AZ ALKOHOL
59. Az alkohol egyike az ember által leggyakrabban használt pszichoaktív
drogoknak; már a civilizáció kezdetei óta használjuk. A hatezer éves
egyiptomi civilizációban megtalálhatóak a sörfőzdék, sőt, arra is van
bizonyíték, hogy a kőkorszaki emberiség már készített alkoholtartalmú
italokat. A történelem során a legtöbb társadalomban jelen volt az
alkoholfogyasztás szokása, és hagyományosan nagy szerepet játszott sok
társadalmi, vallási és orvosi tevékenységben. De nem csak az alkohol
használatának, hanem a vele való visszaélésnek is megvan a története. Ennek
megfelelően azokban a társadalmakban, amelyekben jelen van/volt az
alkoholfogyasztás, rendre megjelentek az ellenintézkedések is, jóllehet, a
szokás teljes betiltása kivétel nélkül mindenütt sikertelen volt.
Mi is ez a drog, amelyet egyesek az "élet vizeként" és az "istenek
italaként" emlegettek, mások pedig elátkozták, mint a háború után az emberi
problémák második legjelentősebb forrását? Az etil-alkohol (C2H5OH), melyet
három egyszerű elem, a szén, a hidrogén és az oxigén alkot, színtelen,
gyúlékony, szerves folyadék. Az "alkohol" kifejezés alatt többnyire az etil-
alkoholt vagy az etanolt értjük, bár az alkoholok családjába sok egyéb anyag
is beletartozik, köztük olyanok is, amelyek már kis adagokban erősen
mérgezőek.
Annak ellenére, hogy az alkoholtartalmú italok erjesztés útján való
elkészítésének módja az elmúlt párszáz év alatt nem volt titok, a konkrét
előállítási folyamatot először Louis Pasteur írta le a XIX. század közepén.
Kutatásai során kiderítette, hogy az alkoholt egy mikroszkopikus méretű
egysejtű élesztőgomba állítja elő, mely bizonyos cukrokat szén-dioxiddá és
etil-alkohollá bont le. A szén-dioxid miatt van kupak a sörösüvegen, és a
pezsgő is ezért lövell ki nyitáskor az üvegből. Mivel az élesztő nem tudja
megemészteni a keményítőt, az olyan gabonafajták magjainak őrleményét, mint
az árpa, a rozs, a kukorica vagy a rizs, erjesztés előtt malátázni (maltózzá
alakítani) szükséges, és csak ezután lehet erjesztéssel sört, gint vagy
whisky-t gyártani belőlük.
60. Az erjedés rendszerint addig tart, amíg el nem fogy az anyagból a
cukor. Ahogy növekszik az erjedő anyagban az alkohol mennyisége, úgy lassul
az erjedési folyamat. Az erjedés teljesen leáll, ha az alkoholszint eléri a
kb. 14%-ot. Ez az érték felső határt szab a természetes úton (desztillálás
nélkül) előállítható alkohol erősségének. A desztillálás során felforralják
és elkülönítik az illékonyabb alkoholt az egyéb folyadékoktól (többnyire ez
víz). Ez az eljárás az etanol további koncentrációját teszi lehetővé. Bár
ezt az eljárást a Közel-Kelet már évszázadokkal előbb megismerte, a pálinka
desztillációja Európába csak 700 évvel ezelőtt jutott el. Ma az etanol
szintetikusan is előállítható.
A kanadai sör kb. 5%-os, a természetes borok 7-14%-os, a brandy-vel
"feljavított" borok akár 20%-os, a pálinka és a rövid italok pedig 40%-os
alkoholtartalommal rendelkeznek. Más szavakkal, 12 uncia sör, vagy 3-4 uncia
bor ugyanannyi alkoholt tartalmaz, mint 11/2 uncia whisky.
61. Az "égetett szesz" kifejezés évszázadokkal ezelőttről ered, egy
durva, ám hatékony analizáló eljárásból, amely arra szolgált, hogy
segítségével megbecsüljék valamely szesz alkoholtartalmát. Ha a szeszes
italba áztatott puskapor begyújtáskor felrobbant, ez bizonyítékként szolgált
arra, hogy az italnak legalább a felét alkohol teszi ki. Kanadában és
Angliában az égetett szeszek alkoholtartalma kb. 57%, míg az USA-ban a
szeszek fokát az alkoholtartalom kétszereseként számítják (pl. egy 80%-os
whisky valójában 40%-os alkoholtartalmú).
Kanada 1878 óta kísérletezik az alkoholtilalom különböző formáival.
Jelenleg néhány "száraz" helység kivételével az egész országban legálisan
kaphatóak az alkoholtartalmú italok. A drogok történelmének egy érdekes
fejezete az alkoholtörvényekhez kapcsolódik: több, mint 300 évvel ezelőtt
vezette be a kanadai törvényhozás az első alkoholtilalmat, mely megtiltotta,
hogy az indiánoknak alkoholt adjanak el. Néhány hasonlóan diszkriminatív
törvényt csak mostanában szüntettek meg.
62. Az USA-ban 1934-ben zárult le az alkoholtilalom 15 éves periódusa. A
program sikertelenségét később a törvények betarthatatlan jellegével, a nem
eléggé hatékony intézkedésekkel, a korrupcióval és leginkább a nép
támogatásának hiányával magyarázták. A legális alkoholforgalmazás
megszüntetése után gombamódra elszaporodtak a házi sör- és pálinkafőzdék,
ezzel együtt megjelent a feketepiacon a házipálinka és egyes mérgező
helyettesítői, beindult a szeszcsempészet, és a gazdasági életben beálló
vákuumot hamar betöltötte a szervezett bűnözés. Sokak véleménye szerint a
többmillió dollárt hozó illegális alkoholkereskedelem vetette meg az alapját
azoknak a maffiáknak és féllegális üzleti birodalmaknak, amelyek a mai
Észak-Amerikában jelentős gazdasági és politikai hatalommal rendelkeznek.
A mai kanadai népesség 15 év feletti részének több, mint három negyede
használ alkoholt. Bár a fogyasztók többsége a drogot minden bizonnyal
farmakológiai hatásai miatt használja, jelentős szerepe van az olyan jellegű
felhasználásnak is, amely nem kötődik szorosan az alkohol
hatásmechanizmusához. Sok olyan hagyományos szokás, tradíció vagy babona él
ma a nyugati társadalmakban, amelyhez szorosan kapcsolódik az alkohol
fogyasztása. Mivel ez a drog kultúránk szerves részévé vált, az
alkoholfogyasztás megítélése mind az egyén, mind a társadalom részéről
teljességgel eltér más drogok megítélésétől.
63. Az alkohol különböző szociális helyzetekben más-más szerepet játszik.
Az alkoholfogyasztás mind szimbolikus, mind farmakológiai értelemben gyakran
kapcsolódik a születésekhez, a halálozásokhoz, a házasságkötésekhez és más
társadalmi szerződésekhez, a felnőtté váláshoz, a baráti közösséghez,
egyesek számára hozzátartozik a férfiassághoz, erősíti a maszkulin jelleget.
Bár helyenként alkalmazzák egyes vallási szertartásokban, sokaknak morális
fenntartásaik vannak az alkohollal szemben és előfordulhat, hogy ingadoznak
vagy bűntudatuk van vele kapcsolatban. Egyesek szilárd elvek alapján
megtagadják a használatát, mások úgy érzik, a mértékletes fogyasztás
morálisan elfogadható. Szociális körökben sokszor előfordul, hogy az
absztinens emberek kényelmetlen helyzetbe kerülnek, és a többség gyanakvóan
szemléli őket. Másik oldalról világosan látható, hogy Észak-Amerikában még a
jelentős alkoholfogyasztást is tolerálják, elfogadják, sőt, bizonyos
szituációkban egyenesen támogatják is. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a
sokféle hozzáállás erősen kötődik a drog farmakológiai hatásához és
befolyásolhatja is azt, akkor látható, milyen nehéz Észak-Amerikában a drog
pszichofarmakológiájának vizsgálata. Annak következtében, hogy az alkohol
használatának szokása mélyen beépült a társadalom minden rétegébe, sok
kanadai hajlik arra, hogy ne is tekintse az alkoholt drognak.
Jaffe, a "Terápiás kezelés farmakológiai alapjai" c. művében megjegyzi:
"A jelentős szerep, amelyet az alkoholtartalmú italok termelése és
fogyasztása a nyugati társadalmak gazdasági és társadalmi életében játszik,
nem szabad, hogy elkendőzze előlünk a tényt, miszerint az alkoholizmus
nagyobb problémákat okoz, mint minden egyéb drogfajta együttvéve".
Gyógyászati célú alkalmazása
64. Az alkoholt az angliai és az amerikai gyógyszerlexikonok is
nyilvántartják, mint hivatalos drogot, de a különböző alkoholtartalmú italok
már nem szerepelnek a gyógyászati célú felhasználásra alkalmas szerek
között. Az alkoholt az elmúlt pár száz évben gyakran említették, mint olyan
szert, amely majd minden betegség vagy kór gyógyítására alkalmas. A szer
gyógyászatban kifejtett állítólagos hatásainak többsége valószínűleg a
képzelet szülötte volt, és azon farmakológiai hatásainak elérésére, amelyek
valóban használhatóak a gyógyászatban, ma már más, hatékonyabb drogokat
használunk. Ennek ellenére az alkohol még mindig hasznos szerepet tölt be a
gyógyászatban.
Az alkoholt gyakran használják tartósító- vagy oldószerként, illetve más
drogokat oldanak fel benne, így állítanak elő különféle tinktúrákat,
elixíreket, szeszeket és sokféle orvosi szirupot. Használható a bőr
tisztítására, fertőtlenítésére és kiszárítására, láz esetén lehűtésére, az
izzadás csökkentésére (sok deodoráló szer is tartalmazza), a fekvőbetegség
kezelésére, ájulásos esetek kezelésére, ideiglenes vagy tartós hatású
idegnyugtatóként (injekcióban), az étvágy és az emésztés fokozására. Kb.
70%-os koncentrációban hatékony baktériumölő szer, bár nyílt sebek
ellátására kevéssé alkalmas, mivel roncsolja a bőr alatti szöveteket.
Az alkoholt ma is javasolják, mint trankvillánst, nyugtató vagy
altatószert, egyes személyek számára feldobó, enyhe hangulatjavító hatása
van. Ma már nem használják biztonságos sebészeti érzéstelenítőként, mert az
érzéstelenítéshez (tudatvesztéshez) szükséges dózis veszélyesen közel van a
halálos szinthez. Alacsonyabb dózisban a drog enyhe fájdalomcsillapítóként
használható. A népi gyógyászatban ma is használják meghűlések kúrálására,
annak ellenére, hogy ha van is jótékony hatása, az legfeljebb a hangulat
javításában és a beteg megnyugtatásában játszik szerepet.
A drog fogyasztása, felszívódása, terjedése és sorsa a testben
65. Az alkoholt általában szájon át fogyasztják. Gyorsan és teljesen
felszívódik az emésztőcsatornából. Bár a gyomor is felszív egy kis
mennyiséget, a véráramba való átjutás nagyrészt a vékonybélben történik meg.
Ennek következtében minél gyorsabban jut el az alkohol a gyomorból a
vékonybélbe, annál gyorsabban jelentkezik a hatás. Az alkoholfogyasztás
előtti vagy alatti étkezés kb. a felére csökkenti az átlagos
véralkoholszintet. A felszívódást követően a drog viszonylag egyenletesen
jut el minden testfolyadékba, könnyedén bejut az agyba és terhes nők esetén
a köldökzsinóron át a magzatba is. Az alkohol egy időre felszívódhat a
zsírszövetbe, ezért a sovány ember általában jobban megérzi az ital hatását,
mint a kövér.
A testbe kerülő alkoholnak kb. 95%-a a májban lezajló oxidáció során
bomlik le, a maradék 5% változatlanul ürül ki a bomlástermékekkel együtt a
vizeletben és a kilélegzett levegőben. Amíg egyes alkoholtartalmú italok,
mint pl. a sör, tartalmaznak fehérjéket és szénhidrátokat is, az alkoholnak
csak bomlástermékei adnak kalóriákat, így tápértéke elhanyagolható [ez az
állítás nem igaz, valószínűleg rosszul fordítottam]. Egy átlagos
alkoholtartalmú ital, típusától és összetevőitől függően 90-150 kalóriát
tartalmaz. Az alkohol szervezetből való kiürülésének sebessége nagyjából
állandó, egy átlagos, 150 font súlyú férfi szervezete óránként 9 ml alkoholt
képes lebontani.
A szervezetben lévő drog mennyiségét a véralkohol-szint jellemzi, ezt az
értéket ezrelékben adják meg. Mivel a kilélegzett alkohol mennyisége egyenes
arányban van a véralkohol-szinttel, a kilélegzett levegő vizsgálatával
pontosan mérhető a véralkohol-szint. Ezt az elvet alkalmazzák a közúti
ellenőrzés során (szondázás).
Rövidtávú hatások
66. Az alkohol jelentősebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki.
Ez a hatás rendszerint nyugtató, kábító, gátolja az idegrendszeri
folyamatokat, bár bizonyos körülmények között jelentős mértékű izgatottság
is felléphet. Keveset tudunk az alkohol hatásmechanizmusáról. Mint a legtöbb
drognál, így az alkoholnál is a hatás, különösen az alacsony és közepes
adagok hatása nagyrészt a fogyasztótól és a fogyasztás környezetétől függ.
Egy vagy két pohár ital néha levertséget és letargiát okoz, más körülmények
között vagy más ember esetén ugyanez a mennyiség növekvő aktivitáshoz és
feldobottsághoz vezethet. Ezen kívül egy kezdetben stimuláló hatású adag
később kábító hatásúvá válhat.
Bizonyos társadalmi körülmények között az alkohol gyakran a gátlások
csökkenéséhez, kellemes közérzethez, barátságos viselkedéshez vezet. Sok
ember számára az alkohol feloldja a feszültséget, gyakran előfordul, hogy a
feszült, ideges embernek azt javasolják, "igyon egyet". Bár az alkohol
kezdetben rendszerint javítja a hangulatot, később beállhatnak érzelmi
zavarok is, a fogyasztó képtelen az érzelmei kontrolljára, ez később
szorongáshoz, visszahúzódáshoz, önmarcangoláshoz és depresszióhoz vezethet.
Az alkoholt gyakran hozzák összefüggésbe az öngyilkossággal.
A kötözködésre való hajlam és az agresszív viselkedés is gyakran jellemzi
az alkoholfogyasztókat, erős italosok körében gyakoriak a verekedések és az
erőszakos cselekedetek más formái. Valószínűsíthető, hogy vannak bűnözők,
akik a bűncselekmények elkövetése előtt itallal bátorítják magukat. Az
alkohol jelentős szerepet játszik az erőszakos bűncselekmények nagy részének
(gyilkosságok, nemi erőszak, személy és vagyon elleni bűncselekmények)
elkövetésében.
67. Az alkohol önmagában nem tekinthető afrodiziákumnak (szexet stimuláló
szernek), de az érzelmeket és a gátlásokat felszabadító hatása könnyen
vezethet a szexuális aktivitás és más, egyébként elfojtott viselkedések
előtöréséhez. A vágyat és a lehetőségek beteljesülését megakadályozhatja a
fennálló impotencia.
Bár egyes egyéneknél előfordulhatnak érzékcsalódások, illúziók és
amnéziával járó eszméletvesztések, az alkohol okozta tartós pszichózis a
mérsékelt fogyasztók körében ritkaság. Ennek ellenére sokan tetszéssel
fogadhatják Seneca római filozófus mintegy 2,000 évvel ezelőttről származó
megjegyzését, mely szerint "a részegség nem más, mint az őrültség egyik jól
leplezett válfaja".
Közepes mennyiség (azaz néhány pohár ital) növelheti, de le is
csökkentheti a szív ritmusát, kitágítja a bőrben lévő vékony hajszálereket
(ez melegérzetet okoz), csökkenti a testhőmérsékletet, növeli az étvágyat, a
nyálelválasztást és a gyomorsav mennyiségét, okozhat vizelési kényszert, az
EEG lassulását, növeli a reakcióidőt és rontja a mozgáskoordinációs
képességet. Ezeken kívül az alkohol általában csökkenti az alapvető
pszichológiai funkciókat vizsgáló teszteken nyújtott teljesítményt. A nagy
figyelemkoncentrációt igénylő teszteken különösen rosszul teljesítenek az
alkohol hatása alatt állók, a legtöbb hibát azoknál a komplex feladatoknál
vétik, amelyeket a közelmúltban sajátítottak el. Vannak olyan szituációk is,
amelyekben kis mennyiségű alkohol növelheti a teljesítőképességet. Magas
dózisokban az alkohol ittas állapotot, zavarodottságot, elfolyó beszédet,
torzult látást, elégtelen mozgáskoordinációt eredményez, ezekhez a
tünetekhez gyakran rosszullét vagy hányinger is társul. Még nagyobb
mennyiségek elfogyasztása légzési nehézségeket, általános érzéketlenséget és
eszméletvesztést okoz, viszonylag ritkán pedig légzésbénulásból vagy
keringési zavarból eredő halált. A berúgást gyakran jelentős másnaposság
követi, melynek leggyakoribb tünetei a rosszullét, gyengeség, szédülés,
gyenge mozgáskoordináció és a legkülönfélébb fájdalmak. Egyes kutatók
szerint a másnaposságot kísérő jelenségek akár elvonási tünetekként is
kezelhetők.
68. Az alkohol vezetési képességekre gyakorolt hatásai jól ismertek -
sokaknál már közepes mennyiségek is komolyan befolyásolják ezeket. Egy újabb
kutatás, amely az alkohol szerepét vizsgálta három kanadai tartományban
történt halálos baleseteknél, hasonló eredményt hozott, mint amit szerte
Észak-Amerikában hallhatunk. Sokan megfigyelték már, hogy az alkohol a
halálos közlekedési balesetek nagy részénél komoly szerepet játszik. Az egy
járművel kapcsolatos halálos balesetek 70%-ánál, a több jármű ütközéséből
fakadó balesetek 50%-ánál játszott szerepet az alkohol. A saját hibájukból
elhalálozott vezetők 60-70%-ának a vérében találtak alkoholt. Ezen túl az
úton halálukat lelt gyalogosoknak is több, mint a fele ivott. Számos
jelentés utal arra, hogy az alkohol az üzemi baleseteknél is szerepet
játszik. Az ilyen jellegű balesetek sérültjei között nagy számban
találhatunk alkoholistákat is, bár a többségük alkalmi fogyasztó.
Az alkoholfogyasztás akut tüneteinek erőssége bizonyos fokig megjósolható
a véralkoholszintből, bár a vérben jelenlévő alkohol mennyisége és az
idegrendszer reakciója közti kapcsolat egyénről egyénre jelentős
különbségeket mutat. A legutóbbi törvény megtiltja a vezetést 0.08%-osnál
magasabb véralkoholszinttel. Ez a koncentráció személytől függően három-négy
pohár ital elfogyasztásával elérhető. Míg egyesek ezen alkoholszint mellett
is képesek kielégítően vezetni, a legtöbb embert már kisebb mennyiség is
komolyan befolyásol. Bár az ittas állapot szondával könnyen kimutatható,
nincs hasonlóan egyszerű módszer a másnaposság megállapítására, amelyről
szintén tudjuk, hogy erősen befolyásolja a pszichomotoros teljesítményt.
Hosszútávú hatások
69. Sok szaktekintély tesz különbséget az "alacsony veszélyességű"
(mérsékelt) és a "nagy veszélyességű" (erős, krónikus) alkoholfogyasztás
között, amikor a szer hosszútávú hatásait tárgyalja. A legtöbb, egyébként
normális egyénnél a hosszú időn át tartó mérsékelt alkoholfogyasztás nem jár
jelentős pszichikai vagy fiziológiai változásokkal. Az erős italozás (öt-hat
vagy több pohár naponta) azonban különféle rendellenességekhez vezethet,
ezek többségéhez az alkoholizmus fogalmát társítjuk.
A szaktekintélyek között jelentős különbségek vannak az alkoholizmus
fogalmának megítélésében - a definíciók között találhatunk olyan
általánosságot, mely szerint az alkoholizmus "a krónikus, erős italozást
kísérő rendellenességek csoportja", de vannak jobban körülhatárolt
definíciók is, melyek említést tesznek a fizikai függőségről vagy a
pszichikai és fiziológiai károsodásról. Jellinek az alkoholistákat a droghoz
való viszonyuk alapján öt kategóriába sorolta. Észak-Amerika egyes
területein az alkoholfogyasztók legalább 2-5 százalékából alkoholista válik
és jelentős az ún. problémás esetek száma is.
70. Nincs a drogfüggők között olyan, aki a pszichikai-fiziológiai
leépülés tekintetében elkeserítőbb képet mutatna az idült alkoholistánál.
Ezeknél a személyeknél gyakran megfigyelhetők az emésztőrendszer, a
keringési rendszer, a tüdők, a vesék, a hasnyálmirigy és az idegrendszer
különféle rendellenességei, alvási zavarok és különböző irreverzibilis
agykárosodások. Jelentős figyelem irányult az erős italosok májkárosodására,
és jól alátámasztott tény, hogy az alkohol a májzsugorodás egyik fő oka. Az
alkoholistáknál kialakulhatnak különféle pszichotikus tünetek, mint pl. az
emlékezetműködés tartós zavara, epilepsziás rohamok, komoly koordinációs
zavarok, impotencia, étvágytalanság és más táplálkozási zavarok, amelyek
csökkentik a szervezet védekezőképességét más betegségekkel és fertőzésekkel
szemben.
A múltban azt gondolták, hogy ezek a rendellenességek mind az alkohol
közvetlen hatásai, de a mai álláspont szerint többségük másodlagos eredetű -
gyakran a hiányos táplálkozás, a nem elégséges tisztálkodás és általában az
alkoholisták életvitelének a következménye. Előfordul, hogy az alkoholisták
hetekig, sőt hónapokig kizárólag alkohollal táplálkoznak, ezért a
szervezetükben veszélyesen alacsony a fehérjék, a vitaminok, az ásványi
anyagok és más fontos tápanyagok mennyisége. A megfelelő táplálkozás és az
orvosi felügyelet önmagukban képesek lehetnek arra, hogy megelőzzék vagy
elhárítsák a krónikus alkoholizmussal összefüggő problémák jelentős részét
(de nem mindet).
Az alkoholistáknak csak kis százaléka válik képtelenné a társadalmi
életre, rajtuk kívül minden társadalmi rétegben sok alkoholfüggővel
találkozunk, akik szenvedélyük ellenére többé-kevésbé eredményesen be tudnak
illeszkedni a társadalomba. Ezeknél a fogyasztóknál a pszichikai és
fiziológiai rendellenességek kialakulása nagy mértékben életvitelüktől,
ivási szokásaiktól és esetleges öröklött tényezőktől függ. Számos olyan
alkoholista is van, aki nem mutat jelentős működési rendellenességeket.
Tolerancia és függőség
71. Rendszeres használat esetén az alkohol legtöbb hatásával szemben
fellép a tolerancia, de nem olyan gyorsan és nem is olyan mértékben, mint az
ópiátoknál. A hozzászokás mértéke és sebessége a fogyasztási szokásoktól
függ, azok, akik rendszeresen alkoholizálnak, kétszer-háromszor annyit is el
tudnak fogyasztani, mint egy kezdő. A nyugati társadalmakban a tolerancia
kiépülésének mértékét gyakran a férfiassággal kapcsolják össze: minél később
"dől ki" valaki, minél jobban "bírja az italt", annál "menőbbnek" számít.
A legtöbb alkalmi vagy mérsékelt fogyasztó nem szokta emelni az adagját.
A rendszeresen fogyasztó, erős italosok ezzel szemben a kívánt hatások
elérése céljából olyan mennyiségeket is elfogyaszthatnak, amelyek már
krónikus tünetekhez vezethetnek. A rendszeres használók esetében a
tolerancia kiépülésében valószínűleg szerepet játszó neurofiziológiai és
lebontó folyamatok mellett kiépülhet az alkohol hatásainak tanult
kontrollálási képessége is. Ez tovább csökkentheti a drog viselkedésre
gyakorolt befolyását. A tolerancia kiépülése nem befolyásolja a halálos
dózis szintjét, az alkoholisták gyakran alkoholmérgezésbe halnak bele.
Szerencséjükre a már jóval a mérgezést megelőzően beálló rosszullét,
hányinger és eszméletvesztés sok esetben megakadályozza a halálos mértékű
túladagolást. Néhány alkoholistánál megfigyelhető, hogy a tolerancia idővel
csökken és túlérzékenység, speciális reakciók alakulnak ki az alkohol egyes
hatásaival szemben. Ezeknél a fogyasztóknál már egy pohár ital is a kontroll
elvesztéséhez vezethet.
72. A tolerancia kiépülését követően egyes hosszú távon fogyasztó erős
italosok esetében fizikai függőség is kialakulhat. Már a XIX. században
írtak a hallucinációkról, a delírium tremensről és a görcsökről, de egészen
mostanáig nem volt egyetértés a tekintetben, hogy ezek a tünetek közvetlenül
a krónikus alkoholfogyasztás következményei-e, esetleg az alkoholistáknál
szokásos táplálkozási elégtelenségek okozzák őket, vagy talán az elvonási
tünetek részei.
Isbell és Mendelson külön-külön demonstrálták, hogy még ellenőrzött diéta
mellett is komoly és jellegzetes elvonási tünetek alakulnak ki akár néhány
hétig tartó rendszeres, erős italozás utáni megvonást követően. Meg kell
azonban jegyeznünk, hogy ezekben a kísérletekben a kísérleti személyek jóval
több alkoholt fogyasztottak, mint amennyit általában az alkoholisták. A
társadalmi körülmények között szokásos mértékű alkoholizmus esetében 3-15 év
tartós fogyasztásra is szükség lehet, amíg a kísérletben megfigyelt mértékű
fizikai függőség kialakul. Vannak erős italosok, akik sohasem válnak
fizikailag függővé.
73. Az alkohol esetében az elvonási tünetek a barbiturátoknál
említettekhez hasonlóak. A kezdeti rosszullétet, idegességet, komoly
nyugtalanságot, zavartságot, remegést és izzadást később görcsök, hányás,
érzékcsalódások és hallucinációk követik. Több nap múlva felléphet a
delirium tremens, sőt, rángatódzás, kimerültség és a keringési rendszer
összeomlása is. A delirium tremens fázisa az esetek kb. 10%-ában halálos
kimenetelű. A túlélők általában egy hét alatt szinte teljesen felépülnek,
bár egyes pszichológiai jellegű tünetek hosszabb ideig is jelen lehetnek.
Sokan kerülnek az alkohollal pszichikai függőségbe. Ezt a fajta
függőséget a mai Észak-Amerikában általában tolerálják. Számos ember fordul
rendszeresen az alkoholhoz, hogy könnyítsen a terhein vagy hogy erőt
gyűjtsön valamilyen nehéz élethelyzetben való helytálláshoz, hogy
megszabaduljon a szorongástól, kellemetlenségektől vagy az unalomtól, hogy
lazíthasson és jobban élvezhessen valamely társaságot, hogy tudjon aludni,
és sokan úgy érzik, hogy bizonyos szituációkban az alkohol segítsége nélkül
nem teljesítenének olyan jól, mint egy-két pohár itallal. Az alkoholizmus
kialakulásánál erősen közrejátszanak a pszichológiai tényezők, ezt példázza
a kezdő alkoholisták megrögzöttsége: többségük képtelen arra, hogy
felhagyjon az ivással vagy változtasson fogyasztási szokásain, a nyilvánvaló
várható következmények ellenére.
Az alkohol és más drogok
74. Bizonyos fokú kereszt-tolerancia és kereszt-függőség figyelhető meg
az alkohol és a nyugtató szerek között. Erős alkoholisták az alkoholon kívül
általában ellenállóbbak a barbiturátok, az egyhe trankvillánsok, az illékony
oldószerek és az érzéstelenítők hatásával szemben is, de ez a kereszt-
tolerancia nem befolyásolja jelentős mértékben a halálos adag mennyiségét
egyik szernél sem. Ennek következtében sok olyan túladagolásos halálesetről
tudunk, amikor krónikus használók együtt vettek be ilyen drogokat. A
barbiturátok és az enyhe trankvillánsok jól használhatóak az alkoholelvonás
tüneteinek kezelésére. Az alkoholisták gyakran nyugtatókon is élnek, könnyen
váltanak egyik drogról a másikra, ha a szükség úgy hozza. Krónikus
alkoholistáknál megfigyelték olyan más, erősen mérgező alkoholok használatát
is, mint a metil-alkohol vagy az autóknál használt jégoldó. Megfigyelték,
hogy az ópiátfüggők között sok a hajdani alkoholista.
75. Egyes drogok, mint pl. a diszulfirám (Antabuse vagy a Temposil),
melyek önmagukban nem rendelkeznek jelentős farmakológiai hatással, képesek
arra, hogy gátló módon beavatkozzanak az alkohol lebontásának folyamatába.
Ezek a drogok alkohollal együtt fogyasztva rendkívül kellemetlen hatást
váltanak ki (acetaldehid-szindróma). Ilyen hatásuk miatt ezeket a drogokat
is használják alkoholisták leszoktatásánál.
Az amfetaminszármazékok, a koffein és más stimulánsok csökkenthetik az
alkohol okozta levertséget, de nem képesek teljesen semlegesíteni a szer
egyéb hatásait.