MÁS SZEMSZÖGBŐL...
A félelemről
A félelem az ego találmánya. Az ego szűklátókörű, földi személyiséged.
Félti önmagát, karrierjét, nehezen szerzett földi boldogságát, mert nem lát
túl saját korlátain. Az ego reszket az ismeretlentől. Ha éjszaka, a sötétben
botladozva szemed megakad egy ismeretlen tárgyon, az ego sorra gyártja az
elméleteket arról, mi lehet az: szörnyű démon, mérges pók, vagy más fenevad.
De ha felgyújtod a villanyt, láthatod, hogy egy partvis rémített halálra. Az
ego minden benyomást, ami az agyba érkezik, kategorizálni igyekszik. Ha ez
nem sikerül, akkor beindul a válaszreakció, a félelem.
A félelmet több módon is elkerülheted. Az egyik módszer, hogy nyitsz az
agyadban egy külön kategóriát az acid élmények számára, és mindent, amit az
ego nem tud racionalizálni, ide sorolsz (valószínűleg elég sok ilyen
élményed lesz:). A másik, amit egyes pszichológiai iskolák is javasolnak
hasonló esetekben, hogy szembenézel a félelemmel és "beleveted magad a
vicsorgó sárkány pofájába". Ezt persze könnyű mondani, annál nehezebb
megvalósítani. A harmadik, és talán legjobb megoldás: megpróbálod
kikapcsolni az egodat a trip idejére. Egyszerűen nem figyelsz oda arra, amit
mond. Ha nem hagyod, hogy az egod erőszakkal megállítsa a benyomások
áramlását, akkor minden félelmetes jelenség nemsokára magától elmerül az
áradatban.
A trip olyan, mintha egy NAGYON gyorsfolyású folyón utaznál, egy matracon
üldögélve. Amíg nyugiban ülsz, és szemlélődsz balra-jobbra (a trip mélyebb
részein full 3D-ben), addig nincs gond. De ha megijedsz valami félelmetes
igrictől, bepánikolsz, és mondjuk megkapaszkodsz egy fejed fölött belógó fa
ágaiban, tuti, hogy lebuksz a matracról, aztán győzzél csak úszni utána.
Az idegenvezető(k)ről
A trip valóban utazás. Idegenvezető is jár mellé. Ha odafigyelsz, könnyen
észreveheted, hogy valaki van a közelben és a háttérből irányítja mindazt,
amit átélsz. Ne félj ettől a valakitől, próbáld meg szóra (gondolatra?)
bírni, biztos sok érdekes dolog van a tarsolyában. Megmutathatja neked
mindazt, amit valaha is tudni vagy látni akartál. Olyan ő, mint egy szellemi
tanító, saját egyéniséggel, sőt humorral. Ha zenét hallgatsz, a zenét ő
vezényli és ő vezet be annak rejtett világába (hi to the erps of the ozric
tentacles!). Ha filozófiai gondolatmeneteket követsz, ő fonja a gondolatok
fonalának végét. Lehet, hogy valójában a rejtett éned figyel téged?
Barátkozz meg vele és ismerd meg önmagad!
A gondolkodásról
Amit gondolkodásnak hívunk, nem egyéb, mint a benyomások szavakká
szervezése. Felmerül benned egy benyomás, és az agyad egyből nekiáll
kifejezni azt, szavakat keres, mondatokat alkot, és ami ebből a "gépből"
kijön, azt a szádra adja. Ám amíg az agy mondatalkotó képessége dolgozik,
addig nem merülhet fel újabb benyomás. Benyomások csak akkor merülhetnek
fel, amikor nincs mondatalkotás. Amikor az agy "üres". Az acid - ilyen
értelemben - kiüríti az agyat. Ezért a benyomások - ilyenkor - szünet nélkül
áramlanak a tudatban. A mondatalkotó képesség persze nem tűnt el
maradéktalanul, még mindig hajlamos vagy arra, hogy mondatokká formáld, amit
átélsz. Ez a trip elején még talán lehetséges is. De később, ha bölcs vagy,
lemondasz erről. Minek? Szavakkal kifejezni a kifejezhetetlent? Inkább
hagyd, hogy magával ragadjon a benyomások immár szünet nélkül áramló
áradata.
A benyomások áradata
A benyomások a tudatalattid világából erednek. Minél mélyebbre jutsz,
annál inkább kinyílik ez a világ. A hétköznapi tudatállapot számára ez a
világ nem látható, csak az igazi intuíció ritka pillanataiban. A benyomások
között belső összefüggések állnak fent, ezért áradatuk nem véletlenszerű.
Amikor egy benyomás kiemelkedik a tudat felszínére, magával vonszolja hozzá
közel álló társait is, és ezért a benyomások egymásra következésében
koherencia fedezhető fel. A tudatfolyam mindig vezet valahová, de a megtett
útra csak az tekinthet vissza, aki eljutott a célig. A végső megismerés
fázisában a benyomások úgy követik egymást, mint egy spirális vonal mentén
egymástól rögzített távolságra kijelölt pontok; ahogy közeledsz a spirális
csúcsa felé, a tudatban úgy vándorolnak a benyomások, egyre gyorsuló
tempóban, folyamatos logikai láncot, a megértés láncolatát alkotva. A spirál
csúcsánál találod meg Istent.
Az időről
Az acid számottevően megváltoztatja az időérzékelést. Minél jobban
belemélyedsz a tripbe, minél inkább a hatása alá kerülsz (azaz minél
mélyebbre mész), annál nagyobb lesz az eltérés az objektív és a belső,
szubjektív idő között. A legmélyebb állapotokban az idő már érzékelhető
pillanatok egymásutánja, és egyre lassul, miközben a benyomások
fénysebességgel száguldanak a tudatban. A trip csúcsán az idő megáll és az
ember - számára meghatározhatatlan időtartamra - a pillanatban honol.
A lényegről
A misztikus élmény egyenértékű a dolgok gyökeréig hatolással. Az ember
felismeri önnön transzcendentális természetét. Felismeri, hogy Isten lényege
a Szeretet. Felismeri, hogy az élet játék, egy nagy varázslat, amelyben
Isten varázsolja a világot, annak szellemi és anyagi oldalával együtt.
Minden, ami mindennapi életünkben körülvesz minket, része a játéknak. A
játék célja: a szépség érvényre juttatása. A szépség magában hordozza az
értelmet. Az értelem egyenértékű a rendezettséggel. Az ember valóban Isten
képmására teremtetett, ő is rendelkezik a teremtés képességével, mégha csak
kis mértékben is. Mindegyikőnk ezt teszi: szüntelenül teremtünk,
gondolatokat, elképzeléseket; először a tudatunkban, aztán ha nem ütközünk
korlátokba, realizáljuk őket a fizikai világban is. A különbség főként abban
áll, hogy nekünk, embereknek nincs tudomásunk arról, mi a tökéletes szépség,
ezért alkotásaink, melyek a múlandó, földi ego hatása alatt születnek, soha
nem lehetnek tökéletesek. A művészet lényege: folytonos törekvés arra, hogy
megfogjuk és rögzítsük a tökéletességet. De ugyanez a lényege a
matematikának is.
Végső fokon nincs Jó és Rossz, csak a végletek közötti egyensúly van. Ha
Jó van, Rossznak is kell lennie. Az élet lényegét a Yin-Yang szimbólum
fejezi ki a legjobban.
És végül: nagy igazság van Jézus azon mondásában, hogy olyanná kell
válnunk, mint a gyermekeknek, ha be akarunk jutni a mennyek országába.
Az elérhető legmagasabbról
Nem csak aciddal, hanem rengeteg más úton is (yoga, transzcendentális
meditáció, vallásos extázis, aszketizmus, spontán megvilágosodás, stb.) a
legmagasabb, amit az ember elérhet: az újraegyesülés a mindenki mélyén ott
rejtőző közös eredettel (Isten, Teremtő, Tao, Lényeg, Lét, Szeretet, stb.)
Ez az újraegyesülés nem jelenti az ember fizikai halálát, mert a halál csak
akkor jön el, ha valaki megérett rá (és nem valószínű, hogy valakinek az
élete pont egy acidtrip alatt teljesedik ki). Ez az állapot egyenértékű a
yoga legmagasabb fokozatával, az abszolúttal való eggyéválással (a yogában
aszampradnyata szamadhi, a buddhistáknál nirvana, a keresztényeknél
üdvözülés). Ebben az állapotban nemhogy személyiség (ego), de tudat sincs
többé, csak "önnön fényességében ragyogó létezés".
A befelé vezető út
A hegy csúcsára számtalan ösvény vezet. Késznek kell lenned a "halálra",
azaz az egyéniséged, a személyiséged ideiglenes elvesztésére. Az első
fázisban az acid megmutatja neked, miként zajlik az élet. Élő részesévé
válsz az örvénylésnek, és ha fogékony vagy a szépségre, esztétikai
mennyországban érezheted magad. Ha nem avatkozol bele a trip folyásába,
akkor megfelelő karmikus háttér esetén (azaz ha nincs olyan tapasztalatod,
élményed, hiedelmed, ami ezt megakadályozná) az acid előbb-utóbb lefosztja
rólad a személyiséged (ez elég ijesztő testi tünetekkel járhat együtt - pl.
úgy érzed, mintha a szívedből kiindulva valami fehér izzás széthasítaná a
tested). Több ilyen "halálon" is keresztül kell menned, amíg el nem jutsz a
meztelen lélek valóságáig. Olyan az egész, mintha egy hagyma lennél,
amelyről valaki egymás után hántja le az újabb és újabb rétegeket. Amint
előtűnik a legbelső mag, az ember megismeri Istent. Ha belátja, hogy a
legbelső magra sincs többé szüksége, az is szétfoszlik és ezzel beáll a
nirvána állapota.
A kifelé vezető út
Az egyesítettség állapota hirtelen ér véget. Nem tudod, mi történt, sem
azt, hogy ki vagy, ki voltál azelőtt. Ez az újjászületés fázisa, amikor
lassan újrateremtődik a személyiséged. Gyermekként állsz ilyenkor a külvilág
csodái előtt, és túláradó érzékenységedet sérti minden durva megnyilatkozás.
Maradj nyugodt, tudatosítsd magadban, mi történik, és csendes békével
meditálj, hogy a harmóniát magaddal vihesd a mindennapi életbe is. Van-e
köze az acid által kiváltott tapasztalatoknak a valósághoz?
Az egyik legproblémásabb kérdés. A válasz elsősorban attól függ, mit
tartasz valóságnak (azaz hit kérdése). A nyugati világban felnőtt ember
általában az őt körülvevő fizikai világot tartja az egyedüli objektív
valóságnak, és mindazt, ami ettől eltér (pl. az álmok, a képzelet világát
vagy a hallucinogén szerek által előidézett tudatállapotokat) csak az agyán
belül létező, általa teremtett szubjektív valóságként fogja fel. Ebből a
nézőpontból az acid hatása nem több, mint az agyadban létrehozott "zavar", a
neuronok tüzelése, stb., és minden tapasztalat (bármilyen furcsa és meglepő
legyen is az) ennek a zavarnak a következménye. Ezzel szemben az ősi keleti
társadalmakban honos létszemlélet szerint a fizikai világ csak maya,
illúzió, az ember belső világának a tükröződése, amelyet a nem-tudás
állapotában lévő ember egyedüli valóságként értelmez (azaz az okozatot
tartja valóságnak, és nem látja a mögötte meghúzódó okot). Erről az oldalról
nézve az acid bepillantást enged az igazi valóság természetébe, és rámutat a
világ maya voltára.
A hozzáállás, a kulturális háttér, a hit, a világnézet, stb. nagyjából
meghatározza, hogy valaki milyen tapasztalatokat szerez a trip alatt és azt
is, hogy később ezekről a tapasztalatokról miképpen vélekedik. Személy
szerint úgy gondolom, erre a kérdésre mindenkinek magának kell a választ
megadnia. Én hajlok rá, hogy az acid világát valóságnak tekintsem.