Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Viszokay Tamás:
                         ISTENRŐL ÉS AZ Ő CSODÁIRÓL

   A "szintek logikája" kifejezést A. E. Van Vogt, amerikai író használta
   először  "Az űrfelderítő fedélzetén" című regényében. Ez a két szó egy
   logikai,  filozófiai  rendszert  takar,  amelynek  alapelve az, hogy a
   Földön,  a  fejlődés  során sok történés azonos módon ment végbe, csak
   éppen egy magasabb fejlődési szinten. Ezek az azonosságok alapot adnak
   arra, hogy mint analógiák szolgáljanak egyes jövőbeli, avagy múltbeli,
   de kevéssé ismert történések megítélésére.

   A  történések  ismétlődése széles körű. Lássunk néhány példát! Tudjuk,
   hogy  200  ezer  évvel  ezelőtt  az  emberi  törzsnek még több hajtása
   létezett.  Ezek  azonban  mind  kipusztultak, vagy háttérbe szorultak,
   mert  nem  tudták  felvenni  a versenyt a neandervölgyi ember magasabb
   fejlettségével.  160  ezer évvel később pontosan ugyanez történt, csak
   ekkor  a  neandervölgyi  volt  a  szenvedő  fél a cro-magnoni emberrel
   szemben.

   Az  ausztráliai erszényes medvének egy már kiveszett fajtája, mivel öt
   ujja  a  kapaszkodáshoz  volt  szükséges,  a  csuklócsontjai egyikéből
   növesztett hatodik ujjat, ami az ennivaló megfogásában segítette. A ma
   élő, és az erszényes medvével rokonságban nem álló panda ugyanígy járt
   el.

   Azonos  okok  tehát  a  fizikában vezetnek azonos következményekre, de
   ugyanez a helyzet, bármiről is legyen szó.

   Mindenféle kérdés megvizsgálható a szintek logikájának segítségével, s
   e vizsgálatok egyes esetekben nagyon érdekes eredményeket adnak.

   Nézzük meg, ilyen módszerrel Isten és ember viszonyát.

   Az  ember  porszem Isten előtt, mondja a Szentírás, amellyel nem Isten
   létét  illetően semmiképp sem akarok vitába szállni. Azt is mondja egy
   helyütt, hogy úgy viszonyul az ember Istenhez, mint egy hangya őhozzá.

   Induljunk ki ebből a nagyon is találó megfogalmazásból.

   Itt  az Újszövetség, persze anélkül, hogy a szerző felismerte volna, a
   szintek  logikáját használta, vagyis összehasonlított, analógiát tett.
   Az  analógia  kifejtésére  azonban  nem  vállalkozott.  Próbáljuk  meg
   helyette!

   Mert  milyen  is  az  ember  és a hangya viszonya, amelyből analogikus
   következtetéseket lehet levonni az istenember kapcsolatra?

   Nem  szándéktalanul  használtam  a  viszony  és kapcsolat szavakat. Az
   ember, ha udvarán hangyaboly van, általában nem pusztítja el, hiszen a
   hangyák  hasznot  hajtanak neki, úgy, hogy rendben tartják a portáját,
   mindenféle  bogarat  és rothadó növényt eltakarítanak. Ezt azonban nem
   lehet  kapcsolatnak nevezni, az ember és az egyes hangya kapcsolatának
   meg  végképp  nem.  Hiszen  a gazda, bár vigyáz a hangyabolyra (ha tűz
   keletkezik  mellette,  eloltja,  ha  víz fenyegeti, eltereli stb.), de
   azért  egyáltalán  nem  zavarja,  ha  egy-két  hangyát  eltapos, főleg
   azokat,  amelyek  a  házába merészkednek. Egyáltalán, a gazda nincs is
   tudatában  az egyes hangya létének, számára csak a hangyák összessége,
   a boly jelent létezőt.

   Ez  a  viszony  csak  akkor alakulna át kapcsolattá, ha egy-egy hangya
   valamivel  felhívná  magára  az ember figyelmét. Ha például azt látná,
   hogy  a  hangya  nem a többiekhez hasonlatosan, a rágói között viszi a
   terhet,  hanem  egy  apró  kocsin  húzza  maga  után,  erre a hangyára
   bizonyára  felfigyelne.  Festékkel  jelölné  meg, vagy elkülönítené és
   tanulmányozná. Semmiképp sem hagyná, hogy elpusztuljon.

   Nos,  ha  az  itt  elmondottakat,  a  szintek  logikája alapján eggyel
   feljebb  visszük,  vagyis  rávetítjük  az  Isten-ember  párosra,  elég
   érdekes képet kapunk, egy közönyös Isten képét.

   Az  emberiséget  csak  mint egészet érzékeli, s az ember minden gondja
   bajával  együtt  csupán  egy  jelentéktelen  része  Isten  életének és
   tevékenységének.

   Ez  nagyon  meghökkentő  lehet hívőnek és nem hívőnek egyaránt, de van
   egy  lényeges bizonyítékom, amelynek alapján állítom, hogy az analógia
   helytálló.

   Ez  pedig  a  csoda.  Az isteni csoda pontosan Istennek az egyes ember
   iránti közönyét jelzi.

   Vegyünk  egy  leprást,  aki  rothadó  végtagokkal  vegetál,  testileg,
   lelkileg  roncs.  Aztán  hirtelen,  csodálatosan  meggyógyul,  és  így
   meghosszabbodott  életében jelentős tetteket hajt végre. Erre, ugye az
   a  magyarázat,  hogy  az  egyes  embert  is  állandóan számon tartó és
   figyelő Isten megkönyörült ezen az emberen, buzgó imái hallatán.

   Mielőtt   továbbmennénk,  szót  kell  ejtenem  egy  döntő  jelentőségű
   dologról.

   Fogadjuk  el,  hogy  a  Földet  Isten teremtette, s nézzük meg, milyen
   munkát végzett.

   Kritikus  lelkek sok hibát találnak a Teremtésben, egyet azonban nekik
   is   el   kell   ismerniük.   A  természetben  minden  életforma  igen
   energiatakarékos.   Az  élő  szervezetek,  a  növényektől  egészen  az
   emberig,     valóságos    művészei    annak,    hogyan    lehet    kis
   energiafelhasználással a leghatékonyabban működni.

   Ha  ezeket  az  alkotásokat Isten művének ismerjük el, akkor igaza van
   annak   a   számos  tudósnak,  akik  a  világ  legnagyobb  bűnének  az
   energiapazarlást tartják, s szerintük e tilalom Istentől ered.

   Ha  pedig  Isten, az élőlények megalkotásánál ilyen energiatakarékosan
   járt  el,  fel  kell  tennünk,  hogy  egyéb  esetekben sem cselekedett
   másként,   egyszóval   az  energiatakarékosság  Isten  alapelvei  közé
   tartozik.  Ha  ezt  tagadnánk,  akkor következetlenséggel vádolnánk az
   Urat,    amellyel    lévén   a   következetlenség   emberi   gyarlóság
   mindenhatóságát vonnánk kétségbe.

   Nos, visszatérve a lepráshoz, a következőket mondhatom el:

   Első  látásra  világos, hogy egy előrehaladott leprában szenvedő ember
   meggyógyítása,  bármi  módon  is történjen, sokkalta energiaigényesebb
   folyamat,  mint  egy  egészséges  ember  szervezetének megóvása néhány
   kórokozótól.   Vagyis,   miért   folyamodna  Isten  az  energiaigényes
   csodához,  amikor a csodát szükségessé tevő helyzetet egyszerűen, kis
   energiabefektetéssel megelőzhette volna?

   A  vallások  klasszikus  magyarázata  szerint  azt  az  illetőt  Isten
   büntetni akarta, avagy éppen próbára tenni.

   Tekintsünk  most  el  attól,  hogy  az isteni büntetés fogalma maga is
   rendkívül ingatag alapokon áll, és ne nézzük azt sem, hogy a megelőzés
   ilyen esetben is kevesebb energiát igényel. Mondjunk csak annyit, hogy
   bármiképpen     nézzük    is    ezt    a    magyarázatot,    mindenhol
   következetlenségekbe botlunk.

   Nemcsak  bűnös  emberek  kaptak leprát, de tisztességesek, sőt, olykor
   szent  életű  barátok  is.  Annak  pedig,  hogy a bűnös rossz ugyanazt
   kapja, mint a próbára teendő jó, az égvilágon semmi értelme nincs.

   Egy  rafináltabb  érvelés  szerint  egyáltalán  nem biztos, hogy Isten
   számára  egy  súlyos  leprás  meggyógyítása  plusz  energiabefektetést
   igényel, hiszen mindenható.

   Igen  ám,  de  akkor a Teremtés miért tartott hat napig? Hiszen Isten,
   akár egyet fricskázva megteremthetett volna mindent.

   Hogy az emberrel felszerelt világ létrehozásához idő kellett, az éppen
   azt  jelenti,  hogy  vagy  Istennek  is  tartania  kell magát bizonyos
   energiabefektetési  szabályokhoz,  vagy  anélkül tartja magát ezekhez,
   hogy kötelezve lenne rá.

   Ez  utóbbi  mondatrész  nem szofizma, arra utalok, hogy tapasztalatból
   tudjuk,  egy magasabb rendű szellem elveket állít fel, és azok szerint
   él,  s elveit akkor is betartja, ha nincs erre kényszerítve. Éppen eme
   tulajdonságot szoktuk igen emelkedettnek értékelni.

   Nos,   mindebből   az   derül  ki,  hogy  ha  ragaszkodunk  a  bibliai
   istenképhez,    feloldhatatlan    ellentmondással    találkozunk.   Az
   energiatakarékos Isten kizárja a csodatevő Istent, és fordítva.

   Ha  azonban  a  szintek  logikája szerinti Istent fogadjuk el igaznak,
   illetve   elfogadjuk   a   hangya-ember   analógiát   az   Isten-ember
   kapcsolatra, az ellentmondás feloldódik.

   Amennyiben  ugyanis  az  ember  észreveszi,  hogy  a  kocsihúzó hangya
   potroha  olajos,  s  légzőnyílásai eltömődése miatt fuldoklik, nyilván
   megtisztítja  a  hangyát, s ezzel egészségessé teszi. Ehhez hasonlóan,
   ha  az  egyes  ember iránt közömbös Isten felfigyel egy személyre, aki
   már  beteg,  vagyis  már  nincs  lehetőség  arra,  hogy  ezt a számára
   hirtelen  fontossá  vált embert energiabefektetés nélkül használhatóvá
   tegye, kénytelen csodához folyamodni.

   Vegyük  figyelembe  továbbá,  hogy  ezzel egyáltalán nem dől meg Isten
   mindenhatósága,  amit  sokan  bizonyára  abban látnak megsérteni, hogy
   Isten  "kénytelen"  valamire.  Ez a nézet azonban téves. Nem arról van
   szó, hogy az Úr nem rendelkezik azzal a hatalommal, amellyel állandóan
   és  folyamatosan  figyelemmel  kísérheti  minden teremtményét. Képes Ő
   erre,  csak  éppen... ha valaki olyan erős, hogy fel tud emelni ötszáz
   kilót,  nem  biztos,  hogy  arra vágyik, hogy állandóan azt emelgesse.
   Tökéletesen elégnek fogja találni akkor felemelni ezt a súlyt, ha erre
   szüksége van.

   Ez pedig minden tekintetben megfelel az energiatakarékossági elveknek.

   Hogy  Isten  számára  az  energiatakarékosság  milyen  fontos, azt egy
   példával  is tudom igazolni, amely némileg riasztó, ám egyúttal nagyon
   is  érthető  képet  fest  az  Úrról.  Mert  nemcsak azt kell tudomásul
   vennünk,  hogy  az  az ember, aki nem hívja fel magára Isten figyelmét
   (hangsúlyozom, nem imával, hanem valamilyen jelentős tettel!), az tőle
   nyugodtan  meghalhat,  de  azt  is, hogy még a kiválasztottra is éppen
   csak annyi energiát szán Isten, amennyi elégséges a neki szánt feladat
   elvégzéséhez. Utána már nincs védelme ennek az embernek sem, mehet.

   Stephen   Hawking   esetét  szeretném  elmondani.  Rendkívül  ígéretes
   matematikus,   és   elméleti  fizikus  volt  már  fiatal  korában  is,
   egyetemistaként  azt  tartották róla, hogy elméje Einsteinhez mérhető.
   Huszonegy   éves   korában   azonban   egy  borzasztó  betegség  jelei
   mutatkoztak  nála.  Ez  a  kór  az  izomrendszert  sorvasztja, bénítja
   rohamosan.  A  beteg  általában  két-három  év alatt teljes nyomorékká
   válik, majd meghal.

   Úgy  tűnt,  Hawking  tehetsége  örökre  elveszett.  Hirtelen azonban a
   betegség   előrehaladása   megmagyarázhatatlanul,   csodálatos   módon
   megállt.  Hawking  tizenöt éven keresztül enyhe sántítástól eltekintve
   normális   emberként  élhetett.  Megnősült,  gyermekei  születtek,  de
   nemcsak  ez volt rá jellemző. Átdolgozta az egész elméleti fizikát, új
   nézőpontokat  tárt  fel,  és  a  világűr  rejtélyes  jelenségei  közül
   olyanokra   adta   meg   a   magyarázatot,   amelyek  vélhetően  döntő
   jelentőségűek lesznek az emberiség továbbfejlődése szempontjából.

   (Csak  a  fekete  lyukakra  utalok.  Ezek  a térszakadások, a hawkingi
   fizika  véleménye  szerint  talán hozzásegítik az embert a csillagközi
   terjeszkedéshez, aminek fontosságát ugyebár nem kell magyarázni).

   Aztán,  ahogy  ezt  a  munkát  elvégezte,  betegsége ismét súlyosbodni
   kezdett, ma már haldoklik. Mit lehet erre mondani? A mór megtette...

   Ám,   ha   e  példától  eltekintünk  is,  a  szintek  logikája  nyomán
   felállított képben Isten szelleme szerintem sokkal érthetőbb.

   "Miért  hagyja  Isten...!" kiáltunk sokszor, ha valaki meghal, vagy ha
   éppen embermilliókat gyilkolnak le. Miért hagyja? Mert nem érdekli! És
   ez  nem gonoszság, mindössze annyit jelent, hogy az Ő számára az ilyen
   esemény  csupán  hangyabolyon  belüli  torzsalkodás. Az is lehet, hogy
   észre sem veszi.

   Beavatkozásra  csak akkor szánja el magát, ha a veszély az egész bolyt
   fenyegeti.

   Próbáljunk meg erre is példát találni!

   Sokan ma a legnagyobb gondnak a környezetszennyezést tartják. Olvassuk
   el Lovelock professzor "Gaia" című könyvét! Lovelock hüledezve említi,
   számtalan   téren  lehet  tapasztalni,  hogy  a  természet  védekezik,
   mégpedig  olyan  hatékonyan,  hogy környezetszennyező legyen a talpán,
   aki elbír vele.

   Ha pedig, végezetül, az egyes emberhez visszatérünk, mi lehet ebből az
   egészből  az  ő  tanulsága? Azt hiszem, Cromwell szavai, amelyek talán
   nem is véletlenül hangzottak el.

   Istenben bízni kell, ez igaz, de a puskaport, azt nekünk kell szárazon
   tartanunk!

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                   1997. szeptember 24. - 1997. október 1.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.