(Lásd még a Magyar nyelvű LSD FAQ című összeállítást.)
Egyéb megnevezései: acid, lecsó, trip, trinyó, bélyeg.
TÖRTÉNELEM
A szert 1938-ban fedezte fel Albert Hofmann, a svájci Sandoz Company
vegyésze, miközben egy rozson élősködő gombafaj, az anyarozs (claviceps
purpurea) gyógyhatású vegyületeit próbálta elkülöníteni. Az anyarozsból
nyerhető lizergsavat különféle alkaloidákkal párosítva eljutott a 25. ilyen
kombinációhoz, a lizergsav-dietilamidhoz (Lyserg Sure Diethylamide), amely
az LSD-25 kódnevet kapta. A szer hallucinogén hatása csak 1943-ban derült
ki, amikor Hofmann további vizsgálódások céljára újraszintetizálta az LSD-t,
és a kikristályosítás során valamiképpen a szervezetébe került egy kisebb
mennyiség. Miután hitetlenkedő kollégáinak beszámolt az élményeiről, a
Sandoz több munkatársa is kipróbálta magán a drogot, és alapos kutatások
után a szert kísérleti céllal terjeszteni kezdték, Delysid néven. Elsősorban
pszichiátereknek ajánlották, mint hathatós segítséget a páciensek védelmi
mechanizmusainak lebontásában, illetve a korai emlékek felszínre
hozatalában.
A drog körül hamarosan széleskörű publicitás bontakozott ki, számos
pszichiáter számolt be arról, hogy sikerrel alkalmazták a szert pácienseik,
alkoholisták, ópiátfüggők vagy bűnözők kezelésében. Egyes orvosok úgy
gondolták, az LSD hatása nagyon hasonlít a skizofréniás és paranoiás
páciensek rohamaihoz, így kiváló eszközt nyújt ezen állapotok
tanulmányozásához (innen származik a "pszichotomimetikus", azaz "pszichózist
mímelő" kifejezés). A CIA is foglalkozott az LSD-vel, mint lehetséges
igazságszérummal.
Nemsokára megjelentek a nem orvosi célú felhasználás első jelei is:
tudósok, költők, írók, a beatnemzedék tagjai, köztük Aldous Huxley, Allen
Ginsberg és Ken Kesey is kipróbálták a szert, közülük többen be is számoltak
élményeikről. Huxley két könyvet is szentelt a pszichedelikus élménynek (Az
érzékelés kapui, Menny és pokol), utolsó regénye, az Island pedig egy
utópikus társadalomról szól, amelynek életében nagy szerep jut a "moksha-
medicinának", amely egy pszichedelikus hatású gomba. A 60-as években
hirdette meg Timothy Leary, a Harvard egyetem ex-pszichológusa a "turn on,
tune in, drop out" mozgalmat, ezzel párhuzamosan beköszöntött a
hippikorszak, és az LSD elterjedt egész Amerikában, nagy hatást gyakorolva
az irodalomra, a művészetekre és általában az egész társadalomra.
Hamarosan nyilvánvalóvá váltak a drog kontrollálatlan fogyasztásának
veszélyei: egyre több fogyasztó került a klinikákra a rosszul sikerült
utazások, ún. "bad tripek" következtében, és előfordultak a szer hatása
alatt elkövetett öngyilkosságok is (egyesek azt hitték, repülni tudnak és
kiugrottak az ablakon, mások sebesen száguldó autókat próbáltak megállítani
- sikertelenül). A 60-as évek közepén - nagyrészt a média által közvetített
ellenpropaganda hatására - a szert betiltották.
A hippimozgalom elcsendesülésével az LSD népszerűsége is csökkent, sokan
úgy gondolják, ma már nem is tekinthető jelentős tényezőnek a drogok
világában. Ennek ellenére a 90-es évek új zenei irányzatainak (pl. acid
house) megjelenésével és a régiek (pszichedelikus rock) újjáéledésével,
továbbá a misztikum, a megváltozott tudatállapotok iránti igény növekedtével
az LSD is újra előretör.