Szűcs Gyöngyi:
"IDŐ HIÁNYÁBAN"
Kattanással záródott az ajtó. Bezárták beláthatatlan időre, talán
örökre és mi (Én és a kutyám) mögötte maradtunk. Nem akartam a kutyám
nélkül elvonulni oda, ahol azt sem tudtam, mi lesz. Azt gondoltam, én
leszek (és voltam) az egyedüli ember, aki be mer ülni ebbe a
helyiségbe. (Talán még sem jó, hogy velem van a kutyám) Már egy fél
perce, hogy becsukták az ajtót és még nem történt semmi (vagy épp
ennek kell történnie?) Ez jellemző! Megtervezték ezt a - a dobozt -
már évekkel ezelőtt számításokat végeztek, "valószínű" akit ide
bezárnak az dezintegrálódik, nem tudják mi értelme az egésznek, nem
akarja senki sem használni, de azért léteznie kell, mert ilyen még nem
volt. Hogy is hívták a profok? ... Szeparátor? ... Nem ... Megvan!
Időelkülönítő! Szegény prof! Mire elmagyarázta mi a doboz lényege nem
maradt egyetlen egyenes hajszála sem. Hmm... szerintem most sem biztos
benne, hogy értem (persze én sem). Tény: én és a kutyám száműzettünk a
történelmi időkből. Érdekes, azt mondták, hogy egy percen belül
elindul az időszivattyú. Furcsa, de nem hallok semmilyen zajt. (talán
nem is jár zajjal?) Na, mindegy. Nekünk csak az a dolgunk, hogy
várjunk. Ezt még meg tudjuk tenni. Lehet, hogy örökké ebben a
helyzetben maradunk, mert megáll az idő? Nem ... akkor nem mozognék.
Mi lesz? Nincs változás. Talán elromlott valami? Vagy csak egy
psychologiai kísérlet az egész? Nem is létezne időelkülönítő... Mi
történt? Olyan hiányérzetem van ... a kutyám! Hova tűnt, nem látom!
Hol vagy? Lehet, hogy ... Ő már eloszlott?! Mégsem tévedek?! "Az élet
csak időben és térben létezhet! Nem! Nem igaz, nem lehet minden
törvény igaz. Én még létezni, élni akarok!!! Nem akarom tudni, milyen
a "nemlét"! Érzem, hogy kezdek "szétszóródni"! Adják vissza az időt!
Nem hallják? Adják vissza az időt!! Ő! Ez ... dehát már nem vagyok! De
miért tudok még mindig gondolkodni. Én időn kívüli élet voltam. Már
nem vagyok, de gondolkodom. Nem is olyan rossz, így egész kényelmes
... nincs az a kötöttség, ami az anyaghoz fűzött, nem kell
megdolgoznom az életem fenntartásáért, nincs aggodalom, félelem, nincs
határ, szabad vagyok! Ha ezt tudta volna a prof! Nem az élet a fontos,
hanem az, amiért létre jött az élet: a gondolat és az értelem az élet
utáni végtelen szabadsága ... Ez az, mi időn kívül is megmarad. Ó, az
az átkozott idő. Csak azért volt, hogy foglyul ejtsen. Milyen
csodálatos, érzékelem az időn kívüli rezgéseket. Mit is gondoltam
"időn kívüli rezgéseket", honnan erednek ...? Itt, ahol már én sem
vagyok, és semmi sincs nem rezeghetne semmi, de mégis érzékelem az
értelmemmel. Nincs itt csak a gondolatom, így hát csak az adhat ki ...
r e z g é s e ... az anyag! Hogy kerül ide az anyag? Hol van? Meg kell
találnom, el kell pusztítanom, szabad akarok lenni! Nem akarom érezni,
milyen az élet, nem kell az idő! Érzékelem: Kezdek materializálódni.
Az időn kívül? "Élet csak időben és térben létezhet!" De ez törvény!
Igaznak kell lennie!!! Csak a gondolat és az értelem fontos ... Megint
van testem! Van kezem, lábam, fejem, tudom őket mozgatni. (Nem rossz!)
Megint érzem, hogy vagyok, hisz a gondolat a fontos ... Aha! ... Az
pedig csak az élet működéseként jöhet létre. Nini, itt van a kutyám
is! (Ezek szerint ő is gondolkodik?) Milyen kényelmes így ülni és
nézni a kutyámat az idő háta mögött. Mit is mondtam? Nézni a kutyámat?
De hova lett? Nem látom! Jaj, ne! Kezdődik előről! Sose lesz vége? Nem
... nem lesz ... és nincs idő, amibe vége lehetne. Érzem, érzem, hogy
kezdek "szétszóródni" !!! ...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. november 13. - 1996. november 27.