Sánta Csaba:
A TAPASZTALÁS NÉLKÜL LÁTOTT VILÁG
Az emberi agy szerkezetét és működését tárgyaló számunkban (1996.
szeptemberének végén) már említettük, hogy a gondolati földolgozás
szemszögéből nézve három eltérő működésű rendszer létezik. Az
emlékezet nélküli rendszerek nem képesek tanulni, egy adott akcióra
mindig ugyanazzal a reakcióval felelnek, bármennyire volt is az
hatékony korábbi eseteik során. Az emlékezettel rendelkező
rendszereknél a reakció már meghatározott a korábbi esetek oldaláról
is.
A harmadik típusú rendszernél már "belső képről" szoktunk beszélni.
Nem egyszerűen tanulni képes mint az emlékező rendszer, de ez a
tanulás alapjaiban változtatja meg magát a rendszert is. Kezdetben a
rendszer úgy működik akár egy emlékezet nélküli, vagy egy emlékezettel
rendelkező bármelyik másik rendszer. Kifelé ugyanúgy. Befelé már nem.
A különböző csatornákon folyamatosan beáramló jelek (az akciók
hatásai) egy egységes "belső képpé" állnak össze. Minden bemenő jel a
"kép" részévé lesz, s együttesen hatnak (maga a "belső kép" határozza
meg) a kimenő jelet, a reakciót. Az eredmény egy "minőségi ugrás"...
Az ezredforduló nagy kihívása, hogy a történelmünk során oly sokszor
tapasztalt "minőségi ugrás" tartalmát képesek legyünk érteni. Valahol
létünk függ ettől: A tudományos-technikaitechnológiai életben a
legtöbb szakterület fejlődését már ma is az jellemzi, hogy naponta
átlag 10-50 tanulmány születik, ami valami forradalmian új tartalmat
hordoz. Világszínvonalon pedig csak akkor lehet bármit is produkálni,
ha ezeket követjük, s saját kutatásainkat naponta újraértékeljük a
kollégák munkájának, eredményeinek a fényében. Ha nem értjük meg a
"minőségi ugrás" törvényeit, akkor ez hamarosan követhetetlen,
átláthatatlan lesz.
A megértés persze nem elég, s nem is egyértelműen ez a cél. A megértés
még csak oda vezetne, hogy remek fegyver lenne a kezünkben:
lassíthatnánk a folyamatot, elkerülhetnénk néhány "minőségi ugrást",
avagy előidézhetnénk olykor egyet-egyet éretlenül is. Mind a két
próbálkozás siker esetén kultúrákat temethetne el. Szóval, megérteni
nem azért kell, hogy a folyamatba szóljunk bele. Ezt nem szabad! Azért
kell megérteni, hogy fogadóképesek lehessünk akár gyorsul, akár éppen
leblokkol a fejlődés kereke. A megértés eredménye lehet például egy
olyan számítógépes rendszer, aminek az adatbázisai "belső képként"
működnek...
Egy ilyen informatikai eszköz és a már ma is működő és közkedvelt
világháló ötvözése már követhetővé tenné számunkra az eljövendő
világunkat. Az ezredforduló környékére várhatóan megjelennek majd a
"belső kép" szervezési elvű informatikai eszközök... Persze az már egy
másik világ lesz, egy "minőségi ugrást" követően.
Hogyan érthető hát meg a "minőségi ugrás" tartalma? Nyilván olyan
rendszerek elemzésével, amiben lezajlik ilyen folyamat. Több lehetőség
is van: egyfelől ott lenne az evolúció, a természet fejlődése, aztán
az emberi társadalom a maga fejlődésével, "minőségi ugrásaival"...
Ezek közül egyik sem vizsgálható tényszerűen, nagyon sok az érzelmi
kötődés mindkét témához, mindkét témában. Szerencsére azonban itt
nincs vége a sornak, hiszen ott van példának okán az ember maga, mint
"belső képpel" rendelkező rendszer. Az érzelmeknek itt is van szerepe,
de ezt egyfelől kivédhetjük, másfelől fölhasználhatjuk segítség
gyanánt.
Kezdjük is mindjárt ezzel. Az embert vizsgáljuk úgy, mint érző,
lélekkel rendelkező lényt. Már a kisbabáknál megfigyelhetjük, hogy
hogyan alakul ki a "belső kép". A pszichológusok szerint megszületik a
baba, aki érzékel, de nincs még mihez viszonyítania.
A kisbabának születése után még nincsenek tapasztalatai, nincsenek
emlékei. Érzékel, de ezen érzékelési benyomásokat nem tudja mihez
viszonyítani. Minden változik, s semmi sem viszonyítható még semmihez.
A kisbaba világa még nem egy "belső képből" áll, számos apró "kép"
születik meg benne, mint független tapasztalati látomások. Pár hónap
kell ahhoz, hogy a valódi "belső kép" kialakulhasson, s a külvilágot
annak viszontagságaitól (távolság, látószög, megvilágítás, ...)
függetlenül, a retinális kép változásai mellett is állandónak lássa. A
"belső kép" és az általa létrehozott "minőségi ugrás" pszichológiája
már ismert.
A további vizsgálódás szempontjából külön is érdekes, hogy a "belső
kép" a folyamat elején "miért?" hiányzik. Ismert a pszichológusok
megfigyelése (az 1930-as évek végéről) az albán Kavaja környékéről.
Ott a gyermekeket egy évig egy bölcsőben lekötözve tartották,
sötétben, de sok emberke mellett. A tárgyi ingerek hiánya később
gyorsan kiegyenlítődött. Pontosan azért mert a babák személyes
kapcsolatai rendben voltak. Ez utóbbiak nem pótolhatók! Míg egy
felnőtt a társadalomhoz és a bioszféra elektromágneses hatásaihoz
igazodik, addig egy kisbaba édesanyjához...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. október 29. - 1997. november 5.