Szücs Gyöngyi:
AZ ÉN KEDVENC NÖVÉNYEIM
Azt kérdezed, miért kell új szövegszerkesztőt vennem? Szívesen
elmesélem neked, hisz úgyis megszoktad, velem mindig történik valami.
Tudod, azon kívül, hogy írok, van még egy-két hobbim - például nagyon
szeretem a növényeket (főleg a futókat). A dolgozószobám asztalán is
láthattál két cseréppel. (A falon meg még többet.) A másik (kedvenc!)
időtöltésem a természetgyógyászat. Te is tapasztalhattad, milyen
kitűnően hasznosítható a gyógynövény, no meg a bioenergia.
Két héttel ezelőtt a virágboltban vettem kedvenceimnek szuper-
táprudacskákat és kiépítettem egy ön-öntöző rendszert, mondván, hogy
nem leszek otthon egy hétig. Növényeim jól érezték magukat, szépen
nőttek, így bátran hagytam őket otthon, csakhogy volt egy kis
problémám. Én mindig beszélgetni szoktam velük és ilyenkor szeretetet
sugárzok, de most mi lesz, hisz szeretet nélkül elhervadnak? Ez akkora
gondot jelentett nekem, hogy még aludni sem tudtam. Végül is eszembe
jutott egy nagyon jó megoldás. Minden egyes virágomnak adtam
bioenergiát, annyit, hogy úgy gondoltam, kitart egy hétig. Most már
nyugodtan készülődtem a nyaralásomhoz. (Igen, jól éreztem magam.)
Mikor ismét itthon voltam, első utam a dolgozószobám felé vezetett.
Nyitottam volna az ajtót, de az makacsul ellenállt. Ezen meglepődtem,
hisz soha nem zártam be. Egy kicsit drasztikus megoldást kellett
alkalmazni, de sikerült bejutnom. (Azóta fáj a vállam.) Először csak
álltam a küszöbön és ámultam. A szobát ugyanis keresztül-kasul
befonták a növények. Miután magamhoz tértem, gyorsan telefonáltam
Gyuri bácsinak, segítsen normális alakra hozni a szobámat. (Persze ő
sem akarta elhinni azt, amit látott.) Nekiláttunk a dzsungelirtásnak,
már egy óra múlva az asztalomhoz is oda tudtunk menni és ott láttuk,
hogy
a számítógépet sem kímélték.
Gyuri bácsi óvatosan megpróbálta lefejteni túlnőtt növényeimet, de nem
ment. (Nekem sem sikerült.) Az erőszakos futó léggyökereket eresztett
a klaviatúra hézagai közé, és ahol még volt rés a számítógépen, oda
betették a "lábukat". (Bocs, a gyökereiket!) Miután eltüntettük a
rengeteg zöld szemetet, felhívtuk a legjobb hardveres mérnököt a
városban, hátha tud segíteni a gúzsba kötött gépen. Miközben vártunk a
"kompjuterdokira", Gyuri bácsi alaposan kikérdezett, mit műveltem az
ártatlan virágokkal, hogy rámenős erdő lett belőlük. Igen, tudom, én
követtem el a hibát, hisz rengeteg energiát bocsájtottam a növények
rendelkezésére (táprudak+víz+fény+bioenergia), de ezt elég "jól"
hasznosították.
Utána megérkezett a mérnök is, de nem tudott semmit sem tenni az
elképedésen kívül. Feladtam. Beláttam, hogy ez a gép már nem az enyém.
(De még mennyire nem az!) Belenyugodtam, hogy félretehetem mint
"botanikai ritkaságot". Este kimerülten estem az ágyba, de sajnos nem
tudtam kipihenni magam. Lehetett éjfél vagy egy óra, mikor halk
sípolásra ébredtem. Álmosan a hang irányába botorkáltam, ami a
dolgozószobába vezetett. Meglepetésemre működött a számítógép és a
monitoron ez állt:
"Táprúd- és bioenergia-utánpótlást kérünk, na meg beszélgethetnénk egy
kicsit. A Te kedvenc növényeid..."
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. március 19. - 1997. április 2.