Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Viszokay Tamás:
                           A KIVÉTELEK ELVE (2/1.)

   A  "kivétel  erősíti  a  szabályt" kifejezés bizonyára senki előtt nem
   ismeretlen.  Lépten-nyomon  halljuk,  de  mivel  elég közhelyszerű, az
   ember el szokta engedni a füle mellett, én legalábbis így voltam vele.
   Nagyon  meglepődtem,  amikor valaki egyszer megkérdezte, mit is jelent
   pontosan ez az idióma?

   Hírtelenjében  nem is tudtam válaszolni csak egy példával. Tegyük fel,
   mondtam,  elmegy  valaki  a szavannába, s ott oroszlánkölyköket próbál
   befogni.  No,  amikor  a  delikvens  éppen  a kölykök zsákba dugásával
   foglalatoskodik,   megjelenik   az  oroszlánmama.  Ilyenkor  imádkozni
   szokás,  mert az örök vadászmezőktől semmi nem ment meg. Ha azonban ez
   a  történet  úgy  fejeződik  be,  hogy  a nőstényoroszlán békésen tűri
   kölykeinek  elrablását,  sőt  még  oda  is  megy hozzád, és a lábadhoz
   dörgölőzik,  az...  nos,  az kivétel a javából. Bárki hallja később az
   elbeszélést,  arra  a  következtetésre jut, hogy ez aztán biztosan nem
   esik meg még egyszer.

   A  "kivétel  erősíti  a  szabályt"  meghatározás  tehát  elsősorban  a
   valószínűségekkel  van  összefüggésben.  Ha  az eltérés lehetősége egy
   adott  törvényszerűségtől elhanyagolható, és mégis bekövetkezik, ezzel
   a további anomáliák előfordulásának esélye csekélyebbé, szinte semmivé
   válik.

   Az  is  elmondható,  hogy  az  idézett  szavak  egy  másik  természeti
   törvénnyel  is  kapcsolatban  állnak. Ez a nagy számok törvénye, amely
   általános   formájában   azt   mondja,   hogy   egy   oknak  valamely,
   valószínűtlen  okozata,  amely  korábban  nem  jelentkezett, az n-edik
   történésnél biztosan be fog következni.

   Az  előbbiekből az tűnik ki, hogy a kivétel voltaképpen nem esetleges,
   hanem  szükségszerű  dolog, amely vagy előfordult már, vagy bizonyosan
   be  fog  következni.  Ezt a gondolatmenetet folytatva, nem lehetetlen,
   hogy  a  közhelyszerű  kifejezés  mögött egy általános elv (nevezzük a
   Kivételek Elvének) áll a háttérben.

   Hogy  a  kivételek  nagyon  is benne vannak mindenféle pakliban, azt a
   tudomány  sem tagadja. Igaz, ezzel szó szerint még senki nem állt elő,
   de  feltűnő,  hogy a XX. századi kutatók milyen húzódozva mondják ki a
   "lehetetlen" szót.

   Legyen  egy  elmélet bármilyen megalapozott, olyasmiket mondanak róla,
   amit Hari Seldon és Gaal Dornick párbeszédét olvasva csodálhattunk meg
   (Isaac  Asimov:  Alapítvány): egy bizonyos, a hipotézisnek ellentmondó
   esemény   "nem   rendelkezik   a   spontán   megvalósulás   számottevő
   valószínűségével".

   Ez  az ösztönös óvatosság talán mélyebben gyökeredzik, mint gondoljuk.
   A  közfelfogás  szerint  a  tudósok  visszafogottsága  az  atomenergia
   felfedezésének köszönhető, amikor is a múlt század végén -, egy halom,
   addig  biztosnak  látszó  törvény,  amelyek  alól  az  akkori tudomány
   lehetetlennek tartotta a kivételeket, összeomlott. Többről lehet szó,
   mint  arról,  hogy  a kivételek elve ma nagyon is jól jön mindenkinek,
   kibúvónak ragyogó egy kutató számára.

   Könnyen  lehet,  hogy  a  háttérben lappangó, a kivételeket szabályozó
   természeti  törvényt  elhallgatják,  nem  akarja vizsgálni senki, mert
   roppant nagy problémákat vetne fel.

   Hol  van  ugyanis a határ? Milyen törvényszerűségek alól engedhető meg
   kivétel,   és   mik   alól  nem?  Létezik  egyáltalán  olyan  törvény,
   elképzelhető-e  olyan  elmélet,  ami  alól  nem  lehet  kivétel?  Ha a
   kivételek kozmosz-szintű szabályozó elvként működnek, van-e egyáltalán
   ilyen  határ?  Ki  és  milyen  alapon  vonná meg azt? Hiszen állandóan
   hangoztatjuk a világegyetem törvényeinek teljes hatályát, az univerzum
   egységét.  Egy  általános  érvényű  elvnek  mindenre vonatkoznia kell.
   Gyakorlatilag  bármilyen  kijelentést  teszünk, ott van benne az attól
   való eltérés lehetősége!

   Ez  a  gondolat nem új keletű, hiszen már 2400 éves a rhodoszi Pyrrhén
   kijelentése:  "semmi nem bizonyos, következésképpen bármi lehetséges"!
   Igen  ám,  de az ilyesmi irdatlan káoszt tételez fel, s ezzel nem akar
   senki szembenézni.

   Próbáljuk    meg    azonban   megvizsgálni,   valóban   összeomlana-e,
   összeomolhatna-e az univerzum a kivételek elve hatására?

   Kezdetnek  essünk  túl  a  legnehezebben: az elv nemcsak a nagy számok
   törvényének  felel  meg, de igazodik az ún. bizonytalansági elvhez is,
   ami  a  kvantumvilág  eseményeit  meghatározza. Ez utóbbi pontosan azt
   mondja, hogy egy kvantum viselkedését soha nem lehet előre megjósolni,
   kiszámítani.  A  bizonytalanság  elve  tulajdonképpen Pyrrhén mondását
   emeli  tudományos rangra: abban a világban minden megtörténhet, ott a
   kivétel a szabály.

   Ez  pedig logikus valami, a mikrovilágban más dolgok is éppen fordítva
   vannak.  Ha  például  egy elektron valamilyen rezgés hatására veszít a
   sebességéből,  rögtön  messzebb  sodródik az atommagtól, külső pályára
   lép.  Ezzel szemben, ha egy, a Naprendszerben haladó űrhajót üldözünk,
   lassítással  tudjuk  utolérni,  mert a kisebb sebesség közelebb visz a
   Naphoz, vagyis rövidebb lesz az üldöző hajó pályaíve.

   A  kivételek  elve tehát illeszkedik a kozmosz alaptörvényeihez, még a
   makro és mikrovilág furcsa ellentétpárjaihoz is passzol.

   Súlyos  gond  ez, mert ha a kivételek elve tényleg alaptörvény, még az
   energia  megmaradásának  tétele  sem érvényesülhet abszolút mértékben.
   Sőt,  többek  között  az az ugyancsak általános érvényű elv sem, amely
   szerint minden, ami a kozmoszban jelen van, alá van vetve a természeti
   törvényeknek. Maradna hát a káosz?

   De  az  univerzumban  nincsen  káosz!  Ez  azt jelenti hogy a probléma
   megoldásának   mégiscsak  van  kulcsa,  hiszen  a  kaotikus  viszonyok
   szükségszerűen létrejönnének, ha a kivételek elve minden egyes esetben
   érvényesülne.

   Fel kell tételeznünk, hogy, akár a többi természeti törvény, ez az elv
   is valamilyen szabályozótól függ.

   Ezek  a  szabályozó  elvek  lehetnek maguk is természeti törvények, de
   gyakoribb,   hogy   egy  alaptörvény  "csicskásai",  következményei  a
   kozmoszt  működtető  alaperőknek.  Másodlagos  jellegük  azonban  csak
   látszat,  mert  valójában  a  szabályozók  határozzák meg, akár valami
   szervetlen DNS, hogy mikor és mi történjen az univerzumban.

   Példaként  idézzük  azt a fizikai tételt, ami azt mondja, a gravitáció
   úgy is felfogható, mint a tér görbülete. Miről van itt szó?

   Ha  gyurmát  simítunk egy tálcára, aztán vasgolyót ejtünk a felületre,
   mélyedés  keletkezik  a  golyó  alatt. Ha gurítani kezdjük a gömböt, a
   lyuk vájattá módosul. Nos, a kozmoszban ez a dolog ugyanígy működik. A
   Föld  tömege által képviselt gravitációs erő szó szerint egy mélyedést
   hoz  létre  a  térben, és a bolygó ebben áll. A mozgás következtében a
   görbült  tér  egy  csatornája  jön létre, s ebben járja útját a Terra.
   Hogy  ne  guruljon  ki  a  csillagközi űrbe, azt egy másik térgörbület
   biztosítja,  amit  a Nap gravitációja hoz létre. Ez gondoskodik arról,
   hogy   a   Föld  "csatornája"  befelé  forduljon.  Ugyanúgy,  ahogy  a
   rulettgolyót  visszatartja  a  tányér  pereme, a planéta sem hagyja el
   pályáját, mert a Nap felé görbülő tér visszatartja.

   Látszik,  hogy a gravitáció, mint alaptörvény csak a mozgás lehetséges
   kereteit  adja  meg,  a  kozmoszban való mozgást közvetlenül a görbült
   terek szabályozzák.

   A  kivételek elvével kapcsolatban szintén fel kell tennünk egy hasonló
   szabályozót,  ami  gondoskodik  arról, hogy kivétel ott forduljon elő,
   ahol éppen szükség van erre, és nem minden területen.

   Csak  így tud az egyensúly érvényesülni, így lehet egyeztetni a káoszt
   a  renddel,  az  entrópiát az ellene való harccal. Bármi előfordulhat,
   ámde  csak nagyon szórványosan, sok esetben csupán egyetlen egyszer. A
   világ  egyensúlya  nem  borul fel az elvtől, sőt, úgy látszik, maga is
   hozzátartozik   az  egyensúlyhoz.  Pozitív  jelenség  mindaddig,  amíg
   egyedi, amíg erősíti a szabályt. Régebben biztosak voltunk benne, hogy
   az  univerzum az abszolútra alapozódik. Mostanra egyre inkább rájönnek
   a  kutatók, hogy ez vaskos tévedés volt, a kozmosz inkább úgy működik,
   mint  egy jó politikus, azaz a szélsőségeket nem szereti, és ha valami
   abszolút,  az bizony szélsőség, mindenképpen kóros dolog, mert ha csak
   az egyik oldalon van súly a mérlegen, akkor...

   Az  a  mérleg csak úgy billen vissza, ha egy másik abszolutumot vetünk
   be, egy abszolút lehetetlen történést hagyunk megtörténni, egyébként a
   feszültség akkora lesz a mérleg két szára között, hogy robbanásveszély
   lép fel.

   Hogy  milyen  szempontok  határozhatják  meg  azokat a szférákat, ahol
   "szükség van" kivételekre, erre egy hasonlattal tudok szolgálni.

   Történelmi  hasonlat  ez,  az  emberek  világából való, ez azonban nem
   akadályozza  meg,  hogy  általánosítsuk,  hiszen  az  ember  maga is a
   természet,  az  univerzum  része, a kozmosz valósága tükröződik benne.
   (Az  egyébként  megérne  egy  külön  tanulmányt,  hogy  az úgynevezett
   társadalomtudományok  igazságait  például  egy fizikus miért nem bírja
   manapság használni?)

   A  történelem során a legszilárdabb diktatúrát a rómaiak hozták létre.
   Hatalmukat   úgy   tudták   nagyobb  gondok  nélkül,  évszázadokon  át
   fenntartani,   hogy   minden   tartományban   figyeltek  a  társadalmi
   feszültségekre, s már eleve gondoskodtak arról, hogy bizonyos szelepek
   nyitva  maradjanak,  vagy  könnyen  nyithatóak legyenek. A hódoltatott
   területek  megtartották  szokásaikat,  vallásukat,  sőt  egy-egy, nagy
   tekintéllyel rendelkező személy nyíltan szidhatta a rómaiakat, a kutya
   se  törődött  vele.  Ezzel  a hódítók elleni gyűlölet egy része mindig
   elszivárgott,  kielégült s így az érzelmek koncentrációja legtöbbször
   nem érte el a kritikus szintet.

   Úgy  érzem,  a kivételek elve is valamilyen szelepként működik. Ha van
   egy   szféra,  ahol  feszültségek  keletkeznek,  ott  egy-egy  kivétel
   feloldja ezeket.

                                                     folytatás következik

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                    1997. november 5. - 1997. november 12.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.