TÖRTÉNELEM ÉS ETNIKA
Aki a varázsgombáról hall, általában rögtön Mexikó, Közép-Amerika jut az
eszébe. Talán itt használják legrégebb óta a gombát az indián brujók, a
varázslók. I. e. 300-ból származó kőbe vésett gombaszertartás ábrázolás is
létezik, tehát a gomba használata szinte egyidős a közép-amerikai
civilizációk megjelenésével. A Szaharában, Algériában (kb. 10-12,000 éves),
Tanzániában (7-8,000 éves) és Csádban is találtak barlangrajzokat, amelyek
szintén ilyen jellegű szertartásokat ábrázoltak. Szintén rajzok és
nyelvemlékek őrzik a szibériai, kamcsatkai sámánok légyölő galóca segítette
szellemvilágbéli utazásait. Sok író az evolúció jelentős erőjeként emlegeti
a hallucinogén növényeket. Ezekben a társadalmakban a gombát felhasználó
sámánok, varázslók, táltosok által vezetett szertartások komoly
jelentőséggel bírtak és senki sem kérdőjelezte meg hasznosságukat. Az ókori
Görögországban, Indiában is használatosak voltak a varázsgombák. Merészebb
fantáziájú kutatók szerint az Indiai Védákban leírt szóma és a Bibliában
tárgyalt manna is egy varázsgomba-faj (valószínűleg légyölő galóca, lásd a
Bevezetőben a FAQ részt), de legalábbis egy hallucinogén entheogén.
A gomba mellett meg kell említeni a daturát (Datura inoxia), a pejotot
(Lophophora williamsii), a San-Pedro kaktuszt (Trichocereus pachanoi), a
légyölő galócát (Amanita muscaria) és lehetne folytatni a sort. A sámánok a
pszichotróp növények segítségével léptek kapcsolatba az istenekkel, a
szellemvilággal. Ők a látomásokat sohasem érzékcsalódásnak, hallucinációknak
tartották, hanem jövőre utaló jeleknek, utasításoknak, leckéknek, nem másik
világnak, hanem az egyetlen világ egy másik nézőpontjának. Eme növények
használata tehát rendkívül fontos volt, fel sem merült a drog szórakozási
lehetőségként való használata, így ezekben a társadalmakban teljesen
ismeretlen volt a maiakra jellemző drogfüggőség problémája. Egyébként meg
kell jegyezni, hogy a pszichedelikumok sohasem voltak igazán szórakoztató
jellegűek, használatuknak mindig célja volt. A rossz utazásokba torkolló
trip-eknek talán pontosan a pszichotróp növényekhez és a szintetikus
pszichedelikumokhoz való helytelen közeledés az okozója.
A varázsgomba használata az aztékoknál a spanyolok megjelenése után a
föld alá kényszerült, mivel a spanyolok tűzzel-vassal irtották használóit.
Itt meg kell jegyezni, hogy ez nem volt teljesen indokolatlan cselekedet a
spanyoloktól, hiszen az aztékok szertartásain a gombafogyasztás mellett
bizony sokszor előfordult Huitzilopochtli isten tiszteletére rendezett
emberáldozat is, a sapnyol módszerekhez hasonló kegyetlenséggel végrehajtva.
Érdekes eszmefuttatás olvasható a Pszichedelikus Sámázizmus c. könyvben
erről a témáról. Eszerint az aztékoknak a gomba mutatta meg Quetzalcoatl, a
fehér isten jövőbeli eljövetelét, ami mint ismerjük, pontosan egybevágott
Cortez megérkezésével. Az aztékok, óriási túlerejük ellenére alulmaradtak,
nem is inkább a "modern spanyol fegyverek" miatt, hanem a mindenki által
hitt pesszimista jóslat miatt, miszerint Quetzalcoatl eljövetele egyben
számukra a világvégét is jelenti. Nem igazán lehet ezt ma már megítélni, de
elképzelhető, hogy a szerzőnek van igaza abban, hogy azért a korabeli
spanyol kereszténység minden hibájával együtt mégiscsak jobb alternatíva
volt, mint Montezuma szíveket kitépő papjainak világa. (Bár ezt az indiánok
biztosan másképp gondolják.)
A nyugati világ első pszichedelikus élményei is a pejottal és a
varázsgombával történtek, 1955-ben R. Gordon Wasson volt, aki először
publikálta pszilocibin tripjét a sajtóban. 1958-ban Albert Hoffmann izolálta
és elnevezte a varázsgomba két fő hatóanyagát, a pszilocint és a
pszilocibint. 1959-től megélénkült az érdeklődés a természetes
pszichedelikumok iránt, amelyek használatát végülis az LSD szorította
háttérbe, mivel annak megszerzése sokkal egyszerűbb volt. Timothy Leary első
gombaélményei után is ráállt az LSD-25-re, pontosan az előbbi okok miatt.
Mérföldkőnek tekinthető O.T. Oss és O. N. Oeric (valójában Terence és Dennis
McKenna) könyve (a Magic Mushrooms Growers Guide) a varázsgomba termesztési
eljárásáról. Ebből a könyvből kiderült, hogy a hiedelmek ellenére a
varázsgomba otthoni termesztése egyáltalán nem bonyolult és összeségében
sokkal olcsóbban kihozható, mint az LSD, amelynek ráadásul az illegális
gyáracskák terjedésével minősége is megkérdőjeleződött. Amióta Terence
McKenna "vette kézbe" a pszilocibingomba ügyét, azóta sokakban tudatosult
már, hogy a gomba nem egyszerűen az LSD természetes helyettesítője, hanem
egy entheogén, egy saját világgal bíró szövetséges.