PSZICHIKAI HATÁSOK
Pahnke és Richards a pszichedelikus szerek lehetséges pszichikai hatásait
vizsgálva a következő főbb élménykategóriákat különítették el:
1. Pszichotikus reakciók.
Ezek az élmények iszonyatos félelemmel, rettegéssel járnak, az utazó úgy
érezheti, "csapdába ejtették a démonok" és "kegyetlenül megkínozzák". Az
utazó teljesen elveszítheti az önkontrollt, és szabad prédájává válhat a
tudatalattijából feltörő erőknek. Gyakoriak a paranoid téveszmék, az
üldöztetés érzése, a gyanakvás még olyanokkal szemben is, akiket az utazó
egyébként barátaiként ismer. Komoly, félelmetes hallucinációk léphetnek fel,
amelyek elől a használó általában menekülni akar, nem kizárt az öngyilkosság
lehetősége sem. Az LSD hatásának végével ez az állapot rendszerint elmúlik,
a használó lecsendesedik, és pár nap alatt valamennyire megnyugszik, bár
előfordult már hosszan tartó, kórházi kezelést igénylő pszichózis is. A
pszichotikus reakciók szerencsére ritkák, és megfelelő előkészítéssel az
esélyük minimálisra csökkenthető.
2. Bad tripek.
Ezek hasonlóak az előző típushoz, csak jóval enyhébbek és könnyebben is
kontrollálhatóak. Az utazó rendszerint feszültnek, idegesnek érzi magát, nem
találja a helyét, félelem kerítheti hatalmába, illúziók, paranoid gondolatok
jelentkezhetnek. Gyakori a szokatlan, irracionális viselkedés. A bad tripet
átélő személy kapcsolatban marad a valósággal, képes kommunikálni, és nem
veszíti el az önkontrollt sem, csak nagyon fél (egyesek a bad tripet
"félelemmérgezésnek" nevezik). A tapasztalt utazók kellő gyakorlat
birtokában idejében felismerhetik a kezdődő bad tripet és el tudják kerülni
az elmélyülését.
3. Pszichodinamikus élmények.
Az utazó képszerű formában átélheti múltbeli élményeit, konfliktusait,
tudatalattijában rejtőző elfojtott emlékeit, és megoldást is találhat rájuk.
Az LSD-nek ezt a hatását a vele kísérletező pszichiáterek a legfontosabbak
között tartják számon, mivel segítségével a beteg analizálhatja saját
személyiségét, egyfajta pszichoanalitikus elemzést végezhet magán. Az
emlékek felmerülése és a velük kapcsolatos meglátások erős érzelmi viharokat
válthatnak ki.
4. Kognitív élmények.
Ezt az állapotot a szokatlanul világos tudat jellemzi. Az utazó képes
egyszerre több síkon szemlélni valamely problémát, tetszése szerint tud
váltani a nézőpontok között. A gondolatok rendkívüli mértékben
felgyorsulnak, tulajdonképpen már nem is nevezhetők igazán gondolatoknak,
mert a verbális kifejezést felváltja a képek áramlása (a belső tartalom nem
szavakban, hanem szemléletes képekben, és velük párhuzamosan érzelmekben,
illetve intuitív meglátásokban jut kifejeződésre).
5. Esztétikai élmények.
Jelentős minőségi változáson esik át a látás, a hallás, általában az
összes érzékletes inger feldolgozása. Az érzékletek rendkívüli mértékben
felerősödnek, és az agy rendkívüli rugalmassággal képes interpretálni őket.
Teljesen hétköznapi tárgyak, jelenségek (pl. egy ajtókilincs vagy egy fa) a
tudat számára lenyűgöző szimbólumaivá válhatnak valamilyen mélyebben rejtőző
lényegnek. Az érzékletek értelmezése rendszerint teljesen elrugaszkodik a
hétköznapi keretektől, mintha a használó újból gyermekké válna és így
bámulná az őt körülvevő világ jelenségeit. Gyakran előfordul a szinesztézia:
a hangok láthatóvá és ízlelhetővé válnak, a szagoknak színük van, stb. A
zene szokatlanul erős érzelmi hatást vált ki. Lehunyt szemmel a képzelet
élénk színek, archetípusok, geometriai formák élő forgatagát varázsolja a
retinára.
6. Vallásos, misztikus, transzcendens élmények.
Sokak szerint ezek az élmények jelentik a pszichedelikus élmény csúcsát.
Ezt az állapotot leggyakrabban a következőkkel jellemzik: az egyén úgy érzi,
tökéletes egységbe olvadt az univerzummal, túllépte a tér és az idő
korlátait, lénye legmélyéről fakadó boldogságot, örömet, sugárzó szeretetet
és békét érez, vallásos jellegű áhítat vesz rajta erőt, képes intuitív,
irracionális szinten látni az univerzum tényeit, megérteni az emberi
gondolkodás nagy paradoxonait, és közvetlen tapasztalatot szerez egy
legfelsőbb, isteni lény vagy valóság létezéséről. Akik átélték ezt az
élményt, mind azt állítják, hogy lényege szavakkal kifejezhetetlen. Ez a
tapasztalat csak keveseknek jut osztályrészül, de aki átéli, annak
világnézetében, attitűdjeiben, viselkedésében rendszerint tartós
változásokat okoz.
Egy trip során az ismertetett élmények közül rendszerint csak néhány
fordul elő (a 4. és 5. a leggyakoribb). A trip jellege, mint már korábban
volt róla szó, szinte teljes mértékben a set és a setting függvénye. Egy
pszichedelikus szernek teljesen eltérő hatása lehet egy vallásos jellegű
rituálén, mint egy rockkoncerten vagy egy orvosi kísérletben. Az LSD
használók beszámolóin kívül nincsenek megbízható statisztikai adatok arra
vonatkozóan, hogy a negatív reakciók az illegális felhasználók körében
milyen gyakorisággal fordulnak elő. A klinikai körülmények között
lefolytatott LSD-tripekről van adat: 5000 személy 25000 tripje során
átlagosan 32 esetben lépett fel 48 óránál hosszabb ideig tartó pszichózis.
Bár végeztek kísérleteket a célból, hogy megállapítsák az LSD hatását,
ezek nem jártak sikerrel, mert a kísérleti személyek reakciói szinte mindig
a kísérletet lefolytató kutatók személyes meggyőződését, várakozásait
tükrözték. Ahol a kutatók meg voltak győződve a szer viszonylagos
biztonságáról, csak nagyon kevés "bad trip" fordult elő. Ellenben ahol azzal
a céllal folytatták le a vizsgálatot, hogy kimutassák a szer veszélyességét,
a kísérleti személyek többsége negatív élményeket élt át.
Az LSD ritkán vált ki hallucinációkat, jobban illene rá az "illuzinogén"
kifejezés. Az LSD utazó nem lát olyan dolgokat a környező világban, amelyek
nincsenek ott (hallucinációk), többnyire csak a létező dolgokat észleli
másként (illúziók), azaz a percepció jellege változik meg. Gyakran előfordul
az időérzékelés befolyásoltsága: az utazó számára percek, másodpercek is
óráknak tűnhetnek, így mind a kellemes, mind a kellemetlen élmények
időtartama - szubjektíve - rendkívüli mértékben meghosszabbodhat (ami egy
bad trip esetén elég kellemetlen).