Sánta Csaba:
TÁRSADALMAK ÉS POLITIKÁK MAHOLNAP
Társadalmak és Politikák. Szokásomtól eltérően politizálni fogok, ám
ezt is másként... Normális esetben a politikáról a hatalom, a párt(ok)
jutnak eszünkbe. A párt szó pedig valaminek a pártolása, valaminek a
pártján való állás, vagyis valaminek az érdekképviselete a hatalomban,
esetleg vele szemben, avagy megszerzéséért. Ilyen szándékaim
nincsenek, egyszerűen csak gondolkodni, filozofálni kívánok a témán.
Nem is a mindennapok szintjén, nem pártokat támogatva vagy támadva,
nem egyes események érzelmi viharait meglovagolva, avagy lehűtve.
Van a társadalom és vannak részei, különböző működési- és
érdekcsoportjai. Eme utóbbi társadalmi szeletek alkotóelemei azonban
mindig ugyanazok, az emberek. Ugyanaz, és mégis mennyire más. Az
egyezőség "ma még" csupán elmélet. Az emberke az említettek szerint
(kényszeresen és többnyire tudati ellenőrzés nélkül) "belép" egy
működési- vagy egy érdekcsoportba (pl. adott társadalmi rétegbe
születik, adott munkakörben kezd dolgozni) és a "belépés" pillanatától
kezdve ő már nem a megszületett emberke csupán. Önmagán túl kulturális
szignálok széles tárházát viseli magán. Képviseli a csoportját és a
csoport is őt.
Az állatok világában is van csoporthoz tartozás. (Érdekes például a
rovarok társadalmát megfigyelni. Egészen másként kell érdekeiket
képviselniük. A rovartársadalmakban nem az egyén szaporodik, hanem a
boly, a kas. Az "én-tudatuk" vélhetően nem is az egyénre vonatkozik,
inkább a társadalom teljességére. Politikai manipuláció egy-egy
közösségen belül nem is igen fordulhat elő, ha mégis, akkor az
végzetes.) Az állatokkal szemben, az embernél már nem egyszerűen
csoport van, s abban hierarchikus erő- sorrend, de egy erkölcsi
értékrend is az előbbi mellett. Ez utóbbi biztosította az embernek,
hogy az Ember lehessen.
Mi emberek egy olyan világban élünk, ahol vannak egyéni érdekeink. Az
egyéni itt nem csupán az alapvető életfeltételekért folytatott állati
harcot jelenti, de azt is, hogy ezek az érdekek az egyén szintjén is
megjelennek. Az "is" nagyon fontos kitétel. Mert a csoportok szintjén
is. Ám a csoport eredendően csak annyira fontos számunkra, hogy a
hozzá való tartozás eleve meghatároz. Így egy adott (vagy óhajtott)
státusz, erőpozíció megszerzése a csoporthoz tartozás okán állandósul,
nem kell minden pillanatban egyénileg védelmezni. A csoport léte
egyéni érdek, ám a csoport érdeke, hogy minél több egyén vélje így.
És lényegében ez a politika igazi meghatározása. (Persze egyetlen
egyetem politológia szakán sem tanítják így sem a múltban, sem ma, s
vélhetően a jövőben sem.) Mert a társadalom bonyolultabb ettől a
modelltől. Az emberek működési- és érdekcsoportokat alkotnak, de eme
csoportok összessége még nem jelenti a társadalom teljességét. E
szerveződések is további nagyobb egységek részei, hiszen saját létüket
így tudják hosszabb időtávra biztosítani. A csoporthoz tartozás a
hatalom, s erőssége attól függ, hogy az adott csoport milyen múltra
tekint (időben és minőségben), illetve hogy milyen további csoportok
részese.
Az egész "gépezet" alapja mégis az ember, az egyén maga. Két okból is.
Egyfelől ő a kiinduló pont, hiszen kezdetben azért választott
csoportot, mert ez neki az egyénnek előnyös volt. Nyilván addig fog
tagja maradni, amíg ez az előny számára valósan meg is jelenik.
Másfelől ő az is, aki ellen az érdekképviselet irányul. Két csoport
találkozása, érdekharca pedig önkéntelenül is adja, hogy mindig vannak
vesztesek egy emberekből álló, csoportokra oszló társadalomban.
Érdemes megfigyelni, hogy kezdetben a csoport képzése előny, ám léte
már hátrány is, hiszen törvényszerűen veszteseket is termel...
Talán nem haszontalan megvizsgálni magát az embert, az egyént. Az
emberről több gondolat is elterjedt. Az előbbiek szerint két fajta
létezik manipuláló és manipulált, mások szerint három fajta: ilyen,
olyan, meg amolyan. Ám a legszellemesebb megközelítésre Umberto Eco "A
FOUCAULT-INGA" című könyvének 79-85. oldalain leltem. (Európa
Könyvkiadó, Budapest, 1986.)
"[...] Vannak a világon gyengeelméjűek, hülyék, buták és bolondok.
[...] ezek közül a kategóriák közül valamelyikbe mindenki besorolható.
[...] Mondjuk úgy, hogy normálisnak az az ember számít, akinél ésszerű
arányban keverednek ezek a komponensek [...] Zseni az, aki a többi
komponens felhasználásával szédítő tökélyre visz egyet. [...] A
gyengeelméjű beszélni se tud, habog, nyáladzik. [...] A hülyeség
bonyolultabb. Az egy viselkedési forma. [...] ő az, aki mindig bakot
lő; olyankor kérdezi meg valakitől, hogy na és hogy van a kedves neje,
amikor az illetőt épp elhagyta az asszony. [...] A hülyék nagyon
kapósak, különösen társasági alkalmakkor. Mindenkit zavarba hoznak, de
azután remekül ki lehet őket tárgyalni. A pozitív esetekben diplomata
válik belőlük. [...] a hülye sosem kreatív, ő csakis készből dolgozik
[...] A buta tud viselkedni. Ő gondolkodni nem tud. Ő az, aki azt
mondja: minden kutya háziállat, és minden kutya ugat, de a macska is
háziállat, következésképpen a macska ugat. [...] körülvesz bennünket a
butaság. És lehet, hogy egy másfajta, a miénktől eltérő logikai
rendszer szerint őnekik bölcsesség az, ami nekünk butaság. A logika
egész története valami elfogadható butaság-fogalom néven nevezéséből
áll. A butaság felmérhetetlen. Minden nagy gondolkodó buta egy
másiknak. [...] A bolondot azonnal föl lehet ismerni. A bolond olyan
ember, aki buta, de nem tud trükköket. A buta igyekszik bebizonyítani
azt, amit állít; a logikája sántít, de van logikája. A bolond viszont
fütyül a logikára, ő rövidzárlatokkal dolgozik. Neki bármi bármit
bizonyít. A bolondnak rögeszméje van, és szerinte az égvilágon minden
őt igazolja. Jellemző, milyen fesztelenül bánik az indoklás
kötelességével, mennyire hajlamos úton-útfélen a megvilágosodásra.
[...]"
Igaza lehet Umberto Eco-nak. Elég csak magamra gondolnom, én példának
okán legalább három kategóriában magamra ismertem. Eme önkritika után
talán nem sértő, ha azt állítom, hogy a politikusok többségére is ez a
három kategória a jellemző.
Mégis, a besorolásukhoz egy egyszerűbb rendszert alkalmaznék. Egyfelől
ketté osztható a politikusok tábora tisztességes emberekre és nem
tisztességesekre. (Mindez csupán annyit jelent, hogy tudja-e
önmagáról, hogy éppen hülye, buta, avagy bolond az Eco-i értelemben. A
tisztességes tudja, a másik megsértődik.) Másfelől ketté oszthatók
aszerint is, hogy rendelkeznek-e a feladatukhoz a megfelelő
képességekkel, vagy nem rendelkeznek azokkal. (Eco kategóriáit nézve
ez az adott feladatra értelmezett gyengeelméjűség esete. Amiről persze
nem tehet az ember.) E négyes osztás igaz a politikusokra, de másokra
is.
Mindezt azért említem, mert e négyes besorolás az, ami meghatározza a
ma társadalmát és valahol a jövőnket is. Különösen igaz ez, itt Közép-
Európában, ahol a változások fergeteges, izgalmas, kegyetlenül nehéz,
de lélekben felemelő változásait éljük meg. E változások értékrendje
most alakul ki. És az előbbieknek az ad különös nyomatékot, hogy a
történelmi értékek mindezek során az átlagemberben nem is jelentenek
semmit, vagy nagyon bizonytalan a jelentésük. Az utóbbira jó példa a
"szocialista" értékfogalom, az előbbire pedig a "konzervatizmus" vagy
a "liberális" társadalmi értékfogalmak.
E fogalmakkal még csak nem is az a gond, hogy az egyszerű emberekben
nem azt jelentik, amit a politikusok gondolataiban, de az is, hogy a
politikusok is egyénenként mást és mást értenek alattuk. Éppen ezért
kell utalni a négyes felosztás fontosságára! Azért mert ma a
parlamentben vannak a pártok és azt lehet látni, hogy nem igazán ezek
a fogalmak a meghatározóak. Még a bal oldal vagy a jobb oldal szintjén
sem. A meghatározó a józan ész, a tisztesség vagy ezek hiánya. Ilyen
egyszerű. A szomorú csak az, hogy az ugyanazt akaró, fölkészült és
tisztességes emberkék szétszórva ülnek. Különböző pártokban, pedig az
ország egy.
Íróasztalom fölött a mai napig megtalálható Antall József képe, s azt
sem tagadom, hogy számomra az általa megkezdett politikai szándék a
példa. Amikor az előző választások voltak szomorú voltam, s bizony
féltettem az országot. Ám be kell vallanom, nem azzal a kifogásokkal,
amikkel ma. Mert gondjaim ma is vannak, de tudom, hogy tökéletesen nem
lehet. A korábbi kormányoknak is voltak hibái, s a mainak is vannak,
de az eljövendőknek is lesznek. Talán ezt kellene kimondani a "nagy"
politika színterén és összehozni azokat az embereket egy helyre,
akiknél a tisztesség, a tudás és az akarat együttesen létezik.
A legnagyobb hiba, ha vakságba esünk és vélt csoportérdekeink miatt
nem vesszük észre, ha a másik jót mond. Erről kellene leszokni, mert
ha van ellenség, akkor a legnagyobb ezzel vagyunk mi, magunk. Pedig ez
az egyetlen út, ha élni akarunk a harmadik évezred közös Európájának
felnőtt világában. Kiszámolta már valaki, hány ember szükséges egy
profi országban belül és kívül a tisztességes munkához, a sikerhez...
Többen is vagyunk, s a cél is szép és elérhető. De ma még aprózva van
az érték. Miért? Meddig? A társadalmak globalizálódnak, értékünket az
összefogás politikája szavatolhatja, s inkább ma, mintsem holnap.
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. augusztus 27. - 1997. szeptember 10.