TOLERANCIA, FÜGGŐSÉG
A heroin egyike a legerősebb toleranciát kiépítő drogoknak. A tolerancia
mértéke nagyban függ a fogyasztás rendszerességétől és mértékétől. Míg
alkalmi használat esetén mind a tolerancia, mind a fizikai függőség
elhanyagolható, a rendszeres használóknál komoly tolerancia épül ki a drog
kábító, fájdalomcsillapító, euforizáló és légzésbénító hatásával szemben.
Egy gyakorló fogyasztó az átlagember számára halálos dózis többszörösét is
tolerálhatja.
A toleranciával párhuzamosan alakul ki az erős fizikai függőség, amely
elégtelen anyagi háttér esetén könnyen a perifériára juttathatja a drog
fogyasztóját. A drog beszerzési költsége előbb-utóbb eléri azt a határt,
amikor a használónak választania kell: felhagy a drogozással, vagy más
(általában illegális) pénzszerzési lehetőségek után néz. Gyakori, hogy a
heroinisták maguk is dealerré válnak, esetleg prostitúcióval keresik meg a
szerre a pénzt. A fizikai függőség kialakulása után az újabb adag
beszerzését nemcsak az eufória utáni vágyódás, hanem az elvonási tünetektől
való félelem is motiválhatja. Az is előfordulhat, hogy valaki abba akarja
hagyni a szer használatát, de nem tudja, mert képtelen végigcsinálni az
elvonást.
Számtalan példa van arra, hogy aki egyszer heroinistává lett, az soha
többé nem válik igazán tisztává, mindig benne marad a szer utáni vágyakozás.
Az elvonáson átesett fogyasztók között magas a visszaesők aránya. Sokakat
egy váratlan nehézség, az egyébként is labilis szociális helyzetük
felborulása azonnal visszatérít a szerhez, a régi barátokhoz és életmódhoz.
Az idült fogyasztók többsége nem is lát alternatívát maga előtt, úgy véli,
képtelen lenne "normális" életet élni, ezért nem is akar leszokni, tudatosan
vállalja a lassú pusztulást.