ÖSSZEFOGLALÁS
Az LSD nem gyerekjáték. A pszichedelikus szerek nemcsak a mennybe, hanem
a pokolba is elvezethetik az utazót. Talán felelőtlenség volt részemről
ennyire kihangsúlyozni a bad tripeket, a parákat, tehát a trip negatív
oldalát. Ha ugyanis a drogot esetleg kipróbálni vágyó olvasó agyába (a set-
be) beépülnek ezek a lehetőségek, jóval nagyobb a megnyilvánulásuk
valószínűsége is. Ha valaki úgy megy bele egy LSD-tripbe, hogy "nem lesz
semmi baj", akkor nagy valószínűséggel nem is lesz. Ha viszont úgy kezd
neki, hogy "előre elhatározom, hogy szembenézek a paráimmal, átélem őket,
stb.", akkor valószínűleg kap is az utazás során parákat, hogy
szembenézhessen velük. Tehát a trip tartalmát - mint erről már korábban volt
szó - tulajdonképpen az utazó maga generálja.
Egy triphez a legideálisabb hozzáállás a gyermek hozzáállása. Ha valaki
félreteszi az előítéleteit, és hajlandó mindent úgy befogadni, ahogy van,
kategorizálás, rendszerezés, analizálás, racionalizálás nélkül, pusztán
szemlélődve, akkor nem érheti nagy baj.
Egy trip során az utazó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy
mindaz, amit az LSD-ről összeírtak, gondoltak, amit a használó olvasott
róla, egyáltalán, minden vele kapcsolatos emberi kigondolás csak szubjektív
próbálkozás valami felfoghatatlan megértésére, "realitásba" szögezésére, és
nincs igazi értéke; az elméletek a trip világában nem használhatók. Ez a
felismerés nagyon sokat segít, mivel lehetővé teszi, hogy az utazó valóban
félretegye minden lexikális ismeretét, előítéletét, és csak a jelenre, a
jelenben átélt dolgokra koncentráljon.