Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                             SELLŐK CSÁBÍTÁSÁBAN

   Ember  és  állat közötti kapcsolatra kultúratörténetünk számos pontján
   akad   idézhető  példa.  Az  ókori  Egyiptomban  az  oroszlánnak  volt
   hangsúlyozott  szerepe.  (Sokan  a marsi arc tekintetében is utalnak e
   kapcsolatra.  A  mars-arc  két  oldala  kb.  három  százalékos hibával
   szimmetrikus.  Ez  a  három  százalék  elég ahhoz, hogy középre tükröt
   állítva  az  egyik fél egy emberi arcra, míg a másik fél egy macskára,
   oroszlán  arcra  egészüljön  ki.  Sokan  ebből  már  következtetnek is
   Egyiptom eredetére.)

   Bolygónk   számos   földrajzi   helyén   és   történelmének  különböző
   időszakaiban  az ember és az állat kapcsolata újra és újra megjelenik.
   Közismert  példák  tucatjait  bármelyikünk  képes  sorolni:  az  ókori
   görögök mítoszai, vagy India területén a majmok, a szarvasmarhák és az
   elefántok  szerepe,  és ne felejtsük persze el a magyar ősmondákat se:
   gondoljunk akár Emese álmára, avagy a csodaszarvas regéjére.

   Néhol segít az állat, máskor tiszteletet parancsol, időnként pedig már
   nem  állat, félig ember, de mégsem ember. E már-már misztikus gondolat
   egy  igen  érdekes  példája,  az  érzelmi felhangokat is megszólaltató
   SELLŐK léte.

   A  történet  az  Amazonasz  vidékéhez kötődik. Az Amazonasz a Csendes-
   óceántól  160  km-re ered az Andokban. Szinte egy egész földrészt szel
   át, mielőtt az Atlanti-óceánba ömlik. A folyó oly hatalmas lendülettel
   ömlik  az  óceánba,  hogy  abban  egy  150 km-t meghaladó sugár mentén
   édesvíz-szigetet    hoz    létre.    E    területet   a   környezethez
   alkalmazkodott (, eredendően tengeri) "állatok?" népesítik be.

   E  térség  az,  ahol a sellők is léteznek... talán. A félig hal, félig
   ember  hableányok (sokkal ritkábban habfiak), a sellők legendái már az
   ókorban gyökereznek. A legtöbb antik kultúrában van halfarkú Istenség.

   A sellőket hiteles, köztiszteletben álló emberkék látták vagy/és írták
   le  a  történelem  szinte  minden  időszakában.  Ismertek  Horatius és
   Ovidius  ódái.  Óda,  tehát  ebben  a  formában  művészet, irodalom. A
   valóság  mégis  több  volt már ekkor is, hitben legalábbis jóval több.
   Ott  volt  példának  okán  az  idősebbik  Plinius  (Kr.u. 23-79.), aki
   írósága  mellett római tisztviselő is volt. Ő meggyőződéssel vallotta,
   hogy  a  sellők  valóságosak.  Később  még  tudományos elméletekkel is
   "igazolták?"  a  sellők  létét.  Eme tevékenység mellett említhetőek a
   tudomány részéről Francis Bacon (1561-1626) és vallás felől John Donne
   (1572-1631) nevei.

   A   nagy  tengeri  fölfedezések  időszakában  (13-16.  századok)  több
   tengerész  is  állította, hogy sellővel volt találkozása. Henry Hudson
   1608-ban  állt  elő  egy  ilyen  történettel,  de  említhető Kolumbusz
   Kristóf  (1451-1506) neve is. Azon már igazából csodálkozni sem lehet,
   hogy  egyszerű  emberek  százai is láttak sellőt. (Még akkor sem, ha a
   sellők esetleg mégsem léteznének.)

   Ma  több magyarázat is van. Egyesek szerint egyes tengeri emlősök (pl.
   lamantin) tévesztette meg az embereket. Mások szerint a sellők valósan
   élnek,  egykori  tengeri  ősünk leszármazottjai, hiszen embriónknak is
   van kopoltyúja.

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                    1997. október 22. - 1997. október 29.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.