Sánta Csaba:
AZ INDULATOK FELDOLGOZÁSÁRÓL
IndulatOK. A klasszikus fizika világában vannak okok és vannak
okozatok. Ha egy ok adott, akkor minden bizonnyal létrejön az okozata
is. (A modern fizika világában picit bővültek a lehetőségek. A
kvantumkáosz szintjén egy okhoz több okozat is tartozhat. A
relativitáselmélet birodalmában pedig ugyanannak az okozatnak minden
megfigyelőnél más-más lenyomata, képe jelenik meg. Még mondja valaki,
hogy nincs a két elmélet között, a két világlátás kezelhetősége között
kapcsolat.)
A tudat szintjén az ok és az okozat elveszíti összefüggéseit. A
tudatosság lényege éppen abban áll, hogy az okozat felett
ellenőrzéssel, szükség esetén blokkolással vagy más módú
cselekvésváltoztatással élhetünk.
A tárgyi rendszereknél hat egy erő, erre válaszként gyorsulás jön
létre, mint történés és ellenerő keletkezik, mint "indulat". A tárgyi
rendszer nem tud kitérni előle. Az élő rendszerek már igen. Az élő
rendszereket két eltérést is mutatnak. Egyfelől a rájuk ható erő nem
föltétlenül arányos a mozgásállapot-változással.
Sokszor tompul az élő szervezetben letükröződő hatás. Azon lehet ugyan
vitatkozni, hogy ez energia fölhasználást jelent-e az élő szervezet
részéről, vagy éppen lekötést, s így tartalékolást. A másik eltérés az
ellenerő megfékezése, az "indulat" visszatartása. Minél inkább
intelligensebb, pláne öntudatosabb egy rendszer, annál inkább
uralkodik az indulatokon, annál kevésbé engedi el az ellenerőket,
annál kevésbé tartja fontosnak a bosszút. Ez is olyasmire utal, hogy
itt energiatartalékolásról lehet szó: a külső világ erői, belsővé
transzformálódnak.
Picit olyan az egész, mintha az élet, s főként az öntudatos
intelligencia valamilyen belső háborút vívna. Egyfelől érik hatások, s
ezekkel szemben igyekszik ellenállni, másfelől igyekszik saját
ellenerejét (a szocializált jó modor szellemében) önmagában tartani. A
kettő mintha összefüggne. A szocializációval befelé forduló ellenerő
biztosítja talán azt az erőt, ami lehetőséget ad a hatás tompítására?
Ez esetben minél nagyobb a belső háború, minél nagyobb erőket
vonultatnak ott föl, annál intelligensebb az adott faj. Olyan ez, mint
a fizikában (a kozmológiában) a fekete lyukak esete.
A fekete lyukak is önmagukba záródó akármik. Akkora energiát tárolnak,
hogy igazán kintről nem lehet hatni rájuk. Kényelmesen megesznek
mindent, anélkül, hogy bármiben is változnának. És nincs ellenerő!
Abba a térbe, ahol őket a támadás éri nem sugároznak energiát. Hawking
ugyanakkor bizonyított, hogy van sugárzásuk. Mekkora harc folyhat egy
fekete lyuk belsejében? Ha a beáramló energia és az ellenerő belső
sugárzásának a mértékére gondolok, akkor nagy. Azt már meg sem merem
kérdezni, hogy ezek szerint ugye a fekete lyukak élőlények, s
vélhetően óriási öntudattal és intelligenciával bírnak...
A fekete lyukak öntudatának és intelligenciájának a boncolgatása
helyett most inkább nézzük meg azt, hogy egy fizikai rendszer mikor
képes a rá ható erők, illetve az ellenerők önkénye szerinti
manipulálására.
Akkor és csak akkor, ha játszani tud az idő irányával. Nézzük meg,
hogy ez lehetséges-e, s ha igen, akkor mikor az.
Ismer a fizika egy elhíresült fogalmat az entrópiát, ami valahol a
rendezetlenség mértéke. Ismerünk még egy nevezetes törvényt is vele
összefüggésben: a termodinamika II. főtörvényét. Ez valami olyasmit
mond ki, hogy a rend önmagától sohasem nő!
Hívhatnánk ezt a törvényt akár a rendre vonatkoztatott tehetetlenségi
elvnek is. Akkor viszont meg kellene adni, hogy itt mit értünk azon,
amit a mechanikában "inerciarendszernek" neveztünk. A fizika meg is
adta ezt, ez a homogén rendszer. És a törvény maga úgy is hangzik,
hogy a rendezettség önmagától sosem nő homogén rendszerekben. Szó
sincs tehát általános érvényességről, ez a törvény a termodinamika
homogén rendszereiben igaz. A nagyvilágnak esze ágában sincs
homogénnak lenni! Példának okán az elektromágneses tér nem homogén.
Nézzük meg elektromos töltések eloszlását.
Az elektromos töltések a térben nem egyenletesen oszlanak el. Egy
ilyen kaotikus egyenletességre nem is törekednek. Nem igazán érdekli
őket a termodinamika, a második főtörvénye meg pláne nem. Csak azért
mert az van, ők még nem adják föl statikus rendezettségüket. Ez még
nem is lenne baj, hiszen ekkor a rendezettség még nem nő. Ám az
elektromos töltések terében olykor még ez is előfordul, ha a töltések
rendszere úgy kívánja, akkor ebben a rendszerben nőhet a rend. Mindez
azt jelenti, hogy léteznek olyan világok, ahol a folyamatok időiránya
nem egyezik a homogén rendszerekre igaz kényszer irányával.
Végtére is létezik homogén rendszer és létezik nem homogén rendszer
is. Ugyanabban a világban léteznek, vagyis kell hogy legyen az ilyen
rendszereknek találkozási felülete. Itt maga a felület egy nagyon
érdekes dolog! A rendszerek találkozási felületén ugyanis egyszerre
két időkényszer valósul meg, azt is mondhatjuk, hogy a találkozási
felületen idővihar dúl. Vagy picit merészebben: a találkozási felület
maga egy idővihar!
Ennek a felületnek a tulajdonsága az, hogy képes "játszani" az egyes
időirányokkal, váltani közöttük. Ám az ilyen felület ekkor élő,
intelligens és öntudatos!
Meg is lehet persze fordítani, mondható az is, hogy az élet nem más
mint homogén és nem homogén rendszerek találkozási felülete. Az
öntudatának és intelligenciájának a mértéke is valahol itt kereshető.
Érdemes lehet megvizsgálni, hogy ez a találkozási felület nagyságától,
a találkozó rendszerek méretétől, méreteik viszonyától, vagy a
találkozó rendszerek belső jellemzőitől, azok milyenségétől, illetve
ilyen tekintetben vett viszonyuktól függ-e. Nem merem állítani, hogy
ennyi paraméter lehetősége mellett hamar kapjuk meg a választ. Mert
képlet felírható rá, meg is oldható, csak ki fogja azt érteni?
Informatikánk azért fejlődik, így a lehetőség mindenképpen adott. S ha
ezt megértjük, akkor például a pedagógia és a pszichológia nem humán
tudományok többé. Ha ezt a problémát bárki végigviszi, akkor e
területeken minden egzakt módon védhető lesz. A magam részéről
érdeklődéssel várom. Vélhetően ezek lesznek az első olyan területek,
ahol ugyanannak a tudománynak a társadalomtudományi és a
természettudományi arca szembesülni fog. (Hasonló igényről
olvashattunk már magazinunk oldalán Viszokay Tamás rendkívül élvezetes
és tartalmas írásaiban is.)
Az informatika fejlődése azonban nem csak azt ígéri számunkra, hogy
például az indulatok kezelésének a pszichológiai elmélete mellé
letesszük annak természettudományos elméletét is. A megértés lassan
háttérbe is fog szorulni. Az informatika lassan ott tart, hogy a
megértés helyett modellezhetővé válik a világ. Ma már a tudományos
intézetekben használt (nem feltétlenül a hazai viszonyokra gondolok,
inkább nyugati és ott is katonai bázisok eszközeire...) informatikai
masinák sebessége, az információk mennyiségének egyidejű ide-oda
mozgatása lehetőséget ad modell programok tervezésére és érdemi
futtatására...
Az érdemi annyit jelent, hogy néhány másodpercet kell várni egy-egy
lépésre. A hazai számítógépes parkot ismerve a kutatóintézeteinkben ez
néhány óra. Ám nem javaslom Olvasóimnak hazai gépeikre a programírást
és futtatást, mert az vagy nem fog minden paraméter figyelembe venni,
vagy az előbb említett időpontok napokra, hetekre fognak ugrani. (Egy-
egy lépés a való világban egy millisecundumot, azaz egy
ezredmásodpercet, a másodperc ezred részét jelenti. Tehát messze nem a
valóságot fogjuk kapni, már csak a reakcióidők módosulásai miatt sem.
Ma még nem azt, de holnap már azt...)
Lassan be is fejezem az indulatok feldolgozásáról szóló eme írásom. Be
kell vallanom picit provokációnak is szántam. Szerettem volna utalni
nyomatékosan is arra, hogy egy dolog érteni valamit, modellezni azt, s
egy egészen másik dolog a valóság, az átélés hatalma. A leírtakat
természetesen tartom, mert tudományos alapjukban bizonyos vagyok, ám
az élük mindenképp frissen volt kifenve. Ez utóbbinak az esetleges
vágásaiért elnézést kérek. Egyetlen mentségem, hogy így alkalmat
tudtam teremteni indulatok feldolgozására. Jó munkát kívánok ehhez!
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. november 26. - 1997. december 3.