Sánta Csaba:
SuliPlussz - DiákRepeta
A VILÁG KELETKEZÉSÉRŐL
Már az ősi indiai bölcselet, a Védák (Kr. e. III-II. évezredben
keletkezett rituális és jogi tárgyú írások) gondolataiban is
találkozhatunk a kétely és a szkepszis nyomaival: "Ki tudhatja
biztosan, honnan keletkezett, honnan való ez a világ, hiszen az
Istenek is későbbiek, mint a világ teremtése!"
A sacralis (szakrális - isteni, természetfeletti eredetűnek tartott)
Biblia kezdeti része, "Mózes első könyve" elején a teremtésről szól.
Itt talán érdemes egy általános tévedésről szólni. Nevezetesen arról,
hogy a Bibliában leírt teremtés és a tudomány által képviselt evolúció
ellentétben állnának. Ez nincs így! Az evolúció az élettelen és az élő
anyag változásait jelenti, pl. Földünkön. A teremtés során az
élettelen és az élő anyag változásával találkozunk? Igen! Tehát a
teremtés az evolúció egyik lehetséges formája, s nem ellentéte.
A világ keletkezéséről szóló nézetek közül talán két tudományos
(fizikusi) vélekedést illik még bemutatni.
Albert Einstein (1879-1955) még úgy vélekedett, hogy egy véges, de
határtalan univerzum stabil lehet. Azonban többek között Alekszandr
Alekszandrovics Fridmann (1888-1925) azt igyekezett megmutatni, hogy
egy ilyen Világegyetem nem lehet stabil - tágulnia vagy összehúzódnia
kell. Ez utóbbi feltételezés igazolására találtak bizonyítékot
1929-ben Edwin Powell Hubble felfedezésében. (A távoli galaxisok
színképvonalainak a galaxisok távolságával arányos eltolódása a
nagyobb hullámhosszak, a színkép vörös vége felé.)
A táguló Világegyetem fejlődésére a következő két alaplehetőség
adódik:
Állandó állapotú elmélet (steady state): Az anyagsűrűség az Univerzum
állandó tágulása ellenére változatlan. Állandóan annyi anyag
keletkezik, amennyi éppen kiegyenlíti a tágulást.
Az ősrobbanás elmélete (Big Bang): A mai Világegyetem anyaga 12-18
milliárd évvel ezelőtt rendkívül nagy sűrűségű és hőmérsékletű,
pontszerű állapotban volt összezsúfolódva. A világegyetem térbeli
sűrűsége azóta is csökken.
Több megfigyelési lehetőség alapján (távoli kvazárok megfigyelése, a
kozmikus háttérsugárzás vagy a Világegyetemben megfigyelhető
héliumgyakoriság stb.) a ma fizikusai ez utóbbi, az ősrobbanásról
szóló elméletet részesítik előnyben.
Az elmélet iránt érdeklődők nagy hasznát vehetik Stephen W. Hawking Az
idő rövid története (Maecenas Könyvkiadó, 1989.) című mű
tanulmányozásának.
taCs
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. szeptember 4. - 1996. szeptember 18.