Sánta Csaba:
"... ÉS MÉGIS MOZOG?"
- 3. rész -
Gondolatok egy rendezvény margójára
Mostani számunkban is folytatjuk a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci
Bizottsága Mentálhigiénés Műhelyének ez évi, "... és mégis mozog?"
című tudományközi előadás-sorozatát. A folytatás kettős, hiszen Dr.
Bányai Éva professzor asszony előadásának a folytatását is jelenti:
"... Azok a vizsgálatok, amiket mi folytatunk, azok hipnózis és
hipnoterápia alatt végzett vizsgálatok. 1982 óta végzünk olyan
vizsgálatokat, hogy úgy vesszük videóra terapeutát és a hipnotizáltat,
hogy mindketten látszanak.
Kiderült az, hogy a felvételeken számtalan interakciós
szinkronviselkedés (a kapcsolat során jelentkező együttes élettani
vagy viselkedésbeli megnyilvánulás - a szerk.) És nem csak a látható
fizikai aktivitásokban, az együtt mozgás, a testrészeknek az együttes
mozgás... Például, amikor egy olyan szuggesztió hangzik el, hogy
képzelje el, hogy egy gázzal teli ballont kötnek a karjára, akkor a
szuggesztió hatására a hipnotizáltnak emelkedni kezd a karja. Ám
teljesen önkéntelenül, sőt anélkül, hogy tudna róla, a hipnotizőrnek
is emelkedik a karja. Ezek a jelenségek nagyon gyakoriak.
... Amikor bakizik a hipnotizőr, ami bizony velünk is előfordul.
Például egy olyan hipnotikus indukció közben, amelynek az a lényege,
hogy egy kis pontra függessze a tekintetét és nézze mereven a pontot.
Regisztráltunk egy ilyen hipnotikus ülést, amikor a hipnotizőr kicsit
rövidlátó volt, de hiúságból nem tette föl a szemüvegét. Nem vette
észre, hogy már régen lecsukódott a hipnotizált szeme, teljesen
ellazult, ám ő mondta tovább, hogy: "Mereven nézi a pontot, csak
nézi..." Ennek ellenére utólag, az élményföltárás során kiderült, hogy
úgy élte meg a hipnotizált, hogy majdnem jó volt. Nem egészen
értettük...
A teljesen független elektromiográfiás (az izomzat elektromos
aktivitásának rögzítése - a szerk.) vizsgálat elemzésekor kiderült az,
hogy amikor a hipnotizált szeme hirtelen ellazult, ugyanakkor a
hipnoterapeuta is teljesen ellazult. Tudatosan ő nem vette észre, hogy
becsukódott a szeme a hipnotizáltnak, mégis volt valami testi együtt
mozgásra való hangolódás. Úgy tűnik, hogy ez az együtt mozgás, ez az
együttrezgés fontosabb volt az élmény szempontjából.
... Az ilyen vizsgálatok során az élmények is összehangolódnak.
Elmondok egy példát egy olyan vizsgálatról, ahol én magam voltam a
hipnotizőr. Egy olyan alkalommal került rá sor, amikor közvetlenül a
hipnózis előtt tudtam meg, hogy egy negyvenkét éves kolléga aznap
meghalt. Nagyon megrázott, s nekem be kellett mennem hipnotizálni. Hát
nem a hipnózisról szólt az én gondolatom akkor, hanem inkább arról,
hogy mindnyájunkkal ez a hajsza, ami van, ... "így végzed hát te is!"
- körülbelül ezzel a gondolattal ültem oda. ... Nagyon fogékony volt a
hipnózisra, egy pillanatra rögtön ellazult. Én hiába nem tudtam
odafigyelni, mondtam és mondtam azokat a monoton szuggesztiókat,
amiket álmomból fölébredve is tudok huszonhét év után. Ellazult és
kiesett a fotelból.
A hipnózis után egy nagyon részletes élményföltárás következik, ahol
visszanézzük a videóra vett hipnózist. Külön egy teremben a
hipnotizált egy élményföltáróval és külön a hipnoterapeuta. Egész
megdöbbentő volt, hogy ennek a hipnózisnak visszanézése során az
élmények alakultak. Kezdetben két külön szálon fut az élmény. Bennem
ezek sorolódnak: "Hát halál, rettenetes és mégis szorongva is, de
csinálni." Ő benne a következők: "Mintha egy fal vett volna körül,
sztaniol és ez a sztaniol elfedte, ami távol van tőlem." Ekkor
következett be a tükörtartás közöttünk, s ekkor, de pillanatra ekkor
leállítottuk a videót.
Ő a következőket mondta: "Itt történt valami. Mintha tollpihe
megérintette volna ezt a sztaniolt. Egyszercsak eltűnt. Elolvadt. És
hírtelen, mintha a nap kelne föl, láttam a narancsvörös sugarakat.
Melegséget éreztem. Ez a narancsvörös átváltozott baracklekvárrá.
Kedvem támadt enni belőle. Nagyon jó volt. És ettől kezdve nagyon jó
volt." Én ugyanekkor megállítva a videót a következőt mondtam:
"Történt valami, s most már látom, hogy mi." - ott már a videón
láttam, de a hipnózisban ez még nem tudatosult bennem. "Milyen
borzasztó ez. Biztos rettentő hidegséget érez. Szerettem volna
napsugár lenni, hogy fölmelegítsem. Ahogy ezt éreztem, utána föltűnt a
szemem előtt a nap. Rájöttem, hogy nem elég, ha fölmelegítem, valahogy
táplálnom is kell. És átváltozott baracklekvárrá ez a nap. És én
megetettem belőle."
Ez a példát azért mondtam most el, s ezt itt szeretném hangsúlyozni,
hogy ezt modellnek szántam. Ezzel szerettem volna érzékeltetni, hogy
ennek az együtt mozgásnak nagy jelentősége van, és nem csak abban,
hogy megtanulnak együtt munkálkodni, hogy együtt mozognak és ezért
képesek lesznek az együttes cselekvésre, hanem abban is óriási szerepe
van, hogy elvezessen a közös élményhez."
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. április 16. - 1997. április 30.