NITROGÉNOXIDUL
A nitrogénoxidult (N2O) 1776-ban fedezték fel, és ugyanebben az évben
mesterségesen is előállította egy angol vegyész, Humphrey Davy. Davy
kipróbálta magán a szert, és megállapította, hogy belélegzése izgatott
állapotot és hangos nevetést eredményez, ezért elnevezte "nevetőgáznak"
(nálunk kéjgáz néven is ismeretes, lévén, hogy használata során gyakoriak az
erotikus hallucinációk). Nemsokára egész csoport gyűlt a felfedező köré,
hogy részesülhessen a nevetőgáz hatásaiból (Davy rendszeresen tartott N2O-
partikat). A szer érzéstelenítő hatására csak 1845-ben figyeltek fel, azóta
gyakran használják foghúzásnál, szülésnél, illetve más, hatékonyabb
érzéstelenítőkkel kombinálva a sebészetben. Egyesek szerint a nitrogénoxidul
inhalálása vallásos, misztikus jellegű élményeket is eredményezhet, William
James amerikai pszichológus "A vallásos élmény fajtái" című könyvében külön
kitér a droggal szerzett tapasztalataira.
A nitrogénoxidul hatása a belélegzést követő harminc másodpercen belül
jelentkezik, és nem tart tovább néhány percnél. A szer nem alakít ki
toleranciát, így nem kell növelni a belélegzett mennyiséget ugyanazon hatás
eléréséhez (sőt, egyes gyakorló használók negatív toleranciáról számolnak
be). A szer által okozott esetleges károsodásról nem sokat tudunk, eddig még
nem volt erre példa, de nagy mennyiségek inhalálása valószínűleg hordoz
magában veszélyeket.