Visegrádi Ildikó:
ÉLET A KOZMOSZBAN
Mottó:
Aki az életről beszél, rendszerint úgy tesz, mintha tudná, mi az.
Amikor Szent-Györgyi Albert professzor az élet alapjait kereste,
eljutott az atomokig és az energiáig. Úgy vélte, valamit figyelmen
kívül hagyott, hiszen az élet forrása helyett teljesen élettelen
építőelemeket talált. Valóban tévedett? Most inkább úgy tűnik, hogy a
premisszája volt téves: az a feltételezés, amely szerint az élet
kizárólag biokémiai folyamatokon, molekulák bonyolult szerveződésén
alapul.
Főzzünk "életlevest"! Kétségtelen, hogy a szerves létformát molekulák
láncolata építi fel. Bizonyított tény, hogy a DNS hordozza az egyedet
és annak fizikai sajátosságait kialakító információit. Arra viszont
nincs válasz, hogy az információ honnan származik, hogyan kerül a
molekulába és miként működteti azt. Az a feltételezés, hogy csak úgy
magától kialakul benne - nem túl meggyőző. Ha így lenne, új fajok
mesterséges létrehozása nem okozna nehézséget. Az élet receptje
roppant egyszerű lenne: Öntsünk egy tál vízbe kémiai elemeket,
molekulákat, vegyületeket - olyan arányban, ahogyan az a természetben
előfordul. Forraljuk fel, kavargassuk, csapdossuk meg elektromos
kisüléssel (így modellezve az ősóceánt), esetleg tegyük ki némi
kozmikus sugárzásnak, és várjuk türelmesen, mi történik. Az élet
kialakulását nagyjából így képzelik el - ezt Carl Sagan egyik népszerű
tévésorozatában be is mutatta. Mivel nincs meghatározva, mennyi idő
alatt kellene ilyen feltételek mellett kialakulni az első egysejtűnek,
feltételezik, hogy az élő anyaggá szerveződés folyamatát valamilyen
véletlen, egyszeri és megismételhetetlen esemény indította be. Lehet.
Csak hát a véletlen valószínűsége semmivel sem nagyobb, mint a tudatos
tervezésé.
Az információ szerepe. Az élő egyed minőségileg különbözik attól a
testtől, amelyből éppen kiszállt a lélek. Pedig az ilyen szervezet még
ugyanazokat a kémiai elemeket, molekulákat tartalmazza, mint az élő -
azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az egész nem működik.
Hiányzik belőle az életerő (bioenergia), a szervezet nincs tudatában
létezésének. A "tudat" nem valamiféle meggyőződés, nem szavakkal meg-
fogalmazott gondolat. Inkább bizonyosságérzet, egy tömeggé sűrűsödött
energiahalmaz önmagával való azonosságának megtapasztalása -
információ a létről. Ennek érzékeléséhez nem szükséges bonyolult
idegrendszer; az alga, a papucsálatka és a vírus is képes felfogni.
Utóbbiban az az érdekes, hogy bár a sejtes szerveződésig sem jutott
el, nagyon is képes környezete (a gazdaszervezet) átalakítására saját
létezése fenntartása érdekében. Vagyis rendelkezik valamiféle
információval saját, környezetétől önmagát megkülönböztető létéről. Él
- noha nem egyértelműen biológiai létforma.
Ahhoz, hogy az élet titkát megfejtsük, az információról kell minél
többet megtudnunk. Tom Stoiner professzor szerint az információ
független mennyiség, és a tartalma akkor is megmarad, ha nincs, aki
értelmezze. Információ és az univerzum belső szerkezete című
munkájában Stoiner professzor azt próbálja bizonyítani, hogy az
információnak nincs tömege, ezért a fizika "abszolút" terjedési
sebességre vonatkozó törvényének sem feltétlenül engedelmeskedik. A
modern fizika ismer olyan kísérteties "részecskéket", amelyeknek
tömeg-egyenértéke harmincezred része lehet az elektronénak. Ezek a
félspínű, töltés nélküli alkotórészek a neutrínók. Stabilitásuk
végtelen, tehát gyakorlatilag örökkévalóak. Léteztek már az idők
kezdetén is, amikor még a legegyszerűbb atomok sem alakultak ki.
Kozmológusok feltételezése szerint különböző típusú neutrínók alkotják
a "sötét anyagot", az Univerzum teljes anyagának több mint kétharmadát
kitevő, láthatatlan és mérhetetlen mennyiséget is.
A neutrínók ezredmásodpercenként trillió számra hatolnak át mindenen -
így a Földön és testünkön is, anélkül, hogy kölcsönhatásuk az
atomokból álló "közönséges" anyaggal kimutatható lenne. Paul Davies, a
Templeton-díjas természetfilozófia professzor szerint ugyan
elhanyagolható a valószínűsége, hogy életünk folyamán akárcsak egy is
megáll bennünk - de ez azért mégsem lehetetlen feltételezés.
A hírek szerint a CERN-ben és más részecskekutató intézeteknél igen
sok középnehéz elemi részecskét (mezont) fedeztek fel. Legtöbbjük
érzékelésének lehetősége jelenlegi eszközeinkkel meglehetősen rövid.
Találtak olyan gyengén kölcsönható, nagy energiájú részecskéket is,
amelyek szintén semlegesek és a barionok közé sorolhatóak. Igen
figyelemreméltó mintázatokba rendeződnek, de szinte sohasem egyformán.
Mozgásuk hagyományos matematikai formulákkal nem írható le - a
legritkább esetben fordul elő, hogy ott jelennek meg, ahol várják
őket. Nagyjából úgy viselkednek, mint a szüntelenül kavargó
gondolatok...
A lélek "anyaga". Ha feltételezzük, hogy a lélek valójában testünkkel
kölcsönhatásba lépő neutrínók (vagy más, gyengén kölcsönható
"részecskék") halmazából álló információ, akkor be kell látnunk, hogy
nagyon is fontos, meghatározó szerepe van, anélkül, hogy fizikailag
mérhető lenne. Ha van valami alapja annak a vakmerő feltételezésnek,
hogy ezek a "hullám-részecske mintázatok" valamilyen módon
kapcsolatban állnak egymással, illetve tudnak saját létezésükről (és
miért ne tudnának?), akkor semmi sem zárja ki, hogy ők maguk döntsék
el, hajlandóak-e kapcsolatba lépni az anyaggal. Esetleg éppen ők
gerjesztik, formálják azt? Ha ez beigazolódik, akkor az életről
alkotott elképzelésünket módosítani kell. A minőségi különbség élő és
élettelen között az energia vagy/és a tömeg produktumának
információtartalmában mutatkozik meg.
Élő az, aminek tudomása van létezéséről, és ennek fenntartására
törekszik - legyen az szerves anyag, öntöbbszörözésre képes kristály,
intelligensen viselkedő fénygömb vagy önálló tanulásra képes
számítógépprogram. Mindegy, hogy természetes úton vagy mesterségesen
keletkezett.
Ahol a létinformáció (lélek) huzamosabb ideig tartózkodik, az élet
kibontakozhat.
Az előzőek alapján nem szükséges, hogy az életet kizárólag biológiai
létformák megnyilvánulásaként értelmezzük. Az információ (i), az
energia (e) és az anyag (m) meglétének és kölcsönhatásuk minőségének
függvényében a Világmindenség különböző állapotú tartományaiban a
következő létformák valósulhatnak meg:
(i) (e) (m) Az univerzum állapota; az élet és az intelligens létforma
megnyilvánulása
+ + + Intelligens létformák végtelen változatossága.
+ + - Intelligens energialények univerzuma. Szellemvilág?
+ - + Intelligens kristálylények abszolút nulla fokon
megdermedt világa.
+ - - A teremtő tudat megnyilvánulatlan állapota.
- + + A lélek eszmélésének lehetőségét megelőző, megszűnését
követő állapot.
- + - Véletlenszerű, rendezetlen hullámmozgások állapota.
- - + Az energia áramlásának lehetőségét megelőző, megszűnését
követő állapot.
- - - Mindennemű kölcsönhatás hiánya az információ, az energia
és az anyag között.
Felhasznált irodalom:
1. Stoiner: Információ és az univerzum belső szerkezete (Springer
Hungarica, 1993.)
2. Davies: Az utolsó három perc (Kulturtrade, 1994.)
3. Ji King
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. augusztus 7. - 1996. augusztus 21.