KI IS BJORN LYNNE TULAJDONKÉPPEN?
Bjorn Arild Lynne Oszlóban született, Norvégiában. Az
első zenei emlékei egy másik Lynnéhez, Jeff Lynnéhez
kapcsolódnak, a 70-es, 80-as évek rock együttesének, az
Electric Light Orchestrának (ELO) vezetőjéhez. Bjornnak
nemcsak az apja, maga is nagy rajongójuk volt,
egyszerűen lenyűgözték őt az "Eldorao", az "On the
Third Day", a "Face the music" és a hasonló albumok,
akárcsak a későbbiek, és nagy valószínűséggel a mai
napig ezek adták (adják) számára a legnagyobb
inspirációt.
Bjorn klarinétezni tanult, amit igen unalmasnak talált, de ahhoz jól
jött, hogy elsajátíthassa a zene elméleti alapjait, mint a kottákat, az
akkordok használatát, az ütemmértékeket stb. Miután az ifjúság hozta új
izgalmak kiszorították a zene iránti lelkesedést, legközelebb akkor talált
magára, amikor megvásárolta élete első szintetizátorát, egy Casio
CZ-101-est. Akkoriban bírt egy ZX Spectrummal és egy SpecDrum nevű
dobszerkesztővel. Az idősebb nővére magnóját kölcsönözve kezdte el a
komponálást két csatornán: egy dob és szintetizátor sáv használatával.
1987-ben az Amiga 500 megérkezésével négy sáv digitalizált audio csatorna
használata vált lehetővé. Hamarosan beszerezte az "Aegis Sonix"
zeneszerkesztőt is. Pár hónappal később egy barát mutatta meg neki a
"Soundtracker" nevű programot. A váltás hamar megtörtént.
Egy évvel később Bjorn és néhány barátja megalapították a Crusaders nevű
demó csapatot. Az első demójuk egy Soundtracker számot is tartalmazott, a
"Mothership"-et, ami Bjorn első kontaktusát jelentette a valódi Amigás
underground szénával.
Innentől százasával ontotta a zenéket, mígnem fanatizmusa minden másnak
fölébe emelte hobbiját. Egy szép napon a barátnője ultimátummal állt elő:
"Oké, ennyi! Annyira elegem van abból, hogy folyton Amigázol, hogy
választanod kell. Én vagy az a Bigyó!". A válasz így hangzott: "Az Amigát
választom." Esküszik, hogy így történt.
Bjorn művészneve "Dr.Awesome of Crusaders" kezdett komolyan ismertté
válni az Amiga demó szénában, és az út egyenesen vezetett az Amigás játék
készítő cégekhez. Az első zenei "megbízatása" a Brat c. játék zenéjének
megírása volt. A fizetség majd' semmi volt, de az áttörést nem lehet nem
értékelni. Könnyű volt egy más országban élő zenészt kihasználni, és ez jó
néhányszor meg is történt.
Egy napon Bjorn és Arndt Kubosch ("El Cubo/Crusaders") kólavásárlás
közben az Amiga demó szénáról társalogva úgy találták, hogy kúl lenne egy
magazint készíteni a legnépszerűbb demókról, zenelemezekről, csapatokról, ez
lett a híres EuroChart. Az újság több, mint két évet ért meg, mielőtt
annyira megerősödött, hogy ők maguk kevésnek bizonyultak a fenntartásához.
3-4 főállású alkalmazottat kívánt meg, és naponta egy zsáknyi levél
érkezett. Választaniuk kellett hát az EuroChart és a magánéletük közt. így
vált az EuroChart 1993 nyarán történelemmé.
Bjorn nagy erőkkel és minden anyagi keretével saját zenei kelléktára
fejlesztésébe kezdett. Amigán a Music-X felé fordult a figyelme, ami egy
MIDI sequencer, és azzal vezérelte a Roland Juno 2-es, valamint a Roland
U110-es szintetizátorát.
Amikor úgy érezte, megírt 10 elég jó számot, összeállított egy kazettát
"The Bjorn Lynne Demo Tape" címmel, és 100-150 darabot értékesített belőle.
A profitból további felszerelés lett.
Ekkor került kapcsolatba a finn Seppo Hurme-vel, Fleshbrainnel. Seppo
csatlakozott a Crusadershez, így készülhettek el a "Bacteria", a "Micro
Concept", a "Bass-o-Matic" és más zene-lemezek. Akárcsak Bjorn, Seppo is
felszerelkezett, és eljátszottak egy CD gondolatával, bár teljes
valóságukban sosem találkoztak, csakis modemen keresztül kommunikáltak.
Előálltak 6-6 számmal, és 92-ben kiadták a vágyott CD-t. A címe "Hobbits &
Spaceships" volt, és egyben az Amiga széna első ilyen jellegű terméke. Kb.
2000 darab kelt el belőle anélkül, hogy valaha is megkísérelték volna
boltokban terjeszteni.
Az Amiga 4 csatornájáról a szintetizátorok végtelen számú, valós,
16-bites hangjaira áttérve kezdett az Amigás zeneírás túlzott erőfeszítésnek
tűnni. Ezért kb. 300 Amiga modul elkészítése után, megízlelve a zene valódi
világát már nem talált inspirációt az Amiga hangjaiban. Innentől nem volt
visszaút. 1993-ban egy órányi zenét készített a "Brave New Virtual World"
című színdarabhoz. Ez sem fizetett jól, de élménynek nem volt utolsó.
Ugyanezzel a címmel megjelentetett egy saját kazettát is, amiből 200-300
darab kelt el Amigás körökben.
1994 januárjában megjelent Bjorn második CD-je, egyben az első sajátja, a
"Montage", ami szintén magán úton került terjesztésre. Kezdte könnyebben
teljesíteni a játék zene megbízásokat; a nevéhez kapcsolódnak tehát az
"Escape from Colditz", az "Airline", a "Cubulus", a "Fantastic Voyage", a
"Qwak" és még néhány játék zenéi.
1995 márciusában két fontos dolog történt. Bjorn megkötötte élete első
szerződését egy valódi lemezcéggel. A "Dreamstate" egy lényegesen profibb
produkció lett, és Anglia minden lemezboltjában árusították. Csak később
derült ki, hogy a szerződés nem lett a legjobb. Bár a Centaur Discs kiadta a
lemezt, nem látszott nagy hangsúlyt fektetni annak értékesítésére. A másik
fontos dolog az volt, hogy felajánlottak neki egy teljes idejű zenészi
állást az angol Team17 Softwarenél. Bjorn azonnal dobta a norvég
munkahelyét, és pár bőrönddel Yorkshirebe költözött. 1995 április 18 óta
dolgozik ott.
'96-ban elkészült a "Witchwood" játék zenéivel, ám a játék maga az
üzletpolitikának esett áldozatául: a megjelentetést elvetették, mert
túlzottan elhúzódott a vele kapcsolatos munka. Mivel Bjorn úgy érezte, az
életét vették el ezzel, elégtételként az olasz "Mellow Records" segítségével
kiadta azt.
Bjorn párhuzamosan hanghatásokat és zenéket készített a "Worms"-höz, és a
másik nagy projecthez, az X2-höz. A Project X2 ugyanannak a fejlesztése
volt, aki a Project X-et készítette.
Bjorn tehát több, mint két éve főállású zenész, saját stúdióval, amit ő
maga "Studio 17"-nek titulált.
Munkái voltak még az "Alien Breed 3D", a "The Killing Ground", a
"Dominion", a "Dark Corona".
Készülőben: "Pinball Addiction", "Rasdan", "EuroManager", "Arcade Pool"
(internet verzió), "Phoenix Rising" stb.
Több, mint két év munkával alkotta meg a "The Void" c. albumát, amit
munkássága csúcsaként értékel. Jellemző a gondosságára, hogy legalább 20
olyan számot írt, amely végül nem került fel az albumra, mert nem illettek
rá. A CD-t a "Cyclops" adta ki, és nem csak Európában, de az Egyesült
Államokban és Kanadában is terjesztésre került.
Talán nem tűnik úgy, de tényleg eltelt egy évtized, amióta az Amiga
500-al elindult a gépezet kiforgatva Bjorn életét, ennek fényében jelent meg
a közelmúltban a "Decade" című CD, ez nemcsak CD trackeket tartalmaz, de egy
Data szekcióban MOD, MP3, RA, MID és sok egyéb formátumú zenét is.
Achilles Dent