Dimenzió #14

Y-akták - Tele Fiction Magazin

(paratudományok)

   Sánta Csaba:
                      TÁRSADALMAK ÉS POLITIKÁK MAHOLNAP

   Társadalmak  és  Politikák. Szokásomtól eltérően politizálni fogok, ám
   ezt is másként... Normális esetben a politikáról a hatalom, a párt(ok)
   jutnak  eszünkbe.  A párt szó pedig valaminek a pártolása, valaminek a
   pártján való állás, vagyis valaminek az érdekképviselete a hatalomban,
   esetleg   vele   szemben,   avagy   megszerzéséért.  Ilyen  szándékaim
   nincsenek,  egyszerűen  csak gondolkodni, filozofálni kívánok a témán.
   Nem  is  a  mindennapok szintjén, nem pártokat támogatva vagy támadva,
   nem egyes események érzelmi viharait meglovagolva, avagy lehűtve.

   Van   a   társadalom   és   vannak   részei,  különböző  működési-  és
   érdekcsoportjai.  Eme  utóbbi társadalmi szeletek alkotóelemei azonban
   mindig  ugyanazok,  az  emberek.  Ugyanaz,  és  mégis mennyire más. Az
   egyezőség  "ma  még"  csupán elmélet. Az emberke az említettek szerint
   (kényszeresen  és  többnyire  tudati  ellenőrzés  nélkül)  "belép" egy
   működési-  vagy  egy  érdekcsoportba  (pl.  adott  társadalmi  rétegbe
   születik, adott munkakörben kezd dolgozni) és a "belépés" pillanatától
   kezdve ő már nem a megszületett emberke csupán. Önmagán túl kulturális
   szignálok  széles  tárházát  viseli magán. Képviseli a csoportját és a
   csoport is őt.

   Az  állatok  világában  is van csoporthoz tartozás. (Érdekes például a
   rovarok  társadalmát  megfigyelni.  Egészen  másként  kell  érdekeiket
   képviselniük.  A  rovartársadalmakban nem az egyén szaporodik, hanem a
   boly,  a  kas. Az "én-tudatuk" vélhetően nem is az egyénre vonatkozik,
   inkább   a  társadalom  teljességére.  Politikai  manipuláció  egy-egy
   közösségen  belül  nem  is  igen  fordulhat  elő,  ha  mégis, akkor az
   végzetes.)  Az  állatokkal  szemben,  az  embernél  már nem egyszerűen
   csoport  van,  s  abban  hierarchikus  erő-  sorrend,  de egy erkölcsi
   értékrend  is  az  előbbi mellett. Ez utóbbi biztosította az embernek,
   hogy az Ember lehessen.

   Mi  emberek egy olyan világban élünk, ahol vannak egyéni érdekeink. Az
   egyéni  itt nem csupán az alapvető életfeltételekért folytatott állati
   harcot  jelenti,  de azt is, hogy ezek az érdekek az egyén szintjén is
   megjelennek.  Az "is" nagyon fontos kitétel. Mert a csoportok szintjén
   is.  Ám  a  csoport  eredendően  csak annyira fontos számunkra, hogy a
   hozzá  való  tartozás  eleve meghatároz. Így egy adott (vagy óhajtott)
   státusz, erőpozíció megszerzése a csoporthoz tartozás okán állandósul,
   nem  kell  minden  pillanatban  egyénileg  védelmezni.  A csoport léte
   egyéni érdek, ám a csoport érdeke, hogy minél több egyén vélje így.

   És  lényegében  ez  a  politika  igazi meghatározása. (Persze egyetlen
   egyetem  politológia  szakán sem tanítják így sem a múltban, sem ma, s
   vélhetően  a  jövőben  sem.)  Mert  a  társadalom bonyolultabb ettől a
   modelltől.  Az  emberek működési- és érdekcsoportokat alkotnak, de eme
   csoportok  összessége  még  nem  jelenti  a  társadalom teljességét. E
   szerveződések is további nagyobb egységek részei, hiszen saját létüket
   így  tudják  hosszabb  időtávra  biztosítani.  A csoporthoz tartozás a
   hatalom,  s  erőssége  attól függ, hogy az adott csoport milyen múltra
   tekint  (időben  és minőségben), illetve hogy milyen további csoportok
   részese.

   Az egész "gépezet" alapja mégis az ember, az egyén maga. Két okból is.
   Egyfelől   ő  a  kiinduló  pont,  hiszen  kezdetben  azért  választott
   csoportot,  mert  ez  neki az egyénnek előnyös volt. Nyilván addig fog
   tagja  maradni,  amíg  ez  az  előny  számára  valósan meg is jelenik.
   Másfelől  ő  az  is, aki ellen az érdekképviselet irányul. Két csoport
   találkozása, érdekharca pedig önkéntelenül is adja, hogy mindig vannak
   vesztesek   egy  emberekből  álló,  csoportokra  oszló  társadalomban.
   Érdemes  megfigyelni,  hogy kezdetben a csoport képzése előny, ám léte
   már hátrány is, hiszen törvényszerűen veszteseket is termel...

   Talán  nem  haszontalan  megvizsgálni  magát  az embert, az egyént. Az
   emberről  több  gondolat  is  elterjedt. Az előbbiek szerint két fajta
   létezik  manipuláló  és  manipulált, mások szerint három fajta: ilyen,
   olyan, meg amolyan. Ám a legszellemesebb megközelítésre Umberto Eco "A
   FOUCAULT-INGA"   című   könyvének   79-85.  oldalain  leltem.  (Európa
   Könyvkiadó, Budapest, 1986.)

   "[...]  Vannak  a  világon  gyengeelméjűek, hülyék, buták és bolondok.
   [...] ezek közül a kategóriák közül valamelyikbe mindenki besorolható.
   [...] Mondjuk úgy, hogy normálisnak az az ember számít, akinél ésszerű
   arányban  keverednek  ezek  a  komponensek [...] Zseni az, aki a többi
   komponens  felhasználásával  szédítő  tökélyre  visz  egyet.  [...]  A
   gyengeelméjű  beszélni  se  tud,  habog,  nyáladzik.  [...] A hülyeség
   bonyolultabb.  Az  egy viselkedési forma. [...] ő az, aki mindig bakot
   lő; olyankor kérdezi meg valakitől, hogy na és hogy van a kedves neje,
   amikor  az  illetőt  épp  elhagyta  az  asszony. [...] A hülyék nagyon
   kapósak, különösen társasági alkalmakkor. Mindenkit zavarba hoznak, de
   azután  remekül ki lehet őket tárgyalni. A pozitív esetekben diplomata
   válik  belőlük. [...] a hülye sosem kreatív, ő csakis készből dolgozik
   [...]  A  buta  tud  viselkedni.  Ő gondolkodni nem tud. Ő az, aki azt
   mondja:  minden  kutya háziállat, és minden kutya ugat, de a macska is
   háziállat, következésképpen a macska ugat. [...] körülvesz bennünket a
   butaság.  És  lehet,  hogy  egy  másfajta,  a  miénktől eltérő logikai
   rendszer  szerint  őnekik  bölcsesség az, ami nekünk butaság. A logika
   egész  története  valami elfogadható butaság-fogalom néven nevezéséből
   áll.  A  butaság  felmérhetetlen.  Minden  nagy  gondolkodó  buta  egy
   másiknak.  [...]  A bolondot azonnal föl lehet ismerni. A bolond olyan
   ember,  aki buta, de nem tud trükköket. A buta igyekszik bebizonyítani
   azt,  amit állít; a logikája sántít, de van logikája. A bolond viszont
   fütyül  a  logikára,  ő  rövidzárlatokkal  dolgozik. Neki bármi bármit
   bizonyít.  A bolondnak rögeszméje van, és szerinte az égvilágon minden
   őt   igazolja.   Jellemző,   milyen   fesztelenül  bánik  az  indoklás
   kötelességével,  mennyire  hajlamos  úton-útfélen  a megvilágosodásra.
   [...]"

   Igaza  lehet Umberto Eco-nak. Elég csak magamra gondolnom, én példának
   okán  legalább három kategóriában magamra ismertem. Eme önkritika után
   talán nem sértő, ha azt állítom, hogy a politikusok többségére is ez a
   három kategória a jellemző.

   Mégis, a besorolásukhoz egy egyszerűbb rendszert alkalmaznék. Egyfelől
   ketté  osztható  a  politikusok  tábora  tisztességes emberekre és nem
   tisztességesekre.   (Mindez   csupán   annyit   jelent,  hogy  tudja-e
   önmagáról, hogy éppen hülye, buta, avagy bolond az Eco-i értelemben. A
   tisztességes  tudja, a  másik  megsértődik.)  Másfelől ketté oszthatók
   aszerint   is,   hogy   rendelkeznek-e   a  feladatukhoz  a  megfelelő
   képességekkel,  vagy  nem rendelkeznek azokkal. (Eco kategóriáit nézve
   ez az adott feladatra értelmezett gyengeelméjűség esete. Amiről persze
   nem  tehet az ember.) E négyes osztás igaz a politikusokra, de másokra
   is.

   Mindezt  azért említem, mert e négyes besorolás az, ami meghatározza a
   ma társadalmát és valahol a jövőnket is. Különösen igaz ez, itt Közép-
   Európában,  ahol a változások fergeteges, izgalmas, kegyetlenül nehéz,
   de  lélekben  felemelő változásait éljük meg. E változások értékrendje
   most  alakul  ki.  És  az előbbieknek az ad különös nyomatékot, hogy a
   történelmi  értékek  mindezek során az átlagemberben nem is jelentenek
   semmit,  vagy  nagyon bizonytalan a jelentésük. Az utóbbira jó példa a
   "szocialista"  értékfogalom, az előbbire pedig a "konzervatizmus" vagy
   a "liberális" társadalmi értékfogalmak.

   E  fogalmakkal  még csak nem is az a gond, hogy az egyszerű emberekben
   nem  azt  jelentik, amit a politikusok gondolataiban, de az is, hogy a
   politikusok  is  egyénenként mást és mást értenek alattuk. Éppen ezért
   kell   utalni  a  négyes  felosztás  fontosságára!  Azért  mert  ma  a
   parlamentben vannak a pártok és azt lehet látni, hogy nem igazán  ezek
   a fogalmak a meghatározóak. Még a bal oldal vagy a jobb oldal szintjén
   sem.  A  meghatározó a józan ész, a tisztesség vagy ezek hiánya. Ilyen
   egyszerű.  A  szomorú  csak  az, hogy az ugyanazt akaró, fölkészült és
   tisztességes emberkék  szétszórva ülnek. Különböző pártokban, pedig az
   ország egy.

   Íróasztalom  fölött a mai napig megtalálható Antall József képe, s azt
   sem  tagadom,  hogy  számomra az általa megkezdett politikai szándék a
   példa.  Amikor  az  előző  választások voltak szomorú voltam, s bizony
   féltettem  az országot. Ám be kell vallanom, nem azzal a kifogásokkal,
   amikkel ma. Mert gondjaim ma is vannak, de tudom, hogy tökéletesen nem
   lehet.  A  korábbi kormányoknak is voltak hibái, s a mainak is vannak,
   de  az eljövendőknek is lesznek. Talán ezt kellene kimondani a  "nagy"
   politika  színterén  és  összehozni  azokat  az  embereket egy helyre,
   akiknél a tisztesség, a tudás és az akarat együttesen létezik.

   A  legnagyobb  hiba,  ha vakságba esünk és vélt csoportérdekeink miatt
   nem  vesszük  észre, ha a másik jót mond. Erről kellene leszokni, mert
   ha van ellenség, akkor a legnagyobb ezzel vagyunk mi, magunk. Pedig ez
   az  egyetlen  út, ha élni akarunk a harmadik évezred közös Európájának
   felnőtt  világában.  Kiszámolta  már  valaki, hány ember szükséges egy
   profi  országban belül és kívül a tisztességes munkához, a sikerhez...
   Többen  is vagyunk, s a cél is szép és elérhető. De ma még aprózva van
   az  érték. Miért? Meddig? A társadalmak globalizálódnak, értékünket az
   összefogás politikája szavatolhatja, s inkább ma, mintsem holnap.

                     Duna Televízió * DunaText * Y-akták
                 1997. augusztus 27. - 1997. szeptember 10.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.