Sánta Csaba:
"... ÉS MÉGIS MOZOG?"
- 1. rész -
Gondolatok egy rendezvény margójára
A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Bizottságának Mentálhigiéniai
Műhelyében évről-évre van egy találkozósorozat. A nagy kérdés mindig
az, hogy ugyanarról a témáról különböző tudományágak képviselői hogyan
vélekednek. A téma változik: a sámán, a szimbólumok, a zene, a tér, az
idő, a mozgás... A tudományos érdeklődés eme, követésre érdemes
példájának szervezői: Vas József és Túry Ferenc. És még egy név, Kunt
Ernő, aki sajnos ma már nem lehet velünk, mégis minden percben velünk
van - szelleme örök.
Az idei előadássorozat első napjára 1997. március 7-én, pénteken
került sor. Szomorúan morgolódtam magamban, hisz ha Bódi Ildikó látta
volna, hogy hányan voltunk, akkor büszke lenne a HUNGAROCON
látogatottságára... (egyébként az is lehet!) Meggyőződésem, hogy
nekünk, a tudomány képviselőinek itt az ideje elgondolkodni azon, hogy
miért érdekel csak maroknyi "bennfentes" emberkét az, amit és főként
ahogyan művelünk. Mert hiába emberek elszántsága, hiába minden ilyen
típusú műhely és nyitottság, ha mindez nem érdekel SENKIT. És nagy
kár, mert ez a délután például fantasztikus volt, élmény és gazdagodás
- ott legbelül.
A rendezvény Vas József bevezető gondolataival indult, majd Berényi
Dénes akadémikus, professzorúr értekezett a természet mozgásformáit
sorra véve. Előadása részleteinek ismertetésétől eltekintenék, hiszen
az Y-AKTÁK rendszeres olvasói e téma ezen részét az ott elmondottaktól
mélyebb szinten ismerik. Berényi professzorúr e bevezetője után
Szathmáry Sándor teológus professzorúr fantasztikus hangvételű, igen
mély gondolati tartalmakat boncolgató előadása következett. Szathmáry
tanárúr 1996- ban az év embere volt, ám előadása alatt és azóta is azt
érzem, ő több ettől: gondolatai az emberekben életre kelnek!
Szathmáry Sándor úr gondolatainak a súlyát jelezvén álljon itt néhány
fölvetés az előadásából:
"... A Bibliában - alapjában véve - a változhatatlan gondolatok
szólalnak meg, vagy pedig a Biblia inkább egy állandó mozgást indít
el? A legtöbb ember azt mondaná, hogy a Biblia, az az örök
változtathatatlanság. A világ tele van változással és az ember úgy
érzi, hogy mindig kicsúszik a talaj a lába alól, kell hogy legyen egy
könyv, amiben a változtathatatlan világot próbáljuk megragadni. És ki
lehetne az, aki ezt a változtathatatlanságot magában hordozza, mint az
Isten. ... Ez nem igaz, s az ellenkezője az igaz.
... Ha a Bibliát helyesen értjük, úgy kezdettől fogva azzal az
Istennel találkozunk, akinek a lényében valami csodálatos kibontakozás
és mozgás van. ... az ember első pillanatban nem is tudja fölfogni,
hiszen ebből az következik, hogy az Isten lénye fölfoghatatlan. Nem
az, aki van, hanem az, aki LESZ ...
... A Biblia azt mondja, hogy az Isten, a szimpatikus Isten... a
szimpatikus az azt jelenti, hogy együtt szenvedő... Az Istenben mozgás
van, és ez a mozgás az, hogy az Isten újra meg újra lehajlik az
emberhez, ... az emberi életnek a nyomorúságával közösséget vállal ...
... Ennek a mozgásnak a jelentőségét, ami az Istenben van, - hogy
"LESZEK", - akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük a tíz parancsolat
második törvényét, amelyik így szól: Ne csinálj magadnak istenképet!
Ne csinálj magadnak istenszobrot! Ne ábrázold ki az Istent!
... Miért "fáj" az Istennek, ha róla "fotót" csinálnak? Miért nem
engedi Isten, hogy róla az ember alkosson valamit, amiben ki akarja
fejezni azt, hogy Ő megtalálható? Azért, mert abban a pillanatban az
Istent rögzíteni akarom valahova. Az Isten azt mondja, hogy "NE! -
mert én nem itt vagyok. Ne csinálj rólam képet! ... esetleg ebbe buksz
bele lelkileg, szellemileg, ha megpróbálsz engem egy ponthoz, egy
eseményhez rögzíteni, ahhoz amit én magamból lehívattam. Elfelejted
azt a nyitottságot, amivel engem keresni kell, elfeleded azt a
nyitottságot, hogy engem úgy fogadj el, ahogy LESZEK ..."
... Mi történik Jézussal, amikor Ő azt mondja, hogy "Én vagyok az
Isten. Bennem van az Isten." Két dolog lehetséges. Az egyik, hogy azt
mondja az ember, hogy "Tényleg? Benned van az Isten?" - mert hát akkor
az én eddigi istenképemet nem lehet használni semmire. Az én
istenképembe Te nem férsz bele!!! De ha Te vagy az Isten, akkor
leborulok előtted, akkor én elvetem, amit eddig istenképnek
kialakítottam, és akkor benned keresem az Isten arcát. ... Ez az egyik
lehetőség, a másik, hogy "Te nem lehetsz az Isten!" - mert Isten ezt
nem teheti, hogy magából kilépve az embernek adja magát. ... Mi képet
csináltunk Istenről, de abba Te nem férsz bele!
Ugye értjük? "Ne csinálj magadnak Istenről képet, mert jövök és a te
istenképedbe én már nem férek bele! ... Engem is elmozdítasz, s te
magad is belepusztulsz. ..."
Szathmáry Sándor professzorúr a föntiektől többet is mondott. Többet,
hisz Bibliai példák sorával színesítette mondanivalóját, de többet
mondott tartalmában is, hisz valahol az ember drámájának a lényegét is
kimondta - kimondatlanul.
Az ember képet csinál az emberről, általában és adott szerepekben
(én-, rokon-, barát-, ismerős-, idegen- stb. szerepek) is. Aztán eljön
egy ember, aki nem fér bele a kész képébe. Mit tesz? Elpusztítani
igyekszik az eljött embert, aki nem létezhet, az ő képébe nem fér
bele... avagy elfogadja azt... És valóban ez a mindennapok drámája.
Eljön valaki, és minősítjük, pedig csak természetszerűleg más. És
belülről is eljöhet... (!)
Szathmáry tanárúr nagyszerű élményáradata után Dr. Bányai Éva a Magyar
Pszichológiai Társaság elnöke, az ELTE Kísérleti Pszichnológiai
Tanszékének vezetője igyekezett föntartani, fokozni a jelenlévők
érdeklődését. Előadásának témája az együtt mozgás szerepe az emberi
kapcsolatokban volt. Következő számunkban folytatjuk az előadássorozat
ismertetését, akkor erről a szintén lenyűgöző hatású előadásról
olvashatnak majd részletesebben Kedves Olvasóink. Aki akar, a
rendezvény második napjára még el is jöhet: március 21-e, MTA Miskolci
Akadémiai Bizottsága, Miskolc, Erzsébet tér 3.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. március 19. - 1997. április 2.