta a dohányt és az alkoholt, több, mint a felük próbálta már ki az
LSD-t és a speedet, egyharmaduk pedig valamilyen ópiátot); többségük
"kereskedett" a marijuanával, de általában csak barátaik körében; a
cannabist többségük hetente kétszer használta, baráti körben, inkább
passzív, mint aktív viselkedés kíséretében; a használat célja a
megnövekedett érzékenység, tudatosság és más pszichedelikus hatások, a jó
közérzet és a kedélyesség, amit a drog kivált. Majdnem az összes alany
kellemesnek találta a drog hatásait, bár egy harmaduknál előfordult legalább
egy kellemetlen élmény (fiziológiai vagy pszichológiai); kb. a felük szokott
autót vezetni a drog hatása alatt, és a "beállva" vezetőknek több, mint a
fele érezte úgy, hogy a drog nem befolyásolja őt a vezetésben; kb. a felük
gondolta úgy, hogy a cannabis kedvező hatással van az életükre, néhányan
voltak, akik szerint rontott a dolgokon; az alanyok között "gyakori volt a
fizikai alulteljesítés, a többség passzív nézelődéssel töltötte az időt";
kb. egy harmaduk magáénak vallotta a "protestáns munkaerkölcsöt", míg
ugyanannyian vissza is utasították azt; majdnem egy harmaduk követett el nem
droggal kapcsolatos bűncselekményt; felüknél megfigyelhető volt a
szemhártyában lévő vékony vérerek megduzzadása; gyakran fordultak elő
rendellenességek az EEG görbében; több, mint a felükről állapította már meg
egy pszichiáter, hogy pszichikailag instabilak vagy zavartak; és a csoport
egésze képzeletgazdagabbnak, kreatívabbnak tűnt annál, amit az átlagos
populációtól várnánk.

218. A kutatók hangsúlyozzák, hogy eredményeik csak arra mutatnak rá,
hogy a vizsgált csoport egyes jellegzetességei és a cannabisfogyasztás
egyszerre fordulnak elő, de nem elegendőek az ok-okozati kapcsolatok
feltételezéséhez. Míg az eredmények egy részéért a minta megválasztásának
módja lehet felelős (a vizsgált személyek több mint felével az
igazságszolgáltatáson keresztül teremtettek kapcsolatot), az egyéb
információk általános jelentőséggel bírhatnak. Az adatok folyamatban lévő
analízise valószínűleg tovább finomítja az eredményeket, bár a megfelelő
kontroll csoport hiánya nagy valószínűséggel eleve kizár bizonyos
általánosítási lehetőségeket. Kevés információnk van ugyanis arról, hogy
hasonló szociális, gazdasági és oktatási háttérrel rendelkező, marijuanát
nem használó egyéneknél milyen arányban fordulnak elő a fent felsorolt
jellemzők. Az a tény, hogy a vizsgált személyek gyakran más drogokat is
használtak, tovább korlátozza a cannabisra vonatkozó következtetéseket.

219. IX. A brit alsóházban felmerülő kérdésekre válaszul India
kormányzója 1893 létrehozott egy bizottságot, hogy kivizsgálja a cannabis
("kenderdrogok") helyzetét Indiában. A bizottságot megbízták azzal, hogy
tárja fel, mennyire elterjedt a kendernövény termesztése, milyen drogokat
készítenek belőle, hogy zajlik a drogok kereskedelme, hányan használják, és
melyek a fogyasztás hatásai a drog használóinak szociális, fizikai, mentális
és erkölcsi állapotára. A drog különféle formáit, különösen abhangot, a
ganját és a charast (hasist) külön vizsgálták. A bizottságnak "meg kell
győződnie arról, hogy a drog különböző formákban történő fogyasztása
ártalmas vagy esetleg hasznos-e, mint azt helyenként állították". Ezen kívül
megkérték őket, hogy vizsgálják meg a kenderhasználattal kapcsolatos
gazdasági tényezőket is (adók, import, export), továbbá az esetleges
betiltásból fakadó lehetséges politikai, társadalmi vagy vallási
következményeket. Az indiai kenderdrogokat vizsgáló bizottság 1894-es
jelentése a függelékekkel együtt hét kötetre és 3,281 oldalra rúgott.

220. A nyugati szakirodalomban ennek a jelentésnek az első alapos
vizsgálatára 1968-ban került sor. Mikuriya cikkében azt írja, hogy ez a
vizsgálat "a marijuana történetének legalaposabb, és legrendszerezettebb
vizsgálata" "Meglepetéssel és büszkeséggel hívom fel a figyelmet a
britgyarmati bürokraták munkájának időtállóságára és a világos fogalmazásra.
Örvendetes dolog lenne, ha a kortárs bizottságok, munkacsoportok és
kutatócsoportok jelentései elérnék az alaposságnak és objektivitásnak ezt a
szintjét" a marijuana körül zajló mai viták főbb pontjait már az indiai
kenderdrogokat vizsgáló bizottság jelentése is taglalja." Ennek a
jelentésnek egészen az utóbbi időkig mindössze fél tucatnyi másolata állt
rendelkezésre Észak-Amerikában. A fő kötet új kiadásának előszavában Kaplan
megjegyzi a következőket: "Az a tény, hogy ez a jelentés, amely máig a
legteljesebb gyűjteménye a marijuanára vonatkozó információknak, teljes
felejtésre ítéltetett egy olyan korban, amelyben magasra csaptak a viták a
drog hatásai és betiltásának jogos volta körül, teljességel
megmagyarázhatatlan."

221. Az indiai kenderdrogokat vizsgáló bizottság 1,193 tanút hallgatott
meg 30 városban tartott 80 gyűlésen. Több, mint 300 gyakorló orvossal
konzultáltak, és az egységparancsnokok segítségével kikérdezték az egész
hadsereget. A bizottság megvizsgálta az összes brit-indiai
pszichiátriaiosztály feljegyzéseit, és külön kiértékelte az 1892-es évben
jelentkező 222 eset mindegyikét. Az esetek egy részében kapcsolatot
gyanítottak a kenderdrogok és az őrültség bekövetkezte között (ezek az
esetek az összes vizsgált eset 10%-át tették ki). Ezen kívül újra elővették
és megvizsgálták az elmúlt húsz év során rögzített 81 cannabisnak
tulajdonított erőszakos bűncselekmény aktáit. Majmokon laboratóriumi
kísérleteket is végeztek, hogy tanulmányozzák a drog hatásait az
idegrendszerre.

222. Az a rövid idő, ami a teljes jelentés megszerzése után még
rendelkezésünkre állt, nem volt elegendő arra, hogy ebben a köztesfázisban
kritikus analízis alá vessük a dokumentumot. Mindenesetre a következő
idézetek, amelyeket a kenderdrogok hatásainak összefoglalójából vettünk,
áttekintést nyújtanak az eredményekről: "Nyilvánvalóan bebizonyosodott, hogy
a kender alkalmi, mérsékelt adagokban történő fogyasztása jó hatással lehet
a használójára. A fizikai hatások tekintetében a bizottság arra az
álláspontra jutott, hogy a kenderdrogok mérsékelt használatának
gyakorlatilag semmilyen káros hatása nincs. Lehetnek azonban kivételek,
amikor az egyén konstitúciójának sajátosságai miatt már mérsékelt adagok is
ártalmasak lehetnek. A mértéktelen használat ártalmas. Mint más intoxikánsok
esetén, a mértéktelen használat rendszerint rombolja az egészségi állapotot
és védtelenebbé teszi a fogyasztót a fertőzésekkel szemben" a drogok
mértéktelen használata nem okoz asztmát - közvetett módon okozhat vérhast -
(és) bronchitist. A drogok állítólagos mentális hatásait illetően a
bizottság a következő álláspontra jutott: a kenderdrogok mérsékelt
használata nem ártalmasa tudati képességekre - Másképp áll a helyzet a
mértéktelen használat esetén. A drog mértéktelen használata mentális
zavarokat okoz vagy erősít fel. Úgy tűnik, a kenderdrogok mértéktelen
használata bizonyos esetekben őrültséget is okozhat, különösen ha erre a
fogyasztónak előzetes érzékenysége vagy örökölt hajlama van. Megmutattuk,
hogy e tekintetben a kenderdrogok hatását sokszor eltúlozták, bár
kétségtelen, hogy néha őrültséget okoznak.

A drogok erkölcsi hatásait illetőleg a bizottság úgy gondolja, hogy
mérsékelt használatuk nem okoz semmilyen erkölcsi kárt. Nincs arra
bizonyíték, hogy a drog ártalmasan befolyásolná a fogyasztó személyiségét. A
mértéktelen fogyasztás ezzel szemben okozhat vagy felerősíthet erkölcsi
gyengeséget vagy gonoszságot. Ami a társadalomhoz való viszonyt illeti,
általában még a mértéktelen fogyasztók sem mutatnak ellenséges, támadó
viszonyt. A kenderdrogok mértéktelen használóját túlkapásai vagyonának
degradálódásához vezethetik, ez oka lehet egyes tisztességtelen tetteknek,
és néhány esetben, de nagyon ritkán előfordulhat, hogy a kenderdrogok
mértéktelen fogyasztása erőszakos bűncselekmények elkövetéséhez vezet.
Gyakorlati szempontból kimondható, hogy nincs vagy csak elenyésző a
kapcsolat a kenderdrogok használata és a bűnözés között. Általában nézve a
kérdést, megállapítható, hogy ezeknek a drogoknak a mértékletes használata
az elterjedt, a mértéktelen használat viszonylag kivételes. A mértékletes
használatnak gyakorlatilag semmilyen káros hatása nincs. A kivételes esetek
többségénél a szokásból fakadó ártalmak nem jelentősek. A mértéktelen
használatot joggal tarthatjuk nagyon ártalmasnak, bár be kell vallanunk,
hogy sok mértéktelen használón nem látszik a károsodás. A mértéktelen
használat következményei szinte kizárólag a fogyasztót érintik, a
társadalomra gyakorolt hatás ritkán észrevehető. A vizsgálat egyik
legmeglepőbb vonatkozása éppen az volt, hogy mennyire nehezen ismerhetők fel
a kenderdrogok hatásai." Mint ebben a fejezetben már említettük, fokozott
óvatosságra van szükség, ha az egyik kultúráról egy másikra akarunk
általánosítani. Ebben az esetben a kanadai viszonyokra való extrapolációhoz
még egy három negyedévszázados időszakot is át kellene ugranunk. Ezen
korlátozások ellenére ennek a vizsgálatnak az alapossága tiszteletet
parancsol, és a jelentés alapos megfontolást érdemel.

Dimenziók

#1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
#2 - Világ(egyetem)
#3 - A jövő (Technikai jövő)
#4 - Internet
#5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
#6 - Átutazóban a földön
#7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
#8 - Érdekességek a nők történetéből
#9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
#10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
#11 - eLeVeN
#12 - Mozaikok a nevelés történetéből
#13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
#14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
#15 - Kábulatban
#16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
#17 - Antigravitációban
#18 - Nem iskolás fokon...
#19 - Gyermekszemlélet
#20 - Csillagnézők
#21 - Magyar nők a dualizmus korában
#22 - MeGiNT eLeVeN
#23 - Valahol kinn az űrben...
#24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
#25 - Az örökkévalóság pillanatai
#26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
#27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
#28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

Dimenzió #15

Kábulatban

(drogok, hatásuk, megítélésük, egészség)

Dimenziók