AZ ENYHE TRANKVILLÁNSOK
76. Az "enyhe trankvilláns" kifejezés az 1950-es években azért került be
a tudományos nyelvbe, hogy meg lehessen különböztetni a szorongást
csökkentő, feszültségoldó hatású szereket az olyan "fő trankvillánsoktól",
mint a reserpin vagy a klórpromazin, amelyeket antipszichotikus drogokként
alkalmaztak olyan komoly mentális betegségek kezelésére, mint a skizofrénia.
Az e csoportba tartozó drogok közös tulajdonsága, hogy képesek lecsökkenteni
az izgatottságot, szorongást, feszültséget, anélkül, hogy jelentősebb
hatással lennének más kognitív vagy percepciós folyamatokra.
Biztosan állíthatjuk, hogy azt a tökéletes feszültségoldó szert, amelynek
kizárólag szorongáscsökkentő hatása van, egyéb nemkívánatos pszichológiai
mellékhatásai nincsenek, még nem találták fel. Van azonban számtalan olyan
kémiailag különböző osztályokba sorolható drog, amelyek megközelítik ezt a
kritériumot: bromidok, paraldehid, klór-hidrát, az olyan újabb enyhe
trankvillánsok, mint a meprobamát (Miltown), a diazepam (Valium), a
klórdiazepoxid (Librium) és egyéb olyan vegyületek (pl. etklórvinol,
glutetimid), amelyeket nem ilyen könnyű besorolni. Az alkoholt és a
barbiturátok szintén gyakran az enyhe trankvillánsokkal együtt tárgyalják,
mi azonban a továbbiakban külön tárgyaljuk őket, mivel már részletesen
szóltunk róluk a megelőző fejezetben.
77. A legtöbb enyhe trankvilláns terápiás dózisban nyugtató hatását
tekintve az alkohol és a barbiturátok között helyezkedik el. A különböző
osztályokba tartozó trankvillánsok nagyjából hasonló fiziológiás hatást
váltanak ki, így egy csoportban tárgyaljuk őket, kitérve az esetleges egyéni
különbségekre. Az utóbbi években az enyhe trankvillánsok átvették a
barbiturátoktól a "napi nyugtató" szerepét.
Kanadában és az USA-ban jóval több, mint 500 millió dollárt költenek el
évente az idegesség, szorongás kategóriájába eső számos panasz orvoslását
szolgáló nyugtatószerekre. Annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésünkre
statisztikai adatok az egyhe trankvillánsok kanadai importjáról,
exportjáról, gyártásáról és kereskedelméről, több megfigyelő szerint az
irántuk megnyilvánuló kereslet messze meghaladja az orvosilag szükséges
mennyiséget. A drog legyártást követő útja nem követhető, és a gyárakat
elhagyó drogok jelentős része könnyen nem gyógyászati felhasználásra
kerülhet. Az enyhe trankvillánsokat illegálisan nem gyártják, ezek a drogok
rendszerint törvényesen jelennek meg a piacon. A barbiturátoknál írottak itt
is érvényesek: a betegek a törvényes csatornákon át jelentős mennyiségű
trankvillánshoz hozzájuthatnak.
78. Az Egyesült Államokban évente több trankvillánst gyártanak, mint
amennyi altatót, nyugtatót és ópiát jellegű kábítószert együttvéve. Az USA-
ban 1965-ben kitöltött összes recept 14%-án, 166 millió recepten pszichotróp
szereket igényeltek (nyugtatókat, trankvillánsokat és stimulánsokat).
79. Az enyhe trankvillánsok felírása annyira elterjedt, hogy az Amerikai
Gyógyászati Szövetség felhívta rá az orvosok figyelmét, és megfogalmazta
azokat az irányelveket, amelyek segítségével elkerülhető a "nyugtatókkal
való visszaélés", azaz "a trankvillánsok hosszú időn át tartó, orvosi
felügyelet nélküli fogyasztása tüneti kezelés céljából, gyakran elégséges
diagnózis, illetve a beteg drogokkal kapcsolatos tapasztalatainak, hozzájuk
való viszonyának figyelembevétele nélkül". Amerikai vizsgálatok kimutatták,
hogy a 20 év fölöttiek több enyhe trankvillánst és nyugtatót használnak,
mint amennyi stimulánst.
Az enyhe trankvillánsok, a barbiturátokkal, a dohánnyal és az alkohollal
együtt a legnépszerűbb drogok között vannak az észak-amerikai társadalomban,
és okozói számos mérgezéses halálesetnek. Figyelembe véve, hogy a
trankvillánsok elég gyakran alakítanak ki függőséget, és a kialakult
függőséggel jelentős veszélyek járnak, eléggé riasztó a közvélemény
közömbössége a trankvilláns fogyasztás veszélyeivel szemben. Akárcsak az
alkohol és a barbiturátok esetében, a trankvillánsok gyógyászati
felhasználásáról is sok kutatás folyt, de keveset foglalkoztak e szerek nem
gyógyászati célú felhasználásával.
Gyógyászati alkalmazások
80. Az orvosi gyakorlatban ma széles körben használják az enyhe
trankvillánsokat, főleg idegességtől, szorongásoktól, feszültségtől,
izgatottságtól vagy álmatlanságtól szenvedő betegek esetében. Szintén
használják alsó gerinctáji fájdalmak, rohamokkal járó rendellenességek és az
ópiát- illetve alkoholelvonás tüneteinek kezelésére. Néhány orvos szerint a
szorongás kemoterápiás kezelése csak másodrendű (bár gyakran a
legcélszerűbb) eljárás, és főképp enyhe trankvillánsokat kell használni a
panaszok átmeneti enyhítésére, amíg az egyéb hosszabb távon ható kezelések
hatása jelentkezik.
A drog fogyasztása, felszívódása, terjedése és sorsa a szervezetben
81. Az enyhe trankvillánsokat többnyire szájon át fogyasztják, elixírek
vagy tabletták formájában, de előfordul injekciós beadása is, mind
gyógyászati, mind nem gyógyászati célú alkalmazás esetén. A szer általában
gyorsan felszívódik a gyomorból és a belekből. A felszívódás üres gyomor
esetén a leggyorsabb. A felszívódást követően a drog nagyjából egyenletesen
oszlik el az egész szervezetben. A hatás jelentkezésének sebessége a
fogyasztott trankvilláns kémiai jellegétől függ. Egyes trankvillánsok a
szervezetben más anyagokra bomlanak le (ez a folyamat rendszerint a májban
zajlik), majd kiürülnek a vizeletben. Más trankvillánsok eredeti állapotban
ürülnek ki. Az egyes trankvillánsok szervezetbeni elterjedésének,
lebomlásának és kiürülésének eltérései magyarázzák a hatás módjában és
időtartamában jelentkező különbségeket. Az idült trankvillánsfogyasztás
megállapítása nem könnyű, a bomlástermékek vizeletből történő kimutatására
szolgáló eljárások pedig bonyolultak és drágák.
Pszichológiai hatások
82. A hatások többsége hasonló az alkoholéhoz és a barbiturátokéhoz.
Akárcsak ezeknél a nyugtatóknál, a trankvillánsoknál sem határozható meg
egyértelműen kis adagok pszichikai tényezőkre és a viselkedésre gyakorolt
hatása. Egyik esetben kábulat, egy másikban az aktivitás fokozódása
jelentkezhet. Kimutatták, hogy komplex kapcsolat áll fenn a használt
trankvilláns típusa és a fennálló szorongás mértéke között, a drogok a
dózistól és a szorongási szinttől függően növelhetik is, csökkenthetik is a
teljesítményt. Normális dózisok rendszerint relaxáló hatásúak, kellemes
közérzetet és talán a gátlások oldódását eredményezik. A trankvillánsok
nagyobb mértékű használata esetén a következő hatások figyelhetők meg:
zavartság, memóriazavarok, transzszerű állapotok, duplalátás,
személyiségváltozások, dührohamok és más, az alkoholos befolyásoltságéhoz
hasonló tünetek. Ezeket a hatásokat nehéz megkülönböztetni a barbiturátok és
az alkohol hatásaitól.
83. Úgy tűnik, hogy terápiás dózisok esetén a vezetési képességeket a
drog nem befolyásolja számottevően, legalábbis akkor, ha a drog használója
nem volt előtte levert, illetve nem vett be más nyugtató hatású drogokat,
mint pl. alkoholt. Magasabb dózisok valószínűleg komoly hatással vannak a
vezetési képességekre. Egy jelentés szerint New York államban a rendelésre
Libriumot szedő betegek körében tízszer annyi közlekedési baleset történt,
mint amennyi egyébként szokásos lenne, de nem tisztázott, hogy ez a magas
szám a trankvillánsok fogyasztásának, vagy a fogyasztás hiányának tudható-e
be. Kanadában tilos bármilyen drog hatása alatt vezetni, a büntetések
hasonlóak az ittas vezetés esetén kiszabottakhoz. Trankvillánsokkal
kapcsolatos szabálysértések ritkán történnek.
Fiziológiai hatások
84. Közepes és nagy mennyiségű enyhe trankvilláns gátolja az
idegrendszert, az izomműködéseket és számos más testi funkciót. Más
nyugtatókkal ellentétben az újabb enyhe trankvillánsok már kevésbé
befolyásolják azokat az agyközpontokat, amelyek a motoros funkciók
vezérléséért felelősek, és jobban ellazítják az izmokat. Az enyhe
trankvillánsok olyan idegrendszerben található testfolyadékok mennyiségét
befolyásolják, amelyek szerepet játszanak a feszült, szorongásos állapotok
kialakulásában. Ezeknek a drogoknak a hatásmechanizmusa jelenleg pontosan
nem ismert. Az enyhe trankvillánsok mellékhatásai közé tartoznak a
levertség, az ataxia, a letargia, a bőrkiütések, a rosszullét, a szexuális
érdeklődés hiánya, menstruációs zavarok, a vér összetételének változása és
az alkoholra való megnövekedett érzékenység. Magas dózisok légzésbénuláshoz,
eszméletvesztéshez, kómához és halálhoz vezethetnek. Még hosszan tartó nem
gyógyászati célú alkalmazás esetén sincs kimutatható jele a neurológiai vagy
más fiziológiai folyamatokat érintő tartós, irreverzibilis károsodásnak. Ezt
a relatív veszélytelenséget az is okozhatja, hogy a trankvillánsfüggők az
alkoholistákkal ellentétben általában rendesen táplálkoznak, s így nem
romlik le a szervezetük állapota.
Tolerancia és függőség
85. Tartós használat esetén az enyhe trankvillánsok hatásainak
többségével szemben kiépül a tolerancia. A dózist gyakran emelni kell a
kívánt hatás elérése érdekében. A tolerancia kiépülése nem befolyásolja a
halálos dózis mennyiségét, így a drog krónikus használóinak fokozott
figyelemmel kell kísérniük adagjaikat. Az enyhe trankvillánsok egy-két
kivételtől eltekintve mind pszichikai, mind fizikai függőség kialakítására
képesek, hasonlóan az alkoholhoz és a barbiturátokhoz. Az enyhe
trankvillánsok hosszan tartó, rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztását
követő hirtelen megvonást kísérő tünetek a trankvillánsok csoportján belül
nagyjából megegyeznek, ezen kívül hasonlóak az alkohol-, illetve
barbiturátelvonás tüneteihez. A legjellegzetesebb tünetek a következők:
szorongás, nyugtalanság, reszketés, izomgörcsök, álmatlanság, fejfájás, láz,
étvágytalanság, rosszullét, hányás, alhasi fájdalmak, verejtékezés, gyors
szívverés, ájulás, hiperaktív reflexek, rohamok, továbbá a vizelés és a
székelés feletti kontroll elvesztése. Ezeken kívül előfordulhatnak motoros
izgatottsággal kísért delíriumos állapotok, hallucinációk, érzékcsalódások,
zavarodottság, a tájékozódási képesség hiánya. Az elvonási tünetek nagyon
súlyosak is lehetnek, több haláleset is előfordult már a meprobamát
(Miltown) és a metilprylon (Noludar) megvonása következtében.
Az enyhe trankvillánsok és más drogok
86. Az enyhe trankvillánsok és a többi nyugtató hatású szer között
kereszt-tolerancia és kereszt-függőség is fennáll. Ez a kereszt-tolerancia
nem érinti az egyes drogok esetében a halálos adag mennyiségét, így az enyhe
trankvillánsok alkohollal, barbiturátokkal együtt történő fogyasztása a
hatások összeadódásához, szerencsétlen esetben végzetes következményekhez
vezethet. A nyugtatókon élők váltogathatnak a különböző nyugtató hatású
szerek között, az alkoholisták gyakran használnak barbiturátokat vagy
trankvillánsokat az ittas állapot tartamának meghosszabbítására. Az
ópiátfüggők körében is gyakori az enyhe trankvillánsok használata.