Dimenzió #15

Kábulatban

(drogok, hatásuk, megítélésük, egészség)

                             MÁS SZEMSZÖGBŐL...

                                A félelemről

   A  félelem  az  ego találmánya. Az ego szűklátókörű, földi személyiséged.
Félti  önmagát, karrierjét, nehezen szerzett földi boldogságát, mert nem lát
túl saját korlátain. Az ego reszket az ismeretlentől. Ha éjszaka, a sötétben
botladozva  szemed  megakad  egy ismeretlen tárgyon, az ego sorra gyártja az
elméleteket arról, mi lehet az: szörnyű démon, mérges pók, vagy más fenevad.
De ha felgyújtod a villanyt, láthatod, hogy egy partvis rémített halálra. Az
ego  minden  benyomást, ami az agyba érkezik, kategorizálni igyekszik. Ha ez
nem sikerül, akkor beindul a válaszreakció, a félelem.

A  félelmet  több  módon  is  elkerülheted. Az egyik módszer, hogy nyitsz az
agyadban  egy külön kategóriát az acid élmények számára, és mindent, amit az
ego  nem  tud  racionalizálni,  ide  sorolsz  (valószínűleg  elég  sok ilyen
élményed  lesz:).  A  másik,  amit egyes pszichológiai iskolák is javasolnak
hasonló  esetekben,  hogy  szembenézel  a  félelemmel  és "beleveted magad a
vicsorgó  sárkány  pofájába".  Ezt  persze  könnyű  mondani,  annál nehezebb
megvalósítani.   A   harmadik,   és   talán  legjobb  megoldás:  megpróbálod
kikapcsolni az egodat a trip idejére. Egyszerűen nem figyelsz oda arra, amit
mond.  Ha  nem  hagyod,  hogy  az  egod  erőszakkal  megállítsa a benyomások
áramlását,  akkor  minden  félelmetes  jelenség nemsokára magától elmerül az
áradatban.

   A trip olyan, mintha egy NAGYON gyorsfolyású folyón utaznál, egy matracon
üldögélve.  Amíg  nyugiban ülsz, és szemlélődsz balra-jobbra (a trip mélyebb
részein  full  3D-ben),  addig nincs gond. De ha megijedsz valami félelmetes
igrictől,  bepánikolsz, és mondjuk megkapaszkodsz egy fejed fölött belógó fa
ágaiban, tuti, hogy lebuksz a matracról, aztán győzzél csak úszni utána.


                            Az idegenvezető(k)ről

   A trip valóban utazás. Idegenvezető is jár mellé. Ha odafigyelsz, könnyen
észreveheted,  hogy  valaki van a közelben és a háttérből irányítja mindazt,
amit  átélsz.  Ne  félj  ettől  a valakitől, próbáld meg szóra (gondolatra?)
bírni,  biztos  sok  érdekes  dolog  van  a tarsolyában. Megmutathatja neked
mindazt, amit valaha is tudni vagy látni akartál. Olyan ő, mint egy szellemi
tanító,  saját  egyéniséggel,  sőt  humorral.  Ha zenét hallgatsz, a zenét ő
vezényli  és  ő vezet be annak rejtett világába (hi to the erps of the ozric
tentacles!).  Ha  filozófiai gondolatmeneteket követsz, ő fonja a gondolatok
fonalának  végét.  Lehet,  hogy  valójában  a  rejtett  éned  figyel  téged?
Barátkozz meg vele és ismerd meg önmagad!


                              A gondolkodásról

   Amit  gondolkodásnak  hívunk,  nem  egyéb,  mint  a  benyomások  szavakká
szervezése.  Felmerül  benned  egy  benyomás,  és  az  agyad  egyből nekiáll
kifejezni  azt,  szavakat  keres,  mondatokat alkot, és ami ebből a "gépből"
kijön,  azt  a  szádra adja. Ám amíg az agy mondatalkotó képessége dolgozik,
addig  nem  merülhet  fel  újabb benyomás. Benyomások csak akkor merülhetnek
fel,  amikor  nincs  mondatalkotás.  Amikor  az  agy "üres". Az acid - ilyen
értelemben - kiüríti az agyat. Ezért a benyomások - ilyenkor - szünet nélkül
áramlanak   a   tudatban.   A  mondatalkotó  képesség  persze  nem  tűnt  el
maradéktalanul, még mindig hajlamos vagy arra, hogy mondatokká formáld, amit
átélsz.  Ez a trip elején még talán lehetséges is. De később, ha bölcs vagy,
lemondasz  erről.  Minek?  Szavakkal  kifejezni  a  kifejezhetetlent? Inkább
hagyd,  hogy  magával  ragadjon  a  benyomások  immár  szünet  nélkül áramló
áradata.


                            A benyomások áradata

   A  benyomások  a  tudatalattid  világából erednek. Minél mélyebbre jutsz,
annál  inkább  kinyílik  ez  a világ. A hétköznapi tudatállapot számára ez a
világ  nem látható, csak az igazi intuíció ritka pillanataiban. A benyomások
között  belső  összefüggések  állnak fent, ezért áradatuk nem véletlenszerű.
Amikor  egy benyomás kiemelkedik a tudat felszínére, magával vonszolja hozzá
közel  álló  társait  is,  és  ezért  a  benyomások  egymásra következésében
koherencia  fedezhető fel. A tudatfolyam mindig vezet valahová, de a megtett
útra  csak  az  tekinthet  vissza,  aki eljutott a célig. A végső megismerés
fázisában  a  benyomások úgy követik egymást, mint egy spirális vonal mentén
egymástól  rögzített  távolságra kijelölt pontok; ahogy közeledsz a spirális
csúcsa  felé,  a  tudatban  úgy  vándorolnak  a  benyomások,  egyre gyorsuló
tempóban, folyamatos logikai láncot, a megértés láncolatát alkotva. A spirál
csúcsánál találod meg Istent.


                                  Az időről

   Az  acid  számottevően  megváltoztatja  az  időérzékelést.  Minél  jobban
belemélyedsz  a  tripbe,  minél  inkább  a  hatása  alá  kerülsz (azaz minél
mélyebbre  mész),  annál  nagyobb  lesz  az  eltérés az objektív és a belső,
szubjektív  idő  között.  A  legmélyebb  állapotokban az idő már érzékelhető
pillanatok   egymásutánja,   és   egyre   lassul,   miközben   a  benyomások
fénysebességgel  száguldanak  a tudatban. A trip csúcsán az idő megáll és az
ember - számára meghatározhatatlan időtartamra - a pillanatban honol.


                                 A lényegről

   A  misztikus  élmény  egyenértékű a dolgok gyökeréig hatolással. Az ember
felismeri önnön transzcendentális természetét. Felismeri, hogy Isten lényege
a  Szeretet.  Felismeri,  hogy  az  élet játék, egy nagy varázslat, amelyben
Isten  varázsolja  a  világot,  annak  szellemi  és anyagi oldalával együtt.
Minden,  ami  mindennapi  életünkben  körülvesz  minket, része a játéknak. A
játék  célja:  a  szépség  érvényre juttatása. A szépség magában hordozza az
értelmet.  Az  értelem egyenértékű a rendezettséggel. Az ember valóban Isten
képmására  teremtetett, ő is rendelkezik a teremtés képességével, mégha csak
kis   mértékben   is.   Mindegyikőnk   ezt   teszi:  szüntelenül  teremtünk,
gondolatokat,  elképzeléseket;  először a tudatunkban, aztán ha nem ütközünk
korlátokba, realizáljuk őket a fizikai világban is. A különbség főként abban
áll, hogy nekünk, embereknek nincs tudomásunk arról, mi a tökéletes szépség,
ezért  alkotásaink, melyek a múlandó, földi ego hatása alatt születnek, soha
nem  lehetnek tökéletesek. A művészet lényege: folytonos törekvés arra, hogy
megfogjuk   és   rögzítsük   a   tökéletességet.  De  ugyanez  a  lényege  a
matematikának is.

   Végső  fokon nincs Jó és Rossz, csak a végletek közötti egyensúly van. Ha
Jó  van,  Rossznak  is  kell  lennie.  Az élet lényegét a Yin-Yang szimbólum
fejezi ki a legjobban.

   És  végül:  nagy  igazság  van  Jézus  azon mondásában, hogy olyanná kell
válnunk, mint a gyermekeknek, ha be akarunk jutni a mennyek országába.


                         Az elérhető legmagasabbról

   Nem  csak  aciddal,  hanem  rengeteg más úton is (yoga, transzcendentális
meditáció,  vallásos  extázis,  aszketizmus, spontán megvilágosodás, stb.) a
legmagasabb,  amit  az ember elérhet: az újraegyesülés a mindenki mélyén ott
rejtőző  közös  eredettel (Isten, Teremtő, Tao, Lényeg, Lét, Szeretet, stb.)
Ez  az újraegyesülés nem jelenti az ember fizikai halálát, mert a halál csak
akkor  jön  el,  ha  valaki megérett rá (és nem valószínű, hogy valakinek az
élete  pont  egy  acidtrip alatt teljesedik ki). Ez az állapot egyenértékű a
yoga  legmagasabb  fokozatával, az abszolúttal való eggyéválással (a yogában
aszampradnyata   szamadhi,   a   buddhistáknál  nirvana,  a  keresztényeknél
üdvözülés).  Ebben  az  állapotban nemhogy személyiség (ego), de tudat sincs
többé, csak "önnön fényességében ragyogó létezés".


                             A befelé vezető út

   A  hegy csúcsára számtalan ösvény vezet. Késznek kell lenned a "halálra",
azaz  az  egyéniséged,  a  személyiséged  ideiglenes  elvesztésére.  Az első
fázisban  az  acid  megmutatja  neked,  miként zajlik az élet. Élő részesévé
válsz   az  örvénylésnek,  és  ha  fogékony  vagy  a  szépségre,  esztétikai
mennyországban  érezheted  magad.  Ha  nem  avatkozol bele a trip folyásába,
akkor  megfelelő  karmikus háttér esetén (azaz ha nincs olyan tapasztalatod,
élményed,  hiedelmed,  ami ezt megakadályozná) az acid előbb-utóbb lefosztja
rólad  a személyiséged (ez elég ijesztő testi tünetekkel járhat együtt - pl.
úgy  érzed,  mintha  a szívedből kiindulva valami fehér izzás széthasítaná a
tested).  Több ilyen "halálon" is keresztül kell menned, amíg el nem jutsz a
meztelen  lélek  valóságáig.  Olyan  az  egész,  mintha  egy  hagyma lennél,
amelyről  valaki  egymás  után  hántja le az újabb és újabb rétegeket. Amint
előtűnik  a  legbelső  mag,  az  ember  megismeri Istent. Ha belátja, hogy a
legbelső  magra  sincs  többé  szüksége,  az is szétfoszlik és ezzel beáll a
nirvána állapota.


                             A kifelé vezető út

   Az  egyesítettség  állapota hirtelen ér véget. Nem tudod, mi történt, sem
azt,  hogy  ki  vagy,  ki  voltál azelőtt. Ez az újjászületés fázisa, amikor
lassan újrateremtődik a személyiséged. Gyermekként állsz ilyenkor a külvilág
csodái előtt, és túláradó érzékenységedet sérti minden durva megnyilatkozás.
Maradj  nyugodt,  tudatosítsd  magadban,  mi  történik,  és  csendes békével
meditálj,  hogy  a  harmóniát  magaddal vihesd a mindennapi életbe is. Van-e
köze az acid által kiváltott tapasztalatoknak a valósághoz?

   Az  egyik  legproblémásabb  kérdés.  A  válasz elsősorban attól függ, mit
tartasz  valóságnak  (azaz  hit  kérdése).  A nyugati világban felnőtt ember
általában  az  őt  körülvevő  fizikai  világot  tartja  az egyedüli objektív
valóságnak,  és  mindazt,  ami ettől eltér (pl. az álmok, a képzelet világát
vagy  a hallucinogén szerek által előidézett tudatállapotokat) csak az agyán
belül  létező,  általa  teremtett  szubjektív valóságként fogja fel. Ebből a
nézőpontból az acid hatása nem több, mint az agyadban létrehozott "zavar", a
neuronok  tüzelése, stb., és minden tapasztalat (bármilyen furcsa és meglepő
legyen  is az) ennek a zavarnak a következménye. Ezzel szemben az ősi keleti
társadalmakban  honos  létszemlélet  szerint  a  fizikai  világ  csak  maya,
illúzió,  az  ember  belső  világának  a  tükröződése,  amelyet  a nem-tudás
állapotában  lévő  ember  egyedüli  valóságként  értelmez  (azaz az okozatot
tartja valóságnak, és nem látja a mögötte meghúzódó okot). Erről az oldalról
nézve az acid bepillantást enged az igazi valóság természetébe, és rámutat a
világ maya voltára.

   A  hozzáállás,  a  kulturális háttér, a hit, a világnézet, stb. nagyjából
meghatározza,  hogy valaki milyen tapasztalatokat szerez a trip alatt és azt
is,  hogy  később  ezekről  a  tapasztalatokról  miképpen vélekedik. Személy
szerint  úgy  gondolom,  erre  a kérdésre mindenkinek magának kell a választ
megadnia. Én hajlok rá, hogy az acid világát valóságnak tekintsem.

Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2022
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.