NEUROTOXICITÁS
Az MDMA lecsökkenti az agyban a szerotonin nevű neurotranszmitter (5-HT)
mennyiségét. Máig nem tisztázott, hogy embereknél kíséri-e ezt a jelenséget
valamiféle tartós idegrendszeri károsodás (a szer patkányok agyában
kimutathatóan károsítja a szerotoninreceptorokat). Rendszeres MDMA-
fogyasztókon sem látható semmilyen jele az idegrendszeri változásoknak (de
ez nem jelenti azt, hogy nincs változás, lehet, hogy csak később fog
kiderülni). Egyes használók szerint a szer a rendszeres használat során
idővel "elveszíti a varázsát", az élmény "kiüresedik", és a hatás egyre
inkább a speedéhez válik hasonlatossá. Vannak használók, akik a drog
hatásának elmúlását követő depresszióról számolnak be. Ezek a jelenségek
mind alátámasztják a csökkenő szerotoninszint hipotézisét.
Ismeretes az a tény, miszerint a Parkinson-kór kialakulásához a
dopaminreceptorok 80%-ának pusztulása szükséges. Amíg ezt a szintet valaki
el nem éri, semmi jele a betegségnek, minden teljesen normálisnak tűnik.
Lehetséges, hogy az ecstasy használatával leépülő szerotoninszint is hasonló
módon megnöveli valamiféle határon való átbillenés esélyét. (Példa: tegyük
fel, hogy az agyban eredetileg 100 a szerotoninszint, az öregedés során ez
természetes úton lecsökkenhet mondjuk 50-re. Tételezzük fel, hogy 30-as
szint alatt kialakul valamilyen betegség, fölötte nem. Ha az ecstasy
rendszeres használatával a szerotonin mennyisége az eredeti 100-ról 70-re
csökken le, akkor az öregedés során fellépő 50 pontos csökkenés leviszi a
szerotoninszintet 20-ra, és ezzel kialakul a betegség.)
(Megjegyzendő, hogy az ecstasy egyik rokonát, az étvágycsökkentőként
használt fenfluramint, amely kétszer akkora neurotoxicitást mutat, mint az
MDMA, 25 éves használat után 1997 szeptemberében kivonták a forgalomból.)