AZ AMFETAMINSZÁRMAZÉKOK
87. Az amfetaminszármazékok olyan szintetikus aminok, amelyek sokban
hasonlítanak a testben található adrenalinhoz (epinefrinhez). Ezek a drogok
rendszerint a vészhelyzetek, stressz által kiváltott reakcióhoz hasonló
aktiváló hatással rendelkeznek. Amfetaminszármazékokat először az évszázad
első éveiben szintetizáltak, és a 30-as évekre be is kerültek a gyógyászati
alkalmazásba. Bár számtalan hasonló hatású drog létezik, a leggyakoribb
amfetaminszármazékok az amfetamin (Benzedrin), a dextroamfetamin (Dexedrin)
és a metamfetamin (Methedrin vagy Desoxyn). Ezek közül a benzedrin a
leggyengébb. Megfelelő dózisok esetén e drogok hatása nagyjából egyező, így
egy csoportban tárgyaljuk őket. Más, farmakológiailag hasonló hatású drogok:
fenmetrazin (Preludin), metilfenidát (Ritalin), pipradol (Meratran). Az
amfetaminszármazékokat a drogszlengben sokféleképpen azonosítják: speed,
crystal, meth, stb.
Az amfetaminszármazékok stimuláló hatását kimerültség ellen széles körben
használták a katonaságnál a második világháborúban. Azóta is gyakran
használják ezeket a szereket mind gyógyászati, mind nem gyógyászati célra:
kamionsofőrök hosszú utakon, éjszakai műszakban dolgozó munkások,
fáradtsággal küzdő háziasszonyok, vizsgákra tanuló diákok és mások, akiket
hasonló határidők szorongatnak, atléták (doppingszerként), vagy általános
stimulálásra, élvezetre, szórakozás céljából.
88. Az 1940-es években a háborús amfetaminkészletek nagy részét kidobták
a világpiacra, sok országban könnyedén, recept nélkül lehetett
amfetaminszármazékokhoz jutni. Ezt sok iparvidéken széleskörű elterjedés
követte, számos kellemetlen jelenség kíséretében. Japán, ahol korábban a
drogprobléma ismeretlen volt, az 50-es években az amfetaminszármazékok
fogyasztásának járványszerű terjedését tapasztalhatta. Azóta az
amfetaminszármazékokat szinte mindenütt állami ellenőrzés alá vonták, sőt,
egyes országokban (pl. a svédeknél) jelenleg be van tiltva mind gyógyászati,
mind nem gyógyászati célú felhasználásuk. Bár a második világháború után
Észak-Amerikában e drogok népszerűsége minden korosztályban és társadalmi
osztályban gyorsan nőtt, a nagymértékű fogyasztás leginkább az akkor és a
néhány évtizeddel azelőtt függőségbe került bűnözőgenerációkat jellemezte. A
drogot rendszerint szájon át vették be, heroinfüggők néha injekcióban is
adagolták, esetleg szippantották. Sok esetben a kokaint (rövid hatású, nagy
erejű stimuláns) helyettesítették vele. Sok szerhez jutottak hozzá az
akkoriban legálisan beszerezhető Denzedrin-spray-k szétszerelésével.
Mostanában sokat lehet hallani egy viszonylag új jelenségről: a gyakran
"speed freakeknek" nevezett személyek intravénásan adagolnak maguknak
jelentős mennyiségű amfetamint. Bár ez a jelenség főleg az egyszerre
többféle drogot is fogyasztó fiatalok körében figyelhető meg, a
hippiközösségekben jelentős mértékű szembenállás tapasztalható az
amfetaminszármazékok ilyen jellegű használatával szemben. Egy "speed trip"
sok szempontból ellentéte annak az élménynek, amelyre a pszichedelikus
drogok használói vágynak. A használóik által a pszichedelikus drogok
hatásaihoz sorolt "tudattágítás", önreflexió, esztétikai és vallásos
tudatosság helyébe a speed rendszerint a hatalomérzést, az arroganciát és a
fizikai gyönyört állítja, és paranoiához, ingerültséghez, gyakran
agresszióhoz is vezet. Ezekhez a speed által okozott kedvezőtlen
személyiségváltozásokhoz, amelyek gyakran népszerűtlenné teszik a "speed
freakeket" a társadalomban, hozzájárul a "speed freakek" körében gyakori
nagymérvű betegesség, amelynek sehol nincs párja a kortárs drogfogyasztók
között.
89. A bizottság a nyilvános és privát meghallgatások alkalmával, illetve
a fiatal drogosok leveleiből meggyőződhetett arról, hogy az érdekeltek
többsége negatívan viszonyul a speedhez. Sok gyakorlott drogos az
amfetaminszármazékokat különösen veszélyes és nemkívánatos anyagokként
tartja számon, sokan meglepő ellenszenvről tettek tanúbizonyságot. Az utóbbi
időben több olyan, az ifjúság által jól ismert, és a droghoz való
viszonyukat az elmúlt évtizedben nagyban befolyásoló személyiség, mint John
Lennon és a Beatles, Frank Zappa és a Mothers of Invention, Timothy Leary
vagy Donovan nyilvánosan elítélték a speedet és más hasonló drogokat.
Sok gyógyszerész véleménye az, hogy a Kanadába importált és az itt
felhasznált amfetaminszármazékok mennyisége jelentősen meghaladja az orvosi
célra igényelt mennyiséget. Akár más receptre felírható drogok (barbiturátok
vagy a trankvillánsok) esetében, itt is nehéz különbséget tenni a
gyógyászati és a nem gyógyászati célú felhasználás között.
Gyógyászati alkalmazások
90. Már 1935-ben használták az amfetaminszármazékokat 20-200 mg dózisban
egy ritka betegség, a narkolepszia kezelésére (ez a betegség minden előzmény
nélküli hirtelen alváskényszert és gyengeséget okoz). A 40-es évek óta
használják 10-50 mg-os dózisokban a hiperaktív gyermekek kezelésére, ezek a
gyerekek hiányosságokat mutatnak ugyanis a figyelem és a tanulási képesség
terén. Az elmúlt pár évben több olyan kutatás eredménye is napvilágot
látott, amelyek megállapították, hogy az amfetaminszármazékok a hiperaktív
gyerekek kezelésére alkalmas leghatékonyabb szerek között vannak.
A pszichiáterek gyakran használták a drog 15-30 mg-os adagjait intravénás
formában, diagnosztikai célra. Így adagolva, a szer olyan izgatott állapotot
okoz, amelyben a beteg felszabadulttá és bőbeszédűvé válik, így lehetővé
válik az addig rejtett, de az eredményes diagnózishoz elengedhetetlen
tünetek vizsgálata. A beteg ilyenkor érzelmeinek is szabadabb folyást enged.
Megfigyelték, hogy azoknál a betegeknél, akik közel álltak valamilyen
pszichózishoz, egy amfetamininjekció hatására tisztán megfigyelhetővé váltak
a pszichózishoz kapcsolódó tünetek.
Valaha használták az amfetaminszármazékokat az alkohol- és ópiátfüggőség
kezelésére, de később felhagytak ezzel a gyakorlattal, mert kiderült, hogy
az amfetaminok szintén függőséget okoznak, ha rendszeresen két-három hétnél
tovább fogyasztják őket. Mivel az alkoholizmus idült betegség, voltak
olyanok is, akik a kezelés időtartama alatt rászoktak az amfetaminra is, és
a kezelés eredményeképpen alkohol- és amfetaminfüggővé váltak.
91. A kezdeti remények, amelyeket az amfetaminszármazékok depresszió
elleni felhasználásához fűztek, gyorsan lelohadtak. Igaz, hogy ezek a drogok
erőteljes stimulánsok, és megnövelik egy depressziós aktivitását is, de
ugyanígy még szorongóbbá és izgatottabbá, továbbá álmatlanná is tehetik, és
korántsem biztos, hogy javítják a hangulatát, illetve hogy visszájára
fordítják az alapvetően depresszív folyamatot. Mindezek ellenére akadtak
olyan enyhe depresszióval vagy idült kimerültséggel, fáradtsággal kezelt
betegek, akiknél ezek a drogok beváltak.
Az amfetaminszármazékoknak és más hasonló drogoknak erősen gátló hatásuk
van az étvágyra. A legtöbb "fogyasztó tabletta" amfetaminszármazékokat vagy
hasonló készítményeket tartalmaz. Az étvágygátló hatás azonban rendszerint
két heti fogyasztás után eltűnik, a kellemes stimuláló hatásokkal együtt,
hacsak a dózist nem növelik folyamatosan.
Az amfetaminszármazékokat alkalmanként használták kis mértékű epilepszia,
parkinson-kór, terhességi fájdalmak, asztma, orrvérzés és nyugtató-
túladagolás kezelésére. Többen érzik úgy, hogy a függőség kialakulásának
veszélye és a drog hatásával együtt járó kedvezőtlen személyiségváltozások
miatt az amfetaminszármazékoknak még az orvosi célú felhasználását is erősen
korlátozni kell.
A drog fogyasztása, felszívódása, terjedése és sorsa a szervezetben
92. Az amfetaminszármazékok megtalálhatóak tabletták, kapszulák,
elixírek, injekciók és az utóbbi időkig inhalálók formájában is. A
feketepiacon a drog por (kristály) alakban is megtalálható. A
kereskedelemben kaphatóak amfetaminszármazékokkal kevert egyéb drogok is,
pl. barbiturátok (Dexamyl) és más nyugtatók, atropin, koffein, vitaminok és
ásványi anyagok, tiroid kivonat. A feketepiacon az amfetaminszármazékokat
gyakran keverik LSD-hez. A legkülönlegesebb gyógyszerek egyikének leírása
így hangzik: "Ez egy több-rétegű bevonattal készült szer, külső rétege
pentobarbital, amely gyors hatású altatószer, alatta egy később lebomló
réteg, ezalatt fenobarbital, amely meghosszabbítja az alvás idejét, ez alatt
újabb késleltető réteg, és a tabletta magjában amfetamin, amely reggel
felébreszti a beteget."
Az amfetaminszármazékokat rendszerint szájon át fogyasztják, mivel
gyorsan felszívódnak a bélcsatornából. A gyógyászatban alkalmanként
használják az intramuszkuláris és az intravénás adagolást is. A múltban
kaphatók voltak amfetaminszármazékokat tartalmazó inhalálók is. Nem
gyógyászati célú felhasználás esetén a visszaélők a fogyasztási módszerek
mindegyikét felhasználják, különös tekintettel a felszippantásra. Az idült
fogyasztók ("speed freakek") az intravénás injekciókat részesítik előnyben.
A szervezetbe bekerülő amfetaminnak kb. a fele változatlanul ürül ki a
vizeletben, a másik felet a máj kiürülés előtt deaktiválja, vagy kémiailag
megváltoztatja. Bár a kiürülés elég gyorsan lezajlik, a vizeletből a
fogyasztást követő egy héten át még kimutathatóak a drog nyomai. Annak
következtében, hogy a drog nagy része változatlanul ürül ki a szervezetből,
tudomásunk van olyan használókról, akik a szert kivonták a vizeletből és
újrahasznosították azt. (A szervezetből eltávozott drogok ilyen
"újrahasznosítása" nem mai keletű, évszázados feljegyzések tanúskodnak
hasonló esetekről.)
Hatások
93. Mind a pszichikai, mind a fiziológiás hatások a dózistól függően
rendkívül változatos képet mutatnak, nagy dózisok intravénás alkalmazásának
hatásai jelentősen különbözhetnek a szájon át bevett kis dózisok hatásától.
Bár a hatás a dózis függvényében folyamatosan változik, a könnyebb
érthetőség érdekében külön tárgyaljuk a közepes és nagy dózisok hatását.
94. Közepes dózisok hatása. Átlagos terápiás dózis (5-30 mg) esetén az
amfetaminszármazékok a központi idegrendszer aktivációját váltják ki, ezzel
együtt számos adrenalinéhoz hasonló perifériás (szimpatomimetikus) hatással,
mint pl. magas vérnyomás, szapora pulzus, emelkedett vércukorszint, egyes
vérerek enyhe kitágulása, mások összeszűkülése, a pupillák tágulása, szapora
légzés, az étvágy megszűnése és a simaizmok viszonylagos elernyedése. Ezek a
hatások 3-4 órán keresztül tarthatnak.
A pszichikai reakció egyénenként változhat, de rendszerint magában
foglalja az éberség, a tettrekészség növekedését, a koncentráció, a tiszta
gondolkodás képességének növekedését, a környezeti ingerekre való nagyobb
érzékenységet, az esetleges megelőző fáradtság vagy unalom eltűnését, jó
hangulatot, enyhe eufóriát, barátkozó hajlamot, megnövelt
kezdeményezőkészséget és energiát, a verbális és más viselkedési aktivitás
növekedését. Megfigyelhető az egyszerűbb gondolkodást igénylő feladatok
megoldási készségének fejlődése, továbbá az atletikus teljesítmény javulása
is. A javulás akkor a legjelentősebb, ha a drog bevételét megelőzően az
egyén fáradt, levert, kimerült volt, vagy unatkozott.
A másik oldalról, közepes amfetamindózis egyes személyekben (vagy
ugyanabban a személyben, de más-más időpontban) okozhat irritációt,
nyugtalanságot, álmatlanságot, torzult látást, remegést, rosszullétet,
fejfájást, a koncentráció zavarát, szédülést, erős szívdobogást,
zavartságot, idegességet, szorongást, mellkasi fájdalmakat, hidegrázást,
székrekedést, emésztési zavarokat és más kellemetlen tüneteket. Magasabb
dózisok vagy a használó hiperérzékenysége esetén delírium, pánik, agresszió,
pszichózis, hallucinációk és szívverési rendellenességek léphetnek föl. Bár
a haláleset ritka, az atléták körében volt már rá példa.
95. Közepes dózisok rendszeres fogyasztása esetén a drog hatásának
elmúlása fáradtsággal, levertséggel, kimerültséggel, nem ritkán érzelmi
depresszióval jár együtt. A drog által kiváltott energiatöbblet és éberség
ugyanis nem szünteti meg a szervezet pihenésigényét, csak későbbre halasztja
azt. Sok stimulánshasználó fáradtság ellen használja az
amfetaminszármazékokat, és gyakran hosszú ideig nem engedi a szervezetét
pihenni.
Az amfetamintúladagolást kísérő pszichózis szemre megkülönböztethetetlen
a skizofréniától. Bár ez a jelenség többnyire a magas dózisoknál fordul elő,
sok hasonló tünetet figyeltek meg kisebb dózisok használata esetén is. Úgy
tűnik, az amfetaminszármazékok hosszan tartó, közepes mértékű fogyasztásának
nincs irreverzibilis fiziológiailag károsító hatása, bár időleges zavarokra
már volt példa.
96. Tolerancia és függőség közepes dózisok esetén. A drog különböző
hatásaival szemben más-más mértékben és sebességgel épül ki a tolerancia,
egyes hatások gyorsabban esnek ki idült használat esetén, mint egyébként.
Az, hogy a használó növeli-e idővel a dózist, attól függ, hogy a szert mely
hatásáért szedi. Sokan narkolepszia ellen szedik az amfetaminszármazékokat,
ők gyorsan beállnak egy stabil dózisra, és számukra ez a dózis hosszú éveken
keresztül megfelelő. Azok viszont, akik étvágygátló hatása miatt szedik,
általában növelik a dózist. Sok pszichikai hatással, mint pl. a jó
közérzetet eredményezővel szemben rendkívül gyorsan kialakul a tolerancia,
ezért azok, akik ezért a hatásért kezdték el a szer használatát, illetve
azok, akik kezdetben ugyan másra használták az amfetaminszármazékokat, de
később ráálltak erre a hatásra, általában az idő előrehaladtával növelik az
adagjukat. A halálos hatások némelyikével szemben szintén kialakul
tolerancia, egyes idült használók naponta többezer milligrammot adagolnak
maguknak vénásan, ez olyan mennyiség, amelynek a töredéke is erősen mérgező
lenne egy nem-toleráns használó esetében. Mint más drogoknál, a
farmakológiai hatásokkal szemben fellépő tolerancia kiépülésének sebessége
függ a dózistól, a fogyasztás gyakoriságától és a fogyasztó különféle
személyiségvonásaitól. Közepes dózisok esetén tudomásunk szerint nem alakul
ki fizikai függőség, ezzel szemben a pszichikai függőség már kis adagok
esetén is olyan mértéket ölthet, és olyan gyakori, hogy ez jelenti a fő
veszélyt a drog mind gyógyászati, mind nem gyógyászati célú
felhasználásában.
97. Magas dózisok hatása. A közelmúltban több szerző is közzétette a
magas amfetamindózisok idült intravénás alkalmazását kísérő tünetek
leírását. A használat egy ciklusa rendszerint több napon keresztül
alkalmazott intravénás injekciókkal kezdődik, ennek során egyre emelkedő
mennyiségű amfetaminszármazékot (általában Methedrint) adagolnak maguknak.
Vannak használók, akik naponta több ezer mg anyagot is "belőnek". Kezdetben
a használó energiával feltöltöttnek, beszédesnek, szenvedélyesnek,
boldognak, önbizalommal telinek és hatalmasnak érzi magát, ebben az időben
nagy ambíciót igénylő feladatok elvégzésére is képes. Nem alszik, és
rendszerint nagyon keveset eszik. Az első pár napot követően azonban
felerősödnek a kellemetlen mellékhatások, különösen akkor, ha a dózist is
folyamatosan emelik. Ezek a mellékhatások hasonlóak azokhoz, amelyeket
korábban már említettünk az alacsonyabb dózisokkal kapcsolatban, de jóval
erősebb formában jelentkeznek. Néhány ilyenkor gyakran tapasztalt tünet:
zavart és rendezetlen gondolkodási és viselkedési folyamatok, értelmetlen
cselekedetek monoton, rohamszerű ismételgetése, öntudatlanság, gyanakvás,
félelem, hallucinációk és érzékcsalódások, melyek hasonlóak a paranoid
pszichózisnál fellépőkhöz. Ebben a fázisban agresszív és antiszociális
viselkedés is felléphet. Komoly mellkasi fájdalmak, végbélgyulladás esetén
tapasztalhatóhoz hasonló alhasi fájdalom, ájulás szintén előfordulhatnak.
A rendszerint nem egészen egy hétig tartó "menet" vége felé ezek a
toxikus tünetek veszik át a főszerepet, ekkor a drog adagolását abbahagyják,
a használót leveszi a lábáról a fáradtság, ezután gyakran több napig is
eltartó alvás következik. Az ébredést követően a használó rendszerint
letargiában van, gyakran érzelmileg depresszív állapotba kerül, és
farkaséhes. A használó úrrá lehet ezeken a tüneteken egy újabb injekcióval,
ezzel egy újabb ciklust indít útjára. Az egyes "menetek" közé időnként több
napos vagy hetes szüneteket szoktak beiktatni. Alkalmanként nyugtató hatású
drogokat (barbiturátokat, trankvillánsokat, sőt akár ópiátokat) alkalmaznak
egy nemkívánatossá vált "menet" megszakítására.
98. Az amfetaminszármazékok intravénás beadásának azonnali eredménye egy
hirtelen, rendkívül élvezetes "rush" vagy "flash", amelyet a használók
gyakran "azonnali teljes testi orgazmusként" jellemeznek. Ez a hatás
minőségileg különbözik az ópiátok által okozott meleg, lebegő érzéstől, és
kezdetben sok hasonlóságot mutat az intravénásan adagolt "kokain-
splash"-hez. Néhány használó szerint ez az azonnali hatás az elsőrendű oka a
drog használatának, a többi hatás csak másodlagos jelentőségű.
Egyes használók szerint a drog akár órákra is megnyújthatja a szexuális
aktivitás idejét. A végül bekövetkező orgazmus a megszokottnál erősebb és
élvezetesebb, bár néhányan utalnak az orgazmus elérésének nehézségére. Annak
ellenére, hogy csak kevesen számolnak be a megnövekedett szexuális
aktivitásról, vannak, akik a drognak ezt a hatását tartják a
legfontosabbnak.
Sok használó azt állítja, hogy a drogot az eufória vagy a "kickek"
(rúgások) kedvéért szedi, vagy mert a drog növeli az önbizalmat és a
teljesítőképességet. Ezen kívül léteznek olyan ún. "needle freakek" is, akik
számára pusztán az injekció használata is jutalomértékkel bír.
99. Az idült "speed freakek" egészségi állapota eléggé lehangoló. Magas
dózisok folyamatos használata gyakran jelentős testsúlycsökkenéshez,
sebesedéshez, nem-gyógyuló fekélyekhez, töredezett körmökhöz,
fogcsikorgatáshoz, idült mellkasi fertőzésekhez, májkárosodáshoz, különféle
hipertenzív rendellenességekhez, egyes esetekben agyvérzéshez vezethet. Hogy
ezek a tünetek a drog közvetlen hatásának vagy az elégtelen táplálkozásnak,
a túlerőltetésnek és az elégtelen pihenésnek az eredményei-e, máig
tisztázatlan. További komplikációkat, köztük hepatitiszt és egyéb más
fertőzéseket okozhatnak a szennyezett fecskendők. Bár egyes felhasználók
saját mentális képességeik romlásáról számoltak be, a mai napig nem
demonstrálták kielégítően az agy amfetaminszármazékok által okozott tartós
károsodását.
100. Az amfetaminszármazékok idült használata gyakran vált ki a paranoid
skizofréniától megkülönböztethetetlen pszichózist. Ezen túl számos kutató
állapítja meg, hogy a skizofrének és más lappangó pszichotikus betegségekben
szenvedők nagyobb valószínűséggel használják a drogot intravénásan, mint
mások. Egy vizsgálat eredményei szerint az amfetaminszármazékok okozta
rendellenességek miatt kórházi kezelésre szorultak 41%-ánál állapították meg
a drogfogyasztást megelőző skizofréniát. Ennek ellenére még mindig nincs
megbízható információnk arra vonatkozólag, hogy a használók hány
százalékánál alakul ki pszichózis, és hogy az ilyen eseteknél milyen
szerepet játszanak a drogfogyasztást megelőző körülmények. Az akut
pszichotikus reakciók többsége a "menetek" vége felé jelentkezik, ekkor a
tünetek pár nap pihenéssel megszüntethetők.
A "speed freakeket" a drogosok közösségében általános megvetés fogadja,
gyakran messzire elkerülik őket. Ennek következtében gyakori a szer
fogyasztóinak ún. "flash házakban" történő együttélése. Ezekben a házakban
kizárólag amfetaminszármazékok használói élnek. Rendszeresek a
"veszekedések", az agresszió és az erőszak. A drog idült fogyasztói
általában képtelenek tartósan munkát vállalni, és gyakran a drogos
közösségek parazitáinak szerepét játsszák. Jelentések szerint sokan közülük
piti bűncselekményekből tartják fenn magukat.
101. Magas dózisok által kiváltott függőség. Az amfetaminszármazékok
által kiváltott függőség megítélése attól függ, hogy definiáljuk az elvonási
tüneteket, amelyek megléte szükséges a fizikai függőség kimondásához. Ha
idült amfetaminfogyasztóktól megvonják a szert, az nem jár olyan fizikai
fájdalmat okozó és gyakran veszélyes elvonási tünetekkel, mint pl. az
alkohol, a barbiturátok vagy az ópiátok megvonása. Ennek ellenére sok kutató
véli úgy, hogy az amfetaminmegvonást követő kimerültség, agyhullámváltozások
(EEG), farkaséhség, szívpanaszok, az esetleges bélgörcsök, a letargia vagy a
gyakran tapasztalható érzelmi lehangoltság mind a nyugtatószerek elvonási
tüneteivel analóg pszichológiai reakciókként kezelendők.
Különös figyelmet érdemel a toleranciát kialakító drogok esetében az,
hogy az elvonást követő tünetek rendszerint ellentétesek a drog által
kiváltott hatással. Az amfetaminmegvonás után az idült használóknál gyakori
a nagy mértékű kábulat, a hangulat és más pszichikai funkciók elnyomottsága,
míg a nagy dózisokban altatóként működő nyugtatószerek és az ópiátok
megvonásánál komoly és toxikus túlstimulálás jelensége lép fel (egyes
esetekben ez rohamokig fajul).
Az a tény, hogy az amfetaminszármazékok ilyen, fiziológiai szempontból
kedvező elvonási tünetekkel rendelkeznek, rávilágít arra, hogy a fizikai
függőség egyáltalán nem fontos, hogy szerepet játsszon valamely komoly
függőség kialakulásában. A szubjektív pszichológiai tényezők sok esetben
valószínűleg sokkal nagyobb motivációs szerepet játszanak, különösen az
idült, nagy amfetamindózisokat fogyasztók esetében.
102. "A gyilkos speed". Az utóbbi években terjedt el ez a szlogen, amely
jelentősen befolyásolta a drog használóinak és a társadalom többi tagjának
az amfetaminszármazékokhoz való viszonyát. Sokfelé hallani, hogy "ha egyszer
rászoktál a speedre, 2-5 éved van már csak hátra". Néhány idült "speed
freak" ezt a közvélekedést beépíti személyiségébe és az önmagáról alkotott
képbe. Megfigyelők szerint az idült intravénás amfetaminfogyasztáshoz
gyakran nyíltan szuicid hajlamok társulnak, illetve ehhez kapcsolódóan
figyelem- és szimpátiafelkeltő eszközök. "Hello, Philbert Desanex vagyok,
speed freak, őszre végem van." Ez csak enyhe karikatúrája annak a képnek,
amelyet sok ilyen használó magáról kialakított.
103. De mi a bizonyíték a szó közvetlen fizikai értelmében arra, hogy "a
speed gyilkol"? Túladagolás okozta halálesetekről ritkán hallani. Nincs
megbízható információnk az intravénás amfetaminhasználat elterjedtségéről,
és bár sok becslést ismerünk, nincs információ a hosszútávú használat
következményeiről sem. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a hosszú távú
intravénás használat rendkívül romboló hatású az egyénre, és gyakran azokra
nézve is, akikkel kapcsolatba kerül.
Bár nincs világos bizonyíték arra, hogy a "speed freakek" élettartama
alacsonyabb lenne, mint más hasonló körülmények között élőké, sok kutató
szerint ez az igazság. Bár a szakirodalomban kevés olyan halálesetet
találtunk, amelynél a halál oka egyértelműen az idült amfetaminfogyasztás
volt, Clement, Solursh és Van Ast szerint az utóbbi időben több olyan
haláleset is történt Toronto utcáin, amelyek bekövetkeztében egyértelmű
szerepet játszottak az amfetaminszármazékok. A boncoláskor azonban kiderült,
hogy az amfetamin csak kevés esetben volt a halál közvetlen kiváltó oka. A
szakirodalom alapos vizsgálata után Cox és Smart, a Függőségkutatási
Alapítvány munkatársai a következőket állapították meg: "Jelenleg nem állnak
rendelkezésünkre a speed felhasználóira vonatkozó halálozási adatok, így az
sem bizonyos, hogy a speed maga halálos drog lenne. Azt a feltételezést,
hogy a `speed gyilkol', nem bizonyítja, de nem is cáfolja semmi."
A szlogent ("speed kills") egy előző évtizedből származó
forgalomszabályozó kampányból kölcsönözték, és egyesek szerint a kifejezés
inkább a személyiség, a szellem, az egyéni szabadság amfetaminfüggőséggel
bekövetkező "halálára" utal, semmint a tényleges fizikai halálra.
Amfetaminszármazékok és más drogok
104. Mint korábban már utaltunk rá, az amfetaminszármazékokat gyakran
használják különféle nyugtató hatású szerekkel, mint pl. barbiturátokkal,
alkohollal, sőt heroinnal együtt. A barbiturát-amfetamin "le- majd -fel"
ciklusról több fiatal és felnőtt használó is beszámolt. Az
amfetaminszármazékok felerősítik, meghosszabbítják vagy másképpen
befolyásolják az LSD hatását, ezért a két drogot néha keverik. Emellett a
fiatal speed használók többsége valószínűleg a pszichedelikus és más
illegális drogokat is jól ismeri. Az ópiátfüggők is gyakran nyúlnak olyan
stimulánsok, mint a kokain vagy az amfetaminszármazékok után, vagy azért,
hogy valami más droggal keverjék, vagy hogy önmagukban használják őket.
Érdekes tény, hogy az STP (DOM) és a még újabb MDA (mindkettő rendkívül erős
pszichedelikus-hallucinogén drog) kémiai szerkezetükben szorosan kötődnek az
amfetaminhoz.