KÉMIA
A pszichedelikus gombafajták fő hatóanyagai a pszilocibin, a pszilocin,
illetve kisebb mértékben a baeocisztin és a norbaeocisztin. Az egyes
gombafajokban eltérő ezeknek az anyagoknak a megoszlása. A pszilocin eléggé
instabil vegyület, hamar elbomlik (a gomba elszáradásával mindenképp), ezzel
szemben a pszilocibin akár évekig is stabil marad (egy 115 éves gombából
származó mintában találtak belőle egy kisebb mennyiséget). Az emberi
szervezetben a pszilocibin pszilocinra bomlik le és ilyen alakban fejti ki
hatását az idegrendszerre. Mindkét anyag a triptaminok családjába tartozik
és nagy hasonlóságot mutat az agy szerotonin nevezetű neurotranszmitterével.
Pszilocinból a halálos adag az effektív (hatásos) dózis 641-szerese (ugyanez
az érték az A-vitaminra 9637, az LSD-re 4816, az aszpirinre 199, a nikotinra
pedig 21). A gombák a pszichedelikus hatóanyagokon kívül számos más
vegyületet is tartalmaznak, ezek egyes gombafajok esetében mérgezést,
rosszullétet okozhatnak.
A leggyakrabban használt pszichedelikus gombafajták: Panaeolus
sphinctrinus, subbalteatus (benanosis); Psilocybe baeocystis, caerulescens,
cyanescens, mexicana, pelliculosa, semilanceata, stuntzii; Stropharia
(Psilocybe) cubensis. Néhányan próbálkoztak már a szibériai sámánok
gombájával, az Amanita muscariával (légyölő galóca) is, de ez veszélyes
dolog. Az Amanita muscaria nem pszilocibint, hanem gombaatropint, bufotenint
vagy muscimolt tartalmaz. Egy másik gyakori amanita faj, az Amanita
phalloides (gyilkos galóca) felelős a gombamérgezések jelentős százalékáért,
a benne lévő phallidin halálos kimenetelű májkárosodást okoz.