Sánta Csaba:
GYÓGYÍTHATÓ AZ AIDS ?!
A HIV becsapható - 2. rész
Előző számunkban az AIDS betegségről és az azt megelőző és kiváltó
vírusfertőzésről szóltunk akkor még az alapfogalmak szintjén. Ma a
gyógyítás lehetőségének az útjaiból szemelgetünk.
A Deutschland politikai, kulturális, gazdasági és tudományos folyóirat
ez évi második, amúgy áprilisi számában lelhető föl egy cikk "Harc az
AIDS ellen" címmel Helga Rübsamen-Waigmann professzornőről és kutató
munkájáról. Egy kutatónő küzdelme korunk legveszedelmesebb betegsége
ellen...
Ismétlés és bevezetés okán érdemes idézni a Deutschlandban megjelent
írás alcímeit:
Nem absztrakt számokról van szó hanem emberéletekről
"AIDS-vírus nem egyféle létezik, hanem számtalan altípusa van"
Egyetlen gyógyszer nem lesz képes arra, hogy áttörést hozzon
Eme írás tartalmára, Helga Rübsamen-Waigmann kutatására pár oldallal
később visszatérünk. Most azonban vegyük sorra a lehetőségek
vizsgálatát.
Az AIDS betegség a HIV fertőzésének következtében alakul ki. Mint már
előző számunkban is említettük, az állatvilágban is több hasonló vírus
ismert. Ezek egyike majmok SIV-je.
Érdekes kísérlet, amikor majmokat a HIV egyes fajtáival fertőznek meg.
Példának okán a Gibbon vagy a Csimpánz a HIV-1 egyes törzseivel
megfertőzhető. E majmok azonban másként reagálnak az emberi HIV-re,
mint mi emberek. Itt talán érdemes is keresni valamit...
A fertőzés létrejön. A vírus két hét után a szervezetükben
kimutatható. Ám az emberrel ellentétben a nyál, a hüvelyi váladék, s
az agyi és gerincvelői folyadék nem tartalmazza.
Ez már egy lényeges eltérés. Az első kettő, a nyál és hüvelyi váladék
vírusmentes marad az említett két majomnál. Érdemes meggondolni, hogy
csupán ez a tény mit jelent a fertőzés terjedésének meggátlásában,
lelassításában.
Ám az igazi eltérések még hátra is vannak. A Gibbon és a Csimpánz
vérében az említett két hét elteltével ellenanyag is kimutatható.
Ennek mennyisége pedig lényegesen több az embernél tapasztalhatónál.
Tehát nem csupán a fertőzés veszélye csökken, de a belső védekezés is
jobb. Annyira jobb, hogy e majmok megfertőződnek ugyan a HIV-1 egyes
törzsei által, de nem betegszenek meg AIDS-ben!
A fertőzés után a Gibbon és a Csimpánz szervezetében a vírus egészen
másként kezd el viselkedni. A vírus szaporodása nem olyan intenzív.
(Talán annyi a különbség mint a vaddisznó és a házidisznó vadságában.)
Mindezek mellett még a sejteket sem károsítja olyan mértékben. A HIV
elnevezéséből is tudjuk, hogy a védekező rendszer, az immunrendszer
hiányosságaiban teljesedik ki maga a betegség, így különösen is fontos
a következő eltérés: a majmoknál a vírus nem fordul elő a csontvelő
sejtjeiben és egyes fehérvérsejtekben sem. Ám ez sem elég, még több
olyan nyiroksejt is képződik, mely gátolja a kórokozó terjedését.
A két majom fertőzhetőségét és a fertőzések eltéréseit azért
említettem, mert szeretnék picit ezen elgondolkodni is. Vegyük sorra:
(1.) A majmok csak egyes vírusok bizonyos törzseivel fertőzhetőek.
(2.) Fertőzés után több olyan sejtnedvben nem jelenik meg a vírus,
mely az embernél a terjedést fokozza. (3.) Az immunrendszer károsítása
is kisebb, a vírus például a csontvelő sejtjeiben sincs jelen. (4.)
Mindezek mellett (részben következtében) a fertőzés belső üteme is
lassúbb, ugyanakkor kisebb rombolású.
És itt szeretnék a Deutschland cikkére utalni vissza.
<>
Való igaz, a HIV kellően változékony ahhoz, hogy vadásszunk rá. Talán
szövetséget kellene kötni vele... Persze ha el tudnánk érni az összes
létező vírust, akkor környezeti és genetikai manipulációkkal
megváltoztathatnánk úgy, hogy az emberi szervezet helyett "mást"
támadjon...
Ám a HIV nem érhető el, igazából elképzelni sem tudjuk, hogy
ténylegesen milyen formákban jelenik meg. Így csupán a másik út marad.
Az emberi szervezet manipulálása, hogy ne hasson rá a vírus, vagy
mondjuk csak annyira, mint a Gibbon és a Csimpánz esetén. Lényegében
két út létezhet eme (emberi) szervezeti manipulálásra. Az első egy
konzervatív út, ezt képviseli például Helga Rübsamen-Waigmann is, és
egy vadabb, erkölcsöt, morált, hitet érintő futurisztikus (jövőszerű)
út.
A konzervatív út tekintetében a Deutschland cikkét idézném: <>
A fentiekhez jó tudni, hogy Helga Rübsamen-Waigmann vegyészeti
stúdiumon tanult és (máig rekordot tartva) a münsteri egyetemen
huszonnégy évesen doktorált.
1983-ban, amikor Barré-Sinoussi, Chermann és Luc Montagnier felfedezte
az AIDS vírusát, a frankfurti kemoterápiás intézetet vezette a George-
Speyer-Hausban. Az intézet akkori főnöke az AIDS-kutatással bízta meg.
Ez oly mértékben sikeredett, hogy ő mutatta ki, hogy több vírus, más-
más formákban és hatásokkal létezik. (Ma a Bayer AG víruskutató
osztályának vezetője.)
Helga Rübsamen-Waigmenn tehát azt mondja, hogy hagyjuk a vírust,
foglalkozzunk az emberrel. Megközelítése a hagyományos, a konzervatív
vegyészeti út. A szervezeten, s főként a sejteken belül olyan
környezetet teremteni, mely a vírusra nézve nem kedvező.
A konzervatív kezeléssel több gond is van. Az egyik, hogy drága... A
másik, hogy folyamatosan fönn kell tartani ezt a megváltozott belső
környezetet, hiszen a vírus a szervezetben marad és az első adódó
alkalommal támad. A belső környezet folyamatos módosítása pedig
folyamatos gyógyszerbevitelt is jelent. Ehhez rendszeresség kell, ám
még e rendszeresség megléte esetén is visszahat. Ugyanis a bevitt
gyógyszerre a szervezetnek igazából nincs szüksége, a szervezet
számára az méreg. E mérgező hatását pedig az évek folyamán rendre
produkálja is, az eredmény pedig egyezik az AIDS végkifejletével.
Ezért a másik útról is kell szólni.
Én úgy nevezem ezt a másik utat, hogy "futurisztikus út", vagyis a
jövő útja... Ám semmi esetre sem a múlt tagadója, mindenképpen csak az
előbb vázolt konzervatív, kemoterápiás úttal együtt lehet sikeres. A
rövidtávú életmentés a kemoterápia, a hosszú távú konfliktus-
menedzselés viszont ezen előbbi után vélhetően ez lesz. Ez pedig
valahol a genetika. (A dolog tudományos oldala működik, ám erkölcsi,
filozófiai oldalában nem mernék állást elfoglalni.)
Ma már lehetőség van bármely élő egyed és egyén genetikai térképének
megrajzolására. E térképben jórészt az egyes gének szerepe is ismert
már.
A génekkel lassan játszani is tudunk. Ha nem rólunk emberekről van
szó, akkor már tesszük is. És itt most nem is a klónozásra kell
gondolni, hiszen klónozáskor egyszerűen másolásról van szó (egy testi
sejt genetikai anyagának és egy genetikai anyagától megfosztott
petesejtnek az egyesítése és fejlődésnek indítása). Itt most arra kell
gondolni, hogy az egyik genetikai mintából kiveszünk bizonyos
feladatokért felelős géneket, s azokat egy másik egyén génkészletébe
építjük. Eme építés ráadásul legtöbbször fajok közötti.
Növénynemesítésre régen használt eljárás, de úgy 10-15 éve már az
állattenyésztésben is próbálkoznak...
A lényegi áttörés az emberi és az állati gének egymásba vihetősége.
Már működik is! Patkányok "termelik" emberi (!) génjeikkel az
inzulint. Sertésekbe ültetnek emberi géneket, így akarva nyerni
átültethető és immunrendszerünk részéről nem kilökődő szerveket. A
dolog fordítva is működik! A majmok és a HIV példájának hangsúlyozása
ezért került e cikkbe. Ha megfejtjük, mely gének okozzák az eltérést,
s azokat áthozzuk az emberbe, akkor a kérdés megoldott lesz...
Duna Televízió * DunaText * Y-akták
1997. augusztus 13. - 1997. augusztus 27.