Sánta Csaba:
"... ÉS MÉGIS MOZOG?"
- 2. rész -
Gondolatok egy rendezvény margójára
A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Bizottságának Mentálhigiéniai
Műhelyében az idén a mozgás volt az a téma, amit különböző
tudományágak képviselői tettek más- más oldalról megvilágításba. Előző
számunkban kezdtük el az előadások ismertetését. Röviden szóltunk
Berényi Dénes fizikus, akadémikus bevezető jellegű, majd bővebben
Szathmáry Sándor teológus, egyetemi tanárúr fantasztikus hangvételű
mondanivalójáról. Mostani számunkban Bányai Éva professzor asszony
gondolataival folytatjuk beszámolónkat.
Bányai Éva tanárnő (az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékét vezető
egyetemi docens, a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke) először az
időben mozgott, korábbi előadásaiból indult:
"... Az első alkalommal, amikor a sámánizmus volt a téma, akkor egy
olyan hipnózis- eljárásról volt alkalmam beszélni, ami nagyon közeli
hasonlóságot mutat a sámánok eksztatikus transzállapotaival. Egy
nagyon erősen felfokozott mozgás közben jön létre. A második
alkalommal ... a halál témáját jártuk körül... ma, amikor a kor nem
kedvez annak, hogy egy nagy egyéniség olyasmit is kifejezzen, amit
mások nem tudnak kifejezni...
... Azt gondolom, itt az idő, hogy egy kicsit túllépjünk azon, amit
legutolsó alkalommal mondtam, hogy talán azért kell meghalniuk, korán
elmenniük a mai sámánoknak, mert nincs meg az a közeg, amely rá tudna
hangolódni az ő mivoltukra, és amit kifejeznek, az végül is nincs
szinkronban velük. Nagyon fontos, hogy beszéljünk egy olyan
jelenségkörről, amit a pszichológia most kezd igazán felfedezni ... és
ebben a mi elidegenedett, invidualisztikus és partikularizálódott (én
központú és részekre szakadt - a szerk.) világunkban valami másra
mutat, arra hogy ne ismétlődhessen meg az ilyen aszinkronitás, ami a
legkiválóbbak halálához vezet.
Ezért ... ma az együtt mozgás és a szinkronitás szerepéről beszélek.
Idézzék fel magukban azt a képet, amit biztos, hogy számtalanszor
láttak: egy járni tanuló gyereket, amint az édesanyjával van együtt. A
kisgyerek szétfeszített, szinte terpeszben álló lábbal totyog. Az
anya, aki kiváló testartásban képes mozogni, egyszer csak felveszi ezt
a testtartást és totyog szinte vele, együtt moccan. És amikor a gyerek
"leül", az anya is, mintha hirtelen lepottyanna... Mi ez?!
... Harminc évvel ezelőtt egy amerikai szerzőpáros ... - ők eredetileg
a beszédet tanulmányozták. Úgy tűnt, a beszéd ritmusához mozgások
társulnak. Amikor beszél valaki, akkor a beszéd szegmentálódásának
(tagoltságának - a szerk.) a ritmusában különböző testmozgásokat is
végez ... ezt önszinkronitásnak nevezik, de felhívják a figyelmet arra
is, hogy a hallgatóság is átveszi a beszéd ritmusát.
... Kimutatták azt, hogy újszülött csecsemők az emberi beszédre
szinkronmozgással reagálnak, ugyanakkor semmi hasonló jelenség nem
figyelhető meg nem beszédhangok esetében. Az utca zajával összevetve,
ahol nincs ráhangolódás, még akkor sem, ha az utcazaj periodikus.
Később kiderült az, hogy ha egy csecsemőnél ez hiányzik, az a későbbi
megbetegedéseknek az előjele.
Először véletlen megfigyelésbe, majd szisztematikus kutatásokban
feltárták, hogy például dyslexiásoknál (az olvasási képesség zavara -
a szerk.) hiányzik ez az interakció, a ráhangolódás kapcsolata.
... elsősorban az anya az, aki igazodik a csecsemő mozgásaihoz (!),
tehát a csecsemőnek van valamiféle belülről fakadó aktivációs ritmusa,
s ez az, amit az anya fölvesz. Pontosabban ez az, amit az érzékeny,
egészséges anya fölvesz. Nem minden esetben van így. Ahhoz, hogy ez
kiderüljön egy véletlenre volt szükség. Egy ikerpárral folytattak
hosszú longitudinális (időben tagolt - a szerk.) vizsgálatokat. A
megfigyelt anya az ikerpár egyik tagjával rendszeresen mutatta ezt a
ráhangolódó viselkedést, a másik tagjával nem. A hosszú vizsgálat
során kiderült, hogy az a kisfiú, akivel nem mutatta a
szinkronviselkedést, megbetegedett és meghalt. ... Akkor ez egy
véletlen volt, de ma már tudjuk, hogy ennek valóban van egy óriási
szerepe az egészséges személyiség fejlődés szempontjából - a testi és
a lelki egészség szempontjából is.
... Az anya egy ilyen interakciós szinkron ritmust kialakítani
igyekszik. A csecsemő ritmusa még más mint a felnőtteké. Az anya
először alkalmazkodik, majd segíti a csecsemőt a felnőtt ritmusig...
Ha megvan ez az együtt mozgás, akkor ez nem csupán külsőségekben
nyilvánul meg ez az együttesség, hanem bizonyos hormonszintekben is.
... Ma már úgy gondoljuk, hogy ez az alapja annak, hogy kialakulhat a
lehetőség, hogy a gyerekek egy szerencsés anya-csecsemő kapcsolat után
képessé váljanak másokkal is, idegenekkel is összehangolódni.
... Most olvastam egy olyan cikket, melyben leírják, hogy óvodás
gyerekek szívritmusát figyelik játék közben. ... Ha a gyerekek együtt
játszanak, akkor a kezdetben különböző szívritmusok összehangolódnak.
Ha négyen játszanak, akkor nem jön létre ez. Ketten már igen, négyen
már nem...
Az óvodai csoportokkal szemben, felnőtt korban már nagy csoportoknál
is jellemző ez az összehangolódás. Börtönben végzett vizsgálatoknál
kiderült az, hogy női cellákban még a menstruációs ciklusok is
összehangolódtak. ... Mindebből olyan következtetéseket vontak le,
hogy ez a fajta ráhangolódási képesség, az az egészséges
személyiségfejlődésnek az alapja.
... Ha valamilyen okból kisgyermek korban nem következik be ez az
"interakciós szinkronitás", az hogy egy gondozóval, elsősorban az
anyával egymásra hangolódik, annak nagyon súlyos következményei
lesznek: az emberek társas körben nem képesek működni."
Talán szakítsuk most az előadás ismertetését ezen a ponton meg. A téma
érdekessége folytán azonban következő számunkban még mindig Dr. Bányai
Éva professzor asszony előadásával fogunk együtt mozogni.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. április 2. - 1997. április 16.