Szűcs Gyöngyi:
A BARÁTSÁG
"Az élet örök..." ciklusból
Lehet, hogy hihetetlen, amit most elmondok, de van egy macskám. Nem,
nem ez a hihetetlen. Idáig minden rendben van. Ili (a macskám) nem
különleges, de nagyon szép házicica. Mindig ott van, ahol én, nem
marad el mellőlem. Így történt, hogy a műhelybe is velem jött. Ott
leült egy sarokba és nézte, mit csinálok. Mit is csinálok? Robotokat
szerelek, vagy javítok. A környékről mindenki hozzám fordul, ha valami
gondja van. Épp készen lettem egyik kedvencemmel, már csak el kellett
indítanom. Leellenőriztem, minden rendben volt. Benyomtam az
indítógombot és ... nem történt semmi. Megint megnéztem, mi nincs
rendben, de semmit nem találtam. Újból megpróbáltam elindítani, de az
eredmény ugyanaz. Biztosan az elemek! - gondoltam. Hát jó, - egyeztem
ki magammal, - majd holnap veszek új elemeket. Épp be akartam zárni az
ajtót, mikor valami hiányérzetem támadt. Hát persze! Ilike nem volt a
sarkamban. Hívtam, nem jött. Visszamentem. Ott ült a robotom előtt és
rosszallóan csóválta a farkát.
- Úgy nézed, kiscicám, mintha értenél hozzá - simogattam. Erre ő csak
megvetően rám hunyorgott.
- Na jól van, cicám, most már eleget nézted, gyere, menjünk!
Másnap vettem egy pár darab elemet és délután megint megpróbáltam
elindítani, de a robot néma volt. Ilike odajött hozzám és feltűnően
hízelgett, nyávogott.
- Menj már innen, nem látod, hogy dolgozom?
De Ilike nem látta. Tovább hízelgett és nyávogott.
- Na jó - adtam meg magam, - mondjad, mi a baj?
Erre a robot háta mögé futott és felnézett. Követtem szemsugarát, ami
egy gombon állapodott meg.
- Aha! A kontroll gomb! Hogy nem jutott eszembe ez az alapvető
dolog...
Bizony elszégyelltem magam, hogy a macskának "jutott eszébe" ez a
nagyon egyszerű művelet. A robotom ezután kifogástalanul működött.
Ilikém pedig két hétig úgy járkált, mint egy királynő.
Ilit ezután már jobban figyeltem és egyre inkább úgy éreztem, hogy
cicámat érdekli a robotika. A végén azon kaptam magam, hogy magyarázok
neki. Ilyenkor figyelmesen rám néz, majd a magyarázat végén
elégedetten dorombol.
Egy nap egy órával korábban érkeztem haza. Feltűnt, hogy Ili cicám nem
vár az ablakban ülve, mint mindig. Csendesen belopóztam és láttam,
amint kedvenc robotom teszi a dolgát, cirmosom pedig minden lépését
követi. Mikor észrevett, dermedten nézett rám, mintha megijedt volna,
hogy most lelepleztem a "titkát".
- Ne ijedj meg ennyire, én nem haragszom rád. Sőt! Büszke vagyok, hogy
ilyen értelmes vagy.
Ilike hálásan nézett rám és szeretete jeléül hangosan dorombolt.
- Gyere, kicsim, eszünk valamit, utána elolvassuk a legújabb robotikai
magazint!
Komolyan büszke voltam a cicámra, legszívesebben mindenkinek elmondtam
volna, de féltem, nem hisznek nekem. Kénytelen vagyok beérni azzal,
hogy neked elmondhatom.
Továbbra is szereltük, javítottuk a robotokat, éltük kis mindennapi
életünket. Egyik este, mikor már Ili is megette a vacsoráját, nem ment
a kosarába aludni, hanem odajött a fotel karfájára és nyugtalanul
nyávogott.
- Ejnye, te kis éhenkórász, most kaptál enni és még kérnél? -
dorgáltam. - Gyere, maradt még langyos tej!
Kiöntöttem a tejet, de hozzá se nyúlt. Változatlanul folytatta a
nyávogást.
- Talán beteg vagy? - vakartam meg a fejem. - Vagy... hát persze! Ki
akarsz menni. Tessék, az ajtó nyitva, mehetsz!
Kiszaladt, majd vissza a lábam elé, aggódóan rám nézett, majd ismét az
ajtó felé futott.
- Én is menjek? Félsz valamitől? Várj egy kicsit, hozok lámpát. Nincs
itt semmi... Hé, hová rohansz?
Nem akartam szem elől téveszteni, kénytelen voltam utána loholni. Ili
hirtelen megtorpant és villanó szemeit rám szegezte. Szerencsére
időben álltunk meg, mert a következő lépéssel egy gödör fenekén
találtam volna magunkat.
- Te jó Galaxis! Ez a mi robotunk! Hogy kerülhetett ide? Szegény, jól
összetörte magát!
Aznap éjszaka nem hunytam le a szemem. Reggelre működőképes volt a
robot. Bekapcsoltam (a kontroll gombot is), próbaképpen adtam neki
néhány utasítást. Ő azonban rám sem nézett, hanem Ilike felé fordult,
gyengéden felemelte és fém ujjaival óvatosan simogatni kezdte...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1996. szeptember 4. - 1996. szeptember 18.