Erdélyi János:
AZ ÉGIG ÉRŐ FA
Egyszer volt, hol nem volt, nagyon messze innen. A fiastyúk legkisebb
csibéjén is túl, volt egyszer egy bolygó. Ezen a bolygón egy fa, amely
olyan gyorsan és magasra nőtt, hogy ágaival összegyűrte a teret. Így
történhetett ez az eset, mely minden bizonnyal megesett.
A bolygó királyának volt három fia. Ezek közül kettő, régi szokás
szerint már rég felhágott a fára, hogy ágairól más világra jussanak,
ott menyasszonyt és országot válasszanak. Már csak a legkisebb fiú
volt hátra. Épp most töltötte üde fiatalságának 135. esztendejét, így
ha kicsit megkésve is, de neki is mennie kellett az atyai háztól. Be
is csomagolta a királyfi, hamuba sült pogácsáját és másfél liter
tartós tejét. Felmászott a fára, mászott, mászott, de lusta volt így
hamar megunta, nem is mászott feljebb a legalsó ágnál. Leugrott az
ágról és egy messzi-messzi idegen világra zuhant, a hatalmas sötétség
egy távoli zugában. Körülnézett és ijedtében majd szörnyet halt.
Alatta háborgó óceán, hatméteres hullámokkal. Ő maga egy sinpáron állt
amely szabadon lebegett a víz felett és végei a távolba vesztek. Nem
tudta mit tegyen és szörnyen félt, hogy vízbe zuhan ugyanis sosem
tanult meg úszni.
Csak állt-állt a királyfi az acélos síneken melynek két végén csak az
azúrszínű ég fénylő kupolájába voltak akasztva. Ekkor furcsa hangot
hozott felé a szél, a távolban valami sárga villant... egy villamos
csengetett...
Mi ebből a tanulság?
Aki nem tud úszni ne másszon fára mert elüti a villamos.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. július 2. - 1997. július 16.