Sánta Csaba:
SELLŐK CSÁBÍTÁSÁBAN
Ember és állat közötti kapcsolatra kultúratörténetünk számos pontján
akad idézhető példa. Az ókori Egyiptomban az oroszlánnak volt
hangsúlyozott szerepe. (Sokan a marsi arc tekintetében is utalnak e
kapcsolatra. A mars-arc két oldala kb. három százalékos hibával
szimmetrikus. Ez a három százalék elég ahhoz, hogy középre tükröt
állítva az egyik fél egy emberi arcra, míg a másik fél egy macskára,
oroszlán arcra egészüljön ki. Sokan ebből már következtetnek is
Egyiptom eredetére.)
Bolygónk számos földrajzi helyén és történelmének különböző
időszakaiban az ember és az állat kapcsolata újra és újra megjelenik.
Közismert példák tucatjait bármelyikünk képes sorolni: az ókori
görögök mítoszai, vagy India területén a majmok, a szarvasmarhák és az
elefántok szerepe, és ne felejtsük persze el a magyar ősmondákat se:
gondoljunk akár Emese álmára, avagy a csodaszarvas regéjére.
Néhol segít az állat, máskor tiszteletet parancsol, időnként pedig már
nem állat, félig ember, de mégsem ember. E már-már misztikus gondolat
egy igen érdekes példája, az érzelmi felhangokat is megszólaltató
SELLŐK léte.
A történet az Amazonasz vidékéhez kötődik. Az Amazonasz a Csendes-
óceántól 160 km-re ered az Andokban. Szinte egy egész földrészt szel
át, mielőtt az Atlanti-óceánba ömlik. A folyó oly hatalmas lendülettel
ömlik az óceánba, hogy abban egy 150 km-t meghaladó sugár mentén
édesvíz-szigetet hoz létre. E területet a környezethez
alkalmazkodott (, eredendően tengeri) "állatok?" népesítik be.
E térség az, ahol a sellők is léteznek... talán. A félig hal, félig
ember hableányok (sokkal ritkábban habfiak), a sellők legendái már az
ókorban gyökereznek. A legtöbb antik kultúrában van halfarkú Istenség.
A sellőket hiteles, köztiszteletben álló emberkék látták vagy/és írták
le a történelem szinte minden időszakában. Ismertek Horatius és
Ovidius ódái. Óda, tehát ebben a formában művészet, irodalom. A
valóság mégis több volt már ekkor is, hitben legalábbis jóval több.
Ott volt példának okán az idősebbik Plinius (Kr.u. 23-79.), aki
írósága mellett római tisztviselő is volt. Ő meggyőződéssel vallotta,
hogy a sellők valóságosak. Később még tudományos elméletekkel is
"igazolták?" a sellők létét. Eme tevékenység mellett említhetőek a
tudomány részéről Francis Bacon (1561-1626) és vallás felől John Donne
(1572-1631) nevei.
A nagy tengeri fölfedezések időszakában (13-16. századok) több
tengerész is állította, hogy sellővel volt találkozása. Henry Hudson
1608-ban állt elő egy ilyen történettel, de említhető Kolumbusz
Kristóf (1451-1506) neve is. Azon már igazából csodálkozni sem lehet,
hogy egyszerű emberek százai is láttak sellőt. (Még akkor sem, ha a
sellők esetleg mégsem léteznének.)
Ma több magyarázat is van. Egyesek szerint egyes tengeri emlősök (pl.
lamantin) tévesztette meg az embereket. Mások szerint a sellők valósan
élnek, egykori tengeri ősünk leszármazottjai, hiszen embriónknak is
van kopoltyúja.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. október 22. - 1997. október 29.