Huszti Róbert:
A FÉLELEM LOVAGJAI
I. Kezdetek
Százezer évek teltek el azóta, hogy megtette első bizonytalan lépéseit
egy új faj az emberré válás rögös útjain. Lassan, de biztosan haladt a
fejlődésben. Könyörtelenül taposott el, rúgott félre mindent, ami csak
az útjában állt. Megszelídítette a természet erőit, legyőzte az
ismeretlent, s száműzte a betegséget a Földről. Új távlatok nyíltak
meg a végtelen űr felé. Támadt és nyert. Csak magát nem tudta
legyőzni, noha meghódította a naprendszert, a csillagokat, a végtelen
univerzumot... Az évszázadok kínzó egyhangúsággal kezdtek peregni;
semmi veszély, semmi megoldhatatlan probléma, semmi magas cél, semmi,
semmi, semmi...
... Az emberiség a saját csapdájába esett ...
II. A lovagok
... Új hajnal, Új világok, Új emberek ...
Valamikor réges régen első pillantásra felismerték, hogy ki az igazi
hős. Hatalmas termetével messze kimagaslott a többi közül, lova alig
bírta fegyvereinek súlyát, s fényes páncélja csillogott a napfényben.
Később repülőn száguldott, majd űrhajón, s fegyverének erejét
megatonnákban kellett mérni. Ma... Ma már végleg letűnt az a kor. Az
űrhajókon gépek száguldoznak, csillagtól-csillagig, a fegyvereket
megsemmisítették, s a lovagok végleg kipusztultak a Földről. De a
lovagok maradtak...! Igaz, közel sem olyan technikával mint neves
őseik, de legalább olyan hatékonyan tevékenykedtek az emberiségért,
amely egyre csak sorvadt az új kór terhe alatt. A félelem lovagjai
voltak ők...
Ebből a félig illegális szervezetből indult magasra ívelő életútjára
egy sápadt kis hivatalnokképű politikus... Az emberiség nem is
sejtette, mit köszönhet majd e nem mindennapi személynek.
III. Az üzenet
"Teleterminál üzenet Jann Effrayant szenátornak. Személyi kódolás:
szigorúan titkos!"
A képernyőn egy hosszú asztal tűnt fel, melyet szigorú rendben és
pedanciával zord tekintetű emberek ültek körül. Az objektív egyre
közeledett az asztalfőn ülő ezüstös halántékú férfihoz, s már csak
szarkalábas arcát fogta körül. Az öreg megszólalt.
- Üdvözöllek kormányzó. Először engedd meg, hogy fejet hajtsak
előtted! Megérdemled, hisz amit véghez vittél az Emporan rendszerben,
az egyedülálló a maga nemében, s páratlan dinamizmusról tesz
tanúbizonyságot. Manapság nem születnek messiások - tartja a mondás.
Ki tudja? Talán mégis... Civilizációnk évszázadok óta tartó lelki
tespedése, soha nem látott problémákat hoz elő rejtekéből. Az emberi
psziché lassan elveszti emberi mivoltát, és ha így megy tovább,
közönséges gépekké alacsonyodunk. Feladjuk önmagunkat, megindulunk az
elgépiesedés útján, kicseréljük testünket, hisz a műanyag tartósabb,
és végül eldobjuk agyunkat, minek gondolkozni vele, amikor a
számítógép többre képes nála. Végül már csak a nevünkben őrizzük az
embert, majd az is elfelejtődik a múlt sűrű homályában... Ha nem
teszünk ellene valamit! Te már megkezdted a bizonyítást. Haladj csak
tovább a megkezdett úton és céljaidat koronázza siker! Légy bátor és
rendíthetetlen: lovagjaid melletted állnak Most, Majd, és
Mindörökké...
(üzenet vége)
IV. A program
Kivonat Jann Effrayant szenátor választási beszédéből:
"...mert ha mindent nem is, de azt megígérhetem nektek, hogy félni
fogtok, rettegni! Vége lesz az unalmas békességnek, az egyhangú
gyógyszeres boldogságnak, a fárasztó biztonságtudatnak! A nap minden
órájában, az óra minden percében veletek lesz a kétség! Megtanuljátok
újra azt, amit apáitok nemzedékek alatt elfeledtek: megtanultok újra
félni! S ha ezt az érzést újra megismeritek, valóban élni fogtok. Hisz
az élet nem más, mint szüntelen harc a lét apróbb és nagyobb
bizonytalanságaival, örökös kételyeivel..."
V. Epilógus
Évek, kemény évek repültek el a galaktika felett. Változott a világ,
változott a kor és megváltoztak az emberek. Napok hunytak ki örökre,
születtek fényes szupernóvák, s egy szürke kis ember sorra járta a
lakott világokat, hirdette győzedelmes eszméit. Nehéz útján nem volt
egyedül, hisz az új rend harcosai vigyázták lépteit. Mellette álltak a
félelem lovagjai...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. szeptember 18. - 1996. október 2.