Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                        AZ INDULATOK FELDOLGOZÁSÁRÓL

   IndulatOK.  A  klasszikus  fizika  világában  vannak  okok  és  vannak
   okozatok.  Ha egy ok adott, akkor minden bizonnyal létrejön az okozata
   is.  (A  modern  fizika  világában  picit  bővültek  a  lehetőségek. A
   kvantumkáosz   szintjén   egy   okhoz  több  okozat  is  tartozhat.  A
   relativitáselmélet  birodalmában  pedig ugyanannak az okozatnak minden
   megfigyelőnél  más-más lenyomata, képe jelenik meg. Még mondja valaki,
   hogy nincs a két elmélet között, a két világlátás kezelhetősége között
   kapcsolat.)

   A  tudat  szintjén  az  ok  és  az  okozat elveszíti összefüggéseit. A
   tudatosság   lényege   éppen   abban   áll,   hogy  az  okozat  felett
   ellenőrzéssel,    szükség    esetén   blokkolással   vagy   más   módú
   cselekvésváltoztatással élhetünk.

   A  tárgyi  rendszereknél  hat  egy  erő, erre válaszként gyorsulás jön
   létre,  mint történés és ellenerő keletkezik, mint "indulat". A tárgyi
   rendszer  nem  tud  kitérni  előle. Az élő rendszerek már igen. Az élő
   rendszereket  két  eltérést is mutatnak. Egyfelől a rájuk ható erő nem
   föltétlenül arányos a mozgásállapot-változással.

   Sokszor tompul az élő szervezetben letükröződő hatás. Azon lehet ugyan
   vitatkozni,  hogy  ez  energia fölhasználást jelent-e az élő szervezet
   részéről, vagy éppen lekötést, s így tartalékolást. A másik eltérés az
   ellenerő   megfékezése,   az  "indulat"  visszatartása.  Minél  inkább
   intelligensebb,   pláne   öntudatosabb   egy  rendszer,  annál  inkább
   uralkodik  az  indulatokon,  annál  kevésbé  engedi el az ellenerőket,
   annál  kevésbé  tartja fontosnak a bosszút. Ez is olyasmire utal, hogy
   itt  energiatartalékolásról  lehet  szó:  a  külső világ erői, belsővé
   transzformálódnak.

   Picit   olyan  az  egész,  mintha  az  élet,  s  főként  az  öntudatos
   intelligencia valamilyen belső háborút vívna. Egyfelől érik hatások, s
   ezekkel   szemben   igyekszik  ellenállni,  másfelől  igyekszik  saját
   ellenerejét (a szocializált jó modor szellemében) önmagában tartani. A
   kettő  mintha  összefüggne. A szocializációval befelé forduló ellenerő
   biztosítja  talán azt az erőt, ami lehetőséget ad a hatás tompítására?
   Ez  esetben  minél  nagyobb  a  belső  háború,  minél  nagyobb  erőket
   vonultatnak ott föl, annál intelligensebb az adott faj. Olyan ez, mint
   a fizikában (a kozmológiában) a fekete lyukak esete.

   A fekete lyukak is önmagukba záródó akármik. Akkora energiát tárolnak,
   hogy  igazán  kintről  nem  lehet  hatni  rájuk. Kényelmesen megesznek
   mindent,  anélkül,  hogy  bármiben  is változnának. És nincs ellenerő!
   Abba a térbe, ahol őket a támadás éri nem sugároznak energiát. Hawking
   ugyanakkor  bizonyított, hogy van sugárzásuk. Mekkora harc folyhat egy
   fekete  lyuk  belsejében?  Ha  a beáramló energia és az ellenerő belső
   sugárzásának  a  mértékére gondolok, akkor nagy. Azt már meg sem merem
   kérdezni,  hogy  ezek  szerint  ugye  a  fekete  lyukak  élőlények,  s
   vélhetően óriási öntudattal és intelligenciával bírnak...

   A  fekete  lyukak  öntudatának  és  intelligenciájának  a boncolgatása
   helyett  most  inkább  nézzük meg azt, hogy egy fizikai rendszer mikor
   képes   a   rá  ható  erők,  illetve  az  ellenerők  önkénye  szerinti
   manipulálására.

   Akkor  és  csak  akkor,  ha játszani tud az idő irányával. Nézzük meg,
   hogy ez lehetséges-e, s ha igen, akkor mikor az.

   Ismer  a  fizika  egy  elhíresült fogalmat az entrópiát, ami valahol a
   rendezetlenség  mértéke.  Ismerünk  még egy nevezetes törvényt is vele
   összefüggésben:  a  termodinamika  II. főtörvényét. Ez valami olyasmit
   mond ki, hogy a rend önmagától sohasem nő!

   Hívhatnánk  ezt a törvényt akár a rendre vonatkoztatott tehetetlenségi
   elvnek  is.  Akkor viszont meg kellene adni, hogy itt mit értünk azon,
   amit  a  mechanikában  "inerciarendszernek" neveztünk. A fizika meg is
   adta  ezt,  ez  a  homogén rendszer. És a törvény maga úgy is hangzik,
   hogy  a  rendezettség  önmagától  sosem  nő homogén rendszerekben. Szó
   sincs  tehát  általános  érvényességről,  ez a törvény a termodinamika
   homogén   rendszereiben   igaz.   A  nagyvilágnak  esze  ágában  sincs
   homogénnak  lenni!  Példának  okán az elektromágneses tér nem homogén.
   Nézzük meg elektromos töltések eloszlását.

   Az  elektromos  töltések  a  térben  nem egyenletesen oszlanak el. Egy
   ilyen  kaotikus  egyenletességre nem is törekednek. Nem igazán érdekli
   őket  a  termodinamika, a második főtörvénye meg pláne nem. Csak azért
   mert  az  van,  ők még nem adják föl statikus rendezettségüket. Ez még
   nem  is  lenne  baj,  hiszen  ekkor  a  rendezettség még nem nő. Ám az
   elektromos töltések terében olykor még ez is előfordul, ha a töltések
   rendszere  úgy kívánja, akkor ebben a rendszerben nőhet a rend. Mindez
   azt  jelenti, hogy léteznek olyan világok, ahol a folyamatok időiránya
   nem egyezik a homogén rendszerekre igaz kényszer irányával.

   Végtére  is  létezik  homogén rendszer és létezik nem homogén rendszer
   is.  Ugyanabban  a világban léteznek, vagyis kell hogy legyen az ilyen
   rendszereknek  találkozási  felülete.  Itt  maga  a felület egy nagyon
   érdekes  dolog!  A  rendszerek találkozási felületén ugyanis egyszerre
   két  időkényszer  valósul  meg,  azt is mondhatjuk, hogy a találkozási
   felületen  idővihar dúl. Vagy picit merészebben: a találkozási felület
   maga egy idővihar!

   Ennek  a  felületnek a tulajdonsága az, hogy képes "játszani" az egyes
   időirányokkal,  váltani  közöttük.  Ám  az  ilyen  felület  ekkor élő,
   intelligens és öntudatos!

   Meg  is  lehet  persze fordítani, mondható az is, hogy az élet nem más
   mint  homogén  és  nem  homogén  rendszerek  találkozási  felülete. Az
   öntudatának  és intelligenciájának a mértéke is valahol itt kereshető.
   Érdemes lehet megvizsgálni, hogy ez a találkozási felület nagyságától,
   a   találkozó  rendszerek  méretétől,  méreteik  viszonyától,  vagy  a
   találkozó  rendszerek  belső jellemzőitől, azok milyenségétől, illetve
   ilyen  tekintetben  vett viszonyuktól függ-e. Nem merem állítani, hogy
   ennyi  paraméter  lehetősége  mellett hamar kapjuk meg a választ. Mert
   képlet felírható rá, meg is oldható, csak ki fogja azt érteni?

   Informatikánk azért fejlődik, így a lehetőség mindenképpen adott. S ha
   ezt  megértjük,  akkor például a pedagógia és a pszichológia nem humán
   tudományok  többé.  Ha  ezt  a  problémát  bárki  végigviszi,  akkor e
   területeken  minden  egzakt  módon  védhető  lesz.  A  magam  részéről
   érdeklődéssel  várom. Vélhetően ezek lesznek az első olyan területek,
   ahol   ugyanannak   a   tudománynak   a   társadalomtudományi   és   a
   természettudományi    arca    szembesülni   fog.   (Hasonló   igényről
   olvashattunk már magazinunk oldalán Viszokay Tamás rendkívül élvezetes
   és tartalmas írásaiban is.)

   Az  informatika  fejlődése  azonban nem csak azt ígéri számunkra, hogy
   például  az  indulatok  kezelésének  a  pszichológiai  elmélete  mellé
   letesszük  annak  természettudományos  elméletét is. A megértés lassan
   háttérbe  is  fog  szorulni.  Az  informatika  lassan ott tart, hogy a
   megértés  helyett  modellezhetővé  válik  a világ. Ma már a tudományos
   intézetekben  használt (nem feltétlenül a hazai viszonyokra gondolok,
   inkább  nyugati  és ott is katonai bázisok eszközeire...) informatikai
   masinák  sebessége,  az  információk  mennyiségének  egyidejű  ide-oda
   mozgatása  lehetőséget  ad  modell  programok  tervezésére  és  érdemi
   futtatására...

   Az  érdemi  annyit  jelent, hogy néhány másodpercet kell várni egy-egy
   lépésre. A hazai számítógépes parkot ismerve a kutatóintézeteinkben ez
   néhány  óra. Ám nem javaslom Olvasóimnak hazai gépeikre a programírást
   és  futtatást, mert az vagy nem fog minden paraméter figyelembe venni,
   vagy az előbb említett időpontok napokra, hetekre fognak ugrani. (Egy-
   egy   lépés   a   való   világban   egy   millisecundumot,   azaz  egy
   ezredmásodpercet, a másodperc ezred részét jelenti. Tehát messze nem a
   valóságot  fogjuk kapni, már csak a reakcióidők módosulásai miatt sem.
   Ma még nem azt, de holnap már azt...)

   Lassan be is fejezem az indulatok feldolgozásáról szóló eme írásom. Be
   kell  vallanom  picit provokációnak is szántam. Szerettem volna utalni
   nyomatékosan is arra, hogy egy dolog érteni valamit, modellezni azt, s
   egy  egészen  másik  dolog  a  valóság, az átélés hatalma. A leírtakat
   természetesen  tartom,  mert tudományos alapjukban bizonyos vagyok, ám
   az  élük  mindenképp  frissen  volt kifenve. Ez utóbbinak az esetleges
   vágásaiért  elnézést  kérek.  Egyetlen  mentségem,  hogy  így alkalmat
   tudtam teremteni indulatok feldolgozására. Jó munkát kívánok ehhez!

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                    1997. november 26. - 1997. december 3.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.