A FELADAT MEGHATÁROZÁSA ÉS ÉRTELMEZÉSÉNEK EGYES KÉRDÉSEI
A bizottság létrehozásának okai
1. A bizottságot John Munro népjóléti miniszter kezdeményezésére hozta
létre a kanadai kormány 1969. május 29-én. A bizottság létrehozásának
okaiként a népjóléti miniszter a következőket jelölte meg:
Kanadában évek óta növekvő érdeklődés kíséri egyes kábító, izgató,
nyugtató, illetve hallucinogén hatású drogok nem gyógyászati célú
felhasználását és kihatásukat az őket használó egyén, illetve a
társadalom életére.
Az utóbbi években elterjedt a szerves oldószerek inhalálása, amely sok
esetben komoly fizikai károsodást és számos halálesetet is okozott. Ezek
az oldószerek nyilvánosan, olcsón kaphatók bármely átlagos vegyiáru
boltban, ezért fokozottan veszélyesek. A figyelmeztetések és a téma
széleskörű publicitása ellenére a fiatalok közül egyre többen
próbálkoznak a szipózással. Ez a jelenség nyilvánvalóan a drogok nem
gyógyászati célú felhasználásának körébe tartozik.
Annak ellenére, hogy a nem gyógyászati céllal használt drogok (pl. LSD,
speed, marijuana) többségének a fogyasztása és forgalmazása tilos,
továbbá a rendőrség is növekvő szigorral lép fel kereskedelmük és
használatuk ellen, a visszaélés mégis rohamosan terjed. Mára
halaszthatatlanná vált egy olyan felmérés, amely megválaszolja a kérdést:
mi az oka a betiltott szerek egyre növekvő népszerűségének?
A bizottság megalakulása előtti évben a parlamentben többen is javasolták
egy ilyen bizottság létrehozását, tekintettel az illegális marijuana-
használók egyre növekvő számára, és azokra a fiatalokra, akiket naponta
állítanak elő a bíróságokon ilyen és hasonló ügyek miatt. Szükségünk van
a drogokkal kapcsolatos tényekre, hogy megfelelően bírálhassuk el ezeket
az eseteket.
A bizottság feladatai
3. Végezzenek kutatást a drogok nem gyógyászati célú felhasználásának
témájában. Használjanak fel minél több rendelkezésre álló forrást,
származzon az akár Kanadából, akár a világ más részéről. Törekedjenek a
legújabb tudományos eredmények összegyűjtésére. Készítsenek összefoglalót
arról, mi a tudomány mai álláspontja a jelenleg ismert, nem vagy nem csak
gyógyászati célra használt drogok hatásait illetően. Állapítsák meg, melyek
azok a társadalmi, gazdasági, nevelési és filozófiai tényezők, amelyek
közrejátszhatnak a drogok nem gyógyászati célú felhasználásának
terjedésében. Kísérjék külön figyelemmel a jelenség méreteit, azokat a
szociális tényezőket, amelyek kialakulásához vezettek, az érintett
korcsoportokat. Próbálják kideríteni, melyek azok a tényezők, amelyek
hátráltatják a drogok használóival folytatott eredményes párbeszédet.
Próbáljanak megoldásokat keresni és tegyenek javaslatot arra, hogy merre
haladjon tovább a Szövetségi Kormány, milyen intézkedésekre lenne szükség a
probléma kezeléséhez.
Megjegyzések
4. A bizottság feladata egyes kábító, nyugtató, stimuláns, trankvilláns
és hallucinogén drogokkal kapcsolatos. Ennek ellenére szükség van más
pszichotróp szerek vizsgálatára is. A bizottság drog alatt ért bármilyen
olyan anyagot, amely kémiai szerkezeténél fogva megváltoztatja az élő
szervezet szerkezetét és/vagy működését. Pszichotróp drogoknak nevezzük
azokat a drogokat, amelyek megváltoztatják az érzékelést, a hangulatot, a
tudatállapotot, ill. a viselkedést vagy más pszichológiai tényezőket.
(Ezekről a fogalmakról részletesen is szó lesz a második fejezetben.) A
pszichotróp drogoknak számtalan osztályozása létezik. A második fejezetben
találják meg azt a rendszert, amelyet a bizottság a kutatások alapjául
elfogadott. Szintén a második fejezetben található a visszaélés
szempontjából leggyakoribb pszichotróp szerek ismertetése. A bizottság
számára nyilvánvaló, hogy nem elegendő csak az ún. "lágy" drogokkal
(marijuana, hasis, LSD) foglalkozni. A "kemény" drogoknak (pl. ópiátok)
szintén vannak jelentős pszichotróp hatásai. A közvélemény szemében "kemény"
drogokként kezelt amfetaminszármazékokat (speed és társai) is egyre többen
használják nem gyógyászati célra. Figyelembe véve, hogy a jelenlegi kanadai
drogtörvények nem tesznek különbséget a "lágy" és a "kemény" drogok között,
nem is tárgyalhatnánk őket egymástól elválasztva. A közvélemény, ha
drogokról hall, általában az ópiátokra (pl. heroin) gondol.
A kutatás kezdeti fázisában sikerrel jártuk körül a különféle pszichotróp
drogok (cannabis, LSD, amfetaminszármazékok) nem gyógyászati célú
használatának kérdéskörét. Később világossá vált, hogy nem lenne teljes a
kép, ha nem tárgyalnánk olyan - a mai Kanadában minden korosztály által
használt - drogokat is, mint az alkohol vagy a dohány. Ennek a két
pszichotróp drognak a nem gyógyászati célú alkalmazása mutatja messze a
legnagyobb méreteket mind a fiatalok, mind a felnőttek körében. A felnőttek
általában nehezen fogadják el azt a tényt, hogy az alkohol és a cigaretta is
drogok, és nem könnyű számukra a fiatalok növekvő illegális drogfogyasztását
a társadalom által tolerált alkohol- és dohányfogyasztáshoz hasonló
jelenségként szemlélni.
5. A pszichotróp szerek használata két módon tipizálható: (a) gyógyászati
és nem gyógyászati célú alkalmazás, (b) legális és illegális használat. Míg
a legális és az illegális használat közti különbség a törvény által
egyértelműen meghatározott, addig a gyógyászati és a nem gyógyászati célú
felhasználásra jóval nehezebb egyértelmű definíciót találni. Bizottságunk
gyógyászati célú felhasználásnak tekint minden olyan esetet, amikor a drogot
gyógyítás céljára, az orvostársadalom és a közvélemény által elfogadott
módon használják, akár orvosi felügyelettel, akár anélkül. Minden olyan
esetben, amikor nincs meg ez a legitimitás, nem gyógyászati célú
használatról beszélünk. Ezek szerint az aszpirin alkalmi használata (pl.
fejfájás csillapítása céljából) gyógyászati alkalmazás, míg nagy mennyiségű
barbiturát rendszeres, alapos ok nélküli szedése nem az. Természetesen a nem
gyógyászati célú felhasználás és az illegális használat közé nem lehet
egyenlőségjelet tenni. Például az alkoholfogyasztás rendszerint nem
gyógyászati célból történik, viszont legális, míg a marijuana használata nem
gyógyászati célú és törvénybe ütköző cselekedet.
6. A bizottságot utasítják a drogok nem gyógyászati célú felhasználásáról
szóló szakirodalom feldolgozására. Ez a feladat - a bizottság rendelkezésre
álló erőforrásait figyelembe véve - lehetetlennek bizonyult. A drogokkal
foglalkozó irodalom rendkívül széles. Csak a Rutgers Egyetem (alkohológiai
kutatási központ) könyvtárában 40,000 cikk, könyv, stb. foglalkozik egyedül
az alkohollal. Ugyanitt 2,000-nél is több cikket találtunk a cannabisról. A
témában jártas kutatók személyes véleménye szerint is nagyon nehéz napra
készen követni az eseményeket, különösen a téma multidiszciplináris
természete miatt. Ezen a kontinensen mindössze néhány olyan forrás van,
amely részletes információval tudott szolgálni: az ontariói Függőségkutatási
Alapítvány, amely országunkban messze a legnagyobb archívummal rendelkezik;
az USA-beli Nemzeti Mentálhigiénés Intézet, amely számítógépes
adatszolgáltatást is nyújt és a genfi WHO központ, amely széleskörű
bibliográfiai forrásokkal rendelkezik.
A rendelkezésre álló adatok és információk összegyűjtése csak az első
lépés. Az összegyűjtött adatok érvényességét tudományos szempontból is meg
kell vizsgálni. A bizottság sok esetben olyan szerzőkre támaszkodott, akik
maguk is más kutatók eredményeit dolgozták fel, foglalták össze.
Állításainkat olyan információkra alapoztuk, amelyeket a kutatók többsége
megalapozottnak és megbízhatónak tart. A bizottság nem tudott átfogó
bibliográfiát készíteni a pszichotróp drogok teljes irodalmáról, ezért
kénytelenek voltunk csak a legalapvetőbb eredményekre, véleményekre
támaszkodni.
7. A bizottság feladatai között szerepelt, hogy információkkal szolgáljon
az egyes pszichotróp szerek hatásmechanizmusát illetően. Ezeket az
eredményeket belefoglaltuk a jelentésbe, megtalálhatóak a második fejezetben
(A drogok és hatásaik). A drogok "hatásaiba" a fiziológiai és pszichológiai
hatások is beleértendők, akárcsak az esetleges viselkedésváltozások. Az
egyes drogok hatása egyébként elég nehezen adható meg, ugyanis a hatás
rendkívül sok tényezőn múlik, köztük a droghasználó várakozásain, vagy a
szociális környezeten, amelyben a drogfogyasztás történik. A Kanadai
Gyógyászati Szövetség bizottságunknak írott belső jelentésében hangsúlyozza,
hogy a drogok nem gyógyászati célú használatának kutatásánál elengedhetetlen
a kérdés minél több oldalú vizsgálata.
A bizottságtól nem várták el, hogy kísérleteket folytasson az egyes
drogokkal, ezért - figyelembe véve a bizottság számára rendelkezésre álló
időt és erőforrásokat, továbbá a Függőségkutató Alapítványnál és a Nemzeti
Mentálhigiénés Intézetben folyó kutatásokat - úgy döntöttünk, hogy elegendő
az eddigi eredmények és az éppen folyó kutatások elemzését elvégezni,
illetve meghatározni a további kutatás lehetséges irányelveit.
8. Végül feladataink közé tartozott, hogy megvizsgáljuk az egyre növekvő
droghasználat okait, és feltárjuk a jelenség hátterét képező szociális és
filozófiai környezetet. Úgy gondoljuk, hogy feladatunknak ez a része érdemli
messze a legnagyobb figyelmet, mert ezek a vizsgálatok lehetőséget adnak
arra, hogy megértsük, milyen attitűdök jellemzik a mai kor kanadai
polgárait. Ahhoz, hogy valóban megértsük a jelenséget, és érdemi választ
adhassunk rá, nem csak a drogok hatásmechanizmusát, használatuk
elterjedtségét kell vizsgálni, hanem a jelenségnek a társadalom egyes
rétegeire gyakorolt hatását is.
A vizsgálati módszerek
9. Többféle módszert használtunk. Mivel felmérésünk olyan jelentős
társadalmi problémát érint, amelyhez a társadalom majd minden rétegének van
személyes hozzáfűznivalója, elhatároztuk, hogy nyilvános meghallgatásokat
tartunk Kanada minden tartományában. Ezek a meghallgatások lehetővé tették a
kérdések lehető legszélesebb körű megvitatását. Hogy a különösen érdekelt
fiatalok aktív részvételét elősegítsük, elhatároztuk, hogy a meghallgatások
egy részét a múltban megszokottól eltérő, kevésbé formális körülmények
között tartjuk meg. A nyilvános fórumokon kívül a bizottság tagjai több
magánbeszélgetést is lefolytattak, konzultáltak a téma több vezető
kutatójával és alaposan átnézték a rendelkezésükre álló tudományos és
népszerűsítő irodalmat. Ezen kívül sokan magánúton kerestek meg minket
véleményükkel.
10. 1969 szeptemberében a bizottság több, mint 750, a kérdésben érintett
magánszemélyt és intézményt kért fel írásban arra, hogy fejtse ki a
drogproblémáról vallott nézeteit. A megkérdezettek között szerepeltek
szövetségi és területi kormányzati hivatalok, törvényhozó testületek,
oktatási intézmények és egyesületek, egyetemi fakultások és azok tagjai,
gyógyászati és gyógyszerészeti intézetek és egyesületek, függőségkutatási
alapítványok, magánklinikák, büntetésvégrehajtó intézmények, ifjúsági- és
diákszervezetek, és sok más olyan szervezet vagy magánszemély, akik nagy
valószínűséggel jártasak a témában, van véleményük a kérdésről. A bizottság
kielégítő mennyiségű választ kapott, és a válasz elkészítésére kiszabott idő
rövidsége ellenére mind a magánszemélyek, mind a különféle szervezetek
jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy elkészüljenek jelentésükkel,
véleményükkel az október közepén kezdődő nyilvános meghallgatások idejére.
11. A kérésünkre pozitív választ adó magánszemélyek és szervezetek
listája megtalálható az A függelékben. A meghallgatásokon 55 szervezet
írásban nyújtotta be, 20 pedig szóban adta elő véleményét a drogkérdésről.
45 szervezet a nyilvános meghallgatásokon kívül juttatta el hozzánk
véleményét. 32 magánszemélytől kaptunk írásos összefoglalót, 45-en szóban
fejtették ki véleményüket. Rajtuk kívül jelentős mennyiségű hozzászóló
gazdagította a képet. Többszáz levelet kaptunk, néhányból részletek
találhatók a B függelékben. (Ez a válogatás nem a többségi véleményt
tükrözi, csak képet ad a sokféle véleményről, amit hallhattunk.)
12. A felmérés első fázisában a bizottság nyilvános meghallgatásokat
tartott a következő városokban: Toronto (okt. 16-17-18.), Vancouver (okt.
30-31.), Victoria (nov. 1.), Montreal (nov. 6-7-8.), Winnipeg (nov. 13-14.),
Ottawa (dec. 12-13.), Halifax (jan. 29-30.), St. John’s (jan. 31.),
Fredericton (feb. 20.), Moncton (feb. 20.), Sackville (feb. 20.),
Charlottetown (feb. 21.) és Kingston (mar. 5.).
A meghallgatások meglehetősen informális jelleggel zajlottak le, és
mindenütt nagy érdeklődés kísérte őket. A résztvevők rendszeresen
kommentálták a hivatalos előadásokat, a jelenlévők között széleskörű
párbeszéd alakult ki. Egészében véve, a társadalom pozitívan értékelte a
meghallgatások közvetlen stílusát, bár azért akadt egy-két szervezet, akik
kritikával illettek bennünket, mondván: nem lett volna szabad megengednünk a
hallgatóságnak, hogy kérdéseivel és kritikai megjegyzéseivel megzavarja az
előadókat. A vizsgált jelenség természete miatt azonban meggyőződésünk, hogy
a drogokkal kapcsolatos kérdések tárgyalásánál elengedhetetlen egy igazi
közösségi fórum megteremtése. A résztvevő szervezetek többsége kedvezően
fogadta a meghallgatásoknak ezt a formáját. A hagyományosnak tekinthető
hotelek és más középületek mellett a bizottság meghallgatásokat tartott az
egyetemeken, sőt, időről-időre a helyi ifjúsági kultúra központjaiként
ismert kávéházakban is.
Informális jellegű fórumokat tartottunk a következő egyetemeken: York,
Toronto, British Columbia, Montreal, McGill, Sir George Williams, Manitoba,
Winnipeg, Ottawa, Carleton, Dalhousie, Memorial, New Brunswick, Moncton,
Mount Allison, Prince Edward Island, és a következő kávéházakban: "The Penny
Farthing" (Yorkville, Toronto), "The Bistro" (Vancouver), "Back Door"
(Montreal).
Ezek a fórumok megadták a bizottságnak a lehetőséget arra, hogy közvetlen
élő kapcsolatba kerüljenek a kor kanadai fiataljaival, véleményükkel és
attitűdjeikkel. Minden meghallgatást magnószalagra rögzítettünk. Sok
szempontból sajnálatos, hogy nem készíthettünk audiovizuális felvételt, de
úgy éreztük, a tárgyalt kérdés természete megköveteli a megszólalók
személyiségi jogainak védelmét. A médiák együttműködtek a bizottsággal,
tiszteletben tartva azt a kérésünket, hogy ne készítsenek felvételeket a
fórumokon megszólaló magánszemélyekről. Sok esetben a hozzászólások erősen
személyes jelleggel bírtak, ha ezekről felvétel készül, az valószínűleg
nagyban hátráltatta volna a későbbi meghallgatások eredményességét. Nem
mehetünk el szó nélkül a hozzászólások e speciális jellege mellett. A
vélemények és érzések a fórumokon szokatlanul szabadon törtek elő, különösen
a kevésbé formális meghallgatásokon. A bizottságot mélyen megindította nem
egy hozzászólás, amelyet a felmérés során hallott. Meglepődtünk, hogy ez a
jelenség a társadalom tagjaiból milyen mély érzelmeket vált ki. A felmérés
első fázisának lezárultával a bizottság meggyőződéssel vallja, hogy a
pszichotróp drogok nem gyógyászati célú alkalmazása olyan kérdés, amelynek
megvitatásába a kanadai nép egészét be kell vonni. Ez a kérdés társadalmunk
alapjaiig hatol, és érinti mindazokat az értékeket, amelyekre jelenlegi
életünk épül. Ez nem olyan kérdés, amelyet elegendő lenne a szakértők zárt
körének megvitatni (jóllehet a szakértők is nagy szerepet kell, hogy
játszanak a végső döntések meghozatalában).
13. Szólnunk kell pár szót a tanúink védelméről. A bizottságot
felhatalmazták arra, hogy biztosítsa a megszólalók anonimitását. A
felhatalmazás szerint a bizottság tagjai írásban rögzíthetik a látott
és/vagy hallott információkat, az írnok és egyikük esküjével szavatolhatják
az információk valódiságát, mindezt a megszólaló, avagy bizonyítékot,
információkat szolgáltató személy megnevezése nélkül.
A fórumokról szóló hirdetésekben külön szót ejtettünk erről a
diszkrécióról. Sok megszólaló élt is ezzel a lehetőséggel. A bizottság
emellett számtalan, a témába vágó névtelen levelet kapott. A meghallgatások
során egyes résztvevőkben felmerült a gyanú, hogy a fórumokat nem azért
szerveztük-e, hogy minél több drogfogyasztót kézre kerítsünk. Ezt cáfolandó,
a körút elején a nyilvánosság előtt egyezséget kötöttünk a rendőrséggel,
hogy nem zavarják meg a fórumokat. Minden okunk megvan azt hinni, hogy ez
megnyugtatta az érdekelteket. Bár időről-időre terjengtek olyan hírek,
melyek szerint a rendőrség kihasználta a fórumok nyújtotta lehetőségeket,
nem jutott a bizottság tudomására egyetlen ilyen eset sem, annak ellenére,
hogy minden fórumon elismételtük: aki tud ilyen visszaélésről, azonnal
jelentse a bizottság elnökének.
Mélyen megérintett bennünket az a bátorság, amellyel a legkülönbözőbb
korosztályok tagjai kiléptek elénk és mély meggyőződéssel elmondták, mit
gondolnak a drogjelenségről és annak a ma zajló társadalmi és kulturális
változásokhoz való viszonyáról.
14. Február végéig összesen mintegy 12,000 kanadai vett részt a
fórumainkon. Körülbelül 17,000 mérföldet utaztunk, és a következő hónapokban
folytatjuk az ország bejárását, egészen addig, amíg minden tartományt és
minden nagyobb várost meg nem látogattunk.
15. A bizottság sok szakértőtől, kutatótól kapott munkájához értékes
segítséget. Néhányukat megemlítjük (a teljesség igénye nélkül):
Több megbeszélést folytattunk a rendőrség tisztviselőivel, és magasfokú
együttműködést tapasztaltunk részükről. Mindent megtettek, hogy a lehető
legteljesebb képet kapjuk a drogokkal kapcsolatos bűnözés, bűnüldözés
helyzetéről. A felső vezetés nyilvános beszámolója mellett a rendőrség
minden szerve külön jelentést nyújtott be, sőt, a bizottságnak alkalma nyílt
minden részleg munkatársaival magánbeszélgetéseket is folytatni. Mindezen
túl a bizottság élőben is megismerhette a bűnüldöző szervek munkáját. A
hivatalos jelentéseken kívül több személyes jellegű levelet is kaptunk a
rendőrség egyes munkatársaitól. Nem értékelhetjük eléggé azt a segítséget,
amit az igazságügyi dolgozóktól kaptunk, akik, amint kézhez kapták
kérésünket, rövid idő alatt nagyon sokat tettek azért, hogy megismerhessük
drogokkal kapcsolatos tapasztalataikat. Bárhogy ítéljék is meg ma az
igazságszolgáltató szerveket ebben a sokat vitatott kérdésben,
kötelességünknek érezzük, hogy kinyilvánítsuk köszönetünket azért a
professzionális munkáért, amelyet az RCMP érdekünkben végzett. Számítunk
jövőbeli együttműködésükre is, amikor majd elmélyedünk az
igazságszolgáltatásnak a drogok nem gyógyászati célú alkalmazását övező
problémáiba.
Jelentős segítséget kaptunk a különböző függőséget kutató
alapítványoktól, különösen az ontariói Függőségkutató Alapítványtól, a
British Columbiában székelő Narkotikumfüggőség Alapítványtól, és az OPTAT-
tól. A kutatás elejétől fogva lehetőségünk nyílt az Ontario Alapítvány
tagjaival való rendszeres konzultációra, a bizottság kutatási részlege pedig
jó hasznát vette az Alapítvány bibliográfia- és dokumentumgyűjteményének.
Sok más szakértővel is konzultáltunk, mind Kanadában, mind az USA-ban.
Tervezzük, hogy a következő évben még több kutatót is megkeresünk, köztük
Észak-Amerikán kívüli szakértőket is. Jelen pillanatban szeretnénk
megköszönni dr. J. Robertson Unwin, dr. Lionel Solursh és Mr. Wilfred
Clement segítségét, a kanadai droghelyzetet illető alapos, tudományos (és
mégis mélyen humánus) ismereteikre támaszkodva sok hasznos tanáccsal láttak
el. Szintén köszönetet mondunk a kutatásunk kezdetén kapott tanácsokért dr.
Helen Nowlisnak a rochesteri egyetemről, Samuel Pearlman-nek a New York-i
városi egyetemről, dr. Daniel Glasernek New York állam Kábítószerfüggőség
Ellenőrző Bizottságból, továbbá a Nemzeti Mentálhigiénés Intézet és az USA
Igazságügyi Minisztériuma dolgozóinak.
A belső jelentés szerepe
16. Némi nehézséget okozott eldönteni, mi legyen a belső jelentésünk
szerepe. Különösen abban volt nehéz dűlőre jutni, hogy milyen mértékben van
jogunk ítéletet alkotni és javaslatokat, tanácsokat adni a kutatás jelenlegi
stádiumában. A feladatunknak része volt egy belső jelentés készítése, és úgy
gondoljuk, többet várnak tőlünk az előrehaladás puszta igazolásánál.
Megítélésünk szerint az elvárható minimum egy olyan beszámoló, amely
összefoglalja a tárgyról alkotott kezdeti véleményünket és megfogalmazza
azokat a legsürgetőbb feladatokat, amelyek a rendelkezésünkre álló
bizonyítékok tükrében már most tisztán látszanak. Reméljük, hogy a jelentés
segíti a droghelyzet értékelését, a főbb problémák és kérdések felismerését,
és alapként szolgálhat a kanadai népnek a kérdések további megvitatásához.
Mindezen túl reméljük, hogy a jelentés élénk társadalmi visszhangot fog
kiváltani, ezáltal újabb bizonyítékokat, véleményeket hoz a felszínre, és
segíti a kialakított kép további árnyalását.
17. A zárójelentés szerepe lesz, hogy kiteljesítse a belső jelentés által
felvázolt képet, és javaslatokat fogalmazzon meg arra nézve, hogy mit kéne
tennünk a drogprobléma megoldása érdekében. A belső jelentést követő kutatás
célja, hogy ellenőrizze a belső jelentés megállapításait, kiegészítse azokat
a szükséges további információkkal, és megvesse a zárójelentés javaslatainak
tényalapját. A belső jelentés elsősorban ténymegállapításokat ad és
általános alapelvekkel foglalkozik, míg a zárójelentés fogja ezeket egy
konkrétan kivitelezhető cselekvési tervvé formálni.
Tudatában vagyunk annak, hogy a drogok nem gyógyászati célú
alkalmazásának egyes kérdései azonnali választ igényelnek. Különösen fontos
ez azon intézmények esetében, ahol a meghozott döntések kivitelezése hosszú
időt igényel. Ezeknél az intézményeknél elegendő kijelölni a haladási
irányt, a problémához való célszerű hozzáállást, a konkrét részletek
kidolgozását a következő évre lehet hagyni.
18. A drogok hatásáról szóló második fejezetet két okból közöljük már
most. Egyrészt tapasztalatból tudjuk, hogy mennyire hiányzik a drogokra
vonatkozó megbízható, tudományosan megalapozott információ. Reméljük, ez a
fejezet pótolni fogja ezt a hiányt, és alkalmas lesz a drogokkal kapcsolatos
alapvető tények ismertetésére. Másrészt úgy gondoljuk, egy ilyen
összefoglaló hasznos lehet a közvélemény formálásában. A második fejezetben
összefoglaltuk a drogok hatásáról szerzett ismereteinket. Célunk az volt,
hogy ismertessük azokat a tényeket, amelyek megbízható és általánosan
elfogadott eredményeken alapszanak, továbbá rávilágítsunk azokra az
ellentmondásos kérdésekre, amelyekre a mai napig nincs kielégítő válasz.
Kutatásaink során megállapíthattuk, hogy mennyire ellentmondásos a drogok
hatásáról szóló irodalom. Páran még azt is megkérdőjelezték, hogy ilyen
túlfűtött érzelmeket kiváltó témában, mint amilyen a drogkérdés, lehetséges-
e egyáltalán egyezségre jutni arra vonatkozóan, hogy mit tekintünk
"tudományosan igazolt ténynek". Erich Goode "A marijuana és a realitás
politikája" c. cikkében megállapítja, hogy "a sok marijuanával foglalkozó
kutatás tengernyi eredménye olyan káoszt alkot, amelyből majdnem bármit ki
lehet olvasni". Felhívja a figyelmet arra, hogy egy drog jó avagy rossz
hatásának megítélésénél nagyon sok múlik a megítélő szubjektív véleményén -
amit az egyik ember rossznak tart, a másik már nem biztosan. Goode nem lát
lehetőséget arra, hogy közös nevezőre jussunk ezekben a kérdésekben, és
zárásként kijelenti, hogy "a marijuanával kapcsolatban ahány ember, annyi
igazság". Az ontariói Függőségkutató Alapítvány ugyanezt így fejezi ki a
bizottsághoz eljuttatott beszámolójában:
"Bármennyi információt gyűjtsenek is össze és ellenőrizzenek tudományos
alapossággal, a végső döntéseket mindig személyes értékítélet alapján hozzák
meg. Még a drogokat hatásuk szerint "hasznos" és "káros" kategóriákba soroló
tipizálás sem mentes a szubjektív prekoncepciók befolyásától."
A drogkérdésre adott válasz lényegében az egyén attitűdjeinek kérdése.
Ennek ellenére mindent el kell követnünk, hogy "objektív", tudományosan
megalapozott információkkal szolgáljunk. Az mégsem engedhető meg, hogy a
szubjektív értékelés során ne vegyünk tudomást a tényekről. Ugyanakkor nem
szabad elfelejtkeznünk Goode figyelmeztetéséről, miszerint mindenki hajlamos
arra, hogy csak azokat az "objektív" tényeket válassza ki a rendelkezésre
állók közül, amelyek saját szubjektív véleményét alátámasztják. Ahogy Goode
rámutat - például hozva a La Guardia-féle marijuana-vizsgálat jelentését -,
ugyanazokat az eredményeket az egymással homlokegyenesen ellentétes
nézeteket vallók is felhasználhatják saját nézeteik igazolására. Azt kellene
hát gondolnunk, hogy a feltett kérdésekre nincs is válasz? Mi nem így
gondoljuk. Bizonyára van értelme megvizsgálni, mit tekinthetünk tudományosan
igazolt ténynek, és felmutatni azokat a kérdéseket, amelyekben nincs
egyetértés, vagy még vélemény sem. Nem árt elemezni azokat a szubjektív
tényezőket, amelyek ugyanazon kutatási eredmény különböző interpretálásához
vezethetnek. Hisszük, hogy már az is nagy segítség, ha tisztázzuk a vitás
kérdéseket.
A stáb
19. A bizottság tagjainak és munkacsoportjaiknak névsora megtalálható a C
függelékben. A bizottság munkáját egy kis főállású csoport és részmunkaidős
kutató munkatársak segítségével végzi. A bizottság két főmunkatársa, dr.
Charles Farmilo és dr. Ralph D. Miller a drogok hatásmechanizmusának
pszichofarmakológiai vizsgálatával foglalkoznak. Ők írták a jelentés második
fejezetét. Eddig elkészült egy kérdőíves vizsgálat, amelynek során felmérték
a kanadai drogfogyasztási szokásokat és a kanadai polgárok viszonyát a
drogkérdéshez. Megvizsgálták továbbá a drogok nem gyógyászati célú
alkalmazását szabályozó törvényekkel kapcsolatos problémákat. Az ötödik
fejezet jogi vonatkozású része Paul Wiler és John Hogarth professzorok
előkészítő munkáján alapszik.
A kutatás csak egy része a felmérés során elvégzendő munkának. Külön
említést érdemelnek adminisztrációval foglalkozó munkatársaink, akik nagy
erőkkel fáradoztak, hogy a belső jelentés időben elkészüljön, és ezzel
párhuzamosan szervezték a nyilvános meghallgatásokat. Szeretnénk kifejezni
köszönetünket Mr. James J. Moore-nak, a bizottság titkárának, aki
irányította a munkát és maga is részt vállalt a jelentés elkészítésében; Mr.
Jack Macbeth-nek, aki nagy segítségünkre volt a meghallgatások szervezésében
és a jelentés előkészítésében; Mrs. Vivian Luscombe-nak, aki felügyelte a
bizottság ügyintéző csoportját; Mr. C. William Doylend-nek, az ottawai
hivatal vezetőjének és az adminisztrációs, ügyintéző, kutatási csoport más
tagjainak.