Viszokay Tamás:
ZOMBISIKOLY (2/1.)
Daula, a gigászi rém hosszan rikoltott:
- Hauuú!
A messze szálló hangra elődübörgött a sötétségből a Strigák csapata. A
Teremtmények új-lovakon ültek, újonnan mutált fajtákon. Ezek a lények
már nappal is képesek voltak mozogni. A Strigák, a genetikusan emberi
testbe oltott tigrisek, medvék, orrszarvúk, elefántok maguk is
kondicionáló kezelést kaptak, hogy elhagyhassák otthonukat, az
éjszakát.
S mindezt gyorsan, példamutató gyorsasággal érték el a
Mutációbiztosok. A Terv így kívánta!
Daula megtisztelő étket készített elő Morcornak, a Teremtmények
vezetőjének. A Terv, mert hirtelen szükség hívta létre,
bizonytalansági tényezőket hordott. Ezeket az ő tapasztalatának
kellett kiküszöbölnie.
Amint az ördögi arc dereka magasságából felnézett rá, leköpte a
golyócskát, és a vezér szájába nyomta. Morcor hálásan elrágta az
Ajándékot.
- Figyelmezz ismét! - dörögte a hatméteres rém. - Aki Odakinn Lakozik
sikert vár tőled!
Morcor fejet hajtott, majd megfordult és intett a baltákkal,
pallosokkal felfegyverzett rettentő seregnek.
A nyáladzó éj-lovak megindultak.
A Város messze volt, de a szörny-paripák úgy suhantak feléje, akár
valami éjsötét fotonok, sebességük alig volt követhető. A falvakat
villanó csíkoknak érzékelték, mintha a hiperűrben járnának, a dombok
űrjármű megkerülte gravitációcsapdáknak látszottak a vágtában. Csak a
Folyónál csillapodtak a szöges paták.
Mire a nap felkelt, elérték a kapukat. Ünnep lévén a Városban sok
idegen volt, tömegeken kellett keresztülvágtatniuk. Ámde ez nem
jelentett nekik nehézséget, Aki Odakinn Lakozik már régen gondoskodott
erről.
Az emberek többsége észre sem vette a rémület hadát. Akik
felfigyeltek, nem tettek mást, csupán körülnéztek, zavarodott,
gyanakvó tekintettel. Ezek megérezték a sötét vihart, ami átillant
rajtuk. Ám csak pillanatokra kapaszkodott meg tudatuk peremén az új-
lovak lihegése s a Teremtmények fegyvereinek csörgése. Azután olyan
gyorsan enyésztek el a mentális zajok, hogy nem maradt utánuk más,
csak a kétely. Az asztrál-érzékeny emberek kis habozás után, vállat
vonva folytatták útjukat.
A Palota előtt, a téren a megszokottnál is nagyobb és nyüzsgőbb volt a
sokaság. A sereg nem számított erre, ám vezérük jól tudta, ez
mindössze némi időveszteséget okoz majd, amelynek jelentősége
elenyésző, hiszen a megmutattatásra úgyis csak dél körül kerül sor.
Aki Odakinn Lakozik szeret biztonsági ráhagyással dolgozni, s lám,
megmutatkozik ennek a módszernek a helyessége.
Itt, a Város főterén kellett a Teremtményeknek elvégezniük a rájuk
szabott feladatot. Morcor érzékelte a tengernyi ember jóindulatát.
Békés, barátságos emberek voltak mind, megáldva az igazság iránti
érzékkel. Ezek a tulajdonságok hatalmas veszélyt rejtettek magukban a
Teremtmények gazdájára. Az utolsó pillanatban érkeztek!
A vezér felemelte mancsát, s a strigacsapat leszállt az új-lovakról.
Iszonyú mészárlás vette kezdetét. Az emberállatok kirángatták a
férfiakat, nőket, gyermekeket a testükből, s őrült módon aprítani
kezdték a szerencsétleneket. Volt, amelyik védekezett, erőtlen
kezeivel próbálta eltéríteni a baltákat, amik tagjait darabolták.
Asszonyok könyörögtek térden állva, de nem volt kegyelem. Gyerekek
szaladtak volna el, de egy-egy Striga a levegőbe röppenve csapta szét
őket.
Senki nem menekülhetett! Ez elsőrendű érdek volt. A bizonytalanságot,
amelyet a tömeggyilkosság sokkja okoz majd az egyedekben, akár
egyetlen túlélő is kihasználhatja, főleg, ha az eszmélő Ellenség
támogatja.
Az emberek, akik a térbe torkolló utcákban jártak, nem látták, nem
hallották, mi történik, ám egy különös nyugtalanság vett rajtuk erőt.
Többük közeledni kezdett a Palota felé, hogy pontosabb információt
szerezzen arról a halk morajról, ami a térről hallatszott. Néhányan
sikolyokat éreztek a bensőjükben, látomásaik támadtak beleket kiontó
orrszarvú tülkökről, fejeket letépő ormányokról. Éretetlenkedve nézték
a viszonylag nyugodtan álldogáló, sugdolózó tömeget. Baljós volt ez a
susogás, hisztéria érződött benne és iszony, ám a szem nem tapasztalt
változást, hacsaknem azt a néhány karmozdulatot, amit valami vita
kísérőjének is lehetett gondolni, ami a téren állók némelyike körött
zajlik.
A Város lakossága vitatkozó, értelmező nép volt, az indulatok szinte
mindennaposak voltak, így a külső emberek nem tudták igazi okát adni
balsejtelmeiknek, s visszafordultak dolgukat végezni.
folytatás következik
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. november 27. - 1996. december 11.