Viszokay Tamás:
A KIVÉTELEK ELVE (2/2.)
Had hivatkozzam a fekete lyukakra! Bár matematikailag leírhatók,
kivételes elenségnek kell őket tekintenünk, hiszen, ha igaz, amit
Hawking mond, a természeti törvények másképpen, vagy egyáltalán nem
hatnak bennük. A nagy matematikus szerint a lyukaknak egyik
tulajdonsága, hogy "szivárognak". Anyag távozik belőlük, ámde nem
vissza, a térbe, hanem máshová.
Ha elfogadjuk igaznak a Buborékvilágegyetem hipotézisét (emellett áll
manapság a tudósvilág nagy része), amely szerint az univerzumot
körülvevő, tér és idő nélküli közegben kölönböző ősrobbanások mentek
és mennek végbe, úgy több kozmosz is létrejött. Szóval, ebben az
esetben a következőket mondhatjuk: Az anyaggal és idővel "teli"
kozmosz tökéletes ellentéte a pusztán energiát tartalmazó "Semmi
Tengerének" (Isaac Asimov: Utikalauz), egészen normális tehát, hogy a
kettő határán feszültségek keletkezhetnek. Ezek akár szét is
morzsolhatnák a kozmoszt, mert a "Semmi" végtelen mennyiségű és erejű
energiát tartalmaz. Ha azonban egy fekete lyuk, a természet
törvényeivel ellenkezve a tér szövetét áttöri, kivagy beszivároghat a
felgyülemlett feszültség.
De térjünk vissza az emberiséghez!
Vajon mi módon érvényesül a törvény az emberek világában?
Nyilvánvaló, itt is feszültséggócokat kell keresni, de nem a fizikai
szférában, hanem az emberen belül. A belső aránytalanságok mindig
veszedelmesebbek, ez igaz egy személyre s az egész fajra egyaránt.
A kivételek elve szerint ott fogunk hihetetlen, égbekiáltó eseményre
akadni, olyan gondolatok kapcsán, amelyek sűrűn fordulnak meg minden
ember fejében, vagyis mintegy az emberi nem összgondolatainak is
felfoghatók.
Magyarán, az oroszlánmama bizonyosan felfalja a kölykeit háborgató
vadászt, itt nem várható semmi rendkívüli. Ugyanakkor elképzelhető,
hogy feltűnik egy Isten, hogy létével a megfelelő szintre csökkentse
azokat a feszültségeket, amiket a róla meditáló milliárdok gondolatai
keltenek. Találhatunk esetleg, ugyanezen okból örök életű embert is.
(Még matematikai bizonyítéka is lehet annak, hogy az elv éppen a
gondolati szférában hat. Próbálta már valaki megmérni a gondolat
sebességét? Százával akadnak arról szóló történetek, hogy a telepaták
üzenetét a hasonló adottsággal rendelkező emberek azonnal megérezték,
akár a Föld túlsó oldalán is. Ha ezek az állítások egyszer igaznak
bizonyulnak, nemigen lehet majd kétség aziránt, hogy a gondolat
fénysebességgel terjed. Azt pedig bármelyik matematikus számokkal
tudja bizonyítani, hogy a fénysebesség közelében megfordulnak az ok-
okozati viszonyok. És az előző bekezdésben említett események pont
ilyenek! Nem azért fohászkodnak milliónyian Istenhez, mert hiszik,
vagy legalábbis gyanítják, hogy létezik, hanem Isten azért születik
meg, mert sokan gondolnak rá!)
Az idegen civilizációk kérdése is gyanús terület ilyen szempontból,
bár itt nehezebb, szinte lehetetlen bármit is mondani, az információnk
olyan kevés. Még arról sincs fogalmunk, hogy mi a főszabály és mi a
kivétel.
Stanislaw Lem arra céloz "A Katasztrófa-elv" című értekezésében, hogy
az értelem létrejöttének valószínűsége korlátozott (két-három
civilizáció egy-egy galaxisban), de a lehetőséget nem vitatja.
A gondolkodó lény megjelenését a számszerű, megfogható esélyek miatt
szerintem sem lehet kivételesnek tekinteni (ha a több millió galaxist
nézzük, a szám akár végtelen is lehet).
Más kérdés azonban, hogy ezek a civilizációk fennmaradnak-e, kijutnak-
e az űrbe?
Mert igazi választ a kérdésre csak akkor adhatunk, ha megtudjuk, mi a
szabály: n számú civilizációból egy elpusztul, mielőtt kijutna saját
naprendszeréből, vagy n számú civilizációból egy marad meg?
Erre is rámondhatjuk: lenni vagy nem lenni...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. november 12. - 1997. november 19.